Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-27 / 297. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 27. www.ujszo.com KÖNYV A SZALONBAN Ferdinand CELINE BANDA Dzsessz, pokol, három pont SZALAY ZOLTÁN „Gyermek, csak mondatokat ne!...” - így rimánkodik saját bevallása szerint Louis-Ferdinand Céline-hez nagyapja, a néhai retorikatanár az égből. Céline pedig a legmesszebbmenően tartja magát ehhez a jó tanácshoz - regényeiben aÜg-alig találkozhatunk klasszikus értelemben vett mondatokkal, higgadt, összeszedett mondatszerkezetekkel: Céline regényvilága a lehető legradikálisabban szakít a hagyományos, Jólfésült” stilisztikával, hogy belerántson minket egy teljességgel zilált, felkiáltójelekkel, három pontokkal szétszabdalt, hangutánzó szavaktól nyüzsgő, frusztrált, elképesztő szövegrengetegbe. „A dzsessz kiütötte a keringőt” - írja Bohócbanda című regénye bevezetőjében, jelezve, hogy szövegtechnikája nem saját önkényes választásának eredménye, hanem sokkal inkább a korábbi irodalmi beszédmód elleheteüenüléséből eredeztethető. A céline-i „távirati stílus” persze könnyen elijeszthetné és elborzaszthatná'az olvasót, ha nem egy kiváló történetmesélő készséggel és arányérzékkel megáldott, sodró lendületű szövegek létrehozására képes szerzővel volna dolgunk. „Mindig magammal hurcolok egy-egy rosszul végződő históriát” - jegyzi meg a Bohócbandát megelőző regény, a Halál hitelbe narrátora. Ugyanez a narrátor, a Párizsból Londonba vándorolt Ferdinand jelenik meg a Bohócbanda című szövegben, hogy az angol főváros éjszakájának mélyére utazzon. S a háború és a bűnözés fertőjében dagonyázó London kapcsán még egy mondat érvényes az előző regényből, a huszadik század eleji párizsi kispolgári nyomorúságot feltáró Halál hitelbe című könyvből: „Mégiscsak különös, hogy nem maradt egyetlen olyan hely sem, amelyik ne volna iszonyatos...” A Bohócbanda hátlapján olvasható ajánló szerint a szerző „talán legderűsebb” regényével van dolgunk. Céline esetében azonban a derű korántsem egyenlő az önfeledt szórakozással, netán könnyed irodalmi játszadozással: a második világégés idején keletkezett szövegnek minden egyes sorából kiérezhető a háború borzalma, a lecsúszott kispolgárok hétköznapi gyötrelmei, a biztos talajt teljesen elveszített század eleji nemzedék reménytelensége. Ferdinand, a fiatal narrátor újra és újra eladja a maga „húsz esztendejét” az ördögnek, hogy egyre kilátástalanabb helyzetekbe sodorja magát. A cselekmény tekintetéből nem biztos, hogy helytálló, hogy a Bohócbanda sokkal derűsebb az előző regénynél, míg ugyanis abban a kamasz Ferdinand általában önhibáján kívül kerül folyton sla- masztikába, komikus szituációk sorát alakítva ki, a Bohócbanda Ferdinand-ja már egy, a háború által végképp megrontott, a gyilkosságtól sem visszariadó csavargó, akire aligha illik a „csínytevő” megnevezés. A londoni alvilág stricijei, uzsorásai, kurvái és tébolyultjai között tengődő nincstelen fiatalember képtelen ellenállni az őt körülvevő barbárság masszív ostromának, maga is barbár lesz, hogy mentse az irháját. Céline a második világháború idején írta a Bohócbandát, amelyben az első világháború időszakára emlékezik. A zilált stilisztikában tulajdonképpen maga a háborús felfordulás köszön vissza. A