Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-21 / 16. szám, szerda

24 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 21. www.ujszo.com Pleva Péter egyebek mellett konzervátor, restaurátor, a numizmatikai és a képzőművészeti gyűjtemény kezelője, valamint lektor és főiskolai hallgató „Semmit se tégy, mi visszafordíthatatlan” Léva. A könyvek szerelme­se. A képzőművészet ra­jongója. A történelem cso- dálója. Szerencséjére munkája egyesíti mindhá­rom szenvedélyét. FORGÁCS MIKLÓS Múzeumi mindenes. A 27 éves ipolysági születésű Pleva Péter 2000-től a lévai Barsi Múzeum munkatársa. Szűkebb munkaköre a konzervátori teendők ellátása, de mint mondta, szinte nincs is a muzeológiának olyan ága, amibe ne kóstolt volna bele. Pici korától imádja a könyveket, falta a törté­nelmi, képzőművészeti témájú köteteket. Tízévesen meghatáro­zó élménye volt egy morvaországi körutazás, később Bécs monu­mentalitása tagiózta le. Eredeti­leg régész szeretett volna lenni, de olyan középiskola nincs, ezért a Selmecbányái vegyipari szakkö­zépiskola papírkonzervátori sza­kán tanult. Ott könyvekkel is, ré­giségekkel is foglalkozhatott. Könyvekről - másként „Érdekes, hogy könyvrajongó­ként éppen a könyvek szétszedése a feladatom. Nagyon gondosan Mesterségek, mesterek A konzervátor a saját hibáiból is tanul, a restaurátor helyrehozza a hibákat kell ezt csinálni. Le kell rajzolni a kötést, meg kell jelölni, és le kell fotózni minden részletet. Elen­gedhetetlen a precíz dokumentá­ció. A legfontosabb ügyelni arra, hogy ha valamit szétszedünk, úgy tudjuk összerakni, ahogy eredeti­leg volt” - hangsúlyozta a szak­ember. ,A legrégibb könyv, amit konzerváltam, de sajnos restau­rálni nem volt módomban, egy az 1570-es évekből származó hétnyelvű szótár volt. A konzervá­lás azt jelenti, hogy a kezelt tár­gyat megtisztítom, fertőtlenítem és védőburokba csomagolom, ez könyvek esetében alkalikus kar­ton, tehát bebiztosítom” - fejte­gette Pleva Péter. A restaurálás pedig az újrakötést jelenti, a hi­ányzó részek pódását, szétrepedt oldalak javítását, sérülések eltün­tetését. Bár Péter a papírra szako­sodott, a Barsi Múzeumban a bú­tortól kezdve a kerámián keresz­tül a fémtárgyakig sok minden ment át a kezén. A múzeumi munkában úgy 15 százaléknyi a papírra, 85 százalék pedig a többi anyagra fordított idő. Visszafordíthatóság, hamisítás, próba Minden eljárásnál érvényes Pleva Péter restaurátor néhány általános alapszabály. „Az egyik ilyen a visszafordítha­tóság szabálya. Ne tégy olyat, amit nem lehet helyreállítani. Leegyszerűsítve: könyvet ne ra­gassz össze epoxidragasztóval. Csak enyvet, vagy keményítő alapú ragasztót használj, az ké­sőbb is szétbontható. Természe­tesen most már vannak hőre, etanolra reagáló korszerű anya­gok. Egy másik szabály: mindig úgy kell pótolni a hiányzó része­ket, hogy felismerhető legyen, mi az eredeti és mi az új betol­dás, a rekonstrukció. Ha ez nem így történne, a kutatók téves kö­vetkeztetéseket vonhatnának le. Tulajdonképpen az akár hamisí­tásnak is minősülhetne. Egy tó­nussal világosabb papírt öntök hozzá az eredetihez, vagy a festményeknél más ecsetkezelést kell használni, az intarziánál