Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-14 / 10. szám, szerda
24 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 14. www.ujszo.com Alexander Dubčeket is kiszolgálta egy bajcsi vadászat után, a Park vendéglő előtt virágcsokrokkal várták a vendégeket az érkező érsekújváriak. „Őfelsége pincére voltam” Ötven éve lesi a vendégek minden óhaját (Képarchívum) Jövő héten Pleva Péter restaurátort mutatjuk be. Klein Lajos főpincér Munkaruhája a szmoking, amit a hatvanhét éves Klein Lajos olyan eleganciával visel már ötven éve, mintha bármelyik pillanatban beléphetne az ajtón „őfelsége”. Az illemtan kiváló ismerőjével, az egykori főpincérrel legutóbb az érsekújvári csúcstalálkozón futottunk össze. Gondosan fehérített és keményített asztalkendővel a balján Sólyom László magyar és Ivan Gašparovič szlovák államfőnek szolgálta fel a frissítőt. SZÁZ ILDIKÓ Kedves Olvasók, Új sorozatot indítottunk. Szerdánként érdekes szakmák művelőit vagy hétköznapi foglalkozások nem mindennapi képviselőit mutatjuk be a Szülőföldünk című mellékletben. Sok kivételes embert ismerhetnek meg, de ha önök tudnak valakiről, aki ritka mesterséget űz, vagy úgy űzi a szakmáját, hogy érdemes bemutatni, kérjük, írjanak nekünk. A borítékra írják rá: „Mesterségek, mesterek". „Szerénységéről, különleges kisugárzásáról és egyszerűségéről ismemi fel az igazi személyiséget, ilyen volt Alexander Dubček is, akit a Park vendéglőben főpincérként üdvözölhettem. A fiával és a sofőrjével tért be hozzánk egy bajcsi vadászat után, senki nem jelezte előre a látogatását. Máig emlékszem, néhány perc alatt elterjedt a hír a városban Dubček magánlátogatásáról, és a környéket elözönlötték az érsekújváriak. Többen virágcsokorral kedveskedtek Dubčeknek, akit egy végtelenül szerény és kedves embernek ismertem meg. Gyerekkori álmom volt, hogy kávéházi zenész legyek, nagyon szeretek harmoni- kázni. Sajnos, eltanácsoltak a konzervatóriumból, mondván, hogy még fejlődnöm kell. Ekkor barátommal, Juraj Veleckývel úgy határoztunk, szerencsét próbálunk a vendéglátásban. Pozsonyban, Vaskutacskán tanultam a szakma elméleti részét, de Újtát- rafüreden ismerkedtem a fortélyokkal. Valósággal halálra dolgoztuk magunkat a népszerű üdülőhelyen” - emlékezett vissza a kezdetekre Klein Lajos. Antonín Novotný és a pohárköszöntő Az ifjú pincér hazavágyott a Magas-Tátrából, ezért 1958-ban Pozsonyban a Hotel Carltonban vállalt munkát az éjjeli bárban. „Ha jeles vendég érkezett, nappal is szolgáltunk. Itt találkoztam AnPolgármesteri díjat vehetett át Gejza Pischingertől, de a többi elismerésére is nagyon büszke (Csuport István felvételei) déglőbe hívták a tapasztalt pincért, aki 68 éves korában már csak napi négy óra felszolgálást vállal. „Nem tudnék létezni a munkám nélkül, szükségem van a nyüzsgésre, az emberekre. Korábban szembe mertem szállni a nálam jó két fejjel magasabb és markosabb részegekkel is. Megesett, hogy vérfoltos lett a fehér ingem, és arra is volt példa, hogy az egyik vendég úgy megtépett, hogy cafatokban lógott rajtam a szmoking. A feleségem halálra váltan fogadott a lakás ajtajában, de ilyenkor sem jutott eszembe, hogy békésebb mesterség után nézzek” - ért története végére Klein Lajos. Az érsekújvári pincér ősszel polgármesteri díjat kapott ötven éve gyakorolt hivatása elismeréseként. Nem ez az első kitüntetése az életben, több jutalomban részesült már a szolgálatáért. Elmondta, Sólyom László és Ivan