Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-19 / 14. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 19. Riport 9 Valódi arisztokraták hamis örökösei próbálták bírói segédlettel megszerezni a milliókat érő birtokokat, ám Károlyi gróf leszármazottja váratlanul közbelépett Álgrófok, vérbeli csalók és nagybani spekulánsok Történetünkből kiderül, Szlovákiában bárkiből válhat egyik napról a másikra nemesember, megkapva mindent, ami ezzel jár. Elég hozzá egy kis helyzetismeret, sok-sok szemtelenség és a megfelelő személyek megszerzése. Persze, nem mindig sikerül a vállalkozás, de kockázat nélkül nincs nyereség sem. VRABEC MÁRIA Hivatalával való visszaélés miatt folyik bűnvádi eljárás az ellen a lévai bírónő ellen, aki négy éve, 2005 januárjában határozatban ismerte el, hogy a nagysurányi Ze- rafín Pečimúth Forgách Károly gróf házasságon kívül született gyermeke, az ugyancsak nagysurányi Rudolf Tvrdoň pedig Károlyi Lajos gróf törvénytelen fia. A két ügynek látszólag semmi köze egymáshoz, de mint kiderül, mindkettő hátterében ugyanazok a szereplők mozgatták a szálakat, és mindkét esetben hatalmas vagyonok öröklése volt a tét. Azt a három férfit, akik a „grófi leszármazottak” nevében hivatalos ügyeket intézték, ugyancsak csalással vádolják. Halálukig őrizték a titkot Az ügy érdekessége, hogy amikor a bírónő határozatban elismerte, hogy kék vér csörgedezett az ereikben, már egyik örökös sem élt - mindkettő nevében az özvegy követelte a jussát. A bírónőnek pedig ahhoz, hogy bizonyítva lássa: a két férfi valóban a grófok törvénytelen gyermeke, nem is volt szüksége másra, mint az özvegyek vallomására, hogy megboldogult férjeik a halálos ágyukon vallották be nekik a nagy titkot, valamint egy volt uradalmi kocsis tanúságtételére. Ha Károlyi gróf törvényes leszármazottja, a ma Svájcban élő Károlyi József nem szerez időben tudomást a csalásról, és nem nyújt be panaszt a főügyészségre, a több mint 3 millió euró (100 millió korona) értékű tótmegyeri és nagysurányi uradalom jövedelmén ma már szélhámosok osztoznának. Az eset szinte hihetetlen, mégis bírói jóváhagyással történhetett meg. Ä grófi származást kimondó határozatnak csak két magyarázata lehet: a teljes jogtudadanság vagy a szándékos csalás. Az utóbbi feltevést látszik igazolni az a tény, hogy a gímesi Forgách gróf apaságát elismerő határozat valami csoda folytán eltűnt az ügy aktájából, miközben a nagysurányi „örökösök” már a földhivatalban intézkedtek. A jogerős határozat alapján a Nyitrai Körzeti Földhivatal az 503/2002-es törvény értelmében megkezdte az eljárást 750 hektárnyi, Gímes, Gí- meskosztolány, Kolon és Velčice községek kataszterében elterülő erdő visszaadásának ügyében Ze- rafín Pečimúth örököseinek. Az erdők értéke mintegy kétmillió euró (60 millió korona), az állítólagos leszármazottak pedig a semmiből bukkantak elő, ezért is fogott gyanút az Állami Erdészeti Vállalat jogi képviselője, és támadta meg a Lévai Járási Bíróság határozatát a főügyészségen. Miután Forgách gróf örökösének ügye az erdészeti vállalat, Károlyi gróf törvénytelen fiának követelése pedig a törvényes unoka jóvoltából a főügyész elé került, Dobroslav Tmka a speciális ügyészséget bízta meg az esetek hátterének vizsgálatával, annak pedig az volt az első dolga, hogy utánanézzen: melyik