Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-17 / 13. szám, szombat

18 Szalon ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 17. www.ujszo.com VÉLEMÉNY* _____________________________________ Blogmustra Čaplovič, a jogvédő Nem irigylem Dušan Čaplo- vičot. Egy ilyen kormány kisebb­ségekért felelős emberének nehéz dolga van, kb. mint iszlám or­szágban női aktivistának lenni. Vagy mint olajcégnél környezet­védelmi referensnek. Utóbbi két dolgot tehet: vagy megpróbál Greenpeace-t játszani, és egy hé­ten belül elbúcsúzhat a munkájá­tól (inkább eleve fel sem veszik), vagy a sajtó előtt fákat ültet és fó­kákat etet, kioktatja a természet- védőket a természet valódi vé­delmét illetően, és közben takar­gatja cége disznóságait. Ismerős a modell? A szerepet Čaplovič ráadásul pocsékul játssza. A magyarok számára eddig egy fél gesztust sem tett, még a Fico kormányában oly népszerű kirakat-intézkedé­sekkel sem „kedveskedett” ne­künk. Sem egy magyar bál, ahol tört magyarsággal énekel a mikro­fonba, sem egy szüreti fesztivál ingyen kolbásszal és burcsákkal, sem pár ezer koronás adomány egy könyvtárnak vagy kultúrház- nak. Szíven szúrt nulla. A teljes bejegyzés a Komáromi blog- ban olvasható: http://komaromi blog.com/ Négy ennivaló (aranyos) fóka. A héten híre ment, hogy fölmondták a gázóra-leolvasók egy részének. Fóka­etetőkre viszont igény mutatkozik, mert bármily különös, még mindig több a fóka, mint az ember... (AP Photo/Heribert Proepper) Somorjai tudósítónk kiszállt az Uj Szó szolgálati gépkocsijából a 63-as úton, hogy felmérje a dugó nagyságát (TASR-felvétel) Csáky Pál mutatja, hogy fél kezének (a kép bal oldalán CSP jobb keze) három ujján meg tudná számolni másik fél kezével, mennyi szlovákiai magyar jogos igényre bólintottak rá eddig (TASR/Martin Baumann) Magyar püspök Szlovákiában? A nagy aggódás közepette, hogy a fényesen csillogó euróink ellenére gáz nélkül maradunk, csaknem elsiklott a figyelmünk afelett, hogy Csáky Pál az új év elején ismét hangot adott azon vé­leményének, hogy a szlovákiai magyar hívek megérdemelnének egy magyar püspököt. A Szlovák Püspöki Kar se váratott sokáig magára a válasszal: az MKP elnö­ke csak ne gyűjtögessen euróér- mék helyett politikai pontokat ilyen kijelentésekkel, a politiku­soknak semmi beleszólásuk az egyházi döntésekbe. Oké, legyünk nagyvonalúak, s ne hányjuk a Szlovák Püspöki Konferencia szemére, hogy képte­lenek Csáky Pálban egy egyszerű katolikus hívőt látni. De vajon ők is ugyanolyan nagyvonalúak lesznek-e, ha tényleg nem egy po­litikus áll elő ezzel a kéréssel, ha­nem mondjuk egy egyszerű blog­ger, aki a hitét gyerekkora óta rendszeresen gyakorló római ka­tolikus magyar anyanyelvű szlo­vák állampolgárként kéri, hogy kapjanak a felvidéki magyarok sa­ját püspököt? Őt meg tetszenek-e hallgatni? Meg a többi csaknem 400 000 magyar nemzetiségű ka­tolikust Szlovákiában? Vagy leg­alább azt az 50 000-et, akik alá is írták a petíciót a magyar püspö­kért? Miért van az az érzésem, hogy nem? Mondjuk azért, mert a petíciót se méltatták válaszra? A teljes bejegyzés a Körkép blog- ban olvasható: http://korkep.sk Nincs kiút! A napi utazás fárasztó, mint azt minden szerencsés érzékelheti, főként úgy, hogy a szlovákiai au­tóutak száma és minősége közel sincs az EU-s átlaghoz. A mai ne­héz útviszonyok között például mindössze 160 perc alatt sikerült megtennünk expresszjáratunkkal a Dunaszerdahely-Pozsony út­szakaszt. Megjegyezném, hogy egy köztes megálló sem volt a két város között. Persze ez elsősorban annak eredménye, hogy a 63-as útra magasról tesz a kormány, s nem volt ez másként az előző években sem. Arról már ne is beszéljünk, mi­lyenek az autópályák, és keletre haladva müyen feltételek várnak ránk az utakon! Nem marad más hátra, mint 85 percet várni arra, Hazacsalogató lengyel vitorlások Szczecin kikötőjében. Ilyen egyszerű ez (follow-up): no vizelés, no papolás, no pufogtatás, no miazmány, no homály, no révedezés, no darvadozás (REUTERS/Arnd Wiegmann) amíg egy falun áthaladunk, mert ez a sorsunk. Sajnos, még mindig hiányzik ebben az országban az a fajta társadalmi összefogás, amely képes volna hatékonyan fellépni társadalmi ügyekben. Pe­dig az infrastruktúra fejlettsége nemcsak társadalmi, hanem gaz­daságikérdés is! A teljes bejegyzés a Philosophus naplója blogban olvasható: http:// www.bumm.sk/blog/philosopher Amikor még volt vér a pucánkban... 1994. január 8. - Tizenöt éve volt a szlovákiai magyar pártok és önkormányzati képviselők nagy­gyűlése, amelyen a magyar ki­sebbség jogállásának alapkérdé­seivel foglalkoztak. Sokat lehetne vitatkozni arról, hogy a nagy­gyűlés és annak követelései he­lyesek voltak-e vagy nem, vala­mint arról, hogy mi lett volna az okosabb follow-up. Úgy tűnik, hogy az akkori eufóriából mára csak emléktábla-avatásra futja, összhangban a bevett felvidéki körbevizelős területkijelölés-kul­túrával. Kitérő, de a mondanivalóhoz tartozik: szerepel a mostani hírek­ben, hogy Szczecin város több más lengyel városhoz hasonlóan pol­gármesterét, képviselőit küldi Nagy-Britanniába, hogy az ott dolgozó, döntő többségében fiatal lengyeleket hazacsalogassa. A leg­felsőbb politikai vezetés részéről is gyakran elhangzik a hazahívó szó. Tisztában vagyok vele, hogy sem számokban, sem kiváltó okokban nem lehet egymáshoz mérni a Brit­szigetek lengyel és szlovákiai ma­gyar gazdasági emigrációit, és nem is erről akarok írni. Ha azon­ban a fenti hírt olvasom, eléggé nyilvánvalóvá válik a szlovákiai magyar politikai reprezentáció igazi jelleme: a jelen kérdéseire adandó pofás válaszok helyett az európai integráció gyógyírjáról va­ló folytonos papolás, homályos, részleteket nélkülöző önrendelke- zési-miazmányok pufogtatása, va­lamint emlékkonferenciák, múlt­ba révedő tekintetek... A teljes bejegyzés a Párkányer blogban olvasható: http://parka nyer. blogspot. com (© Lashee) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents