Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-03 / 2. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 3. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ MAGYARNEMZET Gyurcsány Ferenc pártelnök megtarthatja posztját az MSZP március végi tisztújító kongresszusán, ám a Magyar Nemzet értesülései szerint veszélyben forog Hiller István alelnök, Juhász Ferenc elnökhelyettesnek, Újhelyi István alelnök széke. Az MSZP elnöki székéért valószínűleg sem Kiss Péter kancellárminiszter, sem Szekeres Imre honvédelmi miniszter, sem Szili Katalin házelnök nem indul-úja a lap, mely úgy értesült, nemcsak Szekeres Imre és Juhász Ferenc eddigi elnökhelyettesek indulnak e két vezető posztért, hanem Lamperth Mónika elnöki ka- binetvezetó is. (mti)- Szép sport a sífutás, de azt hiszem, az emberek szívesebben futkosnak üzletről üzletre az év eleji kiárusítások miatt. (Peter Gossónyi karikatúrája) __________________________________________HÉTVÉG(R)! __________________ ____ Arany Málnát a kormányfőnek! Normális esetben egyjanuár harmadikai hétvég(r)ében a szilveszterimulatságokköze- pettekezüketvesztő, magukat, autójukatvagy kutyájukat összeégető petárdadobálón kívülsokmindenrőlnemle- hetne írni. Normális esetben. De mi nem a lila tehén vagy a norvéghalászoknyugodtor- szágában élünk. Még szerencse... mondhatnék, mert így még az ilyen elméletileg unalmas munkahéten is akad megköltendő téma dögivei. MÓZES SZABOLCS Persze kezdhetnénk így is szilveszteri morbiditással, például egy kereskedelmi tévés „celebritással”, akinekadójaszilveszteriműsorában nyújtott száma közben állítólag sikerült a fél pofáját odaégetnie, de mi nem szeretnénk újidős, novícsaszos szintre süllyedni, így az ilyen mazsolákat meghagyjuk a bulvárlapokat szerkesztőkollégáknak. Annál is inkább, mert a hét vezető híre közéleti. Akár a meleg-, akár a hidegvíz-csapot engedjük meg, ugyanaz a hír folyik belőle: az euró bevezetése. Újságunk mai számáért még koronával is fizethettek, de már csak az új pénznemben kapták a visszájánk. Feltéve, ha kinyitott az újságárus, mert mint ahogy az várható volt, a kisebb boltok vezetőinek nagy része úgy érezte: számára (is) nyűg az euró bevezetésével járó kéthetes kettős „pénzkönyvelés”, így inkább elmegy szabadságolni. Emiatt viszont ne búsuljunk, addig is kevesebb fölösleges cuccra vetjük el nehezen megkeresett pénzünket. Amellyel mostantól még körültekintőbben kell bánnunk: ahhoz, hogy átverés áldozatai legyünk, nem feltétlenül szükségeltetik egy pofátlan boltos. Elég, ha velünk szabadul el a fogyasztás lova - míg eddig százakban és ezrekben fizettünk egy-egy bevásárlásért, ezután már minden apró centre jobban kell figyelni. Újra filléres gondjainklesznek. A közös európai pénznemen kívül csúcspolitikusaink is szolgáltattak témát a héten. Ivan Gašparovič karácsonyi ajándéka után a hét elején Robert Fico kormányfőtől kaptunk újévi ajándékot: a mindentudó miniszterelnök szerint gondok lehetnek a „tankönyvtörvény” újbóli megszavazásával. Mint tudjuk, méltán népszerű autóversenyző államfőnk „nemzetien gondolkodik és szociálisan érez”. Tehát ha ő úgy „gondolta” - és akkor még az „érzésekről” nem is beszéltünk -, hogy ez a törvénymódosítás „összeegyeztethetetlen a jogállamisággal”, valamint egy halom más nemes eszménnyel és még nemesebben gondolt szlovák törvénnyel, akkor valószínűleg ez valóban így van. És ezt a másik nemzeti szocialista országvezető sem gondolhatja másként. így hát hiába javította „európai szintre” az MKP-s, horribüe dictu ellenzéki törvénymódosító javaslatot