földhivatalokban adtak ki birtokokat az állítólagos nemesi leszármazottaknak. Nem lesznek grófilék az özvegyekből A nyitrai földhivatalban így bukkantak a gímesi erdő restitú- ciós aktájára és benne a Zerafín Pečimúth grófi származásáról szóló bírósági határozatra. Annál nagyobb volt a vizsgálódó ügyészek meglepetése, amikor a lévai bíróságon az ügy aktájában nem ugyanennek a határozatnak az eredeti példányát találták - hanem épp ellenkezőleg, egy a Forgách gróf apaságát elutasító határozatot. Azonnal felmerült a gyanú, hogy a bírónő később cserélte ki a határozatot, vagyis hamisított, ezért az alkotmánybíróság engedélyét kérték, hogy vádat emelhessenek ellene. Ezt 2007 nyarán meg is kapták, a bírónő azóta nem viselheti a talárt. Az üggyel kapcsolatban nem nyüat- kozik, csak annyit mondott, hogy ő Forgách gróf esetében nem adott ki apaságot elismerő határozatot, ha van üyen, azt valaki meghamisította, mert le akaija járatni őt. Akárhogy is volt, a gróf származásról szóló határozatok már érvénytelenek. A főügyész fellebbezést nyújtott be ellenük azzal az indoklással, hogy közvetett bizonyítékok, vagyis csupán tanúvallomások alapján nem lehet az apaságot meghatározni, és a törvény szerint olyan gyermek esetében sem lehet ezt tenni, akinek a jogszabály értelmében már van vagy volt apja. Az özvegy pedig egyáltalán nem jogosult néhai házastársa nevében az apaság meg1 határozását kérvényezni, ezt csak vér szerinti leszármazottak tehetik meg. Zerafín Pečimúth és Rudolf Tvrdoň özvegyéből tehát nem lesz sem grófné, sem vagyonos ember - még örülhetnek is, hogy az ügyben csak tanúként szerepelnek, és nem emeltek vádat ellenük. Ők ugyanis a jelek szerint csak aprópénzt kaptak volna a busás örökségből, a javát a három közvetítő, a 68 éves lévai Zoltán E., a 65 éves aranyosmaróti Jozef B. és a 34 éves nagysurányi Marek S. fölözte volna. A meghatalmazásokat ugyanis olyan csalafinta módon fogalmazták meg, hogy a földekkel a sikeres restitúció után is ők üzletelhettek volna, nem pedig az örökösök. Küldetéstudatból csalt A korrupcióellenes hivatal igazgatójától, Tibor Gašpartól megtudtuk, a három férfi valahogy rávette az özvegyeket, hogy kéijék a bíróságon megboldogult férjeik grófi származásának kimondását, de az sem kizárt, hogy az aláírásukat is hamisították. Az asszonyok tagadják, hogy üyesfaj- ta megbízást adtak volna bárkinek, Milena Tvrdoňová még feljelentést is tett Marek S. és a bírósági beadványokat fogalmazó ügyvédnő, Beáta H. ellen. Az ügyvédnő maga is azt állította a vizsgálat során, hogy az özvegyekkel soha nem találkozott, a meghatalmazásokat Marek S. juttatta el hozzá. Az ő ügyében még tart a vizsgálat, de ha a nyomozó elfogadja az érvelését, hogy ügyvédként sem oka, sem módja nem volt az aláírások eredetiségének vizsgálatára, akkor megússza a dolgot. Marek S., aki nagy valószínűséggel az egész ügylet szellemi atyja, azt állította, hogy az özvegyek megbízásából cselekedett, de csak a szükséges okiratokat és a tanúkat segített megszerezni nekik. Az apasági kereseteket ők nyújtották be a bíróságra, és a többit már az ügyvédnő intézte, akit mellesleg szintén ő ajánlott a figyelmükbe. „Küldetésnek tekintettem, hogy az állam által jogtalanul elvett birtokok visszakerüljenek a jogos örököseikhez. A döntés joga a bírónőé volt, ha ó nem ismeri