Új Szó, 2009. január (62. évfolyam, 1-25. szám)

2009-01-09 / 6. szám, péntek

10 Kópé ÚJ SZÓ 2009. JANUÁR 9. www.ujszo.com wxmnnmnsM Rafael Kevin Sárközi Nikolett Krecsmer Raymond Koša Darina Žákovič László Bedecs Fanni Kulcsár Krisztián Kedves Gyerekek! lődnötök hanyagság, lustaság, fi­gyelmetlenség miatt. Tudom mi az, mert a matematikával vagyok hadilábon úgy, hogy a legbonyo­lultabb műveleteket is megoldom, mégis van, hogy rossz az ered­mény. A végén mindig kiderül, hogy figyelmetlenség, sedreség miatt, hogy a 2+2-t 5-nek számol­tam. Hát ettől nagyobb mérget el nem tudok képzelni, ettől az is sokkal jobb, ha valamit egyáltalán nem tudok. A saját ostobaságom bosszant a leginkább. Kívánom te­hát, még egyszer, hogy ilyen jellegű érdemjegyetek ne le­gyen. Hogy bármilyen legyen is a számjegy, az a legjobb tu­dásotokat, minden erőfeszíté­seteket tükrözze. És akkor elégedettek lehettek. Ta­nuljatok hát szorgalma­san, most még húzzatok bele, aztán gondoljatok rám, s majd újátok meg azt is, hogy sikerült az idei fél­évi bizonyítvány. Örülök, hogy végre kaptam egy testvér nélküli jó baráttól beszá­molót, remélem, vannak még má­sok is, és követik a pél­dáját. Vagy már min­denkinek van Kópé- pólója? Nocsak! Én bizony a hét elején bepakol­tam a táskámba, mert tegnap és ma már iskolában is voltam. Hal­lottam, hogy vannak olyan szeren­csések is, akiknek az új év csak hétfőn kezdődik, jó hosszú téli szünet után. Az a jó, hogy én sze­retek iskolába járni, már szinte hiányzott is a tanu­lás. Persze, az első napokban csak az ünnepekről beszélgettünk, fel­elevenítettük a tavaly tanultakat, de hétfőtől már élesben megy a dolog, akinek javítanivalója van, az még javíthat. Remélem, min­denki olyan bizonyítványt szerez magának, amilyet megér­demel, azaz képessége­ihez mérten a legjob­bat. Kívánom, hogy ne kelljen mérge­LEVELEZŐ ... KIS MESE: SZAVAZZATOK! Kedves Kópé! Én először írok és rajzolok az Új Szónak. Remélem, hogy barátok leszünk. Nem vagyok valami nagy rajzművész, de azért remé­lem, tetszik a rajzom. Először ta­nácstalan voltam, hogy mit raj­zoljak. Rájöttem, hogy közeleg­nek az ünnepek. Olyat rajzoltam, ami hozzá fűződik. Válaszodat várom. Üdvözlettel: Szepesi Evelin, 12 éves, Tajti Kedves Evelin, nagyon örültem a levelednek, mindig boldoggá tesz, ha új bará­tom akad. Az a helyzet viszont, hogy nem találom a rajzodat, így nem tudom megválaszolni a kérdé­sedet, mennyire érthetsz a rajzmű­vészethez, de ha rajzoltál nekem, akkor az már eleve rossz nem lehe­tett. Biztosan nem írtad rá a neve­det a hátlapjára, s elkallódott a töb­bi névtelen közt. Ezért ismételgetem én folyton magamat (más is járt már így), hogy minden egyes bekül­dött darab hátoldalára írjátok rá a neveteket, korotokat és címeteket. Ugye, hamarosan küldesz újat? Picurka élete Engem Picurkának hívnak. Miért is Picurka? Azért, mert hat kölyök közül én voltam a legkisebb. Az anyukámnak nem volt gazdá­ja, az utcán lakott. Ketten a testvé­remmel, Timóval úgy gondoltuk, hogy gazdit keresünk