Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-15 / 11. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2009. január 15., csütörtök 6. évfolyam, 2. szám „A stabil óraszámot a minisztérium határozta meg, amelyen jelenleg lehetetlen változtatni" Merre tart a szlováknyelv oktatása? Köbölkúti Varga József új tankönyvet írt Szlovák irodalomtörténet a magyar tannyelvű középiskolák 3. évfolyama számára címmel. Vele beszélgettünk a szlovák nyelv oktatásáról és az új kiadványról. HORVÁTH ERIKA Miben tér el ez az irodalomkönyv az előzőtől? A jelenlegi szlovák irodalomtörténet a magyar tannyelvű középiskolák harmadik évfolyama számára az Obert-féle tankönyvtől több szempontból is eltér. A legújabb kori szlovák prózairodalom (1945-től napjainkig) fejlődéstörténetét és irodalmi megnyilvánulásait a jobb érthetőség és az oktatás hatékonyabbá tétele érdekében „szigorú” szabályok közé szorítottam. Mihelyt ugyanis a huszadik század második felében élő és alkotó prózaírót az aktuális időrendbe és irodalmi irányzatba besorolhatom, máris adott a rendszeresség érvényesítése. Ez a korszakolás tehát mind a pedagógust, mind a diákot végigvezeti a szlovák próza mintegy hatvanéves fejlődésén. A későbbiekben aztán ez a tankönyv kiindulópontja lehet mélyebb elemzéseknek és értelmezéseknek. Ugyanakkor a 20. század második felének szlovák prózairodalmából csak a legjelentősebb egyéniségeket igyekeztem bemutatni. Például a hatvanas évek prózaírói közül csak Vincent Šikulával, Rudolf Slo- bodával, Peter Jarošsal és Ladislav Ballekkal foglalkoztam behatóbban, míg a hetvenes éveket mindössze Dušan Mitana, Ľuboš Jurík és Jozef Puškáš művei képviselik. Pedig az említett korszakok ennél lényegesen több prózaírót termeltek. Mi annak az oka, hogy ennyire leszűkítette a bemutatott prózaírók körét? A szlovák prózairodalom ilyen szűkre szabott feltérképezése jobb tájékozódást feltételez, hiszen mind a tanárnak, mind pedig a diáknak több ideje marad az irodalmi művek mélyebb elemzésére, megvitatására. Ennek a tankönyvnek éppen az a célja, hogy kérdések segítségével a diákot önálló véleménynyilvánításra ösztönözze. A tanuló így önbizalmat szerezhet, és aktívan bekapcsolódhat a tanítás folyamatába. A kortárs szlovák prózairodalom milyen szinten van jelen? Megtudnak annyit a könyvéből a fiatalok, hogy képben legyenek, ki a „menő“ szerző, ki az, aki értékes irodalmat alkot? A mai szlovák prózairodalomból olyan irodalmi szemelvényeket válogattam, amelyek sodró cselek- ményűek, többnyire a dialógusokra épülnek, s hűen tükrözik a szereplők cselekedeteit. A szemelvények sorából az elmélkedő, filozofikus részeket kiiktattam, mert ezek mindenképpen gátolják az irodalmi művek „felhőtlen befogadását”. Néhány tankönyvi feladat esetében utalást tettem egy- egy szerző más-más prózai munkájára is, amelyekből szemelvények jelentek meg a 2004-ben kiadott irodalmi antológiámban. E tankönyv és az antológia összevetése némi új elemmel is gazdagíthatja eddigi ismereteinket a szereplők, témakör, történet és a stílus viszonylatában. A tankönyvi mellékletben az irodalomelméleti eszközök igénybevételével eléggé aprólékosan elemeztem Dušan Mitana Karácsonyi út című elbeszélését. Ez az értelmezés persze csak azt kívánja jelezni, mennyire összetett még egy rövid irodalmi mű is, s mennyi különböző formája lehetséges. Vagyis: gyakorló pedagógusként az elemzésnek tetszőlegesen azt a formáját választhatom, amely leginkább megfelel lelki alkatomnak, irodalomelemzési módszeremnek, valamint a diákok kommunikációs készségének. Mit gondol szerzőként, a diá- kokjobb kedvvel tanulnak majd a tankönyvéből? A tankönyv „keresettségét” és színvonalát némiképp befolyásolhatja a meglehetősen sok fénykép (arcképek, irodalmi művek borítói, filmkocka részletek). Segítségükkel a betűk tengerében leküzdhető az írás ridegsége, s meghittséget, családias légkört teremthet tanárnak, diáknak egyaránt. A tanár az újonnan kiadott tankönyvben talán otthonosabban mozoghat, hiszen, bár kissé szűkszavúan (csak amennyire szükséges) tájékoztatást kaphat, mit és hol keressen, a diák pedig akár tanári részvétel nélkül is hatékonyabban felkészülhet az órára. S ha még eddig nem vettük volna észre, a tankönyv >reíikajiéfatíO SLOVENSKÁ LITERATÚRA Sok mindentől függ a