Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-22 / 295. szám, hétfő
Törőcsik rövidesen színpadon? Sokáig aggódtunk Törőcsik Mariért. Hosszúnak tűnt az idő, amíg megnyugtató hírek érkeztek: a színésznő állapota stabil, de egy ideig még a Kútvölgyi Kórház lakója marad, hiszen intenzív ellátást igényel. Amint már megírták a lapok, a kitűnő művésznő egy ártalmatlannak hitt vizsgálat miatt ment be október 16-án a kórházba, ahol valószínűleg allergiás reakció miatt, keringése összeomlott és kómába esett. Az orvosok napokon át harcoltak az életéért. Szerencsére Törőcsik Mari maga is ezt tette, s hamarosan javult az állapota. Bár sokan úgy nyilatkoztak, csodával határos módon, de felébredt a kómából, és úgy tűnik, hogy károsodás nélkül a gyógyulás útjára lépett. November második hetében már sétálgatott is egy kicsit, de bent kellett még maradnia a kórházban, mivel intenzív ápolásra szorult, és megfigyelést is igényelt az elmúlt időszak miatt. A Nemzeti Színház tájékoztatása szerint kedélye sokat javult, enni is tud, és minden remény megvan arra, hogy utóhatás nélkül meggyógyuljon és rövidesen színpadra lépjen. Nem szabad túlfeszíteni a húrt A Rendelés a rózsakertben szimpatikus és tapasztalt nőgyógyászától, Slávik doktortól, alias František Kővártól hallottam ezt a mondatot. A Szlovák Nemzeti Színház művésze, akinek a felesége, Dana a valóságban is orvos, gondosan ügyel arra, hogy a megfeszített munka után kellőképpen kipihenje magát. Testben és lélekben egyaránt. A házaspárt - 36 éve vannak együtt - gyakran látni hosszú sétát tenni. Kijárnak a botanikus kertbe, bekóborolják Pozsony minden zegzugát, ha idejük engedi, akkor messzebbre is kiruccannak, mert mindketten imádják a természetet. Olyannyira, hogy pontosan tudják, hol lehet gombázni, hol milyen gyógyfüvek nőnek. Sokszor az unokákat is magukkal viszik, mondván, nem árt, ha ezt is megtanulják. A nagyszülők szívesen utaznak messzi tájakra is, a tengerhez, sőt azon túlra is, de nagyon jól megpihennek itthon is - a hazai fürdőkben. Minden forgatáson megsérül Az akdófilmek kedvelői jól ismerik Jackie Chant. A kínai származású szülész azt állítja magáról, hogy olyan akcióhős, aki utálja az erőszakot. Ami persze nem jelenti azt, hogy a saját csontjait sem töri össze. Az a hír járja róla, hogy minden forgatáson megsérül, amit annak is köszönhet, hogy nem hajlandó kaszkadőrökkel dolgozni - pedig ő maga is így kezdte pályafutását. Ennek ellenére minden jelenetet egyedül csinál, még akkor is, ha sokszor életveszélybe sodorja önmagát. Nem egy áldozatot hozott filmes szenvedélyéért - számtalanszor törte csontjait, szakadtak az izmai, csurgott a vére vágott sebeiből, teste tele volt kék-zöld foltokkal. S mindez annak ellenére, hogy a forgatókönyvben megírt jeleneteknek nem vág neki esztelenül, mindig jó előre és gondosan felkészül. Minden lépést, minden kéz- és testmozdulatot türelmesen és kitartóan begyakorol, a keleti mesterek alaposságával, mindaddig, amíg szerinte nem tökéletes. A harci jelenetek koreográfiáját, amelyek szerinte a tánchoz állnak közel, órákon át újra és újra elpróbálja a statisztákkal, mégis általában ő viszi el a balhét. Pedig a harcművészetekben gyerekkora óta otthon van. Köztudott, hogy a kungfu mestere... (urbán) Egészségünkre 111 Legjobban az operált betegek ellátása tetszik neki, ott van rá nagy szükség Gyógyír a jó szó, a mosoly Tizennyolcadik éve változatlan lelkesedéssel indul munkahelyére, ahol örömmel ölti magára a nővér egyenruhát. Márk Tündének nem okoz gondot, hogy hajnali négy órakor, hétvégi ügyelet esetén fél négykor kell ébrednie, majd sietnie a nagyabonyi vasútállomásra. PÉTERFl SZONYA Az utazás sem esik nehezemre. Ráadásul szeretek olvasni, s a vonat erre kiválóan alkalmas. Meg aztán, melyik dolgozó nő engedheti meg magának azt a luxust, hogy szülte naponta két órát olvasással töltsön? - mondja derűsen, s bár egy nehéz műszak után vállalta az esti beszélgetést, arcáról nem tűnt el a mosoly. Hétévesen a dunaszerdahelyi kórházban vakbélműtéten estem át. A gyermekosztály sebészeti részlegén kedvesen mosolygó, odaadással gondozó ápolónők segítettek félelmeim, szorongásaim és talán fájdalmaim - bár azokra nem emlékszem - enyhítésében. Még mielőtt elhagytam a kórházat, eltökéltem, hogy ha nagy leszek, nekem is lesz nővér egyenruhám, én is segítem fogok a szenvedőknek. Azóta vonzott az egészségügyi pálya, főleg a sebészet. Mivel jól tanultam, érettségi után jelentkeztem az orvosi egyetemre. Sajnos nem vettek fel, de mert minden áron tanulni akartam, a nővérképzőt választottam. Ma már elmondhatom, hogy jól döntöttem, ugyanis még háromszor próbáltam bejutni az egyetemre, sikertelenül. Szakképzett ápolónőként sem hagytam abba a tanulást, jelenleg egyéves továbbképzésen veszek részt, mert az intenzív betegellátásnál fontosak a legújabb ismeretek. A pozsony-kramárei kórház nő- gyógyászati osztályán az elmúlt 18 év alatt sok mindent kipróbálhattam, de legjobban a frissen operált betegek ellátása tetszik. Annak ellenére, hogy az ötágyas részlegen rendszerint csak egy nővér ügyel... Tetszik, hogy ezen az osztályon az orvos utasításai alapján önállóan végezhetem a munkámat. „Kedvencem” az injekció beadása, az infúzió bekötése és a sebkezelés. Elég gyakran élünk át „forró” helyzeteket is, pl. ha császármetszés után a kismama vérnyomása az egekig szökik. Rendszerint nem elég stabilizálni testi állapotát, lelkileg is meg kell nyugtatni. Ha úgy érzem, a betegnek jól esne az érintés, megfogom a kezét, megsimogatom, s beszélek hozzá. Ezért olykor előfordul, hogy késve végzem el a tengernyi papírmunkát. A12 órás műszak fárasztó ugyan, de nekünk legalább nem kell gyalogolnunk a kórházi folyosókon. Nálunk szem előtt vannak a betegek, az ügyeletes nővérnek tényleg szemmel kell tartama őket, illetve a műszereket. Csak akkor hagyhatjuk el helyünket, ha valaki néhány percre a helyünkre áll... Az altatásból ébredő rendszerint az ápolónő arcát látja elsőnek. Tünde szerint a kedves mosoly, a biztató szó a nővér kötelessége. Akkor is, ha épp magánjellegű gondok nehezítik életét, ha reggel az egyik fiának a foga, a másiknak a hasa fájt. - Amikor a kórházban vagyok, akkor a hivatásom az első, ápolónő vagyok, s csak azután édesanya. Az is igaz, hogy amikor szülési szabadságon voltam, bizonyos idő elteltével már hiányzott a munkám. A 37 esztendős Márk Tünde egyedül neveli két fiát. Házassága nyolc év után felbomlott, a közös otthonból előbb a szülői házba, majd a negyedik osztályos Andrással és az elsős Rolanddal községi bérlakásba költöztek. - A műszakozás előnye az, hogy vannak szabadnapjaim. Nem élek vissza azzal, hogy elvált, kétgyermekes anya vagyok, nem kérek engedményeket. Ráadásul, kiváló a főnővérem, ha történetesen valamelyikünknek rendkívüli családi esemény miatt van szüksége szabadra, úgy megszervezi az osztály menetét, hogy a betegellátás zavartalan legyen. Tündének szintén meg kell szerveznie az életét, össze kell hangolnia munkáját fiai szükségleteivel. - Amikor otthon vagyok, reggelente én kísérem őket a buszhoz, ugyanis a dióspatonyi iskolába utazniuk kell, majd délután várom őket a megállónál. Amikor viszont dolgozom, akkor a szüleim vigyáznak a srácokra, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Szerencsére, a fiaim ügyesek, szót fogadnak. Megszokták, hogy délutánonként a nagyszülőknél készítik el a leckét másnapra, igaz, szívesebben tanulnak a nagypapával. Mivel a nagyi tanítónő volt, eleve ő a szigorúbb. De persze jut idejük a játékra, szeretnek olvasni, legózni, várat építeni és a lovagokkal csatákat vívni egymás ellen, vagy más kreatív játékkal múlatni az időt. Kedvenc magyar népmeséiket és Mátyás király történeteit együtt nézzük. Mivel tudják, hogy én a zenét és a latin táncokat szeretem - szerintem nem szívesen de velem nézik ezeket is. Mindkettőjük álma a számítógép, egyszer majd ennek is eljön az ideje. A „piszkos anyagiakról” nem akart beszélni, megjegyezte, hogy egy fizetésből nem nagyon lehet ugrálni. A lakás bérleti díja havi 6,5 ezer korona, az ingázás további kétezer. Mint mindenki, ő is ott spórol, ahol lehet: ha nem késik a vonat, a főpályaudvartól a kórházig gyalog teszi meg az utat. Nevetve teszi hozzá: a gyors gyaloglás jót tesz az egészségnek. „A gondok ellenére állítom, hogy a fiaimmal teljes életet élünk. Szeretem a hivatásomat, a gyerekeimmel remek a kapcsolatom, a szüleim segítőkészek. Igaz, az én kedvteléseim most háttérbe szorulnak, ám ha levizsgázom, s több szabadidőm lesz, talán újra beiratkozom egy latintánc-tanfolyamra. Ezekben a napokban természetesen a karácsonyi előkészületek foglalkoztatnak. Remélem, olyan ajándék kerül a fa alá, amelynek örülni fognak a fiaim. És mert 25- én és 26-án az édesapjukkal lesznek, elvállaltam az ünnepi ügyeletet. Sőt, Szilveszterkor is dolgozni fogok, gondolom, jól esik majd a teljes családban élő kolléganőknek, hogy a páijukkal köszönthetik az új esztendőt.” (Somogyi Tibor felvételei)