regény egy impresszionista képpel indul a frontról, amely valójában egy hosszan hömpölygő, szürrealista elemekkel teli bravúros szabad vers, élén pedig, a regényre oly jellemző módon, két hangutánzó szó áll: „Brumm! Vrumm!...” (11.) A csatazajból olykor kiszól a szerző, mint aki saját emlékeinek áradatában fuldokolva egy pillanatra fellélegzik: „Amit mesélek, pontosan így történt... De történt még ennél több is... Csak éppen nem bírom szuflával az emlékezést! Túl sokan tapostak végig rajta... ahogy a hídon is... az emlékeimen... a napjaimon!... Túl sokan ordították, hogy csatába!... Meg az a füst... Visszabújtam a kocsi alá... Úgy mondom, ahogy jön elő...” (14.) Az „úgy mondom, ahogy jön elő”-féle magyarázkodás máshol is előfordul a regényben (konkrétan a 124. oldalon), s az egész a Breton-féle „automata írásra” emlékeztetheti az olvasót, amit csak megerősít, hogy Céline nemegyszer sző bele regényeibe álomszerű látomásokat, groteszk túlzásokat, különféle szürrealista motívumokat (jellemzőbb ez a Halál hitelbe című regényre). Másrészt azonban ez a kijelentés a hányás és a vérzés motívumával is összefüggésbe hozható, amely fontos szerepet játszik a Céline- szövegekben, s amely például a Kalligram Kiadónál megjelenő könyvek borítóján is felbukkan, szertefröcskölődött vérpacák formájában. A Céline-szöveg tehát, amellett, hogy tartalmüag gyakran fontos szerepet játszik benne a hányás és/vagy vérzés, formailag szintén ezeknek a motívumoknak a leképezésére épül. A hányás és vérzés persze sokféleképpen értelmezhető motívumok, s a regé- ny(ek) kontextusa számos értel- mezhetőségi lehetőséget kínál az olvasónak. Ezek az értelmezhető- ségi lehetőségek többnyire a Cé- line-regények komor világképéről árulkodnak, mely világkép azonban komorságában is olyan dinamikus és lendületes, hogy nem záija ki teljesen a derű fogalmát. Ez a sokarcú, egyedülállóan provokatív és egyben fájdalmasan életszerű szövegvilág, amely időközben a huszadik századi európai irodalom meghatározó részévé vált, most Szávai János kiváló tolmácsolásában jutott el a magyar olvasókhoz. A Szávai János- féle fordítás a nyilvánvaló fordítási nehézségek ellenére egy igazi „magyar Céline”-t kelt életre, egy borzalmakkal, szlenggel, vulga- rizmussal, hányavetiséggel, groteszk humorral teli, igazi szövegalvilágot, a formabontó irodalom kedvelőinek legnagyobb örömére. (Louis-Ferdinand Céline: Bohócbanda. Fordította Szávai János. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2008, 264 oldal) FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ Egy-két párhuzam és pár egyedi darab CSANDA GÁBOR Most van igazán gondban a lap- ismertető: egyszerre került forgalomba a Szőrös Kő idei két utolsó száma. Amely tény nemcsak azért jó, mert az idei dolgok megjelenésének ideje most van, nem jövőre, ez ugye, elvárható is, hanem mert aki karácsony előtt megy könyvesboltba, egyszerre szerezheti be az évfolyam maradékát. Gondot csak az jelenthet, hogy két szám kap egy ismertetőt. S ha már: lássuk az 5-ös és 6-os Kő-lapok közös vonásait. A biológia mindenekelőtt - a fő- szerkesztő beköszöntőiben: az 5- ös visszahoz valamit a nyárból, a 6- os előretekint: eszerint jövőre is lesz folytatása a Hagyománytörté- nés-vitának (plusz ehhez jön még