Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-13 / 9. szám, kedd
20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2008. JANUÁR 13. www.ujszo.com Az edényekben visszamaradt igen kevés tápanyag is elegendő a baktériumok millióinak elszaporodásához A tej csíratartalma változó A kukoricaszár tápértéke a betakarítás után a legjobb Húshasznú tehenek téli takarmányozása (Illusztrációs felvétel) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A húshasznú tehenek téli takarmányozásában egyrészt a kukoricatarló, illetve kukoricaszár legeltetése jöhet számításba, ami amellett, hogy gazdaságos, gyakorlatilag a szemtermés betakarítása után októbertől akár február végéig is alkalmazható. A vizsgálatok szerint a kukoricaszár táplálóértéke a szem betakarítása után a legnagyobb, de ezután februárig hozzávetőlegesen 50 %-kal csökken. Ugyanakkor a legeltetés során az állatoknak lehetőségük van a nagyobb táplálóértékű részek kiválogatására, továbbá a kombájnnal történt betakarítás után visszamaradt cső, illetve szem nagy részének felvételére. A tapasztalatok alapján nagy létszámú állományok is hónapokon keresztül tarthatók szártarlón, ha annak megvannak a feltételei, nevezetesen, hogy egy legelőnapra, 1 tehén számára legalábblOO négyzetméter tarlóterületet rendelkezésre áll. A hasznosítás során kétféle legeltetéses megoldás is lehetséges. Az egyik a hagyományos, amikor az állományt naponta a legelőre hajtják, ott őrzik, illetve villamos vagy stabil kerítések között tartják. Az állatok éjszakai szálláshelye ilyen esetben az erre a célra létesített karám vagy a meglévő, elhelyezésre szolgáló telep. A másik módszernél az állatokat éjjel-nappal a szártarlón tartjuk a legeltetés idején. E megoldás takarmányozási szempontból előnyösebbnek tekinthető, mert több idő áll rendelkezésre a legeléshez. Természetesen mindkét megoldásnál gondoskodni kell az állatok ivóvíz-ellátásáról, és száraz fekhelyet kell számukra biztosítani. A kukoricaszár, főleg ha a legeltetés csak rövid ideig oldható meg, tartósítva, eijesztett takarmányként is etethető, ami azonban jóval költségesebb megoldás. Magasabb víztartalom vagy nedvesítés alkalmazásával önmagában is jól süóz- ható, de leveles cukorrépafejjel, esetleg répaszelettel együtt silózva a húsmarhák számára jó minőségű takarmány készíthető belőle. Amennyiben nincs mód kukoricatarló legeltetésére, a húshasznú tehenek egész ősszel, télen tarthatók kizárólag betakarított, illetve tartósított takarmányokon is. E célra a már említett kukoricaszár-szi- lázson kívül silókukorica-szüázs, borsószár-szilázs, fűszilázs, fűsze- názs, réti széna, takarmányszalma stb. jöhet számításba. A tartósított pillangós, ületve fűféle takarmányok biztosítják a húsmarhák fe- héijeigényét, de az említett egyéb takarmányok etetése esetén erre külön is gondot kell fordítani. A fűfélék szénái biztosítják a húshasznú tehenek igényét, amíg a takarmányszalmák gyengébb táplálóértékük miatt elsősorban kiegészítésként jöhetnek számításba. Tél végi, tavaszi elletés esetén a téli takarmányozási időszakra esik a kritikus szakaszként említett, vemhesség utolsó harmada. Ekkor már - a vázolt szempontok miatt - jobb minőségű, könnyebben emészthető takarmányok etetésével indokolt az állatok szükségletét biztosítani. Külön odafigyelést igényel a szakszerű ásványianyag- és vitaminellátás is. Takarmányozási szempontból külön figyelmet igényel a botjazási időszak. Ilyenkor a tehenek táplálóanyag-szükséglete meginduló