Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-31 / 300. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 31. Kultúra 9 Híres emberek beszélnek gyűjtőszenvedélyükről Simkó János szórakoztató riportkönyvében Hagyjátok élni a tárgyak lelkét! Sétapálca, kalap, nyakkendő. Magabiztosság, méltóság, elegancia. Az elmaradhatatlan sétapálca, a megunhatatlan keménykalap, a tekintélyt parancsoló nyakkendő. Egy halhatatlan csavargó örök kellékei. SZABÓ G. LÁSZLÓ Chaplin kalapja, mint a tiszteletkeltés, az önérzet, a kisemberi nagyságjelvénye. Chaplin kalapja, mint legendás rádióműsor. Chaplin kalapja, mint élvezetes olvasmány. Ötvennyolc ismert ember, főként színészek, rendezők és írók története egybeszedve. Ötvennyolc remek bohóc, Charlie kalapjával a kezében. De mi van a kalapban? Talált és szerzett, ajándékba kapott és elcsent tárgyak, amelyek örömet szereznek gazdájuknak. Tárgyak, amelyek új helyükön új életet élnek. Tárgyak, amelyek elcserélhetetlenek. Kicsik és nagyok, könnyűek és súlyosak, kedvesek és megmosolyogtatóak, de mindenképpen fontosak, mert emlékhordozók. A tegnapból jönnek, a mából szólnak, a holnap- utánba tartanak. Évekről és érzelmekről mesélnek, egy letűnt vagy csak egy távoli világról, hiedelmekről, szokásokról, furcsa kötődésekről. Talizmánok, ereklyék, amelyek hozzánk nőttek. Mint Chaplinhez a kalapja, a sétapálcája, a nyakkendője. Ötvennyolc ember, ötvennyolc inteijú. Kétpercesek, négypercesek, tízpercesek. Ki mennyit mesél, mennyit tár fel legszemélyesebb titkaiból, hány ajtót képes kinyitni, tárva hagyni emlékei tárházában. Bálint András kicsit régimódinak vallja magát. Ő ugyanis a szép míves tárgyakat szereti. Bútorai között az örökölt családi darabokat. A kényelmes széket, kanapét, fotelt. „A megszokott dolgok kényelmesebbek, mint az újak” - mondja. Bánsági Ildikó egy régi, rézlámpával díszített pianínóhoz ragaszkodik. Zongoraszéke és kottatartója is van hozzá. A pianínón egy ébenfa keretes fotó a dédnagypapájáról. Dobozok, mindenféle színű cérnával és egy hajszálvékony kézimunka. Ezek a kedvenc tárgyai. És egy fogantyús mécses. Pianínó és mécses. Fény és melegség. Bara Margit díszpámákat, kézi szövésű szőnyegeket, vázákat, edényeket és evőeszközöket őriz a szüleitől. Adamis Anna azt a bizonyos „omegás” petróleumlámpát, amelyet mirtuszvirágok díszítenek. „Talpán zöld betűk: én vagyok a fény, a tűz, hogy láss az éjszakában.” A mamától maradt rá ez a szép, régi cseh porcelán. .Amikor már azt érzem, hogy elég, mert már nyomaszt a tárgy, akkor akármennyire is szeretem, elbúcsúzom tőle. Könyvektől nem válók meg semmiképpen, és a lemezek is visszavárnak.” Bodnár Erika igazi kőmániás. Egyetlen nagy kőrakás az egész lakása. Polcokon, asztalon, padlón, mindenütt kövek vannak nála. Kicsik, nagyok, még nagyobbak, több mint tízkilósak. Akármerre jár is a világban, a kézipoggyászába biztosan bepakol pár darabot. „Most már több száz kövem lehet, talán ezer is van, de mindegyik él, mert mindegyikről tudom, hogy honnan származik.” Van, aki hoz, van, aki „beszerez”. Vagyis elcsen, észrevétlenül magával visz valamit. Szarkamód gyűjtöget. Mint Gálffi László. .Általában én minden színdarabból lopok valamit. Már a főiskolán elkezdtem, amikor Firszet játszottam a Cseresznyéskertben. Megtartottam a fehér kesztyűt. Van egy fiókom, ami tele van kinccsel. Szemüvegek, mandzsettagombok, mellénygombok, mindenféle apró kellék. Ezeket elrakom és megőrzőm. Az Equusból a tornacipőt, a farmernadrágot és a felső trikót is eltettem. De van más is, amihez ragaszkodom. Édesanyám fényképe. Kinagyíttattam, amikor meghalt. Nekem ez jelenti a folytonosságot. Hogy mindig itt van velem...” Van, aki keresi a tárgyakat, van, akire rátalálnak. Gálvölgyi János is közéjük tartozik. „Nem én keresem a tárgyakat, amelyek körülvesznek engem, hanem azok úgy odaké- redzkedtek hozzám. Én különösen hiszek a véletlenben: azok a tárgyak ott együtt akarnak élni velem. Elterjedt rólam, hogy szeretem a bohócokat. Most már több mint harminc éve gyűjtögetem őket. Van már vagy háromszáz darab.” Haumann Péter úgy gondolja: a színész képes