el az apaságot, mi nem tehetünk semmit. Legfeljebb fellebbeztünk volna, mert biztos él még több tanú is, vagy léteznek más bizonyítékok” - vélte Marek S., aki szerint az egész ügy teljesen tiszta és jogszerű, legfeljebb a bírónő követhetett el hibát, de ez már az ő felelőssége. A csavaros, de kis híján sikeres csalás ötlete nyilván nem volt véletlenszerű. Marek S. jól ismerte a járás restitúciós ügyeit, hiszen 2004-ig az Állami Erdészeti Vállalat tótmegyeri kirendeltségén dolgozott. A rendőrségen azt vallotta, magától ilyesmi eszébe sem jutott volna, de egy napon Milena Tvrdoňová azzal kereste fel őt, hogy a 2003-ban elhunyt férje a halála előtt bevallotta neki: grófi vér csörgedezik az ereiben. Mese a grófról és a cselédlányról A családi legenda szerint Rudolf Tvrdoň édesanyja, Mária, aki annak idején a Károlyi grófoknál szolgált, 1945 telén, amikor a hites félje a háborúban volt, intim kapcsolatba került Károlyi Lajos gróffal. Ebből a kapcsolatból született 1945 októberében Rudolf nevű fia, akit a szóbeszéd elkerülése végett a frontról hazatérő férj a nevére vett, és sajátjaként nevelt fel. Az özvegy állítását alátámasztandó Marek S. egy tanút is előkerített: a Károlyiak volt uradalmi kocsisát, Ernest Kľučkát, aki eskü alatt vallott a gróf és a szolgálólány hatvan évvel ezelőtti románcáról. Ennyi a bírónőnek elég is volt, hogy elismerje az apaságot. A siker hírére Marek S.-nek csakhamar újabb kliense akadt. Egy nagysurányi özvegy, Pečimúthné ugyancsak őt kérte fel, hogy a lévai bíróságon - még véletlenül se máshol - intézze el jobblétre szenderült férje, a néhai Zerafín grófi mivoltának elismerését. A forgatókönyv teljesen ugyanaz volt, mint a Károlyiak esetében: Zerafín édesanyja 1932 és 1935 között a gímesi Forgách kastélyban volt konyhalány, és a fiatal gróf nyilván gyakran megfordult a fazekak között, mert szemet vetett a félje után búslakodó Katáimra. Mit ad Isten, az szintén a háborúban volt - hogy melyikben, az nem derült ki, mert 1933-ban az első világháború már véget ért, a második pedig még el sem kezdődött - így aztán a fiatalasszony a gróffal vigasztalódott a szérűben. Szerelmi légyottjaiknak, többször is tanúja volt az uradalmi kocsis, Alexander Rozkopal, akinek a bíróság előtt tett vallomásában a következők állnak: ,A gróf úr nagyon vitális férfi volt, minden lehetséges alkalommal kereste a női társaságot, hogy szenvedélyét csillapítsa. Több alkalommal is közel került Katalinhoz, a kölcsönös rokonszenvből erős érzelmi kötődés és intim kapcsolat alakult ki. Ebből a kapcsolatból született 1933 augusztusában Katalin fia, Zerafín, akit a gróf állítólag el is ismert sajátjaként, és csak tévesen anyakönyvezték az asszony törvényes féijének nevén.” A kocsis a tévedésre is talált magyarázatot, szerinte „a háború alatt sok irat megsemmisült, csak másolatok maradtak fenn és így jegyezhették be Zerafín születési levelébe Forgách Károly helyett az idősebb Zerafín Peči- múthot. Hogy az 1912-ben született kocsis, aki a vallomástétel idején a kilencvenharmadik életévét taposta, milyen szellemi állapotban volt, arra vonatkozóan a jegyzőkönyvben nincs utalás. Erdődygróf pincér-álruhában Az önjelölt Károlyi és Forgách leszármazottaktól rokonuk, a nyitragerencséri Erdődy Ferenc, még ennél is agyafúrtabb módon próbált örökölni. A rokonság, persze, idézőjelben értendő, mert bár Erdődyné Migazzi Irma húga, Eugénie a gímesi gróf, Forgách Károly felesége volt, a most felbukkant utódoknak semmi közük sem hozzájuk, sem egymáshoz. Erdődy Ferencet azonban már az apja is úgy nevelte, hogy nagyapja, Erdődy Vilmos, Migazzi Irma és Erdődy Imre fia volt. A felmenők tényleg nem akárkik - Galgóc környékén több száz hektárnyi rétet és szántót mondhattak a magukénak, és övék volt a pöstyéni fürdő is. A fogantatás története ez esetben is a szokásos: a nyitragerencséri unoka nagyanyja cselédként dolgozott a galgóci kastélyban, és szemet vetett rá a fiatal Vümos gróf. Kettejük szerelmének a gyümölcse volt Ferenc édesapja, aki ugyan hivatalosan nem ezt a nevet viselte, mert édesanyja férjhez ment egy František Pevný nevű mesteremberhez, de mindig is tudta, ki a vér szerinti apja és mivel tartozik a rangjának. A fia elbeszélése szerint felnőtt korában megszerezte a plébániáról, ahol megkeresztelték az eredeti anyakönyvi kivonatot, és abban bizony Wilhelm de Monyorókerék de Erdődy van apaként feltüntetve. Az első adandó alkalommal fel is vette az ősi nevet és a saját fiait már úgy nevelte, hogy legyenek tisztában főúri származásukkal, és az ebből származó előjogokkal. A nevelés a jelek szerint jól sikerült, mert a pincérként dolgozó ifjabb Ferenc mindent megtett azért, hogy az ősi jussot megszerezze. Kisajátította a jussát Első lépésként megtudakolta az Erdődyek és Migazziak birtokainak percellaszámait, elment egy közjegyzőhöz, ott kisajátítási nyilkatkozatot íratott, és ennek alapján a telekkönyvi hivatalban bejegyeztette magát mint jogos örököst. A következő lépése az volt, hogy visszaigényelte elődei birtokait, és talán már meg is kapta volna azokat, ha a Galgóci Városi Hivatal nem fordul az ügyben bírósághoz. A kisajátítási nyilatkozat ugyanis olyan csalafinta dolog, hogy bár mindenki tudja, visszaélésekre adhat alkalmat, a telekkönyvi hivatalnak nincs joga az igazságtartalmát vizsgálni. A közjegyző is csupán hitelesíti a nyilatkozatot, nem áll módjában kideríteni, mióta viseli a nemesi előnevet a kliense, ezért a vitatható eseteket, csak bíróságon lehet örökösödési eljárással tisztázni. Már ha valaki egyáltalán beleköt, mert arra is akad példa, hogy az önjelölt örökösöknek jelentős nemesi birtokokat sikerült megszerezniük. Az arisztokrácia viszontagságos sorsa Erdődy Ferenc azonban nem járt sikerrel, a galgóci városháza kezdeményezésére 2007 márciusában büntető eljárás indult az ügyben tulajdonjog törvénytelen kisajátításának gyanúja miatt. A nyilatkozatot hitelesítő nyitrai közjegyző, Ján Blaško meg sem várta a bírósági ítéletet, 2006 júniusában önként kilépett a jegyzői kamarából. Erdődy Ferenc ellen a nyitrai kerületi ügyészség különösen súlyos csalás miatt emelt vádat, ha elítélik, tíztől tizenöt évig tartó szabadságvesztésre számíthat. Meggyőződését, hogy jogosan cselekedett, azonban a kilátásba helyezett súlyos büntetés sem rendítette meg. Mondhatni, nemesemberhez illő eleganciával viseli a csapást, mert a rendőrségen is csak azzal kommentálta az ellene felhozott vádakat, hogy a történelemben mindig viszontagságos volt az arisztokraták sorsa. Az Érsekújvár közelében fekvő tótmegyeri kastély. Hajszál híján szélhámosok birtokába került. (Somogyi Tibor felvétele)