is el kell, hogy üssön a pótlás szín­Jövő héten (.ampert Richárd nyeregkészítöt mutatjuk be. árnyalata. Harmadjára talán azt az alapelvet említhetném, hogy mindent előre ki kell próbálni, nehogy meglepődjek” - ismer­tette a mestersége alapjait Péter. A restaurátor eltünteti a nyomokat Megtörtént már, hogy egy bú­tor díszveretéről azt hitték, masszív pléh, ezért teljes lelki nyugalommal beletették a fosz­forsavba, hogy leázzon róla a kor­rodált rész. Két óra múlva, mikor megnézték, már nyoma sem volt a fémnek. Kiderült, hogy alumíni­um volt, teljesen feloldódott. Kó­piát kellett készíteni. Mint azt a muzeológus megjegyezte, a res­taurátori szakmában az a jó, hogy a saját hibáját is retusálhatja az ember. Hasonló eset történt egy éve is, amikor hozzávetőleg 450 darab, a 19-20. század fordulóján a lévai manufaktúrában készült ezüsttárgyat - gombokat, csato­kat, hajtűket és más csecsebecsé­ket kellett egy kiállításhoz előké­szíteni. Az egyik gombon a vörös üveggyöngyben valószínűleg lég­buborék volt. Ezt nem vették ész­re. Az ultrahangos tisztítás során a buborék elpattant, és szétrob­bant a gyöngy. Gyorsan kerestek egy hasonlót és pótolták. Szeren­csére a konzerválóműhely egy ha­talmas lerakat, rengeteg régi do­log van itt felhalmozva, semmit nem dobnak ki, mindent gyű- tenek, hisz soha nem lehet tudni, mi mikor jön jól. A főműve, a raktár Pleva Péter a Barsi Múzeum numizmatikai gyűjteményének kezelője. Körülbelül 7500 darab érmét őriznek itt. A legértéke­sebb a 72 darabból álló kelta kincs, de az I. Leopold korabeli ezüstpénzekből álló sárói lelet is jelentős. A képzőművészeti gyűjtemény is Péter gondjaira van bízva. Ez 540 festményből, rajzból, szoborból áll. A legna­gyobb része egy valóban egye­dülálló anyag, Tabi Ica forma- tervező több mint 100 darabból álló kollekciója. Az iparművész a 40-es-50-es években tervezett tárgyakat a híres lévai arany ónixból. A Barsi Múzeumban eltöltött nyolc év alatt legalább 4-5000 tárgyat konzervált-restaurált. Főművének tartja, hogy átren­dezte az egész képzőművészeti raktárt. Kidobta a régi polcokat, az újakat maga tervezte. Eddig 20-30 kép volt egymásnak dönt­ve, most már szellősebben lehet elhelyezni azokat, ráadásul téma vagy szerző szerint csoportosít­va. A képzőművészeti anyag di­gitalizálása is folyamatban van. Péter elárulta, ha belép bárme­lyik helyiségbe, azonnal a lehet­séges veszélyeket keresi. Van- nak-e egerek, beázik-e a tető, vi­zesek-e a falak, penészednek-e a tárgyak. Ünnepnapokon lektor­ként is dolgozik, installált már kiállításokat, vitrineket is terve­zett. Szabadidejében fest. Eddigi 200 alkotásából 50-60-at tart ki­állításra érdemesnek, portrékat is rendelnek tőle. Európa szinte összes nagy képtárát felkereste már, az Ermitázstól a Louvre-ig. A munka mellett Nyitrán tanul történelem szakon, jelenleg ba- kalearátusi munkáját írja A sza­tíra és a komikum fogalma idő­sebb Pieter Brueghel műveiben címmel, (fm) Nemcsak a művészet befogadása, az alkotás is fontos (Képarchívum) Ezúttal nem opera-, hanem musicalslágerek hangzottak el Ágh Lívia vágsellyei jótékonysági koncertjén -14 év alatt másfél millió koronát sikerült összegyűjteni Ágh Lívia (baloldalt) és diákjai, Tomáš Savka, Markéta Procházková és František Pidloun a vágsellyei szín­padon (Szőcs Hajnalka felvétele) Polgármesteri díjat vehetett át a díva GAÁL LÁSZLÓ Vágsellye. Tizenötödik alka­lommal tartott újévi jótékonysági koncertet a Vág-parti városban ja­nuár 10-én Ágh Lívia, a nemzetkö­zi hírű szopránénekesnő. Másfél évtized alatt a városka kulturális­közösségi életének elmaradhatat­lan hagyományává vált esemény idén számos újdonsággal szolgált. Új volt a helyszín, a városháza nagyterme helyett most először a városi művelődési központ szín­háztermében zajlott a hangver­seny, de még ez is majdnem ki­csinek bizonyult, a később érke­zőket már csak pótszékre tudták leültetni. Újdonságnak számítot­tak az előadók - természetesen a főszereplőt, Ágh Líviát kivéve, hi­szen az ő és a Vágsellye Egészsé­géért - Pro Vita Polgári Társulás akciójáról van szó. A szopránéne­kesnő az előző években a prágai nemzeti színházbeli művésztár­saival lépett fel, idén a saját diák­jaival állt színpadra, akiket a prá­gai Jaroslav Ježek Konzervatóri­um musical szakán tanít. A reper­toár is új volt, az eddig megszo­kott operaáriák helyett musical­részleteket hallhatott a közönség. Az is újdonságként hatott, hogy most először a szlovák mellett magyar nyelven is vezették a műsort. Már a hangverseny beve­zetője is szokatlan volt, ugyanis az est azzal kezdődött, hogy Mar­tin Alföldi polgármester polgár- mesteri díjat nyújtott át Ágh Lívi­ának. A művésznőt Helena Psoto- vá városi képviselő, a Pro Vita Polgári Társulás vezetőségi tagja mutatta be: Ágh Lívia a szomszé­dos Vágkirályfán született, ala­piskolai tanulmányait a vágsellyei magyar tanítási nyelvű alapisko­lában fejezte be, zenei tanulmá­nyait Pozsonyban végezte, majd Prágába került, ahol 1988 óta a Prágai Nemzeti Színház énekese, emellett a Jaroslav Ježek Konzer­vatórium tanára. Énekelt Európa számos nagy színpadán, együtt­működött a Hustoni Operával, de énekelt Moszkvában és Tokióban is. Prágai és müncheni nagy ének­versenyek győztese, legújabb si­kere a Midem Classical of Award 2008 díj, amelyet Dvorák Király és szénégető című operájának előadásáért kapott. A mostani koncert vendégművészei Ágh Lí­via különleges tehetségű tanítvá­nyai, Markéta Procházková, Tomáš Savka és František Pid­loun volt, zongorán Ester Go- dovská kísért. Czellárik Mária, a Pro Vita Polgári Társulás elnöke elárulta, az eddigi 14 év alatt másfél millió koronát sikerült összegyűjteni Ágh Lívia vágsellyei jótékonysági koncertjein az ada­kozóktól, és a bevételből elsősor­ban az Sopomyai Szociális Ott­hon lakóit támogatták, de juttat­tak a támogatásból az apácasza- kállasi gyermekotthonnak, a haj­léktalanokat felkaroló Katolikus Karitásnak, a nyitrai karitatív in­tézet építésére, orvosi berende­zés vásárlására és hasonlókra. A mostani koncert bevétele 3585 € (108 ezer korona). Amerikai és cseh musicalekből hangzottak el részletek: Porgy és Bess, Miss Sa­igon, Nyomorultak, Kdyby tisíc klarinetű, de a Báthory filmzené­jéből is hangzott el sláger. Befe­jezésül Ágh Lívia szokásához hí­ven anyanyelvén, magyarul éne­kelt el egy dalt.

Next

/
Thumbnails
Contents