Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-30 / 24. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 30. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NEWS A NATO-kontingens jelenlé­te óta Afganisztánban több mint hússzorosára nőtt a kábí­tószer előállítására alkalmas növények vetési területe - írta a News miközben a NATO- hadjárat egyik elsődleges célja a drogmaffia elleni harc, ezen belül a szóban forgó területek felszámolása. Míg 2001-ben, a NATO terrorellenes kampá­nyának kezdetén Afganisztán­ban mintegy 8 ezer hektáron termesztettek ilyen' növénye­ket, 2008 végére területük 157 ezer hektárra nőtt, s két és fél­szeresére nőtt a termésho­zam. Szakértők szerint a drog előállításának növekedése az egyik következménye annak, hogy romlott a szegénység­ben élő afganisztáni lakosság anyagi helyzete, (mti)- A tanító néni azt üzeni, mivel nem kapott nyomtatványokat, bizonyítvány helyett a közeli étterem étlap­ját küldi. (Peter Gossányi rajza) Washingtonnak az sem lehet érdeke, hogy fokozza a kínai gazdaság nyomasztó gondjait Pénzügyi háború vagy függőség? ApárizsiLeMondeszerintazúj amerikai adminisztráció ré- széről„pénzügyi hadüze­nettel” ért fel az a Kína címére intézettvád, hogyPekingke- reskedelmi előnyökvégett „manipuláljavalutáját”. Az amerikai lapokis arról cikkez­tek, hogy „Obamakemény hangot ütött meg Kínával kap­csolatban”, amikor Timothy Geithner, az új elnökáltal kivá­lasztott pénzügyminiszter fő­nöke álláspontját ismertetve ezt a kifejezést alkalmazta. MŰELEMZÉS Nem ez volt az egyedüli jele an­nak, hogy a kínai-amerikai viszony új fejezete bonyolultabb lesz, mint a Bush-kormányzat kapcsolata Pe- kinggel. Obama beiktatási beszédé­nek számos megjegyzése aligha kel­tett örömet Pekingben, főként az emberi jogok védelmezésére, az amerikai vezető szerep fenntartásá­ra tett utalások, vagy azt a mondata, melyben a hatalmukat „az eltérő né­zetek elhallgattatásával fenntartó” vezetőket bírálta. Kenneth Libert­hal, Bill Clinton volt amerikai elnök egyik szakértője megjegyezte, ha az Obama-kormányzatnak sikerül jobb képet kialakítani az USA-ról a világban, az nehezítheti Peking számára, hogy „az amerikai befolyás altematívájakénflépjenfel. Szerin­te a kínaiak feltehetően azon keve­sek közé tartoztak, akik sajnálták George W. Bush távozását, és ag­gódva fogadták Obama érkezését. A protokoll nyelvét tökéletesen értő és kifinomultan alkalmazó Kína három napig várt, amíg Jang Csie- cse külügyminiszter, Pekingkapcso- laterósítő szándékát közlendő, fel­hívta új amerikai kollégáját, Hillary Clintont. A volt first ladyt Peking aligha sorolta legfőbb washingtoni barátai közé; a kínai fővárosban még jól emlékeznek a nemzetközi nő­kongresszuson 1995-ben elmon­dott, az emberi jogok mellett harco­san kiálló beszédére. Mindez azonban a két ország kö­zötti súrlódások „hagyományos” témáira utal. A legfőbb új elem a glo­bális válság, amely ütközést okozhat a két ország között a diplomáciában is. Az amerikai ipar képviselői, a szakszervezetek határozottabb fel­lépést várnak a Fehér Háztól a belső piac védelmében. Kínában az előző évek 10% körüli növekedése 2008 utolsó negyedévében 6,8%-osra fé­keződött, ami a világ legnépesebb országában felér egy recesszióval. Peking szemében az elsőrendű cél a társadalmi stabilitás megőrzése, a kormány el akarja kerülni a szociális feszültségek kiéleződését. így min­dent megtesz annak megakadályo­zásáért, hogy exportja csökkenjen - márpedig a jüan árfolyamának nö­vekedése ezzel