tejtermelésük következtében gyorsan emelkedik, s ha az áttelelés idején a gyengébb táplálóanyag-ellátás és zordabb időjárás miatt kondíciójuk is leromlott, akkor emiatt még nagyobb az igényük. A tél végi kukoricatarló, a takarmányszalma, a ku- koricaszár-szilázs már nem biztosítja a tehenek igényét. A növényi vegetáció ekkor még nem indul meg, így legelőfűhöz sem jutnak az állatok. Az energia- és fehérjeigény biztosítására mindenképpen jó minőségű tömegtakarmányokra van szükség ebben az időszakban. Az energiadús silókukorica-szilázs mellett magasabb fehérjetartalmú szilázs, fűszenázs és széna vehető ekkor számításba. A borjas teheneket indokolt külön választani és külön csoportban tartani a borjazás előtt állóktól, annak érdekében, hogy takarmányozásukban az említett szempontoknak eleget tudjunk tenni. A szoptatás során később, ahogy a vegetáció a legelőn megindul, fokozatosan lehet csökkentem, megvonni az említett takarmányokat, (agroportál) Állattenyésztési kutatók megfigyelései szerint a tej mikroflórájának összetétele a fejés körülményeitől függ. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Tisztán nyert friss tejben főként mikrokokkuszok vannak, de kisebb mennyiségben tejsavbaktériumok és szarcinák is kimutathatók. A szennyezett tejben sok kóli-aerogé- nesz csíra, rothasztó mikroba és tej- savbaktérium van. A mikroflóra összetételére az állattartás körülményei erősen hatnak. Istállózáskor az állatok szőrzete és a tőgyük is erősebben szennyeződik ürülékkel. Ezért a tej is fokozottabb mértékben fertőződik, főképpen bélbaktériumokkal. A legelőn való tartás ezzel szemben megkönnyíti az állatok bőrének és tőgyének kellő tisztántartását, és a tej mikroflórájának összetétele - mivel a káros baktériumok mennyisége erősen csökken - kedvezőbb lesz. Ilyenkor a tejben a mikrokokkuszok és a tejsavbaktériumok vannak túlsúlyban. A tejsavbaktériumok mennyisége az állatok zöldtakarmány-fo- gyasztásától és az állat bőrének, valamint tőgyének a fűvel való érintkezésétől is függ. A zöld növényeken ugyanis nagy mennyiségben találhatók tejsavbaktériumok. A tej ezért télen feltehetően szennyezettebb lesz káros mikroorganizmusokkal, de mivel ennek a mikroflórának - mint a tejsavbaktériumok jelentékeny részének is - nagyobb az optimális fejlődési hőmérséklete, és 20 °C alatt rosszul fejlődnek. így ezek a mikroorganizmusok kevésbé érvényesülnek. Nyáron a tej mikrof- lórája nagyobbrészt gyorsan fejlődő tejsavbaktériumokból áll. Ezzel magyarázható, hogy gyorsabban savanyodik, ha a fejés után nem hűtik le. A tej ideális táptalaj a mikroorganizmusok számára. A benne elszaporodó csirák egy része káros, mert a tej és a tejtermékek romlását okozhatja. Más része hasznos, mert megfelelő körülmények között biztosiba az egyes tejtermékek ízét és jellegét. A tej csíratartalma a tőgyben eléggé változó. Állatonként másés más, de még ugyanannak az állatnak különböző tőgynegyedeiből fejt tej baktériumtartalma és baktériumféleségei között is nagy különbségek lehetnek. Az „aszeptikusán” fejt tejben általában 10-5000 baktérium van milliliterenként. Ha azonban a tőgyszövet ellenállóképessége - pl. megbetegedés miatt - csökken, a tőgybe került baktériumok gyorsan elszaporodnak, és ilyenkor 1 milliliter szeptikusán nyert tejben többmillió csíra is lehet. A fejés után a tőgybimbókban visszamaradó tej a bimbónyílásból könnyen fertőződhet baktériumokkal. A csírák itt jobban el tudnak szaporodni, ezért az első tejsugaraknak nagyobb a