Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-24 / 19. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 24. Szalon-hirdetés 15 CD-AJANLO Rúzsa Magdi: Iránytű PUHAJÓZSEF A nagylemez hallgatása során olyan, általam nem kedvelt, így a szókincsemben mostohaszereppel bíró szavak jutottak eszembe, mint az arany középút meg az ördögi kör. Legalább egyvalami szempontjából 2006 csodás éve volt a magyar könnyűzenének. Mesterséges segédlettel, a közönség és a szakma által egyaránt megosztott: sokat dicsért és szidott Megasztárban feltűnt egy Vajdaságból exportált isteni énekestehetség. Rúzsa Magdi az utóbbi húsz-harminc év legjobb hangú, legreményteljesebb magyar előadója. Kovács Katihoz és Cserháti Zsuzsához hasonlítható. Már a tévéműsorban kiderült, hogy az adottságai és attitűdje alapján ugyan vérbeli rockénekesnó, de a diszkótól a világzenéig bármit kitűnően elénekel, és jól állnak neki a romantikus, szomorkás balladák is. Bármilyen stílusú felvételt képes a saját képére formálni, még a ting- litangli dalt is tartalommal tölti meg - az előadásmódja lenyűgöző. A Megasztár harmadik sorozatában erős mezőny gyűlt össze, az eddigi legerősebb, ennek ellenére már a legelején sejthető, sót tudható volt, hogy ő viszi el a pálmát. Növényeknél maradva: csodaszép liliomként emelkedett ki az ibolyák közül. Magdit a magyar popipar tárt karokkal fogadta. Elvileg szüksége van rá, évek óta várta, gyakorlatilag viszont megvolna nélküle, mert - mint az esetében is bebizonyosodott - az üyen pici és korlátolt közeg nem tud mit kezdeni a tehetségekkel. Ahogy jó ideje Kovács Katival sem tud. Pályafutása kezdetén, a hetvenes években minden szép és jó volt, a gyorsan szárba szökkent magyar zenei piac akkortájt már virágzott is, mostanság pedig a teljes kiszáradás fenyegeti. Az első albumai - szerintem a Locomotiv GT-vel készített 1974-es és 1976-os korongjai voltak a legjobbak - után fokozatosan, részben a megfelelő háttéremberek: szerzőgárda hiányában eligénytelenedett, s azóta olyan szerzeményeket énekel, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a tehetségével. A magyar zeneipar manapság azért nem tud mit kezdeni a tehetségekkel, mert rendkívül leszűkült, nincs annyi potenciális rajongó, amennyi eltarthatná őket. Nyilván javarészt ennek tudható be, hogy Magdi az első stúdiólemezén, a 2006 novemberében megjelent Ördögi Angyal címűn az arany középutat célozta meg, amivel azt érte el, hogy a szakma (kritika) a felvételeit felemásan fogadta, mondván, többre hivatott, a közönség egy része, az átlagos zenehallgató meg azért fanyalgott, mert szerinte a produkciója túlságosan igényes. Az „arany középút” ördögi körbe torkollott. Magdinak azért szerencséje is van. Az eddigi megasztárosok közül övé a legszélesebb és leglelkesebb rajongótábor (nyilván nem véletlenül), a tiniktől az idősekig tízezreket nyert meg magának. Annyi „rajongót” gyűjtött, hogy ha fokozatosan távoznak is mellőle, egy ideig még így is viszonylag sokan lesznek. Ám ahhoz sajnos nem elegendően, hogy letéijen a közép- útról. A 2006 májusának végén kiadott A döntőkben elhangzott dalok című válogatásával tizennégy hétig vezette a magyar albumeladási listát. A tehetségkutató műsorban előadott felvételeinek gyűjteményéből 70 ezer példányt értékesítettek, és sokszor ennyien illegálisan jutottak hozzá. Az akkori „rajongótábor” nagyjából felét azok tették ki, akik a kezdeti, hatalmas médiafelhajtásnak köszönhetően bármit megvettek (volna) Magditól, a törülközőtől a bögrén át a hanghordozóig - pontosabban az utóbbiért nem adtak ki pénzt, hiszen ingyen is hozzájuthattak... Nagy részük aztán el is tűnt mellőle, a saját dalaira már nem voltak kíváncsiak (vevők). De ezekért az emberekért nem kár, ók nem zenerajongók, hanem - bocsánat a kifejezésekért - divathajhászok és médiarokkantak. A Závodi Gábor zeneproduceri irányításával készült Ördögi Angyal még így is, toronymagasan a 2006-os karácsonyi magyar zenepiac legvásároltabb nagylemeze volt. A címmel Magdi a benne rejlő kettősséget fejezi ki, egyben utal a tartalomra. Az ördögi énjéről a rockos, bluesos, tempós szerzeményekkel ad