Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-21 / 16. szám, szerda
26 Szülőföldünk - sport ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 21. www.ujszo.com Marek Jurík: „Azt csinálom, amit szeretek, és ez mindennél többet ér" A csallóközi város klubja az ország második legjobb súlyemelő-egyesülete A komáromiak egyik ásza Hét centi híján két méter magas, rokonszenves és sármos fiatalember. Koffeinmentes kávét iszik. Azt teszi, ami a legjobban érdekli: kosárlabdázik. Most éppen a komáromi MBK Rieker- ben. Marek Jurík a szlovák extraliga elmúlt három évadjának egyik legeredményesebb pontszerzője. Vele beszélgettünk. BORKA ROLAND Első találkozása a kosárlabdával? Már gyerekkorban érdekelt a sport, sokfélét kipróbáltam. A jégkorongtól kezdve egészen a cselgáncsig. De egyik sem kötött le teljesen. Majd egy váratlan pillanatban a kosárlabdánál kötöttem ki. Mindig is szerettem kosárra dobni, de ez csak egy kötetlen kikapcsolódás volt. Egyszer az egyik barátom elhívott egy zsolnai edzésre. Kezdetben ódzkodtam az egésztől, meg bedobtam a durcit, de aztán a haver elkészítette a holmimat, és aztán már mennem kellett. Az edzésen aztán elengedtem magam, és rövid időn belül megszerettem ezt a sportot. Olyannyira, hogy ma már profi szinten űzi. Nem volt ez ám annyira olyan, mint a szerelem első látásra. Inkább idővel alakult ki bennem a kosárlabda szeretete. Fokozatosan tanultam bele, és kezdtem el élvezni a szépségeit. S aztán Kosárra dob a komáromiak hatosa (Képarchívum) olyannyira megkedveltem, hogy napi kétszer jártam Martinból Zsolnára az edzésekre. A kosárlabdajobban érdekelt, mint az iskola. Az alapokat Zsolnán szereztem. A sport megszereléséhez javarészt a barátok is hozzájárultak. Ez egy csapatjáték, és remek a csapat. Szívesen játszom a srácokkal. Nagyon jól kikapcsolódom. Mi kell ahhoz, hogy valaki az egyik legjobb játékos legyen? A sikereimet elsősorban a csapatnak köszönhetem. Másrészt viszont a csapat javára lemondanék a személyes sikereimről. Kezdetben nagyon sokat dolgoztam, fejlesztettem magam, mivel eredményeket szerettem volna elérni. Háromnegyed órával az edzés előtt már ott voltam a tornateremben, és egyedül gyakoroltam. Talán ez az elhivatottság is hozzájárult ahhoz, hogy egyre jobbá váljak. Élvezem a játékot. Azt csinálom, amit szeretek, és ez mindennél többet ér. Talán éppen ezt az elhivatottEgy izgalmas palánk alatti jelenet a komáromi bajnokin (Milan Drozd felvétele) Sikeres a magánéletben is. A barátnőmet is a kosárlabdának köszönhetem. Egy modellügynökségnél dolgozik. Egyszer kijött az egyik meccsre, és megismerkedtünk. Nagyon jól érzem magam, hiszen ő is világlátott ember, a munkája miatt gyakran van úton. Most egy belvárosi lakást újítunk fel. Remélem, hama- „Addig szeretném csinálni, amíg rosan beköltözhetünk. A jövőben élvezni fogom és az egészségem utazni szeretnénk, megismerni is engedi" más kultúrákat és embereket. retek kosarazni, de semmi sem biztos. Addig szeretném csinálni, amíg élvezni fogom és az egészségem is engedi. Sosem tudni, merre visz a szél. Talán évek múlva edző leszek, s az utánpótlásról gondoskodom. Mit szóltak otthon ahhoz, hogy éppen a kosárlabdát választotta, ahelyett, hogy futballista lett volna? Szerettem és ma is szeretek focizni. A szüleimnek nem volt ellenvetése a választásommal kapcsolatban. Örültek, hogy értelmesen töltöm el a szabadidőmet, nem csavargók, nem dohányzom. Kezdettől fogva támogattak, amiért nagyon hálás vagyok. Egyre több komáromi látogat ki egy-egy mérkőzésre. Örömmel veszem tudomásul, hogy a komáromiak érdeklődnek a kosárlabda iránt. Mindig tele a lelátó, s -ez minket, játékosokat is feldob. Amióta elkezdték a tévében is közvetíteni a meccseket, egyre többen személyesen is eljönnek a bajnokikra. Mindenhol azt hallom, hogy a fiatal nemzedéket nem érdekli a sport. Hogyan is érdekelné, ha a szüleik nem viszik el a gyermekeiket a pályára, a stadionokba, nem ismertetik meg velük a sportot. A gyerkőcök leülnek a számítógép elé és játszanak. Meg kell nekik mutatni, hogy másként is eltölt- hetik a szabadidejüket, minthogy felnőttnek mutassák magukat, cigizzenek és igyanak. Nemrég Martinban az egyik barátommal egy kosárlabda-találkozót szerveztünk, és meglepő módon számos érdeklődőt vonzott. Voltak félénk gyermekek, de nekik is lehetőséget adtunk, és aztán már élvezettel játszottak. Nagy sikerünk volt. ságot vette észre a komáromi klub vezetősége. Évekkel ezelőtt kaptam egy telefonhívást a komáromi klubvezetőktől, felkértek, játsszak a csapatukban. Mivel már nagyon mehetnékem volt Zsolnáról, ezért elfogadtam az ajánlatot, és nem bántam meg. Ä sportban úgy van, hogy ahová hívnak, oda kell menni. S lehet ez az ország bármely pontján. Jól érzem magam Komáromban. Kezdetben fura és idegen volt, hogy javarészt magyarul beszélnek az emberek, de gond nélkül megértettem magam szlovákul is bárhol a városban. Mi a véleménye a játékostársairól? Amióta itt vagyok, ez a legerősebb csapatunk. A napokban ismét új edző érkezett, meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Egy azonban már most nyilvánvaló: van esélyünk a playoffban játszani. Azon leszek, hogy a csapattársaimnak segítsek valamilyen címet szerezni, hogy megnyerjük a ligát, vagy legalább bejussunk a döntőbe. Mit kíván magának? Nem lenne rossz még pár évig az extraligában maradni. Ez számos tényezőtől függ. Nagyon szeGazdag nagymegyeri éremkollekció KOVÁCS ZOLTÁN Nagymegyer. Remekül sikerült a helyi súlyemelők tavalyi szereplése: a Szlovák Súlyemelőszövetség előzetes pontértékelése alapján 2008-ban a Nagymegyeri Thermál Súlyemelő és Erősportok Városi Klubja volt az ország második legjobb súlyemelő-egyesülete. A csallóközieket csak a kassaiak tudták megelőzni, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a trencséniek tudtak felállni. A klubelnök mérlegvonása A nagymegyeriek 2007 decemberétől működnek önálló egyesületként, addig a városi sportklub szakosztályaként tevékenykedtek. „Az elmúlt év nagyon mozgalmas volt klubunk életében, mi voltunk a két egyesület, amely mind a hgt korosztályban csapatot tudott indítani az országos bajnokságokon. - foglalta össze tevékenységüket Buzgó Lajos főedző-klubel- nök. - Nemzedékváltás miatt ugyan az idősebb diákjaink végül nem jutottak a bajnokság döntőjébe, de a fiatalabb diákok szlovák csapatbajnoki arannyal büszkélkedhetnek. Ifjúsági súlyemelőink bronzérmesek lettek, a nők az ötödik helyen zárták az évet, a férfiak pedig bejutottak a csapatbajnokság extraligának nevezett döntőjébe, ahol végül a hatodik helyen végeztek. Utóbbit nagyon jó eredménynek tartom a jövőt tekintve, hiszen mi voltunk az egyetlen klub, amely csak saját nevelésű sportolókkal próbálta felvenni a külföldi súlyemelőkkel erősítő egyesületek elleni küzdelmet. Legidősebb csapatunk magabiztosan nyerte a veteránok szlovák bajnokságát. Az egyéni bajnokságokról összesen 21 érmet gyűjtöttünk be, a legfényesebbet tizenhárom alkalommal akasztották nagymegyeri súlyemelő nyakába, továbbá még 4-4 ezüst- és bronzéremmel lettünk gazdagabbak 2008-ban.” Öten címeres mezben Az országos egyéni és csapatbajnokságokon kívül további hét nemzetközi tornán is kiválóan szerepeltek a csallóközi kisváros vasgyúrói. A válogatott mezét tavaly öt nagymegyeri ölthette magára. Simonies Erik a húszévesek Európa- bajnokságán a 11. helyet tudta megszerezni, ezzel kivívta nevezését a világbajnokságra is, ahol egy sajnálatos deréksérülés miatt végül nem lett helyezett. A veteránok nemzetközi szinten sem tétlenkedtek, a világbajnokságról három KLUBRANGSOR A LEGJOBB SZLOVÁKIAI KLUBOK 2008-BAN: 1. MKVaSŠ Košice 941, 2. MKVaSŠ Veľký Meder 637, 3. VŠK Dukla Trenčín 424. bronzéremmel, míg az Európa-baj- nokságról egy arany-, egy bronzéremmel és két negyedik hellyel tértek haza, a cseh veteránligában egyeden külföldi csapatként az előző évhez hasonlóan tavaly is a második helyen végeztek. Simonies három díja A hab a tortán, hogy a város képviselő-testülete a 2008-as Pro Urbe-díjat éppen a veterán súlyemelőcsapatnak ítélte oda évek óta tartó eredményes nemzetközi szerepléséért is, mellyel öregbíti Nagymegyer hírnevét. „A klub is nagyra értékeli a veteránoknak odaítélt városi díjat. Nagy örömmel értesültünk róla, hiszen ez talán a nagymegyeri súlyemelőcsaládnak is szól, a decemberi évzárónkon még külön is gratuláltunk nekik - folytatta a hatvan tagot számláló klub főedzője. - Tagsági gyűlésünkön kiértékeltük még a klub legjobb súlyemelőit: a fiatalabb diákoknál Kázmér Dániel, az idősebb diákoknál Beke Gábor, a fiatalabb ifjúságiaknál Jávorka Tivadar, míg az idősebb ifjúságiaknál, valamint a junioroknál és a férfiaknál is Simonies Erik lett az év legjobb súlyemelője Nagymegyeren.” A nagymegyeri súlyemelés egyébként éppen december elején ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból egy 45 perces dokumentumfilmet is készítettek, amely bemutatja az elmúlt öt évtized nagymegyeri súlyemelősikereit. A fiatalabb diákoknál Kázmér Dániel volt az elmúlt év legjobbja (A szerző felvétele)