magunknak. Élelem után kutatva sétáltunk az út szélén, mígnem egy nyitott kapura találtunk. Gondoltuk, hogy beku­kucskálunk egy kicsit. Amikor meg­láttak, rögtön meleg fejecskével fo­gadtak bennünket. Két lány is la­kott ebben a házban. Az én gazdim lett a fiatalabbik, testvéremé pedig az idősebbik lány. A gazdáink apu­kája asztalos, aki kényelmes ólat készített nekünk, hogy télen ne fáz­zunk. Amíg picik voltunk, a gazdim iskolába menés előtt mindig meg­etetett. Míg a gyerekek iskolában voltak, az anyukájuk gondoskodott rólunk. Iskola után már a kis gaz­dim foglalkozott velünk. Egyre csak teltek-múltak a napok, már egyévesek is elmúltunk. Nem tud­juk, hogy a többi testvérünk milyen helyre került. Reméljük, nekik is olyan jó dolguk van, mint nekünk. Már nem vagyunk kicsik, így a te- jecskét felváltva a finom csontot esszük meg, amely a fogaink erősí­tésére használ. És hogy a vitaminok se hiányozzanak, délutánonként tápot kapunk. Mi ezt vidám ugatás­sal, ugrálással és farkcsóválással köszönjük meg. Nagyon szeretünk itt élni, mivel gondoskodnak róla, hogy tiszták, egészségesek és erő­sek legyünk. Mindig is üyen gaz­dikra vágytunk. Száméi Alexandra, Ekecs írj Te is mesét! Örülök, hogy jönnek a mesék a meghirdetett versenyre. Fo­lyamatosan várom az eredeti szövegeket, Ti pedig folya­matosan olvassátok a megje­lenteket, hogy aztán szavazni tudjatok a legjobbra! •** Jelige: Saját mesém KOPESKODJ! A hidaskürti Katona Henrietta keresztrejtvénye 1. 3. 4. 6. 7. 1. Nincs zárva. 2. Őszi hónap. 3. Ágyban melegít. 4. Nem megy el. 5. Táplálkozott. 6. Dühös. 7. Forgatja az újságot. 1 A december 19-ei megfejtés: Ajándék. ,v . j A Kalligram ajándékát nyerte: IjSr Doležal Angelika, Bény. I f:Tr\ Kópé, Új Szó szerkesztősége, Lazaretská 12,81108 Bratislava, H e-mail címem: kope@ujszo.com EGYKE VAGYOK Nekem nincs testvérem Reginának hívnak, 10 éves va­gyok és nincs testvérem. De az egyeden kívánságom az, hogy bárcsak volna! Ha választhatnék, csak lányt kérnék. Akinek nincs tesója, annak minden napja unalmas. Nincs ki­vel játszani, s nincs olyan, akivel osztozkodhatna, és olyan sem, akivel megbeszélhetné a magán­életét. Nyáron sincs akivel fa­gyizni mehetnék, vagy akivel pancsolhatnék, s legfőképpen nincs, akivel moroghatnék. Szó­val ez az élet tökre uncsi, hiába vannak barátaim, az mégsem olyan jó! Remélem, ha nagy leszek, szü­lőként nem lesz olyan probléma, hogy az én gyerekem egy kisbabá­ra áhítozzon! Már az elején meg­oldom, ikreket fogok a világra hozni. Vagy nem? Hát, inkább mégse! Földes Regina, 10 éves, Nemesócsa Bodnár Brigitta, 11 éves, Fülekkovácsi Jakab Annabella, 9 éves, Mátyóc Hegyi Denisa, 6 éves, Ekecs Németh Dóra, Felsőpatony Németh Noémi, Felsőpatony Jk. . jt * yfc- * ’ * * • * t ' A * TC JliSL' /ML \ * /■-■íi- * > \ V 4 . A**"', ' IMM • *. y • ildv ^ * * SH f-*■* .. hÁ v útja f<-' Davidovská Edina, 7 éves, Dunaszerdahely Sóki Tamás, 8 éves, Csallóközkürt Sinai Bettina, 13 éves, Őrös Urbán Szilveszter, 9 éves, Nagyölved

Next

/
Thumbnails
Contents