Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-04 / 280. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 4. Kultúra 9 Szlovák fordításban jelent meg Zilahy Péter nemzetközi sikerű szótárregénye, Az utolsó ablakzsiráf Egy izgalmas (szöveg)labirintus Deák Renáta, a kötet fordítója, Zilahy Péter, valamint Pavol Rankov (Peter Procházka felvétele Európai és ázsiai vándorlásai után a kortárs magyar irodalom egyik legkülönlegesebb „állatfajtája”, Az utolsó ablakzsiráf a szlovák közönséghez is megérkezett. Zilahy Péter 1998-ban megjelent szótárregényét - amelyet azóta mintegy 20 nyelvre fordítottak le - Deák Renáta ültette át szlovák nyelvre, és a Kal- ligram Kiadó jelentette meg. MISLAY EDIT Zilahy Péter könyve nem csupán a magyar irodalomban keltett feltűnést megjelenésekor, hanem azóta is éli a maga unalmasnak cseppet nem nevezhető életét: az európai olvasók körében és az öreg kontinensen kívül is egyre növekszik olvasótábora. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének pozsonyi székházéban közelmúltban tartott bemutató irodalmár vendégei - a szerző jelenlétében - így természetesen arra a kérdésre is megpróbáltak választ adni, mi az, amitől a könyv nyelvektől, nációktól függetlenül ennyire működik - hogy Németországban ugyanúgy mond valamit, mint Indonéziában, mi az, amire - és ahogyan - rátapintott. (Arról nem is szólva, hogy történelmet is írt, hiszen, mint Zilahy Péter elárulta, Ukrajnában egyfajta forgatókönyvként is szolgált a narancsos forradalom résztvevői számára.) Marta Šimečková publicista szerint a könyv - amelynek egyik fő vonalát az 1996-os belgrádi Mi- losevics-ellenes tüntetések alkotják - valamiképp Szlovákia polgárainak a 89-es novemberi eseményekhez fűződő viszonyára is rímel. Az akkori eseményekről ugyanis, mondta, vagy egyfajta pátosszal, vagy pedig ezt ellensúlyozandó bizonyos szarkazmussal, iróniával beszélhetünk. Peter Michalovič esztéta, filozófus patchworkhoz hasonlította Az utolsó ablakzsiráfot. Mozaikját, tarka darabjait, fejtette ki, egyrészt a magyar történelem alkotja - „a történelem tulajdonképpen események halmaza, amelyet interpretálni kell, és Zilahy, miként az igazi írók, bebizonyítja, hogy minél távolabb vagyunk egy-egy történelmi eseménytől, az annál jobban néz ki, és így sokkal nagyobb teret kínál az alkotó számára” -, másrészt a személyes élmények, harmadrészt egy riportszerű beszámoló, „azok a virágok és gyomok, amelyek a Milo- sevics-rezsim által elvetett magokból keltek ki”. Michalovič szerint Zilahy Péter figyelemreméltó kötete egyfajta (szöveg) labirintus, amelyben az olvasó kedvére bolyonghat. Pavol Rankov író úgy véli, Az utolsó ablakzsiráf nemzetközi sikerének titka az lehet, hogy „Zilahy Péter könyve egy konkrét város, Belgrád konkrét napjairól mesél, és egy konkrét gyerekkorról egy konkrét időszakban, egy konkrét országban, amelyet akkoriban Magyar Népköztársaságnak neveztek. De éppen ezért ez a könyv kortalan, egy konkrét személy konkrét érzéseiről beszél, amellyel azonosulni tudnak az olvasói is. Ez a könyv sok mindennek nevezhető, csak nem közönséges szépirodalomnak vagy regénynek. Olyan könyv ez, amelyhez az olvasók újra meg újra visszatérnek, mert tobzódik a nagyon jó szövegekben. A régi és az új közötti határok leomlása mindig nagyon érdekes történelmi élmény. Péternek szerencséje volt, hogy Belgrádban szemtanúja lehetett ennek, az olvasóknak meg szerencséjük van, hogy könyvet írt róla, amiért köszönet illeti.” NÉGY KÉRDÉS ZILAHY PÉTERHEZ Ép I T m _____________________ (Peter Procházka felvétele Kultúrantropológusként végigjárta a közép-európai rendszerváltó tüntetéseket. Miért éppen a belgrádi lett Az utolsó ablakzsiráftémája? Mert ott volt a legnagyobb az eufória, és ugyanolyan sikertelen volt, mint az 56-os magyar forradalom. Számított rá, hogy ekkora sikert arat a könyvvel? Egyáltalán