jár. Az utalás a jüan „manipulációjá­ra” főleg azért aggaszthatja Pekin- get, mert ennek hivatalos kong­resszusi kinyilvánítása esetén Wa­shingtonnak eljárást kell indítania, ami diplomáciai lépésekkel kezdő­dik, és elvezethet akár protekcionis­ta intézkedésekig, védővámok be­vezetéséig is. A Bush-kormányzat 2006-ban egy hivatalos jelentés ter­vezetében már szerepeltette az ominózus szót, de az utolsó pilla­natban visszatáncolt. Azok ugyanaz volt, mint ami most is a kereskedelmi háború kirobban­tása ellen szól. Az olcsó kínai export padlóra küldte ugyan az amerikai ipar számos ágazatát; másfelől nem csupán azt tette lehetővé, hogy Kína óriási többletet halmozzon fel a két­oldalú kereskedelemben, hanem azt is, hogy Amerika első számú hitele­zőjévé váljon. Peking ugyanis a több­letet következetesen amerikai ál- lampapírokbafektette. A Kínai Nemzeti Bank amerikai ál­lamkötvény-állományát 700 milli­árd dollárra becsülik. Obama pénz­ügyi ösztönző csomagjára 800 milli­árd dollárt szán, tehát a válságelle­nes programot Kína ellenében ne­héz lenne megvalósítani, hiszen ha az csökkentené vagy felfüggesztené amerikai jegyzéseit, a washingtoni költségvetési hiány finanszírozása jelentősen megdrágulna, a válság még jobban elhúzódna. A Le Monde szerint a Fehér Háznak tudnia kell, hogy e téren Kínának valódi pénz­ügyi „tömegpusztító fegyvere” van. A jüan felértékelésére irányuló nyomás időszerűségét viszont csök­kentette, hogy2005 óta a kínai valu­ta némileg erősödött a dollárral szemben: három éve 8,4jüant adtak egy zöldhasúért, idén csak 6,85-öt. Ez és a kínai válság már visszafogta a kínai többlet növekedésének üte­mét. Washingtonnak az sem lehet érdeke, hogy fokozza a kínai gazda­ság nyomasztó gondjait: ki akaija tönkretenni első számú finanszíro­zóját. Nem véletlen, hogy az első­sorban valutaszakértőként ismert Timothy Geithner sokat elemzett írásos nyilatkozatában azt is leszö­gezte: a kormányzat gondosan mér­legeli, „mikor és hogyan vesse fel” a kérdést, elkerülendő, hogy az „több kárt okozzon, mint hasznot”. Peking ugyancsak árnyaltan ke­zelte a vitát. Miközben a szakágaza­tok - a kereskedelmi minisztérium és a nemzeti bank-visszautasították a valutamanipuláció vádját, a sajtó az Obama által választott pénzügy- miniszter szavaiból a kínai-ame­rikai együttműködés folytatására vonatkozó megjegyzéseket emelte ki. Amikor pedig a kínai külügymi­niszter amerikai kollégájának tele­fonált, azt hangsúlyozta, hogy Pe­king „kész együttműködni abban, hogy a kétoldalú kapcsolatokat stratégiai és hosszú távú perspek­tívában fogják fel és ápolják”. Ez ugyanolyan gondos formula, ami­lyen körültekintően választották ld az időpontot - a két ország kö­zötti hivatalos kapcsolatokfelvéte- lénekharmincadikévfordulóját. Tasnádi a legjobban vezette a válságos helyzetben levő, másfajta vezetéshez szokott önkormányzatot Elhunyt Pécs polgármestere K1SST1BORNOÉ Kedden késő este, életének 53. évében elhunyt Tasnádi Péter, Pécs polgármestere és az MSZP or­szággyűlési képviselője. Noha a po­litikus még január 21 -én is rendezett egy sajtótájékoztatót, néhány nap­pal később a Baranya Megyei Kórház intenzív osztályára került. Tasnádi- nál 2008 elején diagnosztizáltak tü­dőrákot, és a polgármester erről - a magyar politikai életben egyedülál­ló módon - saját maga tájékoztatta a közvéleményt, kijelentve, tovább dolgozik és bízikfelépülésében. Tasnádi Péter 1956. szeptember 14-én született, feleségével négy gyermeket nevelt. 1980-ban ma­gyar-népművelés szakon végzett a szombathelyi tanárképző főiskolán, 1987-ben pedig a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szer­zettszociológusi diplomát, 2003 óta a Pécsi Tudományegyetemen ta­nult, a Földrajzi Intézet doktorisko­lájában. 1998 óta MSZP-képviselő, 2002 óta pedig a Baranya Megyei Önkor­mányzat alelnöki posztját is betöl­tötte. Tasnádi Péter2006nyarán lett a város polgármestere, miután a ko­rábbi városvezető, Toller László 2006. június 19-én súlyos autóbal­esetet szenvedett, ami miatt még mindig kómában van. A2006-os ön- kormányzati választásokon Tasnádi háromszáz szavazattal legyőzte fi- deszes riválisát, Páva Zsoltot, majd 2007. február 12-én dr. Tóth Berta­lan helyére kerülve parlamenti mandátumot is szerzett a szocialis­ták Baranya megyei listájáról. Pécs városa az ő polgármesteri ideje alatt nyerte el az Európa Kul­turális Fővárosa címet a 2010-es esztendőre (igaz, a sikerben legin­kább Toller Lászlónak és a projekt korábbi igazgatójának, Takáts Jó­zsefnek voltak elévülhetetlen ér­demei), azonban az EKF-pályázat megvalósítása azóta is akadozik. Néhány nappal ezelőtt például a Magyar Turizmus Zrt.-nek át kel­lett írnia azokat a terveket, ame­lyek alapján a pécsi Európa Kultu­rális Fővárosa projektet nép­szerűsítette volna, mivel a nagybe­ruházások (koncertterem, tudás- központ, Zsolnay kulturális ne­gyed, parkmegújítás) megvalósí­tása késik, és a beígért négy négy- csillagos szálloda közül is várható­an csak maximum kettő készül el határidőre. A hírszerző.hu értékelése szerint „a polgármester lehetőségeihez ké­pest a legjobban vezette a válságos helyzetben levő, másfajta vezetés­hez szokott önkormányzatot”. A jobboldaliMagyarNemzetis méltat­ta Tasnádi - főleg kulturális terüle­ten végzett - munkáját: betegségé­nek diagnosztizálása után „Kanadá­ba utazott, hogy megszerezze váro­sának a Gyugyi-gyűjteményt, aztán Zágrábba, hogy erősítse a balkáni kapcsolatokat, Párizsba, hogy egyengesse a Vasarely-gyűjtemény itthoni kiállításánakútját”. GLOSSZA Hargaška MÓZES SZABOLCS Miután Robert Fico kormányfő jelezte, valóban Miroslav Lajčák lesz az ország új külügyminisztere, médiaberkekben felvetődött a kérdés, mi lesz felesége, az ismert és népszerű híradós műsorvezető sorsa férje kinevezése után. A miniszter- elnök szerint nein gond, hogy a miniszterfeleség a köztévé hí­reit mondja be. „Ó csak egy ember, aki a tévéképernyőn sze­repel, a tartalomért mások felelnek. Hagyjuk, hogy a kedves feleség végezze a saját munkáját” - mondta a miniszterelnök. Fico szerint a tárcavezető arája „tudni fogja, hol az ő helye”. A politológusok véleménye szerint viszont nem ilyen egyértelmű a helyzet, a későbbiekben hitelességi problémák is felmerülhetnek, ami nem biztos, hogy jót tesz az STV esti hírműsorának, mely a médiaanalitikusok szerint - mint a múltban általában - az utóbbi években is hiteles és kiegyen­súlyozott. Kikértük néhány ellenzéki politikus véleményét is a kérdés­ben. „Nyugtalanító állapotokat teremthet a helyzet” - mondta Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője. „Ezzel megszeghetjük az Európa Tanács 2362/114. számú 1997-es ajánlását” - tette hozzá A. Nagy László, a parlament emberi jogi bizottságának elnöke (MKP). Dániel Lipšic, a KDH alelnöke szerint pedig ez a kormány erkölcsileg már annyira mélyre süllyedt, hogy őt egy ilyen „malőr” már meg sem lepi. Az általunk megszólaltatott újságírók sem látták olyan egyértelműen ártatlannak a helyzetet, mint ahogy azt a kor­mányfő lefestette. Bárdos Ágnes (STV, magyar adás): „Nem túl professzionális, ha a férj magas politikai funkciót tölt be, a felesége pedig továbbra is a médiában tevékenykedik, ráadá­sul a közéleti hírekkel dolgozik.” „Erre egy nyugati, magasabb politikai kultúrájú országban nem kerülhetett volna soť’ - mondta Nagy Ildikó, a Pátria rádió egykori igazgatónője. „Morálisan elítélendő, de mit lehet egy ilyen kormánytól várni?” - nyilatkozta Beata Oravcová, a JOJ televízió vezető munkatársa. (Megj.: az írás fikció, a benne szereplő személyek kitaláltak, bármiféle egybeesés a való élettel a véletlen műve .) JEGYZET Orvosi szépséghiba PÉTERFl SZONYA Megszokhattuk már, hogy az elmúlt húsz esztendőben, a rendszerváltás óta szinte minden évben terítékre kerül a fehérköpenyesek bérköve­telése. Az aktuális kormány mindig megígéri, belátható időn belül rendezi a fizeté­süket, s szinte biztos lehet abban, hogy a.dokik jelentős hányada nem sztrájkol, nem tiltakozik, ki jól, felelősség- teljesen, ki rosszul, felelőtle­nül teszi a dolgát. Az egészségpolitikai célkitűzések, prioritások (sic!) eddig a szerint változ­tak, kik és milyen színekben kormányoztak. Sajnos, mind a mai napig nem akadt senki, aki elfogadhatóan, közmeg­elégedésre (sic!) oldotta vol­na meg a hazai egészségügy millió gondját-baját. A magánorvosok megelégel­ték, hogy a nappali rendelés végeztével éjszakaiügyelet- vállalásra kényszeríti őket egy kormányrendelet. Rá­adásul anélkül, hogy tisztes­ségesen megfizetnék a mun­kájukat. Mi több, kötelesek az orvosi ügyeletet szervező magántársaság rendelkezésé­re állni. Köztudott, hogy néhány év­vel ezelőtt a délutáni-esti-éj- szakai rendeléseket magán- társaságok vették át, de mert ezek működtetése általában anyagi csőddel járt, sorra felmondták a szerződéseket. Aminek következtében megszűntek a megszokott ügyeletek. És persze ennek az lett a hozadéka, hogy a szerencsétlen lakosok, akik a nappali rendelés befejeztével szorultak orvosi ellátásra vagy gyorsmentőt hívtak, vagy rokont, ismerőst, aki a legközelebbi kórházba szállí­totta őket. Érthető, hogy az orvosok a megalázó kényszerhelyzet megszüntetését szorgalmaz­zák, hiszen aki netán elutasít­ja a havi egy-négy ügyeletet, annak működési engedélyét megvonhatja az illetékes tisz­tiorvos. Volt már rá példa. Érthető, hogy magánorvos­ként akaratukon kívül nem kívánnak 0,66-3,32 eurós (20-100 koronás) órabérért dolgozni csak azért, hogy egy másik magánorvos/társaság teljesítse vállalását! Érthető az is: képtelenség el­várni tőlük, hogy havonta egyszer vagy többször, akár harminc órán át nemcsak talpon legyenek, hanem meg­felelő ellátásban részesítsék mind a körzetükbe tartozó­kat, mind az ügyeletre érke­zőket. Mert ki védi meg őket, ha a fáradtság hatására eset­leg rosszul döntenek, félre­kezelik a beteget, nem meg­felelő gyógyszert írnak elő? Sajnos azonban, a legújabb magánorvosi kezdeménye­zésnek van egy - nem is olyan apró - szépséghibája. Ugyanis a fehérköpenyesek kijelentették: míg az egész­ségügyi minisztérium nem oldja meg az ügyeletet vég­zők főfoglalkozásszerű al­kalmazását és bérezését, tisz­tességes - az ügyvédekéhez hasonló, 9,96-16,60 (300-500 koronás) - órabé­rért hajlandók lennének vál­lalni a többletmunkát. Hogy is van ez, kérem? A több száz eurós bevétel tu­data legyőzi a nappali rende­lésből ügyeletbe érkező orvos fáradtságát, növeli összpon­tosító képességét, tehát meg­előzi a rossz döntés, félreke- zelés lehetőségét? Biztosan?!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents