Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-27 / 297. szám, szombat

2008. december 27., szombat PRESSZÓ Engedjük ki a gőzt! Ki ne vágyna így évvége felé a pihenésre, a kikapcsolódásra? 24. oldal Búcsúztassuk selyemben az óévet! Kellemes viselni, mivel rendkívül finom anyag, csillogó és kellemes tapintású... 4+ 2. évfolyam 50. szám 25. oldal A szilveszter státusszimbóluma Tilos veszekedni, mert az egész év bosszúsággal fog telni 27. oldal Névjegykártya Libor Charfreitag Született: 1977. szeptember 11-én Nagy­szombatban Sport: atlétika - kalapácsvetés, szlovákiai csúcstartó (81,81 m) Legnagyobb sikere: világbajnoki bronz­érem (2007, Oszaka) Testmagasság/-súly: 190 cm/120 kg Klubja: AŠK Slávia Trnava Edzői: Libor Charfreitag sen., Dave Woll- man (Dallas) Hobbi: utazás, internet [Ňini, a mini! Recsegnek-ropognak a tőzs­dék, a gyárakból egyre több munkást bocsátanak el, a leg­gazdagabb nyugati országok is szép lassan megválnak alkal­mazottaiktól, az első körben a külföldiektől, a volt KGST-tag- államok állampolgáraitól, le­het, hogy jól jönne egy KGST, kihúzná a sárból a vadkapita­lista államokat is, úgy, de úgy átrendezné a tőzsdéket, hogy térden állva kérnék a nyugati­ak, tessék beengedni hozzánk is a szocializmust, példaké­pünk Fidel és az ő Kubája, ahol nincs válság, csak sze­génység. Ezek a dolgok nem hozzák ki a sodrukból a divat- diktátorokat, s az alattuk né­hány fokkal levő, egyszerű di­vattervezőket. A diktátorok azok, akik például briliánssal, rubinnal kirakott fehérneműt terveznek, kizárólag divatbe­mutatókra, amelyek nekik olyanok, mint festőművésznek a kiállítás-megnyitó. A ter­vezők sem mindig olyan ruhá­kat álmodnak meg, amelyek­ben munkába járhatunk, eh­hez drágák, mert egyéniek, és nyilván mindenki megfordul­na az után a nő után, aki strucctoUas ruhában indulna az irodába, hogy megfőzze a szmokingos főnök kávéját. De mivel a gazdasági világválság sok mindenkit érint, csak bele- kotnyeleskednek a divatszak­értők. Akik most azt mondják, továbbra is a mini marad di­vatban, hiába jön zimankós tél, inkább fagyjon meg a lá­nyok lába, de érezzék azt, hogy minden stabil, még talán a Föld sem forog, elvégre Gali­lei is csak állítólag mormolta az orra alatt, „Eppur si mou- vel”, hangosan visszavonta ta­nát, akkor a hölgyek nyugod­tan hihetnek abban, hogy megállt az idő és a vüág folyá­sa, sőt gazdasági válsága. Le­het, hogy szakmát kellene vál­tanom? Elmehetnék divatpszi­chológusnak, módielemző­nek, valahonnan a tizedik emeletről elmondanám azok­nak, akik divatfüggők, hogyan is öltözzenek, mikor vegyenek földig érő szoknyát, amellyel végigsöpörhetik az egyre ko­szosabb utcákat, mikor minit, hadd folyjon a férfiak nyála, a változatosság kedvéért mikor midit. De mielőtt munkába in­dulnék, magamra rántanám-a farmeremet, amely nerr függő. Grendel i divat- - Ágota I A bronzérmes kalapácsvető Libor Charfreitag egyelőre nem készül nősülni, de a lakás berendezésében már nagy a gyakorlata „Magad uram, ha szolgád nincsen...” Megunta a kollégiumot Ezért Libor úgy döntött, hogy bár többe fog kerülni, de inkább az egyetemi városban - ahová még húszévesen került a ma 31 éves kalapácsvető, - bérel lakást. Annak idején kollégiumban la­kott. „Folyton költöztem, minden évben máshová”- emlékezik. Odakint ugyanis különbség van az elsősök, illetve a többi évfo­lyam diákjainak kollégiumai kö­zött. De egy valami mindegyik­ben közös: a felszereltségüket te­kintve össze sem lehet hasonlíta­ni a hazaiakkal, zömük klimati- zált, jóval tágasabb, s bár néme­lyik nagyon olcsó, a fürdőszoba és a vécé sehol sem hiányzik. A harmadik évfolyamban szeren­cséjük volt: egy kisebb lakosz­tályt kaptak, amelynek konyhája is volt, Libor akkor szánta rá ma­gát, hogy maga fog főzni, már csak azért is, hogy a hazai ízeket is visszaidézhesse. Az előző két évben menzán étkezett, s erre sem panaszkodhatott ugyan, hi­szen napi húsz órán át volt nyit­va, óriási választékkal, svédasz­tallal, aminek persze egy 190 centis, jól megtermett dobó atlé­ta különösen örül. A későbbi lakás fő előnye az volt, hogy mindössze öt percnyi járásra volt az edzőpályától. „Üres volt, amikor kibéreltük egy ameri­kai barátommal közösen, ráadá­sul igencsak jó áron” - mondja, s azt is elárulja, hogy az ár attól függ, Dallas melyik részén bérel lakást vagy házat az ember. Sok esetben persze attól is, mennyire van szerencséje az adott ügynök­séggel. Nekik mázlijuk volt, ma­guk találtak rá a bérlőre. Egyéb­ként Dallasban 600-700 dollártól 2000-ig is változik az ár. A fiata­lok az egyetem befejeztével, ha munkába állnak és családot alapí­tanak, kölcsönpénzen házat vesz­nek. Persze, a pénzügyi válság most ebben is érezteti hatását... Garázsbazár Az ugyancsak kalapácsvető ba­rát műépítész, de a berendezés kiválasztásában nem az övé volt a döntés egyedüli joga. A közös helyiségeket, minden apró részle­tet illetően közösen határoztak arról, mit hová tesznek, milyen képet akasztanak fel a falra, mi­lyen színek legyenek a dominán­sak. Libor saját szobáját lényegé­ben azzal a bútorral rendezte be, amit még az előző helyről hozott magával, néhány darabot egy ba­rátjától kapott, aki máshová köl­tözött, s nem volt rá szüksége. Tőle örökölte a heverőt, egy ha­talmas szekrényt, a tévét, így csak fotelt és néhány apróságot kellett vennie. A fiatalok és a diákok az ún. garázsbazáron szerzik be leg­könnyebben a bútorokat - pár Szerettei ritkán látják a fel­készülési időszakban. A ta­valyi oszakai vüágbajnok- ság bronzérmes kalapács­vetője az idény befejeztével, rövid pihenő után, rendre kiköltözik a tengerentúlra. Bár Libor Charfreitag már régen befejezte tanulmá­nyait a dallasi egyetemen, az összehasonlíthatatlanul jobb edzéskörülmények vándoréletre kényszerítik. URBÁN KLÁRA Nagyszombatban alig meleg­szik meg, az otthona már évek óta odakint van. „Sok mindent kipró­báltam” - vallja be. Volt, hogy Daliásból kiköltözött Carrollton- ba, a csaknem százhúszezres te­xasi városban egy volt diáktársuk­nál laktak, aki szintén atléta. A hölgy vett egy házat, amiben volt hely bőven, s a három nehéz fiú - egy francia, egy amerikai és Libor - kapóra is jött, ha ezt-azt rendbe kellett hozni. A bibi csak az volt, hogy a ház elég messze volt Dal­iástól, túl sok időt vesztettek az edzésekre való mindennapos utazgatással. Merthogy folyton éhes...

Next

/
Thumbnails
Contents