nem. A magyar közönségnek szántam, és engem is meglepett, hogy ilyen jól fogadják külföldön. Számomra is állandóan érdekes és váratlan fordulatokat hoz, és folyamatosan szembesülnöm kell vele. Többnyire külföldön él és ír. Miért? Mert ott nincsenek zavaró tényezők. Az emberek kedvesek és békén hagynak, tudok foglalkozni a munkámmal. Melyik a legideálisabb város azírásra? Berlin. Éltem Rómában is, ott gyönyörűek az épületek és jó a kaja, de az íráshoz Berlin nyújtja számomra a legmegfelelőbb feltételeket. (me) Kiállítás a budapesti székhelyű Felvidéki Magyarok és Barátaik Egyesület fotópályázatának fotóiból Lövöldözés határtalanul egy parkolóházban BARANY0V1CS BORISZ Ne tessék megijedni, nem lesz itt szó semmiféle véres öldöklésről, sokkal inkább fényképekről és zenéről, vagyis kortárs művészetről! A budapesti székhelyű Felvidéki Magyarok és Barátaik Egyesület fotópályázatot hirdetett, még október elején Phelwidek Photo - ezt lőttem a határon tool címmel. Október 30-ig több mint ötven magyarországi, szlovákiai magyar és prágai fotográfus lövöldözött masinájával szorgalmasan Szlová- kia-szerte, és küldött be száznál is több pályaművet a zsűrinek. A válogatás megtörtént, és egy igazán izgalmas, sokszínű kiállítás jött létre a budapesti, Nyár utca 20. szám alatt található, kicsi és hangulatos Torpedo Art Caféban. A következő fényképészek állíthatták ki műveiket november 29-én, szombaton este: Bartal Ágnes, Bial Attila, Czi- ne Árpád, Csambal Tamás, Edmár Béla, Hausleitner Ágnes, Juhász László, Keszőcze Ferenc, Kocsis Csaba, Kovács Attila, Kovács Pál, Simkó László, Vígh-Tarsonyi Gergő és Zselinsky Miroslav. Juhász László egyik fotójáról kecske mosolyog ránk és a gazdájára, aki a másik felvételről őrzi őt szemeivel. Vidám nyári életképeket láthatunk Kovács Pál tolmácsolásában, egy kisebb csapat fiatallal és egy Ladával. Juhász Lászlónak van még egy magával ragadó, lakótelepi fényképe, amelyen egy gyönyörű hattyú simogatja szárnyaival a piszkos ligetfalusi patakot. A karambol közeli kereszteződés piros színárnyalatai veszélyesen hatnak (Zselinszky Miroslav), míg Kovács Attila fotóin, a keletszlovákiai templomok és várak magányossága az előbbi felvételek ellenpólusát képviselik. Egy pozsonyi étterem előtt pincérek viccelődnek a nyári napsütésben (Kovács Pál), míg Kassáról télikabátos sziluettek (Czine Árpád), Duna- szerdahelyről pedig a dacos fut- ballszurkolók hangulatvilága (Csambal Tamás) volt rám nagy hatással. A fotográfiákat december végéig tekintheti meg a nagyérdemű. Kovács Pál felvételén egy pozsonyi étterem előtt pincérek viccelődnek a nyári napsütésben Az Év irodalmi Alkotása Pályázat értékelésére Biztató eredmény született NAGY ERIKA Komárom. A Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) harmadik alkalommal rendezte meg az írófesztivált, melynek elsődleges célja a szlovákiai magyar irodalom népszerűsítése, valamint az Év Irodalmi Alkotása Pályázat ünnepélyes értékelése, és az eredmény kihirdetése. A fesztivál helyszíne Komárom és környéke volt. November 28-án nyolc iskolába látogattak el a szerzők, hogy a diákok közelebb kerülhessenek a kortárs irodalomhoz. Ugyanaznap délután a tésztvevők Tóthpál Gyula fotóművész kiállítását, valamint a Visegrádi Palota kincseit tekintették meg a Duna Menti Múzeumban, Mácza Mihály történész vezetésével. Ezt követően a Tiszti Pavilon dísztermében került sor a tavalyi év könyvtermésének értékelésére, ahol szó esett az irodalomtudományi, a lírai és a prózai kötetek színvonaláról. Az SZMÍT az eredményhirdetésig nagy titokban tartotta, hogy ki lett az Ev Irodalmi Alkotása Pályázat idei nyertese. Meglepő eredmény született, hiszen ebben az évben is, hasonlóan a tavalyihoz, olyan pályázó nyerte el a pénzjutalommal, oklevéllel és a Szabó Ottó festőművész által felajánlott olaj- festménnyel járó díjat, aki nem tagja a társaságnak. Á kéméndi Veres István fiatal kora ellenére írásaival már régebben felhívta magára a Kossuth-díjas Grendel Lajos figyelmét, aki nagy elismeréssel beszél róla. Ezért mégsem annyira meglepő, hogy az ő jeligével ellátott prózájának ítélte oda a díjat az értékelő bizottság. EZ is bizonyítéka annak, hogy az amatőr toliforgatók sem indulnak esélytelenül a pályázaton. Sőt! Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, a zsűri elnöke beszámolójában elmondta, H. Nagy Péter irodalomtörténésszel és Keserű József irodalomkritikussal az első olvasás után nyolc írásművet tartott díjesélyesnek a több mint félszáz jeligés pályamű közül. A második olvasat után pedig úgy döntöttek, hogy a Galvánelemek és akkumulátorok című prózai művet javasolják kitüntetésre. Tőzsér szólt a pályamunkák színvonaláról is, és arról, hogy ha egy pályázat ennyi embernek mozgatja meg a fantáziáját, és ezek közül nyolc kiváló színvonalat mutat, akkor a pályázati kiírásnak van jövője. A díjazott alkotás és a többi esélyes mű között nem volt radikálisan nagy színvonalbeli különbség, s ezt biztató jelként is lehet értelmezni a szlovákiai magyar írásbeliség jövőjét illetően. Keserű József szerint a díjnyertes alkotásnak fontos erénye a narratív hang hangsúlyozottsága, s az, hogy az elején megütött hangot végig tartáni tudta a szerző. A pályaműveket a beérkezési határidő lejárta után az SZMÍT közzétette saját weblapján (www.szmit.sk), ahol az olvasók szavazhattak arra az alkotásra, amelyet a legérdemesebbnek tartottak az olvasói különdíj elnyerésére. Az olvasói különdíjat Feliinger Károly költő kapta Ének az esőben című verséért. Tőzsér Árpád Veres Istvánnak adja át a díjat (A szerző felvétele) Holnap bemutató a Szlovák Nemzeti Színházban Gluck Orfeusza Pozsonyban ELŐZETES Pozsony. Negyven év után ismét műsorára tűzi Gluck Orfeu- szát a Szlovák Nemzeti Színház. Az előadás a varsói operaházzal közösen valósul meg, ott a pozsonyival hajszálra megegyező formában jövő tavasszal kerül bemutatásra. Nyugaton már jó ideje bevett gyakorlat ez a fajta együttműködés, amely lehetővé teszi az anyagüag igényesebb produkciók színrevitelét - hangsúlyozta Silvia Hroncová, a színház főigazgatója. A színház büszke arra - mondta -, hogy Peter Konwitschny után, aki az Anyegint és a Pillangókisasszonyt vitte színre, ismét egy nagy formátumú rendezőt sikerült megnyernie. A lengyel Máriusz Trelinski többek között a Los Angeles-i, a washingtoni operaházban és a szentpétervári Mariinszkij Színházban rendezett, de színházi és filmrendezőként is ismert. Több mint tíz éve működik együtt Boris Kudlič- kával, a kiváló szlovák díszlet- és látványtervezővel, a most készülő produkciót is együtt jegyzik. Holnap, az opera bemutatójának napján a pozsonyi Lengyel Kulturális Intézetben kiállítás nyílik Kudličkának a Trelinski rendezte darabokhoz - elsősorban épp Gluck Orfeuszához - készített színpadképeiből. Trelinski közölte: az antik regét olyan pszichológiai drámaként értelmezi, amely a főhős gondolataiban, legbensőbb énjében játszódik le, hisz a poklot magunkban hordozzuk, ahogy a mennyországot is. Az opera Glucknál szerencsésen végződik: Orfeusz az istenek akaratából visszakapja kedvesét. Trelinski viszont ezt az eredeti antik rege meghamisításának tartja, és ezért elhagyja a happy endet, nála Euridiké nem tud többé kijutni az árnyak birodalmából. „Kis módosításokkal az 1762-es bécsi verziót adjuk elő” - állította. A címszerepet bariton énekli. Ez a ritkább megoldás, általában női althang szólaltatja meg, de Trelinski szerint manapság komikus lenne egy női Orfeusz, és az emberekben azt a benyomást keltené, hogy leszbikus szerelmesről van szó. A sajtótájékoztatón elhangzottakból úgy tűnik, a lengyel rendező jócskán megreformálta a nagy operareformátor művét. Hogy milyen sikerrel, kiderül a holnapi bemutatón. (vk)
