Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-05 / 3. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 5. Vélemény És háttér 5- Bodri, beváltottad már minden koronádat euróra? (Peter Gossónyi rajza) A szociáldemokrata bőrbe bújt garnitúra szabad rablását takargatják Alternatív ostobaság FltTHÓ Nem vásárnap a vasárnap Horvátországban életbe lépett az üzletek vasárnapi nyitva tartását tütó törvény; a kereskedők szerint a gazdasági válság idején nem szabadna korlátozni az árusítást, a kormány azonban csak később vizsgálná felül a jogszabályt. Az új norma értelmében csak az idegenforgalmi szezon idején, vagyis június 1-je és október 1-je között, valamint a decemberi hétvégéken árusíthatnak az üzletek, de ezekben a hónapokban is kizárólag 7 és 14 óra között vasárnaponként. Az év más időszakában csak a piacok, trafikok, virág- és ajándékboltok vagy pékségek nyithatnak ki a hét utolsó napján, valamint az egyébként is 24 órás nyitva tartással üzemelő benzinkutak és a pályaudvarokon, kikötőkben, repülőtereken, határátkelőkön éjjelnappal működő üzletek. Hor- vát internetes lapok a zárva tartást elrendelő törvénnyel kapcsolatos ellenérveket sorolva idézték a horvát iparkamara elnökét, aki szerint a kisebb üzletek 30 százalékát is tönkreteheti a most életbe lépett tiltás. Boris Vukelic néhány nappal a hatálybalépés előtt a kormánytól azt kérte; halasszák el az új jogszabály bevezetését. A kereskedők érvei szerint a horvát gazdaságot is elérő válság idején hasznosabb lenne, ha nem tiltanák a vasárnapi munkát. A szabadabb nyitvatartási lehetőség ugyanis növelné a fogyasztást, ami pedig erősítené a gazdaságot. (MTI) Más utat kell választani A Der Standard című liberális bécsi lap úgy véli, hogy Izrael a Hamász radikális palesztin mozgalom elleni harcot csak akkor nyerheti meg, ha lényegesen javít a palesztinok életfeltételein. „A Ha- mászt jobb lenne eltávolítani - politikailag, s nem úgy, hogy az izraeli hadsereg a Gázai övezetben élő emberek életét még inkább pokollá teszi. Izrael a radikálisok hatalmát a palesztinok körében valószínűleg csak úgy áshatja alá, ha a lakosság életét közelíti a normálishoz - megszünteti a Gáza elleni blokádot” - olvasható az osztrák újságban. (MTI) Fele-fele arányban magyarul és szlovákul kellene tanítani a honi magyar iskolákban, mondja Dušan Čaplovič miniszterelnökhelyettes a TASR hírügynökségnek adott új évi in- terjúban. LOVÁSZ ATTILA Mondanivalóját azzal támasztja alá, hogy a szerbiai szlovákok ugyanolyan jól beszélnek szerbül, mint szlovákul, és hozzáteszi, bezzeg a szlovákok Magyar- országon tulajdonképpen beolvadtak, s a komplex történelem- szemlélethez ezt is tudni kell. Nemrég, az Új Szó hatvanadik születésnapján emlegettük, hogy a nyolcvanas években volt egy pártállami dokumentumtervezet a magyar iskolákról, amely hasonló javaslatot tartalmazott. A pártállami korifeusok - pedig nem voltak híján egy kis nacionalizmusnak - nem merték bevezetni az ún. alternatív iskolákat, mint ahogyan Mečiarék 1998-as bukása is meggátolta, hogy Slavkovská miniszter asszony ugyanilyen kapitális baromságot kövessen el. A kétnyelvű oktatás ugyanis lehet alternatíva, sőt nem is olyan rossz, csakhogy ahhoz például bizonyos adottságokkal rendelkező, tehetséges gyerekek kellenek. Meg jól megalapozott, anyanyelven szerzett tudás - mondjuk - egy kimondottan jó alapiskolából. Az