Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-29 / 23. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 29. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Kulináris rasszizmus „Kulináris rasszizmusa” miatt vált kritikák céltáblájává a Toszkánában fekvő Lucca, mivel vezetői megtiltották új külföldi éttermek megnyitását a város történelmi központjában. A kormányzat nemrég szavazott arra, hogy ne adjanak ki újabb engedélyt a reneszánsz városfalon belül olyan bárnak vagy étteremnek, melynek nem olasz fogások Totyognak a tűzhelyén. T oszkána tartomány balközép területi vezetése diszkriminatívnakbé- lyegezte a döntést, és arra figyelmeztetett, hogy az a „gasztronómiai, avagy a kulináris rasszizmus rejtett formája”. „A minőség védelme egy dolog, a hátrányos megkülönböztetés megint más” - üzente Paolo Cocchi kereskedelmi tanácsos a régió hivatalos honlapján. (mti/reuters)- És ezt a gyárat, régiónk egykori büszkeségét Munkanélküli Companyre keresztelték! (Peter Gossányi rajza) Az ausztriai muzulmán hitoktatók 22,6 százaléka hajlik a „fanatikus magatartás" elfogadására Nem egyeztethető össze az iszlámmal a demokrácia Az ausztriai muzulmán hit- oktatókegyötöde szerint a demokrácia intézményét el kell utasítani, mertössze- egyeztethetlen az iszlám alapelveivel. Közel egyharmaduk ellentmondást látabban, hogy egyszerre muzulmánnakés európainakisvalljamagát. Ugyanennyien nem hisznek a jogállamiságban. MT1-HÁTTÉR A nem éppen hízelgő bizonyítványt az alpesi országban tam'tó iszlám oktatókról az a tanulmány állította ki, amelynek főbb megállapításai a Falter osztrákpolitikai-kulturá- lis folyóirat legfrissebb számábanje- lentek meg. Mouhanad Khorchide szociológus, a disszertáció szerzője maga is imám, és felméréséhez 210 ausztriai muzulmán hitoktatót faggatott ki filozófiai-politikai nézeteiről. Végső következtetésként arra jutott, hogy a tanítók 22,6%-a hajlik a „fanatikus magatartás” elfogadására, a jogállami elvek elvetésének gyakorisága pedig a megkérdezettek korának emelkedésével összhangban növekszik. A felmérésben részt vevők több mint háromnegyede ugyan az osztrák társadalom részének tekinti magát, akadtak közöttük azonban olyanok-4,5%-uk-, akik magukra nézve nem találták igaznak ezt a besorolást. Csaknem 16%-uk elveti az osztrák alkotmányt, mert az „ellentétes az iszlám tanaival”. 14 és 17 % között mozog azok aránya, akik szerint az iszlám tiltja, hogy részt vegyenek az ausztriai választásokon vagy bekapcsolódjanak az osztrák kulturális-művészeti életbe. A megkérdezettek 55%-a idegenellenesnek tartjaaz osztrákokat. Több mint nyolc százalékuk érthetőnek nevezte, hogy az iszlám terjesztése érdekében erőszakhoz is folyamodnak. Az oktatóknak csaknem a fele feladatának tekinti, hogy „képessé tegye tanulóit annak felismerésére, hogy pusztán azáltal, hogy muzulmánok, jobbak, mint a diáktársaik”. Egyharmaduk lehetetlennek gondolja az osztrák társadalomba való beilleszkedést anélkül, hogy feladja/elveszítse muzulmán identitását. Ugyanakkor túlnyomó többségük azt a véleményt képviselte, hogy nem feltétlenül kell egymás között élniük, hogy elkerüljék önazonosságuk elsorvadását. Csaknem minden harmadik hitoktató elvetette az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, mert összeférhetetlennek tekinti az iszlám tanításaival. Hasonló arányban válaszoltak igennel arra a kérdésre, megérdemlik-e a halált azok, akik letértek az iszlám útjáról. Anas Schakfeh, az Ausztriai Iszlám Hívőközösség