Darwin). Sokféle rokonságban áll egymással a két szám képanyaga is; az 5-ősét Hegedűs Orsolya görögországi fényképei alkotják, a 6-osét Ravasz Jonathán New York-i street art-fotói, ezen belül az utca kézjegye már a leszboszi Szapphó-szobor talapzatán (5/28. oldal) is jól kivehető. Krausz Tivadar „népkönyve”, a Faust János doctor eredeti története saját tollából című próza nemcsak a két számot köti össze, további folytatását is ígérik. Illusztráció gyanánt egy idézet a második részből (6/9. oldal): „Úgy hiszem, magam vagyok az ördög disznaja, ám engem még nem hizlalt föl eléggé” - mondja a sokat látott Faust. Ardamica Zorán is közös nevező: mindkét számban tanulmánnyal szerepel, az 5-ös elméleti felvezetője is lehetne a 6-osnak, mely a Hizsnyai Zoltán-költészetet vizsgálja. S ezt most gyorsan ajánlom is, mindkettőt egyszerre, mind a téma, mind a szöveg végett. Juhász R. József (Z. Németh Istvánnal és Mócsai Gergellyel) szintén emitt is, amott is jelen van verseivel, ez már önmagában alapos megfontolandó indok lehet a Szőrös Kő beszerzésére; a Niagara Fal(l)s (5/14-15.) vizuálisan is törik és fals, a 44. óra egy kínai gyorsvonaton címűnek meg egy nótavers (mókavers) is része, kottástul. L. Varga Péter és Rácz I. Péter rendre folyamatos alakítói a lap kritikai arculatának: e két számnak is szerzői. A Kőzene (!) című rovatban (6/68-75.) a Metallica legújabb lemezét ajánlják: LVP szerint a Death Magnetic az év me- tállemeze, RIP szerint vannak figyelemre méltó értékei. Az 5-ös- ben RIP esszéje (a Dante 01 című Marc Caro-filmről) Nagy Kata tanulmányához (Magányos mambó- avagy az elidegenedés szimptómái Tsai Ming-liang alkotásaiban) kapcsolódik, LVP pedig a Kő kövön rovatban Beke Zsolt tanulmány- és kritikakötetét (Az irónia hurka) re- cenzálja. A fontiektől eltérő ajánlatokból Fekete J. József dolgozatára szeretném még föltétien felhívni a figyelmet (A provinciális diszkurzus kultúroptimizmusa; 5/74- 77.), valamint Keserű József tanulmányára (Tükrök egymással szemben. Vladimir Nabokov regényeiről; 6/63- 67.) Szerintem az 5-ösben egy terjedelmes összeállítás (Kortárs román költők művei Balázs F. Attila fordításában), a 6-osban pedig a Startkő (fiatal és pályakezdő költők, prózaírók szövege) döntheti el még nagy valószínűséggel azt, hogy a kortárs irodalom kedvelője beszerezze magának a lapot. Említenem se kellene: a két szóban forgó számnak csak egy töredékét ismertettem. A nyilvánvaló párhuzamok közül is csak néhányat. (Halmai Tamás Hang és Mócsai Gergely Hang című verse például aligha véletlenül került egymással szembe, vagy egymás mellé, ahogy tetszik.) Amire még futja a helyből: az utóbbi időkben ritkábban publikáló Szeles Annamária és Szűcs Enikő szövegeire (az 5. számban) bizonyára sokan kíváncsiak, Sütő Csaba András kommentárjai (Paul de Man Nietzsche- értelmezéséhez; a 6-ban) az irodalomtudományi szakma érdeklődésére tarthatnak számot. IBODRLOM MŰVCSZCT KRITIKA 13. évfolyam Ara 50 Sk / 600 Ft / 1,06 € uuunju.szorosko.eu Krausz Tivadar Faust-népkÖnyve Kortérs romái» költők művei Balázs F. Attila fordításában Klofxslk Sándor tanulmánya a krimiről Hagy Kata írása a tajvani filmművészettől Fekete i, József esszéje o provinciális diskurzusról Hegedűs Orsolya görögországi fotósorozata