saját, iránymutató pártja második embere - s azóta ezzel sikerült is összekérkerdni fél Európát -, ha egyszer elnök urunk úgy véli, meg a két koalíciós kolléga is hurrog emiatt, akkor nehéz lesz... Még egy olyan embernek is, aki egyébként hegyeket tud megmozgatni és a fél világ gonosz kizsákmányoló kapitalistáival kel egyszerre birokra. Szegény magyar helynevek kifognak rajta... Ugyanakkor az is lehet, hogy ő ezt már előre tudta - nem először s nem is utoljára történt volna, hogy pártja színjáték helyszínévé változtatta a parlamentet-, de végső soron ez teljesen mindegy. A végeredmény számunkra valószínűleg a nagy büdös semmi lesz. Bratislavá- tól Čierna nad Tisouig. Végeredményeket hirdettek a héten a Szabad Fórum háza táján is. Arany Málna-díjakat osztottak, nem is akárkiknek: politikusoknak. És nem is akárkik: politikusok. A különbség csak az, hogy ez utóbbiak olyan csoportba tartoznak, amelyek tagjai csak álmodoznak arról, hogy akár csak tizedannyi befolyásuk is legyen a közéletre, mint a díjazottaknak. A parlamenten kívüli, Zuzana Martináková-féle párt a baromságokat mondó vagy tevő közéleti szereplőket díjazta. Ezzel nem is lenne baj, ha ezt nem egy politikai párt tenné, amely ezt saját maga népszerűsítésére használja fel. ^díjat az a politikus kapja, aki tevékenységével meggyőzte a polgárokat, hogy fölösleges” - szólt a mottó. Úgy tűnik, a választópolgárok alacsony támogatása viszont még mindig nem tudta meggyőzni Martináková kompániáját arról, őkmennyire fontosak ennek az országnak. Magyarország hozzánk képest sok mindenben nincs irigylésre méltó helyzetben, legalább egyvalamiben viszont biztos, hogy nagyon sokan magyarországira cserélnék a hazai viszonyokat: nekik legalább van egy normális államfőjük. Aki nemcsak beszél, hanem mond is valamit. Ennek újabb tanújelét az újévi beszédek költésekor tette a két államfő: ezek hallatán a különbség szinte arcul csap bennünket. Azért, hogy Václav Havel - vagyis 16 év - után végre nekünk is normális elnökünk legyen, valószínűleg márciusban tehetünk valamit. Addig még sok hét eltelik, amelyekhez, ugyanúgy, ahogy az utána következőkhöz is, ezúton e sorok írója is sok üdesé- get kíván a nyájas lapolvasóknak. Csehszlovákia több nagy üzeme összesen csaknem másfél milliárd dolláros deficitet halmozott fel Rendszerváltozás Kelet-Európábán MT1-KRONOLÓG1A Húsz éve, hogy a szovjet érdekszférába tartozó közép- és keleteurópai országokban többéves ér- lelődés után visszafordíthatatlan változások következtek be. Átalakultak a térség szocialista államainak gazdasági, társadalmi, politikai viszonyai, valamint a nemzetközi erőviszonyok. Csehszlovákia: bársonyos forradalom ♦ 1989. január 1. Életbe lépett az új vegyes vállalati törvény, amelynek legfőbb újdonsága az volt, hogy nem szabott felső határt a külföldi partner részesedésének. ♦ 1989. január 10. A központi pártlap, a Rudé Právo szerint Csehszlovákia több nagy és ismert üzeme összesen mintegy másfél milliárd dolláros deficitet halmozott fel, s csődbejutott. Ezek közé tartozott pl. a Mladá Boleslav-i Škoda autógyár, a püzeni, Škoda néven működő, nukleáris erőművi berendezéseket gyártó vállalat és a vítkovicei acélgyár. A lap szerint a hatalmas deficit legfőbb okát az óriási, eladhatatlan raktárkészletek jelentik, de hibáztatható a központi tervezés is. ♦ 1989. január 11. A csehszlovák állami bank felmérést végzett 134 fizetésképtelen vállalatnál, és a kormánnyal úgy döntöttek, hogy 38 vállalatnál rendkívüli konszolidációs programot indítanak be pénzügyi egyensúlyuk helyreállítására