tanúbizonyságot, az angyali énjét pedig érzelmes, lírai felvételekkel tátja elénk. A valóságban azonban a zeneszámok nem különülnek el ennyire. Az album ugyan sok szerző munkája, s elég eklektikus, az énekesnő azonban az összes dalt saját magára formázta, csodás hangja egységesíti őket. Azt a lúd- bőrözést, amelyet a megasztáros produkciói során oly sokszor átéltünk, csak itt-ott váltja ki. Az mindenképp felróható a készítőknek, hogy a nyolc új szerzeményt és a Vigyázz a madárra című klasszikus átdolgozását öt publishing-felvé- tellel: ismeretlen nemzetközi zeneszámok magyar verzióival egészítették ki. Értem én, hogy időszűkében voltak, karácsonyra meg kellett jelennie a korongnak, de egy ilyen tehetség akkor is kizárólag saját dalokat érdemel! Magdi is részt vett néhány szerzemény megírásában. Egyértelmű volt, hogy szerzőként még nagyobb teret kell neki biztosítani, a jövő ebben rejlik. A lemez leghitelesebb felvétele, az Aprócska blues - az egyetlen, amelynek zenéjét és szövegét is ő írta - tökéletes bizonyítéka annak, hogy jó érzéke van a dalszerzéshez. Az albumról kiemelkedik továbbá a két Presser-Novák- szerzemény: a Nekem nem szabad és a Még egy dal címűek, de a Ciki ez a helyzet, vagy a Szembejövő sáv is kitűnően sikerült. Összegezve: a lemez az álmainkat nem, de az elvárásainkat kielégítette. Az azóta eltelt időszakban Magdi részt vett a 2007-es Eurovíziós Dalfesztiválon, az Aprócska blues angol változatát énekelte (Un- substantion blues). Elfogultság nélkül állítható, hogy ő nyújtotta a legjobb teljesítményt - később a szakmabeliek neki ítélték oda a legjobb dalszerzőnek járó díjat és szerencsére a végeredmény tekintetében sem szerepelt le - a huszonnégy döntős közül a kilencedik helyen végzett -, ami az elavult versenyjellegéből kiindulva meg is történhetett volna. 2007 júniusában fellépett Bryan Adams előtt a Felvonulási téren - a műsora koncertalbumon és DVD-n is megjelent. Tavaly novemberben került a boltokba a második stúdiólemeze Iránytű címmel. „Jó, ha az ember tudja, merre tart” - indokolta a címet Magdi. Azt mondta, hogy a korong sokkal inkább a saját egyéniségét tükrözi, mint az előző. Á változás a borítón szembeötlő: az énekesnő egyenes hajjal látható rajta, a további fotókon tengerészsipkában, meg fura kosztümben pózol, a tartalom viszont ennyit nem változott, az Iránytű az Ördögi Angyal egyenes folytatása. A dallamvilág egységesebb, a hangzásjobb, kevésbé stúdiószagú. Javarészt ugyanazzal a stábbal készült, mint az első. Presser Gábor sajnos nincs rajta, és Novák Péter jelenléte is csak egy felvételre korlátozódik. A tizenhárom dalból tíz szövegét az énekesnő írta, így a szövegvilág személyesebb, össze- fogottabb. A szerzeményekkel alapjában véve nincs gond, bármelyik kiemelhető valamiért - például a Két perc című rockos, AC/DC-t idéző felvétel, a szintipopos alapú, progresszív Nem vagy egy szent, vagy a Ferenczi György szájhar- monikás által kísért Börtön dal -, de a zene továbbra sem elég színes, izgalmas, egyedi. Az énekesnő hangjához modernebb, bátrabb, vagányabb hangszerelési megoldások passzolnának - hangsúlyozni kellene, hogy ó nem egy „tucattermék”, hogy hozzá hasonló nincs. És akkor talán az egész album alatt érezhetnénk, amit a visszafogottan átdolgozott autentikus záródal, a Hallgató alatt, azt a bizsergetó érzést, amitől libabőrösök leszünk, amit - ahogy írtam - a Megasztár során sokszor átéltünk, akkor Magdi bizonyára még jobban énekelne. Nyilván nem könnyű feladat, de meg kell próbálni! Az Iránytű tehát jó irányt mutat, a stílus rendben van, csak a zenei kivitelezés kíván még többet. Sláger erről a lemezről, amelyre az átlagos zenehallgató még évek múltán is emlékezne, biztosan nem születik. De ez nem baj, az Aprócska blues is mesterségesen vált azzá, a rádióállomások többsége kizárólag azért sugározta, mert akkortájt muszáj volt Magdit játszani, amúgy meg az igényes szerzemény kilógott a szegényes kínálatukból. Csak a zene történelemkönyvében lelünk majd rájuk Szemétdombi sztárok HANGJEGY Szakmailag sok dolog miatt szeretnék öregebb lenni, mondjuk, tíz évvel. Többek között kíváncsi vagyok