Gašparovič pincérének lenni is kitüntetés volt számára, felszolgálta az ételt annak idején Michal Kováč volt államfőnek és feleségének is. Tapasztalt, kitűnő emberismerő. Ha igazi értékes emberrel találkozik, azonnal megérzi. Azt mondja, olyankor sosincs lámpaláza. Klein Lajos a decemberi elnöki látogatáskor Sólyom László és Ivan Gašparovič pincére volt Klein Lajos tíz évig a Korzó Szálloda pincére volt, 2001-ben került az autóbusz-pályaudvarhoz közeli Synat vendéglőbe, amelyet megkedveltek a környező cégek alkalmazottai. Csókás Zoltán és Éliás Tibor, a vendéglő üzemeltetői később a főtéri kul- túrházban nyíló Panoráma ventonín Novotný államelnökkel, aki 1957 és 1968 között állt az akkori Csehszlovák Köztársaság élén. Sosem felejtem el: már hordtuk ki a válogatott finomságokat a nehéz fémtálakon, amikor a küldöttség egyik tagja hosszú pohárköszöntőbe kezdett. Ez nem volt a forgatókönyvben. Majd leszakadt a karunk, mert mi kispincé- rek ott ragadtunk a súlyos tálakkal” - idézte fel vendéglátóm az erőt és embert próbáló perceket. A csehországi Písekben katonáskodó Klein Lajos két évig sürgölődött a hadsereg konyhájának kifőzdéjében. „1963-ban megnősültem, és két gyerekem született. Négy unokám van, 45 éve élek boldog házasságban. Ezt a munkát csakis egy jó és gondos feleséggel az oldalamon lehet elviselni. Legalább kétkamionnyi fehér inget mosott, keményített és vasalt ki nekem az elmúlt öt évtizedben. Gyakran csak hajnali két-három óra tájban tudtam hazajönni a szolgálatból, de ő mindig megvárt” - vallotta be férfiahanem a viselkedéséből tudom, kiféle-miféle az ember” - árulta el Klein Lajos. Egyszer Tót- megyerről, az erdészetből érkezett egy férfi, aki alaposan felöntött a garatra. Táskájában ott lapult az egész csapat fizetése, de ő amúgy kapatosán elindult a vasúti pályaudvarra. A főpincér későn vette észre a táskát, riasztotta a rendőröket, akikkel együtt a férfi után eredtek. A részeg először tagadta, hogy lett volna egy ilyen pénzes táskája, később persze beismerte, hogy elhagyta. A rendőrök kapcsolatba léptek a feletteseivel és eljuttatták a pénzt oda, ahová kellett. „Még két hasonló esetem volt. Egyszer nagyon megbántottak. Amikor visszaadtam a tulajdonosnak a pénzzel teli tárcát, azt mondta: fizessek magamnak egy felest. Én nem szeretem sem az alkoholt, sem a részegeket. A másik pénztárca tulajdonosa azonban sokat hálálkodott, még némi jutalmat is adott” - mosolygott riportalanyunk. Élete legszebb éveit töltötte a kávéházban, ahonnan a többiekkel együtt mennie kellett, és mindent újra kellett kezdenie. Véres cafatokban lógott rajta a szmoking san a beszélgetőtársunk. Klein úr Érsekújvárban a Hotel Partizánban csak két évig dolgozott, mert a vendéglátó üzemegységek felügyelője lett. Onnan a Kiosk vendéglőbe került főnöknek, de igazán jó munkatársakat és törzsvendégeket csak a Park kávéházában és vendéglőben talált, ahol 1974-től 1991-ig dolgozott. Elárverezték a vendéglőt a fejük felől .Alaposan megviselt a rendszerváltás, 1991-ben huszonhárom emberrel együtt az utcára kerültem, mert elárverezték a vendéglőnket. Befellegzett a kellemes kávéházi kvaterkázásoknak, az emberek már nem értek rá beszélgetni. A Park kávéházban törzsvendégeim voltak, sokan a kávézó feletti lakóházból jöttek át egy kis tereferére. A hozzánk betérőről mindig tudtam, mit engedhet meg magának, mit fog rendelni, és hogyan fog viselkedni. Nem az öltözékéből, < < 4 4 4 Í i I (