elnöke a felmérésről úgy vélekedett, hogy az leginkább „magánvéleményeket” tükröz, mindenesetre ő sem találja rendben levőnek azt a képet, amelyet az eredmények tükröznek. Egyidejűleg azzal érvelt, hogy a mai gyerekek gondolkodásmódját amúgy sem lehet antidemokratikus magatartással befolyásolni. „Nem hiszem, hogy tanítóink között akadnának olyan nagy gondolkodók, akik képesek lennének kifinomult módon manipulálni a gyerekekkel” - mondta a Falterban. Tájékoztatója szerint az ausztriai muzulmán közösség jelenleg 394 oktatót foglalkoztat. Elismerte, hogy egy részüknek, akiket a nyolcvanas-kilencvenes években vettek alkalmazásba, nincs megfelelő képzettsége. A tanulmányból kiderült, hogy az ausztriai muzulmán tanítók 37%-ának nincs teológiai, 41%-uknak pedig pedagógiai képesítése. Jelenleg 50 ezren tanulnak iszlám oktatási intézményekben az ország különböző részeiben. A Falter adatai szerint a tanulóknak több mint a fele otthagyja a vallási iskolát. _i_<|iiiiii_iiii_<_^ KÉZ, IRAT ... ..... „ ,, . ' , Önfény MIKLÓSI PÉTER Adíjatnemkapják, hanem adják- szól a banális mondás. Arra céloz, hogy a díjazott nem tehet arról, megkap-e valamit; tessékadíja- zón számon kérni, kinek, mit és miértad. Erreteszekmost kísérletet. Lassankéthete,hogyaCse- madokjanuár derekán először osztott- a magyar kultúra napja alkalmából-életmű díjakat. Ebben így nincs is semmi kivetnivaló, elvégrejómagamisbüszke vagyok arra, hogy mind a mai napig szép számmal akadnaka szlovákiai magyarság köreiben olyan embe- ribbemberek, akikegy többségi környezetben is megtartjáka maguk szellemi-lelki-közösségi -így nemzeti-példamutatásukat. Hála érte s őszinte köszönet. Ezzel szemben viszont az is igaz, hogy a CsemadokÉletmű Díjjal kitünte- tetteklistáját végignézve úgy tűnik: ugyanez a névsor megírható lettvolna tizenötévvel ezelőtt is. Olyanokkaptáka díjat, akikmár több komoly elismerés birtokosai. Akiknekbártekintélyesaz életműve, de az voltmártíz vagy tizenöt esztendővel ezelőtt is. Magyarán: mostésittkockázatnélkül adható nekikegy újabb, sokadikelismerés, elvégre arramár Murphy is figyelmeztetett, hogy a díj oda megy, ahol van számos másik... Szeretném világosan és egyértelműenleszögezni: akimost díjat kapott, nem érdemtelenülkapta! Én „csak” ama felismerésre szeret- nékkilyukadni, hogy hazai magyar díjazási gyakorlatunkajólmeg- alapozotttekintélyelveket erősíti, végső soron abebetonozott szemé- lyiségkánonbainjekciózmégegy kis betont. Kár, hogy a Csemadok (amely hat évtizede alapintézménye a szlovákiai magyarságnak, s egyben kisebbségilétünkideghá- lózatáváfejlődött) egyjókezde- ményezés első lépéseként e tekintélyelvű és beszűkített esztétikai, művészeti, közösségi gyakorlatot követi. Jól tudom, már a díjalapítókpuszta szándéka is elismerésre méltó, ráadásuladíjgazdaúgy és annak oszt elismerést, ahogyan és amiképp akarja. De egy oly szituációban, amely épp a Csemadok közéleti tekintélye révén felülírhatná az évfolyamán kiosztott különböző szakmai díjakat, talán mégiscsakszámon kérhető lenne bizonyosabb fennköltebb elvű ér- tékszempontúság, adíjalapítás- banrejlő nyíltabb közösségi felelősség. Adíjalapítóknak tudatosí- taniukkellene,hogyakurátorok tágabb körénekbevonásával annyi figyelmetirányíthatnakemberek- re, témákra, amennyivel nemcsak ahazaimagyar közfelfogást, hanem országos, sót az egyetemes magyar odafigyelést is formálni lehet (ne). Hiszen fontos életművek, lényeges dolgokjönneklétre a gyakran ismételteken kívül