alternatív kétnyelvű oktatás viszont a „nagy átlagnál” nem jelent mást, mint színvonalesést, felszínességet és elnemzetietlenítést, ami az Európai Unió alapelveivel sem egyeztethető össze. A Caplovič-féle plágium (a Mináčtól lopott „itt egy nemzet él” után már a második) deklarált eredményeit semmilyen tapasztalat, kutatási eredmény, modell nem igazolja. A „kisebbségi nyelvet” és nem a „kisebbségi nyelven” való oktatás beolvasztó hatására viszont számos példa akad - például éppen a Mitől olyan nagy ügy egy ötmilliós nyelv ismerete, amelynek senki nem veszi hasznát húsz kilométerre a szlovák fővárostól? Čaplovič által említett magyar- országi szlovákoknál. A szlovák oktatási politika időnként megfogalmazza, mennyire nem tudnak a hazai magyarok szlovákul - ami hazugság. Azt is megfogalmazza, hogy nem tudnak tökéletesen szlovákul - bár ez a kijelentés már igaz, de akkor a komplex problémalátás okán említsük meg, a szlovákok nyolcvan százalékáról ugyanez elmondható. Ami pedig a munkaerőpiacot illeti, valahogy nem tudok rájönni, mitől olyan nagy ügy egy ötmilliós nyelv ismerete, amelynek senki nem veszi hasznát húsz kilométerre a szlovák fővárostól (legalábbis nyugati és déli irányban). Az érvényesülés útja nem az öncélú nyelvtudás, hanem a tudás. Azt pedig anyanyelven lehet legjobban megszerezni, ha pedig Čaplovič nem tudná, akkor Pozsonyban (Bratislava) egy elég komoly tudományegyetemet neveztek el arról a Comeniusról, aki az anyanyelvi oktatás fontosságáról vagy fél évezrede értekezett, s a világ oda is figyelt rá. Az a baja ennek a Čaplovič-fé- le nyilatkozatnak, hogy újra olyan ügyben tematizálja a közbeszédet, amellyel az égvilágon semmi gond nem volt, míg ő és garnitúrája nem jelent meg. A közbeszéd, sajnos, fogékony a báránybőrbe bújtatott farkas magyarbarát kijelentéseire, hiszen Čaplovič látszólag semmi rosszat nem akar. De akar! Ha a miniszterelnök-helyettes vérlází- tó ostobaságaival találja magát szembe a tisztelt Olvasó, jobb, ha tudja, és jobb, ha terjeszti: csak a szociáldemokrata bőrbe bújt garnitúra szabad rablását takargatják a honi magyar iskolák diákjainak abajgatásával. Ami ellen fel lehet, sőt, fel kell lépni. JKYZIT Pénzkeresők JUHÁSZ KATALIN Nyugtalanul aludtam és rosszat álmodtam. Ritkán álmodom pénzzel, talán azért, mert nem annyira érdekelnek a színes bankók, amennyire egyesek szerint ildomos lenne. Ám mivel a média hetek óta az eurót és a koronát ragozza, ez a reakció egyáltalán nem meglepő. Álmomban néhány évvel öregebb voltam, vagy legalábbis már eltelt annyi idő, hogy ne lehessen bármelyik bankban euróra váltani a koronát. Pámacsatát vívtunk egy rokon kisfiúval, visong- tunk, küzdöttünk, és a matrac alól egyszer csak előkerült egy nagy köteg korona. A gyerek persze nem értette, miért tört ki a nagy sírás-rívás, veszekedés a családban, ő már csak az eurót ismerte. „Látod, fiam, ilyen volt a korona. Ez itt kábé háromszáz eurót ér, de dobhatjuk a kukába” - mondta valaki. Ekkor felébredtem. Persze tudom, hogy aggodalomra semmi ok, a talált pénz nem vész el, évek múlva sem. Azt is tudom, hogyjelenlegi anyagi helyzetünkben ennyi koronát a családból senki sem tudott volna elrejteni, és főleg ott felejteni a matrac alatt. Az álom mégis megviselt, ezért gyorsan utánanéztem a „szakirodalomban”, mit is jelent pénzzel álmodni. Nos, álmomban pénzt számolni azt jelenti, hogy jól