empátiával viselkedni egy tárgy iránt. Nem mintha annak a dolognak lenne lelkü- lete. De egy tárgy önmagában is „viselkedik”. Ránéz egy tárgyra, meséli, és az azonnal képes benne ellenszenvet ébreszteni. Méghozzá nagyon erősen. „Na de milyen nehéz lehet nekem az emberekkel, ha már a tárgyakkal szemben is ilyen erős és azonnali kapcsolatom van!” Hegedűs D. Géza kimondottan tárgymániás. Mivel szenvedélyes pipázó, pipatóriuma is van. De mert kalapmániás is, nagyon sok kalapot vett már. Köztük a legféltettebb kincs egy fekete barett, amely Gábor Miklósé volt. Hegyi Barbarának rokkája, régi varrógépe, sőt még csipkefája is van, amelyen egykor csipkét vertek. „Csak a műanyagtól irtózom. Sikítani tudnék tőle, annyira nem szeretem. Már szinte minden műanyag. Már az emberek is műanyagok.” Koltai Róbert nagyon nagy újságolvasó, majdnem minden lapot megvesz. Kútvölgyi Erzsébet egy doboz csecsemőpopsi-törlő kendőt őrizget csaknem harminc éve. Egykori apósától, Örkény Istvántól kapta, mint külföldről hozott ajándékot. „Úgy írta alá a dobozt, hogy pont a rajta látható gyerek fenekébe ment az Örkény István. Ahogy az tőle illett... Ezt a dobozt tehát nem dobhatom ki soha.” Mácsai Pál tárgyakkal nem szívesen alakít ki mély érzelmi viszonyt. A családi komódot megbecsüli, a múlt kacatszerű tárgya elől azonban valósággal menekül. „Az idő megy, múlik, s az ember öregszik. Ez ellen én védekezem.” Szirtes Ági otthonában a legkedvesebb tárgy egy tehénkolomp, amelynek társát az édesapja által őrzött tehén viselte a nyakában. „Apu a kolomp hangját az aranynál is szebbnek találta.” Törőcsik Mari nem gyűjti sem a régi fotóit, sem a múlt relikviáit, de minden évben összeszed pár gesztenyét. „A régieket kidobom, az újakat az asztalomra és az éjjeliszekrényemre rakom. Minden évben felújítom a gesztenyeparkomat. A legfontosabbnak mégis azt tartom, amit moszkvai rendezőm, a sztarec, Anatiolij Vasziljev fogalmazott meg: az a jó, ha egy kis fényt kapnak az emberek, és velük együtt a tárgyak is.” S hogy mit fűzne mindehhez Mándy Iván, akinél minden tárgy külön életet élt? „Ne lopjátok el a fényt! Hagyjátok élni a tárgyak lelkét! ” 2008 a moziban: Angelina Jolié és Cate Blanchett helyett - és mellett - új arcok A legszebb színésznők Mila Kunis Odette Yustman Diane Fieri OR1GO Az Origó hírportál természetesen a legszebb színésznők listáját is elkészítette. Amint azt Varga Ferenc, a lista készítője írta:,Ahelyett, hogy százezredik alkalommal rámutatnánk arra a meglepő Olga Kurylenko (Fotók: Origó tényre, hogy Angelina Jolié és Cate Blanchett mennyire jól néz ki, inkább olyan színésznők közül választottuk ki a legszebb tízet, akikre idén figyeltünk fel először.” 1. Olga Kurylenko (Quantum csendje, Max Payne) 2. Odette Yustman (Cloverfield) 3. Diane Fieri (A testvérem egyedüli gyerek) 4. Kerekes Vica (Bakkermann, Mázli) 5. Mila Kunis (Lepattintva, Max Payne) 6. Rebecca Hall (Vicky Cristina Barcelona) 7. Sophia Myles (Haliam Foe) 8. Tompos Kátya (Valami Amerika 2)-9. Zoe Saldana (Nyolc tanú) 10. Aleksia Landeua (2 nap Párizsban) Akik idén bukkantak fel a filmvásznon 2008 legjobb pasijai OR1GO Az Origó hírportál Filmklubja idén is szemlét tartott, és a 2008-as filmtermés alapján összeállította a legjobb pasik listáját. Amint azt Bujdosó Bori írja:,A tavalyi évhez hasonlóan ezúttal sem merészkedtünk odáig, hogy rangsort állítsunk fel a filmvásznon idén felbukkanó vonzó férfiszínészek közt, ezért egyszerűen ábécé sorrendben vesszük számba őket. És bár elaléltunk Javier Bar- demtől, megremegett a lábunk Vincent Casseltől és Robert Downey Jr.-t sem találtuk kevésbé dögösnek ebben az évben, mint korábban bármikor, tízes toplistánkban ismét csak azokra a művészekre koncentrálunk, akik csábító megjelenésükkel idén először vettek le minket a lábunkról.” Elio Germano és Riccardo Scamarcio (A testvérem egyedüli gyerek) Espen Klouman-Hoiner és Anders Danielsen Lie (Szerzők) Jim Sturgess (21 - Las Vegas ostroma) és Lee Pace (Miss Pettigrew nagy napja) (Fotók: Origó) Kovács Lehel és Thúróczy Szabolcs (Pánik) Makranczi Zalán (Nyugalom) és Robert Pattinson (Alkonyat)
