Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-20 / 15. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 20. www.ujszo.com Táncosokat keres a Szőttes A pozsonyi székhelyű Szőttes Kamara Néptáncegyüttes sok szeretettel vár minden táncolni vágyó fiatalt tánckarába. Ha szeretnél megismerkedni a Kárpát-medence népzenéjével és táncaival, ugyanakkor tagja lenni egy jó csapatnak, látogass el próbáinkra! Tagfelvétel a következő időpontokban: 2009. január 26., 18.00 2009. február 2., 18.00 Helyszín: a Szőttes próbaterme (Május 1. tér 12, Pozsony - a Magyar Könyvesbolt melletti bejárat). (sz) Dunaszerdahelyen, a Kortárs Magyar Galériában már installálják a galéria készülő gyűjteményes kiállítását, melyet január 23-án, pénteken 17 órakor nyitnak meg. A Vermes-villa tárlatára február 18-ig várják a látogatókat. (Somogyi Tibor felvétele) MOZIJEGY Underworld - A vérfarkasok lázadása Úgy tűnik, mintha a sötét világ arisztokratái, a vámpírok és pórjai, a farkasemberek, örökké gyűlölték és irtották volna egymást. Pedig ez nem volt mindig így: évszázadokkal ezelőtt még béke volt a vérszívók magasabb és alacsonyabb rendű fajai között. Vagy legalábbis nem volt háború. A Lycanok - a vérfarkasok - akkor még a vámpírok rabszolgái voltak. Ám eljött egy harcos, öntudatos szörny, Lucian, aki a vámpírok királya ellen vezette borzasztó népét. Lucian és szerelme, Sonja minden világok legkegyetlenebb csatájára készül, hiszen a harcmező mindkét oldalán vérszomjas fenevadak sorakoznak fel: ám az egyik fél a szabadságáért küzd. Underworld: Rise of the Ly- cans / Underworld: Vzbura Ly- kánov. Amerikai akciófilm, 110 perc, 2009. Rendező: Patrick Ta- topoulos. Szereplők: Rhôna Mitra (Sonja), Michael Sheen (Lucian), Bill Nighy (Viktor), Shane Brolly (Kraven), Steven Mackintosh (Andreas Tanis), Kevin Grevioux (Raze), (port.hu) Rhôna Mitra (Képarchívum) Öt Csemadok Életmű Díjat adtak át a szövetség vasárnap Galántán tartott országos ünnepségén Hatvanéves munkásság elismerése Galánta. Első alkalommal osztották ki a Csemadok Életmű Díjat vasárnap, a magyar kultúra napja alkalmából Galántán tartott országos ünnepségen. Öt olyan személyt méltattak teltház előtt a városi művelődési központ nagytermében, akik a 60 éves Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetségben szinte a kezdetektől nagy szerepet vállaltak, és munkájukkal példaként szolgáltak. GAÁL LÁSZLÓ Takács András néptánckutató, Új váry László tanár és Ág Tibor népdalkutató személyesen vette át a díjat Hrubík Béla országos elnöktől és Mézes Rudolf OT-tagtól, a Galántai Területi Választmány titkárától. Gál Sándor író helyett, aki betegség miatt maradt távol, fia, Gál Zsolt, a balesete miatt kórházban fekvő Őszi Irma egykori Cse- madok-titkár helyett pedig „utóda”, a Csemadok Érsekújvárt Területi Választmányának elnöke, Dániel Erzsébet vette át a díj at. „Más az asszimüáció és más az integráció. A kultúra összekötő út a kisebbség és a többség között. A kisebbség kultúráját a többségnek is tanítani kellene, Európa erről szól” - mondta ünnepi beszédében Bauer Győző akadémikus, a Csemadok volt elnöke. Egyebek között a Halotti beszédet és az első bibliafordításokat hozta fel példaként a magyar kultúra és a magyar nyelv gyökereiről szólva. Takács András munkásságát egykori néptáncos pályatársa, Bors Éva méltatta. A díjazott 1951-től volt a Csemadok szakelőadója, 1954-ben ott