az ötéves terv, azaz 1990 végéig. Lengyelország: rendszerváltó szolidaritás ♦ 1989. január 1. A központi bank irányítása alatt kereskedelmi bankok kezdték meg működésüket. ♦ 1989. január 2. Száz lengyel értelmiségi és ellenzéki személyiség - Andrzej Wajda filmrendező, Stanislaw Lem és Tadeusz Kon- wiczki író és mások - felszólította a hatóságokat, hogy még az októberre kitűzött általános választások előtt tartsanak szabad választásokat. ♦ 1989. január 5. Lech Walesa, a Szolidaritás elnöke gdanski sajtó- értekezletén közölte: amellett van, hogy már áprilisban „új harcmodorban” - sztrájkokkal is - küzdjön az általa vezetett szak- szervezet, ha addig békés úton nem érik el legalizálását. „Egyelőre az érvek a fegyvereink, nem pedig a sztrájkok... De ha a politikai út nem vezet eredményre, akkor feltételezem, hogy áprüis körül szervezett és egyeztetett módon, másképpen fogunk küzdeni céljaink eléréséért” - mondta. ♦ 1989. január 8. - Lech Walesa a gdanski Szent Brigitta templomnál összegyűlt 2000 híve előtt mondott beszédében élesen elítélte a Szolidaritáson belüli radikális csoportot, amely azzal vádolta őt, hogy túlságosan engedékeny a kommunistákkal szemben. A Walesához egykor közel álló Andrzej Gwiazda vezette radikális csoport a Szolidaritás vezetését azzal is megvádolta, hogy parancsuralmi módszerekkel igyekszik megszüntetni a független szakszervezeten belüli vélemény- különbségeket, s követelte az 1981-ben megválasztott Országos Bizottság újbóli összehívását. (Ez utóbbi illegalitásba vonult a szükségállapot 1981. decemberi bevezetésekor és helyét 1986-ban a mérsékeltebb személyiségekből alakult Országos Végrehajtó Bizottság vette át, amely kizárta soraiból Gwiazdát és más prominens Szolidaritás-vezetőket.) ♦ 1989. január 10. A lengyel kormány szóvivője útján közölte: ellenzi annak a független újságíró szervezetnek a legalizálását, amelynek tagjai elkülönítik magukat az 1981-es szükségállapot bevezetése után létrehozott, kormányhű újságíró szervezettől. KOMMENTÁR Kulcskeresők LAKNER ZOLTÁN Válság, választás, reform, szélsőjobb. Ezek lesznek a magyar politika fő összetevői 2009-ben, de most még nem tudni, milyen arányban, mennyire tartósan. A kormánypárt népszerűsége 2006 nyara óta kínosan alacsony értékeket mutat, az MSZP enyhén szólva nem mondható a júniusi európai parlamenti választás esélyesének. Üzenetértéke lenne, ha a szocialisták az önkormányzati választás és a népszavazás után sorozatban egy harmadik voksoláson is katasztrofális vereséget szenvednének. Nem hihetjük hát, hogy az MSZP a választási érdekeket „eldobva” kizárólag a reformokkal foglalkozna az új évben. A reformok az érdekviszonyok tartós átrendezésével járnak, a meglévő vagy potenciális szavazótábort veszélyeztetik. A kormány a büdzsé összeomlásának megakadályozása érdekében ideiglenes hatályú megszorító intézkedésekről határozott 2008 végén. Ezek nem vezettek szavazatvesztéshez, részben, mert a választók elfogadták, hogy a még nagyobb baj megelőzését szolgálják. A viszonylagos nyugalom másik oka, hogy a megszorítások egy része még nem hat a mindennapokra. Ha a válság hétköznapokat sújtó következményei erősödnek, a kormány tábora tovább zsugorodhat. Nehéz elképzelni, hogy ebben a helyzetben a Gyurcsány-kormány még kockázatos politikai következményekkel járó reformokra is elszánná magát. Az viszont elképzelhető, hogy az MSZP ezúttal először a reformok naposabb oldalát mutatná be, a nagyobb érdeksérelemmel járó döntések zömét a parlamenti választások utánra időzítené. A választási politikát