Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-21 / 16. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2009. január 21., szerda 6. évfolyam, 3. szám Újratárgyalják a hitel kérdését Szabadtéri színpad és a DAGstadion felújítása is szerepel a tőkekiadások között 22. oldal 28. oldal Érsekújvárban új külterületi övezetet hoztak létre a hobbikertészek számára Tilos a hétvégi házakban lakni A komáromi kosarasok egyik ásza Marék Jurík: „Azt csinálom, amit szeretek, és ez mindennél többet ér" 26. oldal Püspöki életképek címmel látható állandó helytörténeti kiállítás Pozsonypüspökiben, a közelmúltban megnyílt Határon Átnyúló Információs Központban (CIIC), a Vesna művelődési házban (Somogyi Tibor felvétele) JEGYZET Megint okosabb lettem LECZO ZOLTÁN Az utóbbi időben egyre kevesebbet idegeskedem a szlovákiai politikusok idióta kijelentései miatt. No nem azért, mintha az említett személyek mostanság dicséretes önmérsékletet tanúsítanának, és ezáltal kevesebb hülyeséget beszélnének, hanem kiváló védekezési technikát sikerült kidolgoznom és alkalmaznom. Mihelyst azt látom a tévében, hogy valamelyik „államférfi” épp elegendő levegőt szándékozik gyűjteni a tüdejébe ahhoz, hogy egyik-másik kérdésben kifejtse megfellebbezhetetlen álláspontját, rögtön a távkapcsoló után nyúlok, s mielőtt még elhangzanának az első zöngék, már régen egy másik csatorna szappanoperájának fordulatain izgulom magam halálra. A módszer működik, tájékozatlan vagyok ugyan, de mostanság a vérnyomásom és a koleszterinszintem is normális. Nemrégiben azonban rés keletkezett a pajzson - vagy a reflexeim lassultak le, vagy a távkapcsolóban vacakolnak az elemek -, de egy hét alatt két közjogi méltóság magvas kijelentését is sikerült meghallanom. Az egyik Ivan Gašparovič szájából hangzott el, áld arról tájékoztatott bennünket, hogy Szlovákiában soha nem voltak, és most sincsenek magyar iskolák. Mindjárt negyven vagyok, de ha most nem szólnak, bizisten, hülyén halok meg. Apu meg anyu évtizedekig azzal kábított reggelente, hogy a bolyi meg a királyhelmeci magyar alapiskolába mennek tanítani, a keresztapám és a keresztanyám ugyancsak ezzel az ócska kifogással kelt nap mint nap útra. Arról nem is szólva, hogy egyrészt eddig azt hittem, én is magyar iskolába jártam, másrészt mostanáig abban a tévhitben leledztem, hogy évekig ilyen intézményben tanítottam. Pedig dehogy! A másik grandiózus mondatot Robert Ficótól hallottam. A múltkor bemondták az egyik kereskedelmi csatornán, hogy este a gázkrízis kapcsán rendkívüli adásban szól a néphez az ország első embere. Felfüggesztvén védekező technikám alkalmazását, mindjárt bekészítettem a ropit meg a sört a tévé elé, és vártam, legyen errefelé is világosság - és lön! Kormányfőnk mindjárt a beszélgetés elején olyat mondott, amit álmomban sem gondoltam volna. Kijelentette, fontosnak tartja leszögezni, hogy a jelenlegi probléma egyáltalán nem abból adódik, hogy mostanság nincs elegendő gáz. Igenis van, csak nem minálunk. Rögtön elájultam. Ilyen egy okos beszédet! Persze, kicsit csalódott voltam, mert eredetileg arra számítottam, hogy Fico nem fog sokat vacakolni a szavakkal, hanem Úri Geller példáját követve mélyen a nézők szemébe néz, és így szól az ukrajnai csővezetékhez: „Működj!” Es mindjárt feltöltődik a rendszer, beindulnak a gyárak, egy csapásra megszűnnek a gondok. Nem így lett, de a megvilágosodás azért nem maradt el. Nézőpontot változtatott ugyanis a kormányfő beszéde minálunk. Mert mi is volt eddig a Bodrogközben? Mentem haza a gépkocsival, és öt kilométer alatt vagy tízszer fejeltem le a műszerfalat a kátyúk miatt. Azt hittem, járhatatlanok az utak. Munkát kerestem? Mondták az illetékesek, ha találtam, szóljak nekik is. Nyakon vágtak sötétedés után a királyhelmeci köztereken? Azt hihettem balgán, a közbiztonsággal vannak gondok. Pedig dehogy! A hozzáállással volt probléma. Vannak Szlovákiában járható utak, van gazdasági föllendülés, és van közbiztonság is - legfeljebb nem errefelé. 2009 a választások éve lesz. Egymást érik majd a kampányok, melyekben fűt-fát kellene ígérgetniük a politikusoknak a siker érdekében. Most, hogy Fico szavai kapcsán megvilágosodtam, azt mondom, ne tegyék. Jöhetnek ide, az ország keleti szegletébe, és bátran hablatyolhatnak nekünk jólétről, boldogulásról és szebb jövőről, olyanról, amilyen minálunk évtizedek óta nem tapasztalható. Nekünk most már ez is elég. Aztán majd lesz magas választási részvételi arány is, legfeljebb - nem errefelé...