volt a nagy sikerű, sajnos tiszavirág-életű Népes népi együttes megalapításánál, majd az Ifjú Szivekben tevékenykedett koreográfusként, és igazgatóként kétszeris. Többkönyvejelentmega mátyusföldi, csallóközi, gömöri táncokról, és filmeket is készített. Gál Sándor munkásságát újságíró kollégája, a hajdani Hét hetilap utolsó főszerkesztője, Lacza Tihamér mutatta be. A búcsi születésű író-költő több lapnál is tevékenykedett újságíróként, a Hét munkatársaként került Kassára, ahol a Thália Színház alapításánál is jelen volt, továbbá a Fábry Napok születése is az ő nevéhez fűződik. Előbb a szenei, majd a kassai Csemadok-szervezetben vállalt hatalmas szerepet. 1964-től több mint 40 könyve, próza- és verseskötete jelent meg. Ősziné Györös Irma méltatására Sidó Zoltán egykori Csemadok- elnököt kérték fel. Ám a volt elnök betegsége miatt a díjazottat csak levélben köszönthette, melyet az ünnepségen felolvastak. Ebben egyebek között azt írta, hogy az első női érsekújvári járási titkár magyarságszeretetével és önfeláldozó munkájával mutatott követendő példát. A lévai Újváry Lászlót Juhász Dósa János mutatta be. Színész és színházigazgató szeretett volna lenni, ehelyett a szocialista norma- lizáció éveiben még az iskolaigazgatói és tanári állásától is megfosztották, 16 esztendeig gépkocsivezetőként és benzinkutasként volt kénytelen keresni a kenyerét. Színészi-színházi álmait a lévai Bárka Színpadban valósította meg. Ág Tibort egykori diákja, Balogh Csaba, a Galántai Kodály Zoltán Alapiskola gyermekkarának karnagya méltatta. A népzenekutató 1953-ban egyetemi oktatói állását hagyta ott, hogy a Népes művészeti vezetője legyen. 1956-ban került Galántára, ahol az akkor alakuló Kodály Zoltán Daloskor első vezetője lett. 1951 óta folytatott népdalgyűjtést, Takács Andrással közösen néptánc- és népdalgyűjtő körutakra járt, a Csallóköztől a Bodrogközig rengeteg anyagot gyűjtött. 1989 óta a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnöke, számos nemzeti és állami kitüntetés, köztük a Pro Probitate, a Nyitott Európáért Díj, a Posoni- um Díj, a Pribina Kereszt bronz fokozata és más kitüntetések birtokosa. Természetesen nemcsak beszédek hangzottak el az ünnepségen, hanem gazdag kultúrműsort is láthatott a közönség. Bevezetőként Jakubecz László előadásában hallgathattuk meg Kölcsey Ferenc Himnuszát, melynek „születésnapján” ünnepeljük a magyar kultúra napját. A Himnusz hangzott fel a rendezvény befejezéseként is, Erkel zenéjével, a Galántai Kodály Zoltán Daloskor előadásában. A műsorban Zsapka Attillától hallhattunk megzenésített verseket, köztük Gál Sándor költeményeit, továbbá gyönyörködhettünk a Nemesko- súti Berkenye Néptáncegyüttes, a Diószegi Dió Héj Citerazenekar, a Galántai Kodály Zoltán Daloskor, valamint a Galántai Kodály Zoltán Alapiskola Gyermekkara előadásában. A magyar kultúra napját ezentúl minden évben országos ünnepséggel és Csemadok Életmű Díj átadásával ünnepli a szövetség. A történelmi, valamint művelődéstörténeti adatok mellett egy városhangulatot is közvetít a kötet Rozsnyóról, kicsit másképpen SZÁSZl ZOLTÁN A helytörténetet, a regionalisz- tikát mindig is lefitymálták kicsit, nem igazán tartva komoly tudományos eredménynek egy-egy helyi kutatást vagy ilyen témában megjelent munkát. Pedig akik e helytörténészi munkát nem becsülik sokra, azok nem is értik, mi az értelme a történelemkutatásnak. Bármilyen