a Fidesz hatványra emelve képviseli, aminek egyszerű oka van: megteheti. Ellenzéki pártként nem kell operatíve válságot kezelnie. Emellett, a kormány „Ulegitimitásának” és dilettantizmusának hangoztatása a Fidesz számára kedvezőbb pozíció, mint ha újabb és újabb tartalmi vitát kellene folytatnia. Más kérdés, hogy emiatt sokkal többet tudunk arról, hogyan akar győzni a következő parlamenti választáson a Fidesz, mint arról, mit akar tenni utána. A „rosszabbul élünk, mint négy éve” szlogen most hitelesebb, mint korábban. Ám a válságidőszakban, amikor valamilyen megoldást kell kínálni, a kormány hibáztatása időnként kevés lehet a választók szemében egy kormányzásra készülő párttól. A kisebb parlamenti pártok számára 2009 tétje röviden összefoglalható: túlélés, akárhogyan. Az SZDSZ-re és az MDF-re is áll, hogy az EP-választás afféle önbeteljesítő jóslatként működhet majd. Ha nem lépik át az 5%-os bejutási küszöböt, akkor a választók valószínűleg lemondanak róluk. Ha sikerül átlendülni a küszöbön, akkor eséllyel pályázhatnak a 2010-es parlamenti tagságra. Ehhez viszont nagyon rövid idő alatt le kellene zárniuk a belső válságukat és megújítani karakterüket. Mindezeken túl a magyar közélet égető kérdése, mihez kezd azokkal a társadalmi problémákkal, amelyekre a szélső- és radikális jobboldal alapozza politikáját. A Jobbik a „cigánybűnözés” leegyszerűsítő és igaztalan szlogenjével a bűnbakképzés útjára lépett, amelynek keletje a gazdasági válság idején még növekedhet is. Emellett egyre inkább támadja a Fideszt is, nem csak az MSZP-t mint a regnáló politikai intézményrendszer részét. Nincs jele annak, hogy a magyar szélső- és radikális jobboldal támogatottsága ugrásszerűen nőne, ám a Jobbik tíz év óta a legerősebb kísérletet teszi e szavazóbázis integrálására, a hagyományos pártokban csalódott választók megnyerésére. A 2009-es válságév legnagyobb kérdése, mekkora teret nyer ez a politika a hagyományos pártcsatározásokkal és a reformdiskurzussal szemben. FIGYELŐ így nem megy tovább Más-más elképzelésekkel kezdik az idei esztendőt a parlamenti pártok, hiszen az MSZP hosszú távú célokról egyeztetne, ám a Fidesz politikájában nem tud változást ígérni. A pártok álláspontja a Népszabadság tegnapi számában olvasható összeállításból derül ki. Lendvai Ildikó szerint 2009-ben elkezdődhetne az egyeztetés hosszú távú, ezért közvetlen politikai veszélyt nem jelentő kérdésekről. Az MSZP frakcióvezetője e témák között említette az önkormányzati rendszer, a nyugdíjrendszer átalakítását, illetve az adóügyeket. Úgy vélte, a Reformszövetségnek ebben katalizátor szerepe lehet. A legnagyobb ellenzéki párt nem tud semmiféle érdemi változást ígérni, nem tud összefogást „pártolni” a szocialistákkal, mert az csak az emberek ellenében történhetne - összegezte pártja álláspontját Pelczné Gáli Ildikó alelnök. Hozzátette: az úgynevezett közös felelősség megtalálásában sem lehet partner a Fidesz, még akkor sem, ha ez átmenetileg népszerűségvesztéssel jár a párt számára. Az MDF szerint idén olyan politikai üzeneteket kell küldeni a választóknak, hogy az ország sorsát befolyásoló, 2009-ben megszületett döntések 2011-ben is érvényesek lesznek - mondta Herényi Károly frakcióvezető. Horn Gábor, az SZDSZ ügyvivője úgy vélekedett, 2009-ben a közeledés érdekében „el kellene felejteni” a kétpólusú értékválasztást, melyet az antifasiszták és az antikommunisták fémjeleznek. Magyarországon nincsenek fasiszták, tömegesen semmiképp; ugyanakkor nincs kommunista veszély sem - közölte a lappal a politikus. (mti)