arra, hogy 2019 táján vajon ki fog emlékezni az Alexandra Burke vagy a David Cook nevű előadókra. Világviszonylatban persze. Az számomra egyértelmű, hogy mifelénk - engem és néhány, a könnyűzenével komolyan foglalkozó újságírót, rádióst leszámítva - senkinek sem lesznek az emlékei között, hiszen a célközönség tíz fiataljából kilencen most sem tudják, kik ők. Hozzánk a hírük sem igazán jutott el, nemhogy a dalaik! Az olvasóban felmerülhet a kérdés: ha a tájainkon nem ismertek, miért kell írni róluk? A válasz egyszerű: mert muszáj. Megkerül- hetetlenek, összességében ők 2008 legfelkapottabb újoncai, a legjelentősebb zenepiacok jelenlegi két legnépszerűbb tehetségkutató tévéműsorának tavalyi győztesei. Ennek ellenére jóval nagyobb az esélye annak, hogy egy évtized múlva már a kutya sem fog emlékezni rájuk, mégahazájukbansem, mint annak, hogy valaki igen. Csak a zene történelemkönyvében lelünk majd rájuk. Abban viszont a 2008-as fejezet legelején olvashatunk róluk. Nagy-Britanniában a múlt évben „normális körülmények mellett” nem volt olyan hét, hogy a kislemezlista vezetőjének heti forgalma meghaladta volna a százezret. Persze a The X Factor című, zenei tehetségeket kutató tévéműsor ötödik sorozatának döntőseit leszámítva, ők azonban a „nem normálisak” kategóriába tartoznak. Mariah Carey 1993-as Hero című világslágerét énekelték el együtt, és a jótékonysági céllal kiadott felvételből már az első héten elkelt 313 244 példány. A műsor győztese, az említett Alexandra Burke még nagyobb bravúrt hajtott végre. Első dalából, Leonard Cohen 1984-es Hallelujah című slágerének átdolgozásából a megjelenés hetében 576 046 példány talált gazdára a brit zenei piacon, s csak december 14-étől volt beszerezhető, mégis 2008 legsikeresebb szerzeménye lett a szigetországban! David Cook az Egyesült Államokban futó American Idol hetedik szériájának győztese. A fiatalember a legális internetes letöltéseknek köszönhetően egyszerre tizenegy felvétellel - a műsorban elhangzott átdolgozásaival - debütált a Billboard magazin kislemezlistájának százas mezőnyében, ami elképesztő rekord! A két „sztár” pár hét alatt elért sikereinek lajstroma viszonylag hosszú. De lassan a záró pontot is ki lehetne tenni a végére. David Cook, a tavalyi American Idol-győztes (Képarchívum) Az új évezred tehetségkutató tévéműsorai átalakították a köny- nyűzene-fogyasztási szokásainkat. Egyfolytában új arcokra vágyunk, s miután megkapjuk őket, gyorsan lehúzzuk róluk az összes bőrt (a zenészszakma mellett a bulvár is szipolyozik), a legérdekesebb tehetségek is pillanatok alatt unalmassá válnak. A The X Factor 2007 decemberében véget ért előző, negyedik soroztában diadalmaskodó Leon Jacksont hasonló rajongás vette körül, mint mostanság Burke kisasszonyt, ám amire elkészült az első albumával (tavaly októberre), már el is felejtődött. Ákad azért kivétel, például a harmadik széria győztese, Leona Lewis, aki ráadásul ki is lépett a brit színtérről, és a világsztárok sorába emelkedett. A hangi adottságai alapján Alexandra Burke is méltó volna erre, s az első, most készülő nagylemezével akár villanthat is, de inkább annak van nagyobb esélye, hogy David Cookkal együtt hamar eltűnik a süllyesztőben. Manapság jönnek- mennek a sztárok, és hazájukból csak nagy ritkán lépnek ki - minden állam saját magát látja el tiszavirág-életű előadókkal. Szó szerint legyártódnak, a futószalag felviszi őket a slágerlisták csúcsára - közben felállítanak egy-két rekordot -, majd onnan ki a szemétdombra. Oda, ahol már alig van szabad hely a továbbiak befogadására. Nem ritka közöttük a tizenéves sem, és általában mindegyikük többre hivatott, mint amennyit elért! Ha a hetvenes években indult volna a pályafutásuk, valószínűleg világsztárok lennének. Ők tehát az emlékeinkben bizonyára nem, csak a zene történelemkönyvében kapnak teret. (puha) a Tn HÖ7ÚTI TÖRVÉNY STOP Februártól! új szabályok, szigorú büntetések stop) Február 1-jétől módosul a közúti közlekedést szabályzó törvény. stopj Az Uj Szó mellékletéből megtudhat minden változást. stop) Keresse az U| SZÓ csütörtökön az újságárusoknál! Vegye meg lapunkat!