fogok keresni. Viszont pénzt látni annyit jelent, váratlan kiadásaim lesznek. Pénzt találni: kihúznak egy komoly slamasztikából. Pénzt elveszíteni olyan balszerencsét jelent, ami gyorsan jóra fordul. Szóval az álmoskönyv sem ad egyértelmű választ - azt magyarázok bele, amit akarok. Mindenesetre mostanában nem árt jobban szétnézni a lakásban, kiforgatni a régi kabátok zsebeit, benyúlni a feneketlen fiókokba. Tapasztalatból mondom, amit mondok: kétezer darabos családi könyvtárunk valamelyik kötetében, esetleg folyóiratgyűjteményünk egyik darabjában ugyanis már tizennyolc éve ott lapul vagy harmincezer olasz líra. Majd odaadjuk játszani a gyereknek, ha előkerül. A minap a tévéhíradóban egy banktisztviselő elfehéredett arccal mesélte, hogy valaki kétmillió koronát vitt be hozzájuk készpénzben ama bizonyos matrac alól. Sokkal aranyosabbak a malacperselyes történetek, amikor több ezer koronányi pénzérmével érkeznek a kissrácok, sőt sokan csak a bankban törik szét a perselyt. Kíváncsian várom az adatokat, hány millió korona vándorol a bankszámlákra január folyamán a háztartásokban oly közkedvelt, matrac nevű széfből. Addig pedig tessék szépen pénzt keresni! Én is ezt teszem... KOMMiMTÁR Egy eurós provincia... BARAK LÁSZLÓ Szlovákiában a helyzet változatlan, semmilyen meglepetés nem ért senkit, és előreláthatólag nem is ér majd, holott pénzbeváltással kezdődött az év. Ez a procedúra természetesen egyrészt azért nem járt és jár utcai pánikkal, utcai harcokkal, mert jó előre tudvalévő volt, hogy mi készül. Másrészt azért fogadta nyugalom, sőt, viszonylagos öröm, mert nem egy totális államcsőd következményeként került sor a pénzbeváltásra, hanem azért, mert viszonylag jól állunk gazdaságilag. A közélet sem hozott az év elején meglepetéseket, és vélhetően a továbbiakban sem kerül rájuk sor. Annak ellenére sem, hogy 2009-ben három országos jellegű választási aktus is lesz. Az egyik tétje, hogy mely párt, mely politikusai és hányán juthatnak be az Európai Parlamentbe. A másiké pedig a regionális, azaz megyei parlamentekbe való bejutás. No és végül, de nem utolsósorban, sőt, államfőt is választ Szlovákia népe. A három esemény közül természetesen az utóbbinak van igazi tétje az állampolgárok számára. Az Európai Parlamentbe ugyanis - a térség valamennyi posztkommunista országával egy húron pen- dülve - tulajdonképpen a pártok által fölöslegesnek tartott politikusok kerülhetnek. Vagy azért, mert idehaza, finoman szólva, korlátozott tehetségük okán használhatatlanok, avagy, mert túl okosak, ezért potenciális veszélyt jelentenek az adott pártok regnáló vezetői számára... Ha így van, márpedig minden jel arra mutat, hogy igen, ebből nyüvánvalóan az egyszeri választó is levonja a következtetéseket. Vagyis gyaníthatóan eleddig sohasem látott mértékben ignorálhatja az EP-választásokat. Akárcsak a regionálisakat, azaz a megyeieket. Azokat pedig azért, mert a megyei parlamentekben épp úgy az akaratgyenge és alkalmatlan pártkatonák dominálnak, mint az országos törvényhozásban. Azon túl tehát, hogy Nagyszombatban meg Nyitrán és minden egyes megyében jobbára privát pecsenyéket kísérelnek meg sütögetni az ügyeletes képviselők, mást nem tesznek, mint azt, hogy a pofa- és a lépéstartó mamelukként teljesítik a pártvezéri ukázokat. Természetesen ebből a helyzetből igencsak rossz duma lenne azt a következtetést levonni, hogy