is, díjazásra méltó tevékenység zajlik ott is, aholadíjosztóknemlátják. Van-e valódi hírértéke annak, hogy egysokszorkitüntetettcsemado- kos Csemadok-kitüntetéstkap? Hírértéke van, utóélete nincs. Nem véletlen, hogy aCsemadokÉletmű Díjnaksincs akkora visszhangja, amekkorát feltételezne e díj gondolata, lebonyolítása. Ahhoz ugyanis, hogyjól felépített, pozitív üggyé váljon, ajelölésekszéles skáláján nyugvó szakmai megalapozottság szükségeltetne. Leegyszerűsítve: civilkezdeményezésként létre kellene hozni (akáraCsemadokvédnöksége alatt) aztaszlovákiaimagyardíjat, amely felmutatná a kisebbségi sorsot vállalt kortárs hazai magyar kultúra és tudományosság számos alakját. Tekintélytsugárzó, res- pektust kölcsönző, értékénneve- síthető díjjal és a közvéleményeié minden helyzetben fényes példaképként állítható alakokkal kelle- neközelebb hozni mindannyiunkhoz az alkotókat, műhelyeket, teljesítményeket. Mert amíg ekkoraa távolság az önértékelésünkés kö- zéletünkszerteágazó (íjelismerése között, addiga díjaknyilván megérdemeltekugyan, de igazi ragyogásukegyébrenemigenjó, mintáz odaítélók önfényezésére. KOMMENTÁR Tilitoli-politika MAL1NÁK ISTVÁN Teljes a diplomáciai nagyüzem a Közel-Keleten, már ott ingázik az új amerikai elnökkülönmegbízottja, Egyiptomban szinte folyamatosak a különböző szintű egyeztetések az izraeliek és a palesztinok között, s talán beindul a palesztinok egymás közötti (Hamász-F atah) békéltetése is. Ráadásul az uniós külügyminiszterekhárom napon át tárgyaltak- hol egymás között, hol palesztin és más arab diplomatákkal - a gázai offenzíva után kialakult helyzetről. Pillanatnyilag még minden képlékeny, de néhány fontos tapasztalat máris levonható. 1. Bármiféle tartós izraeli-palesztin tűzszüneti megállapodásnak (a békefolyamat felújításáról nem is beszélve) a rákfenéje az, hogy gyakorlatilag sem az USA, sem az EU nem tud mit kezdeni a Ha- másszal. 2. Az EU valamiféle diplomáciai versenybe kezdett az új amerikai kormányzattal a térségben, pediga megoldáshoz az kellene, hogy az unió mind az elveket, mind a gyakorlati lépéseket tekintve összhangba kerüljön Obama új külpolitikai csapatával. 3. Az uniós fellépés addig nem lehet sikeres, amíg a tagországok az alapelvekben egyet nem értenek. Felháborító volt, ahogyan egyes uniós országokképviselői az offenzíva idején Izraelt bírálták az úgymond aránytalan válaszcsapásért. Ugyan mit szólna Párizs, Berlin vagy Róma, ha területüket éveken keresztül rakétákkal-többezerrel-lőnék, halennének olyan városaik, mint Szderót,aholhamegszólalnakaszirénák,azemberekfegyelmezetten az óvóhelyekre vonulnak, ahol az örökös rettegés miatt már a gyerekek is frusztráltak? Kisséjavított az uniós összképen az egyébként Izraelt bíráló nyilatkozatairól ismert Louis Michel fejlesztéspolitikai biztos, amikor kijelentette, hogy a gázai háborúért a Hamászt terheli a fő felelősség. Azt is leszögezte, az EU nem tárgyal a terroristaHamásszal, és hozzátette: az EU-nak már elege van abból, hogy örökösen pénzt pum- páljonapalesztinokba,mindeneredménynélkül.Deismétígértnekik 60 millió euró gyorssegélyt. Márpedig amisegély Gázába kerül, azt a Hamászellenőrzi,fegyvereseiahírekszerintazoffenzívaidejénbeju- tottszállítmányokatis lenyúlták. Uniós részről nem tudtak választ adni arra a kérdésre, lehet-e kártérítésre kötelezni a zsidó államot a gázai hadműveletért. Pedig egyértelműenaztkellettvolnamondani az araboknak: nem. Izraelmár figyelmeztette ahadseregvezető tisztjeit, nehogy