csíratartalmuk. Emiatt ajánlatos az első sugarakat külön fejni. A tőgyben levő csíraszámot kívánatos minél jobban lecsökkenteni, ezért védekezni kell a tőgygyulladás ellen. A tőgygyulladásos tehenek tejében sok maszti- tiszkórokozó és leukocita található. A tőgyet teljesen ki kell fejni, védeni keU a meghűléstől, zúzódástól, stb. Az állatokat és főként a tőgyet tisztán kell tartani. A tej leginkább a tőgyön kívül fertőződik. Az istálló levegője, a takarmány, az alom, a bélsár, a fejő személy, az állat szőrzete, a legyek, a fejőedény, illetve a fejőgép és a tejjel érintkezésbe jutó edények mind fertőzési forrást jelentenek. A mikroorganizmusok száma az istálló levegőjében rendszerint egyenes arányban van a levegő szennyezettségével, illetve portartalmával. Minden művelet, amely fejés alatt az istálló levegőjét felkavaija, és így portartalmát növeli - különösen kézife- jés esetén - a tej csíraszámár is emeli. Fejőállásban, illetve gépi fejéskor a levegő csak nagyon kis mértékben fertőzi a tejet. A takarmány hatása a tej mik- roflórájára részben közvetlen, részben közvetett. Tiszta körülmények mellett a takarmány mik- roflórája és a tej mikrobái között nem nagy az összefüggés. Száraz, poros takarmányokról a levegőbe jutott csírák a tejbe is kerülhetnek. Sokkal gyakoribb azonban a közvetett hatás bélsár útján. A takarmányon levő mikrobák legnagyobb része az oltógyomorban és a vékonybélben elpusztul, a baktériumspórák azonban általában életben maradnak. Pl. a szi- lázsban rendszerint nagy számban jelenlevő vajsavbaktériumok a bélrendszerben nem pusztulnak el, hanem a tehenek bélsarába jutnak, és így közvetve fertőzhetik a tejet. Különösen veszélyesek a hasmenést okozó takarmányok, mert üyenkor a tej fertőződése sokkal gyakoribb. Tapasztalatok szerint az alom általában erősebben fertőzi a tejet, mint a takarmányok. A legyek minden élelmiszer veszedelmes ellenségei. A bomló, rothadó anyagokról, trágyáról, ürülékről a legkülönbözőbb csírák kerülhetnek a legyekre, és ezek egy része kórokozó is lehet. A tejbejutott legyek a tejet erősen fertőzik. Bakteriológiai szempontból már nem sokat segít az, ha a legyet a tejből kiszűrjük, mert a légyről a tejbe jutott több százezer vágy több millió mikrobát a szűrő nem tartja vissza. A tej mikroflójárának legnagyobb része az edényekről jut a tejbe. Ha az edényeket és az eszközöket gondosan tisztítjuk, a mikrobák számára hasznosítható tápanyag legnagyobb részét eltávolítjuk. De a gondos mosás után az edényekben visszamaradt igen kevés tápanyag is elegendő a baktériumok millióinak elszaporodásához. Ezért ezeket mosás után ki kell gőzölni, vagy csíraölő anyaggal kezelni, hogy lehetőleg minél több csírát elöljünk. Végül az edényeket ki kell szárítani, mert száraz edényben a még életben maradt csírák sem tudnak szaporodni. (lász) Fontos, hogy a malac minél hamarabb föccstejhez jusson, ezért az állatokat az első két napban annyiszor kell engedni szopni, ahányszor csak akarnak Az ellésnél a gazdának is jelen kell lennie ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ Ismeretes, hogy a sertés 114-116 napig vemhes. Már az ellés előtt nyugodt helyet kell biztosítani a kocának, hogy mire a fialás ideje eljön, ne idegen környezetben legyen, szokja meg a helyet. Ezért az állatot a fiaztató istállóba visszük, hogy szokja a helyet és a kutricát. A fiaztató tisztítása és fertőtlenítése fontos a malacok számára, ezért száraz gabonaszalmával almozzunk, amit a későbbiekben naponta