fölöslegességük okán fel kellene oszlatni az Európai Parlamentet és Szlovákiában az országosat a megyeiekkel együtt. Mert hiszen elméletüeg, ugye, a demokrácia fundamentális jelentőségű intézményeiről van szó. Sokkal inkább a pártok mehetnének tönkre, hogy újak szerveződhessenek. Normális, vagyis felkészült és legalább viszonylag becsületes politikusokból. Világos persze, az efféle igény épp úgy komolytalan, mint például az, hogy Ján Slota menjen el a Ghymesbe szólistának... Maradjunk hát annyiban, hogy igazi tétje valóban csupán a 2009-es államfőválasztásnak lesz. Mivel ekkor dől el, mégpedig hosszú időre, hogy Szlovákia lakossága besétál-e a Robert Fico- féle állampárti diktatúrával kokettáló rendszer csapdájába, vagy lassan, de biztosan megkezdődik-e a szóban forgó reformkommunista szellemiségű országiásnak az eróziója, bomlása. A jelenlegi államfő, Ivan Gašparovič újraválasztása esetén erről álmodni is fölösleges. Ha viszont egy - urambocsá! - polgári-liberális jelölt (ilyennek jelen állás szerint kizárólag Iveta Radičová nevezhető) kerülne ki győztesen a vonatkozó vetélkedésből, akkor valóban lehet Szlovákiából valami. Egy valóban eminens és nemzetközileg is tekintélyt parancsoló állam. Nem pedig egy - az eu- rózónában öntudatlanul és ezért ideiglenesen sütkérező - diktatórikus provincia... TALLÓZÓ IZRAELI ÉS ARAB SAJTÓ A vasárnapi izraeli sajtó támogatásáról biztosította a hadsereg gázai offenzíváját, ugyanakkor az arab világ jelentősebb lapjai az Egyesült Államokat bírálják az izraeli támadás kapcsán. A nagy példány- számú Jediót Ahronót a hadműveletet olyan háborúnak nevezi, amelynek célja megvédeni az izraeliek életét és házait. Ugyanakkor úgy véli, hogy a zsidó állam túlzott remények nélkül vágott bele az offenzívá- ba, csak korlátozott célokat, mindenekelőtt az Izrael elleni rakétatámadások leállítását tűzte ki, s a hadműveletnek épp azért van esélye a sikerre, mert - mint a lap véli - Izraelt nem kísértette meg egy még ambició- zusabb cél, a Hamász-rendszer megdöntése. A Maariv, amely öthasábos címmel (Háború) kommentálta az eseményeket, hangsúlyozza: Izrael „várhatóan költséges, de mindenképpen igazságos háborúba kezdett”, amely addig tart, amíg sikerül a Hamászt szétzúzni. „Acél: megtörni a Hamászt” - ezzel a szalagcímmel jelent meg a Háárec. A liberális izraeli újság emlékeztet arra, hogy Izrael rendkívül kedvező nemzetközi légkörben cselekszik az Egyesült Államok nyílt és egyes európai országok hallgatólagos támogatásával. A lap szerint azért volt szükség a szárazföldi offenzívára, mert a légitámadások, bármennyi áldozatot követeltek is, nem okoztak komoly kárt a Hamász katonai potenciáljában. Ennek ellenére a Háárec vezér- cikkírója felhívja a figyelmet: nem szabad az offenzívát túl hosszúra nyújtani, mert az megakadályozza annak gyors leállítását, ezért eljött a diplomáciaideje. A washingtoni politika bírálata áll az offenzívával foglalkozó arab lapok kommentárjainak középpontjában. A szaúdi ar-Ri- jád szerint George Bush amerikai elnök „a palesztin vér kion- tását üdvözölve távozik hivatalából”. A szintén szaúdi al-Medinat is a gázai mészárlással köti össze a Fehér Ház távozó urának nevét, míg az al-Joám arra figyelmeztet: az izraeli hadművelet csupán arra jó, hogy erősítse a libanoni síita Hezbollah népszerűségét, és a Hamászt támogató Irán befolyását a térségben. (MTI)