diákok fel- készültsége (Képarchívum) csaknem harminchárom tanítási órára bontja le a tananyagot, igénybe véve az antológia odaillő szemelvényeit is. Most már csak a tanár okos órabeosztásától, szívósságától, tanulni vágyásától, valamint a kitűzött cél elérésére irányuló tudatos törekvésétől függ a tanítási óra sikere. S persze a diák akarata, kreatív kezdeményezőkészsége sem az utolsó szempont. Mit gondol, elegendő a heti szlovákórák száma a középiskolákban? Felkészíti-e a diákokat az életre? A heti szlovákórák száma adott, de az igazgatóság beleegyezésével és támogatásával a fennmaradó, ún. bővített órákból mégiscsak lehetne elvonni. Természetesen, erre a néhány órára (3-5) körülbelül tizenkét tantárgy pedagógusa várakozik. S az igazgató ezeket az órákat sürgősségi, baráti stb. alapon bírálhatja el... Ezen felül már semmiképpen sem lehet kitolni a tantárgyak óraszámát, mert akkor már csak késő délután mehetnének haza a diákok az iskolából, s ez sok szempontból aggodalmat kelthet. A stabü óraszámokat a minisztérium határozta meg, amelyen jelenleg lehetetlen változtatni. Személyes véleményem persze más, amire viszont aligha kíváncsi valaki: az anyanyelvet és az államnyelvet is legalább négy-négy órában kellene intenzíven tanítani... Akkor szakemberként mit javasol, mi a megoldás? A diákok felkészültsége bizony sok mindentől függ. A tanítási óra motorja a tanár, aki jó vagy kevésbé jó instrukciókat ad. Ó határozza meg a tananyag terjedelmét, szorítja kommunikatív tevékenységre az osztályt, amelyet persze naprakész írásbeli felkészültségével is bizonyít. Némelykor pedig gyakorlóórák beiktatásával növeli tanulóiban a kreativitást, elmélyíti a tudást és a konstruktív bírálatot. Ám a diák iskolán kívüli ténykedésével is fejlesztheti tudását. Ha most csak a szlovák nyelv- és irodalomoktatást vesszük figyelembe, tudásszintjét többszöri rádió- és tévéadások hallgatásával, nézésével, érdekkörök látogatásával, szépirodalmi és szakirodalmi anyagok böngészésével emelheti. S mi ebben az ördögi körben a tankönyvszerepe? Alapismereteket kell nyújtania, kitekintéssel a szakirodalomra. A színvonalat tehát meghatározza a tankönyv, amelyhez a pedagógusnak is fel kell nőnie... Mérhetetlenül értékes lenne viszont, ha a tanár valami többletet is felmutatna az órán olvasottságából és kreativitásából... A gútai Dominó klub a hátrányos helyzetben lévő gyermekek és fiatalok fejlesztésével foglalkozik Vidéken nagyon fontos az integráció Látható javulás észlelhető a klubot látogató gyermekek viselkedésében (Borka Roland felvétele) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A gútai Szabadidőközpontban zajlott a Dominó klub családias hangulatú szülői találkozója. Az eseményt Finta Zoltán igazgató nyitotta meg. Beszédében az integráció fontosságáról, a klub alapításáról beszélt. „Nagyon fontos, hogy ezek a hátrányos helyzetű gyermekek is ugyanúgy aktív résztvevői legyenek a társadalomnak. Azért alakult ez a klub, mivel Gútán nincs olyan intézmény, amely felvállalná ezeknek a gyermekeknek a társadalomba való beilleszkedését. Szerény kis lehetőségeinkhez mérten megpróbáltunk megfelelő oktatói-nevelői tevékenységet biztosítani a számukra. Hálás köszönettel tartozom Héderváry Márta és Horváth Edit pedagógusok áldozatos munkájáért.” Az összejövetelen részt vett Elek László, esperes-plébános, aki megáldotta a gyermekeket és apró ajándékokkal kedveskedett nekik. A gyermekek számára játszósarkak voltak kialakítva, s amíg a lurkók az önkéntes fiatalokkal játszottak, a szülőknek lehetőségük nyílt egymás problémáinak ismertetésére, és megoldási javaslatokkal is szolgáltak. Elmondásuk szerint jelentős megkülönböztetésben részesülnek a napi hivatali ügyintézésben, gondot jelent nekik gyermekük megfelelő elhelyezése az egyes tanintézményekben, mivel az iskolák nincsenek, vagy csak kevésbé vannak felkészülve a fogadásukra. A Dominó klub ősszel kezdte meg a tevékenységét, és máris számos érdeklődő akadt, akik ugyan kezdetben kissé félszegen, de beíratták gyermeküket. Az eltelt hónapok alatt bebizonyosodott, hogy igény van az ilyen típusú gyermekfejlesztésre. Az igazgató kiemelte, hogy látható javulás észlelhető a klubot látogató gyermekek viselkedésében, és az itt folyó nevelői munka segít a fejlődési