Európába utazzanak, mert háborús bűnökért esetlegperbefoghatjákőket.Tény, volt 1300áldozat, állítólag a fele civil. De Izrael a felelős a halálukért, vagy a háborútkirobbantóHamász? Az az Izrael, amely telefonon, röplapokon előre figyelmeztette apalesztinlakosságot, hová fog a légierő lecsapni, vagy az aHamász, amely élő pajzsként használta a lakosságot, civil létesítményekbenbújt el, hogy aztán Izraelt lehessen vádolni a polgári áldozatokért? KikellmondanLapolgárilakosságvédelméről szóló genfi elveket alapvetően a Hamász sértette meg, tudván tudva, hogy egy ennyire sűrűn lakott terület elleni bármilyen katonai válaszcsapásnak óhatatlanul lesznek civil áldozatai. AHamász, amelynek tekintélye az offenzíva után állítólag még nő tt is a palesztin lakosság körében, cinikusait úgy nyilatkozott, sem az USÄ, sem az EU nem tudja megakadályozni, hogy újra felfegyverkezzen, s máris tucatjával építik az új alagutakat. Az uniónak két alapvetést kellene egyértelműen kimondania. 1. Ellenzi, hogy azön- védelmi háborúba kényszerített zsidó állam vagy egyes képviselői ellen bármilyen kártérítési vagy háborús pert indítsanak. 2. Választási lehetőséget advaapalesztinoknakközölje: vagy pénzt, segélyeket, újjáépítést akarnak, vagya Hamászt és vele a terrort, a gyűlöletpolitikát választj ák. Különben folytatódikaz eddigiértelmetlen tilitoli, az iszlám propagandát ügyesen meglovagoló Hamász pedigtovább röhög a markába. FIGYELŐ Új főparancsnok a Scotland Yardon Új főparancsnoka van szerdától a Scotland Yardnak, amelynek politikai és szakmai bírálatok kereszttüzébe került előző vezetője a múlt hónapban, idő előtt távozott. A szerdán kinevezett, 55 esztendős Sir Paul Stephenson elődje, Sir Ian Blair helyettese volt. A Scotland Yard főparancsnokát a legmagasabb rangú brit rendőrtisztnek tekintik. Nagy- Britanniában nincs országos rendőri szerv, a Scotland Yard terrorellenes ügyosztályának hatásköre az egész országra kiterjed. A váltást az tette szükségessé, hogy az előd, Sir Ian Blair decemberben lemondott. Helyzete azután vált tarthatatlanná, hogy a tavaly tavasszal megválasztott konzervatívlondoni polgármester, Boris Johnson nyíltan megvonta tőle támogatását. Sir lan pozícióját évekkel ezelőtt megingatta egy súlyos incidens. A Scotland Yard civil ruhás rendőrei 2005. július 22-én, a London ellen megkísérelt második robbantásos merényletsorozat után, a metróban agyonlőttek egy öngyilkos merénylőjelöltnek hitt, ám ártatlan brazil állampolgárt. Sir lan azt mondta, a 2 7 éves Jean Charles de Menezes villanyszerelőnek „közvetlenül köze volt” az előző napi robbantásos merényletekhez, és menekült az őt üldöző rendőrök elől, de ezek az állítások hamisnak bizonyultak. Az ügy előzményeként négy - azóta életfogytiglani börtönre ítélt - terroristajelölt londoni metrószerelvényeken, illetve egy buszon próbált öngyilkos merényletet elkövetni, ám egyikük pokolgépe sem robbant fel. Két héttel korábban egy ugyanígy elkövetett robbantássorozatban - a négy merénylővel együtt - 56-an meghaltak, több mint hétszázan megsérültek. Ez volt a legvéresebb terrortámadás Londonban. Sir lant már a de Menezes-ügy után lemondásra szólították fel, de akkor még maradt. Viszonya munkatársaival és a politikával is folyamatosan romlott. A végső lökést egy korrupciógyanús ügy adta meg: a távozó főparancsnok állítólag pályáztatás nélkül adott közpénzekből fizetett tanácsadói megbízatást egy olyan cégnek, amelynek élén közeli barátja állt. (mti)