furcsának is tűnik első hallásra, minden történelmi eseményünk tulajdonképpen regionális esemény, amely a történések és szereplők súlyánál, jelentőségénél fogva vált, válhatott országos jelentőségűvé. Pontosan emiatt igen fontosak, nélkülözhetetlenek a jól megírt, ások információ mellett olvasmányos és hangulatos helytörténeti munkák, s így a legutóbb a Madách-Posonium kiadásában megjelent, Kovács Ágnes tollából származó Rozsnyót bemutató rendhagyó városmonográfia. A szerző az előszóban szinte meghökkentően indítja könyvét az „Ezt a könyvet nem nekem kellett volna megírnom” mondattal. Kovács Ágnes ebben a könyvindító mondatában arra utal, hogy a Rozsnyót bemutató monográfia szerzőjeként inkább azt a Tököly Gábort tudta volna elképzelni, aki tragikus hirtelenséggel hunyt el pár éve. Tököly volt Rozsnyó mindenese, számos írásában, könyvben gyűjtött össze az ősi bányavárosról adatokat és információkat, sajnos nem mindent tudott hirtelen halála miatt közreadni. Forrásanyagként merít ebből a bőséges anyagból a Rozs- nyó-monográfia szerzője, aki egyébként egy nagyon kedves, jól forgatható, tudományos megalapozottsággal készült munkát tett le az olvasók elé. A három nagyobb fejezetre tagolt kötetben először a várostörténettel ismerkedhet meg az olvasó egészen a kezdetektől a múlt rendszer hanyatlásáig: a keletkezéstől a fénykoron át a visszaszorulás, a majdnem elfeledés korszakáig. Az olvasó könnyen tájékozódhat, pontos képet kap a település valamennyi fejlődési szakaszáról, s a tudományos hitelesség mellett nem elhanyagolható az a személyes kötődést bizonyító hangnem, ahogyan Kovács Ágnes megközelíti Rozsnyó történelmét. Igen hasznos, hangulatos sétákra buzdító egyfajta bédekker a második fejezet, amely különböző útvonalakon haladva végigvezeti az olvasót azokon a helyszíneken, amelyek a nagy múltú bányaváros történelmi állomásairól tanúskodnak. Aki eddig nem járt Rozsnyón, a könyv elolvasása után szinte azonnal kedvet kap hozzá. A történelmi, társadalom- és művelődéstörténeti adatok elkápráztató mennyisége mellett jó arányban hasznos, apró információkkal kiegészítve egy városhangulatot is közvetít a kötet. A kismonográfia harmadik fejezetében az eltűnt Rozsnyó nyomában indulhat el az olvasó, idézve Sütő Andrást, aki szerint „a város azé, akinek emlékei vannak róla”. Szomorkás, de nem lehangoló séta ez, s bár minősíti a múltat eltörlő ésszerűtlen döntéseket, amelyek szinte a felismerhetetlen- ségig megváltoztatták a városképet, igyekszik a megmaradt emlékek megőrzésére buzdítani. A könyv végén található kislexikon, az utcanévmutató és a felhasznált irodalom jegyzéke ezek után már a közt szolgálják, serkentve a rozsnyóiakat arra, őrizzék meg és adják tovább a jövőnek városuk nemes hagyományait. Talán egy régi városképet megmutató térképet hiányolok csak a könyvből, amelyben mellesleg eddig tudtommal sehol nem közölt régi fényképek mellett egy igen tehetséges fotós, Kovács Oszkár felvételei szerepelnek, igazi kalauzként. Jó lenne, ha minden szlovákiai magyarlakta városkáról születhetne ilyen könyv, s ha azok a Rozsnyót bemutató könyvhöz hasonló igényességgel készülnének el. A rendhagyó városmonográfiák létjogosultságát a B. Kovács István Rimaszombat című és Kovács Ágnes Rozsnyó könyve után már nem lehet megkérdőjelezni. Kovács Ágnes: Rozsnyó. Pozsony, 2008, Madách-Posonium. 130 oldal. 4 « I 4 4 4 i i Í I ! < I