folyamatok meggyorsításában és a tanulási nehézségek leküzdésében. A találkozó végén a szülők egyetértettek abban, hogy örömöt szerezne nekik, ha gyakrabban részt vehetnének ilyen összejöveteleken. (borka) Érdekes, aktuális tartalom nem csak tanároknak A Katedra januári számából LAPAJÁNLÓ 2009-ben is érdekes, aktuális tartalommal válj a olvasóit a Katedra, a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapja. „Új esztendőbe lépve leginkább azt kívánom nemzeti kisebbségünk napszámosainak, hogy a sokféle gond, többek között a nacionalista politikusok újabb ármánykodásai se szegjék kedvüket. Ne legyenek hivatkozási alapok a pedagógiai fércmunkára” - jelöli meg az irányt vezércikkében Szilvássy József publicista. Kiss József a negyven évvel ezelőtt „csúcspontjára érkezett szlovákiai magyar ifjúság” önálló szervezetének, a Magyar Ifjúsági Szövetségnek a létrehozására emlékezik vissza, a Szülői szemmel rovat pedig ezúttal arra irányítja a figyelmet, hogy az élet fontos kérdéseiről is tanítani kellene az iskolában csakúgy, mint a vallásról vagy akár a politológiáról. A lap megemlékezik a tavaly decemberben elhunyt Vankó Terézia óvoda- pedagógusról, a Katedra Társaság tagjáról. Folytatódik dr. Csóka Tibor onkológus sorozata, ezúttal a daganatok diagnosztikájáról, a folyóirat riportjaiban pedig januárban a Marcelházi Magyar Tannyelvű Alapiskola és a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola mutatkozik be. Tovább görgetik a Tankönyvek hőseinek sorsát, most Leonardót kiemelve, de megtudhatjuk azt is, ki volt a nagynevű komáromi bencés gimnázium utolsó zenetanára. A tantárgyak rovataiban egyebek mellett a testnevelés, a zenei nevelés, az irodalom, a matematika között csemegézhetünk, a színes posztermellékleten pedig a két világháború közötti magyar-szlovák kapcsolatokat mutatja be a Katedra, (na) Vissza kell állítani a szakmunka becsületét A hiányszakmák felé nyitnak ISMERTETÉS A szlovákiai magyarság körében vissza kell állítani a szakmunka becsületét, hiszen a megfelelően képzett szakmunkásokon nyugszik gazdaságunk jövője - hangoztatta Molnár Ilona, a du- naszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Szakközépiskola vezetője. Az igazgatónő ezt azután mondta (sxc.hu-felvétel) lapunknak, miután január első napjaiban több szlovákiai és magyarországi oktatási intézmény vezetőjével is egyeztetett telefonon a vüággazdasági válság oktatásra és a munkaerő-piacra gyakorolt lehetséges hatásairól. Molnár Ilona szerint a recesszió lecsengése után, azaz 3-4 év múlva az európai gazdaság fellendülésével mind a termelési, mind a szolgáltatási szektor területén szükség lesz a friss tudással rendelkező szakemberekre. Az igazgatónő kiemelte, a most pályát választó jó ádaggal rendelkező tanulóknak tanácsolja, hogy keressék a négyéves, érettségi bizonyítványt adó műszaki és informatikai szakokat, amelyekkel el tudnak helyezkedni gépiparban vagy az elektrotechnika területén, esetíeg logisztikai parkokban. A közgazdaság iránt érdeklődő fiataloknak a banki tevékenységre és idegenforgalomra szakosodó üzletkötés és vállalkozás szakokat ajánlotta. Az egyik legnagyobb dunaszerdahelyi középiskolát irányító pedagógus a gyengébb képességű, rosszabb tanulmányi ádaggal rendelkező tanulóknak és szüleiknek is tud alternatívát nyújtani a jövőre nézve. A munkaerőpiacot felmérő elemzések szerint a szolgáltatóiparban továbbra is kereslet van a fodrászok, autószerelők, asztalosok, vülany- szerelők iránt. A munkaadók a közeljövőben harcot fognak vívni ezen szakmát végzettekért, amennyiben nem biztosítjuk folyamatosan az utánpódást. Molnár Ilona felhívta a helyi döntéshozók figyelmét arra a nemrég Győrben bevezetett szakképzési reformra, melynek egyik alappillére, hogy ösztöndíjat kapnak a hiányszakmát tanuló diákok. Minderre azért van szükség a kisalföldi megyeszékhelyen, hogy visszatereljék a diákokat a szakmák felé és biztosítsák a gazdasági fejlődés egyik tartóoszlopát: a képzett munkaerőt. Az igazgatónő emellett hangsúlyozta, egész Európában hiány van a jó szakemberekből, ezért a középiskolai évek alatt megszerzett jó szakmai és megfelelő idegen nyelvi tudással akár a nálunk fejlettebb országokban is vállalhatnak munkát a dunaszerdahelyi szakközépiskolából kikerülő fiatalok. (mi-ds)