cseréim kell. A sertés általában könnyen ellik, de a folyamatnál ott kell lennie a gazdának. Az ellés egyes szakaszainak jellemző tünetei vannak Az előkészítő szakaszban a koca nyugtalan, sokat vizel, kapar, fészket akar készíteni. A fialás előtt 3-4-10 órával megjelenik a tej. Az ilyenkor adagolt prosztaglan- din hormon oldja a sárgatestet és beindul az ellés. A második szakaszban átjárhatóvá válik a lágy és csontos szülőút. Megkezdődnek a szülőfájások, erősödnek, megjelenik az első malac a hüvelynyílásban és 5-10 percenként követik egymást. (A szülőútban lévő malac megfulladhat /burokban születik). Ha vérzik, a köldökzsinór elkötése fontos. Előfordulhat, hogy mesterséges légzést kell adni a malacnak (harmonikáztatás). Ezután szalmával szárazra dörzsöljük, majd infralámpa alá helyezzük őket. Fontos, hogy a malac minél hamarabb föccstejhez,kolosztrumhoz jusson. Komplett ellenanyagokat, nagy fehéije molekulákat (saját fehérje) tartalmaz 2 napig. Ezért a malacot az első két napban annyiszor kell engedni szopni ahányszor csak akar. Az utószakaszban nincs már fájás, megnyugszik az állat, a magzatburok is távozik. A problémamentes ellés 2-6 órán át tart. A fialás után a malacoknak száraz meleg kell, amit inffalámpával, villamos vagy gázemyővel, bú- vóládával biztosíthatunk. Az állományt dajkásítani az első 3 napban lehet, elsősorban az alom kiegyenlítése miatt. A malac az anyaméhben is kap immunanyagot, de a föccstejet neki is meg kell kapnia, mivel csak 6 hetes kortól képes önmagának előállítani. A malac gyomrában nincs sav, helyette az 1-2 pH-t baktériumok állítják elő. Az intenzív növekedésű fajták malacai vashiánnyal születnek, ezt pótolni kell (izomba injekció, vagy nyelvre kenhető pasztával). A fiaz- tató istállóban 21 napig kell tartani, ez alatt az idő alatt csak tejjel tápláljuk. A herélés 4 hetes kor előtt időszerű, később csak érzéste- lemtővel ajánlott elvégezni. A farok elcsípése nem ajánlott, de ha mégis, akkor azt a heréléssel egy időben kell elvégezni. Ha a fogak sértik a koca csecsét vagy annak környékét, le kell őket csípni. Törzskocák esetén ne feledkezzünk meg a malacok jelöléséről sem. A malacok takarmányozása Az állatok az első 3 hétben csak kocatejet kapnak, a 2-3. héttől már ivóvizet is. A 4-5. héttől présstarter táppal etetjük őket, ami magas fehérjetartalmú, könnyen emészthető abrak, hozzá tejport vagy szójalisztet adunk. Az állatokat az 5-6 hetes kor között fokozatosan szoktatjuk az I- es malactápra, amit 8-9 hetes korig adunk az állatoknak. 11-12 hetes korban a Il-es malactápot kapják, 12 hetes kor után a malacokat hízótáppal etetjük. A választás A választás törést okoz az anyának és a malacnak is, ezért csak fokozatosan lehet végrehajtani. A malacoknak át kell állni a tejtáplálásról a szilárd táplálékra, ez a bélflórában változást okoz. A koca méhinvolucióját kell elősegíteni, és meg kell szüntetni a tejtermelést. A malacok életében ez kritikus időszak, nagy a stresszhatás. A gazda érdeke, hogy mielőbb válaszuk le a malacokat (gazdasági tényezők). A koca és a malacok jelentik a biológiai tényezőt. A malacok kocától való elválasztása 4 hetes korban esedékes, ezzel együtt jár a takarmányváltoztatás. Az anyai hatás megszűnésével (stresszmenteség az anya mellett) együtt jár a hely változás, emellett az állatoknak meg kell szokniuk a rácspadozatot is. A malac szempontjából a fokozatosság elvét kell betartani, (agroportál) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1
