Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-20 / 294. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 20. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Magyarországnak az EU- tagság előnye most, a válság idején volt a legkézenfek­vőbb, a forint elleni támadást egy hétvége alatt hatástalaní­tani lehetett az EU segítségé­vel - emelte ki Göncz Kinga a Népszabadságnakadott inter­jújában. A szomszédi kapcso­latok értékelése mellett a kül­ügyiminiszter hangsúlyosan szólt az idén elfogadott kül­kapcsolati stratégia három fő irányvonaláról: arról, hogy „versenyképes-e Magyaror­szág az EU-ban, sikeres-e a tér­ségben és felelős-e a világban”. A válság miatt a versenyképes­ségi célokat nem érjük el, de az ország stabilizálta magát, és sikerrel szállt szembe a pénz­ügyikrízissel. (mti)- Ma nincs szerencsém. Ahány pontyot kifogok, mindegyik kellemes ünnepeket kíván, aztán elúszik. (Peter Gossányi rajza) miimtMimrm.'mmimmmMmmmmmmmmimmmmmmfflmmmmmimmmtmmimímmtmmmmtmMtmmmmmmmmmmmmmmimm HÉTVÉG(R)E Nemzetieskedés és euró Bár nálunk nem dobálják meg cipővel az elnököt, mint Irakban, a parla­mentben sem verekednek a képviselők, mintDél-Kore- ában, mégsem idilli a kép. A kormánybarát körök zsí­ros megrendeléseket kap­nak, Ján Slota magán­kasszájává változtatta az építésügyi minisztériumot, a kormányfő meg fordulat­ból jól belerúgott a hazai bankokba. S1DÓ H. ZOLTÁN Az ENSZ jó érzékkel nyúlt a há­rom koszos körmű cukrász által összecsapott kalácsba: kiemelte be­lőle a szó szerint legnagyobb és ta­lán egyeden használható mazsolát, Ján Kubiš külügyminisztert. A Genfbe távozó Kubiš valószínűleg fellélegezhet, hiszen már nem kell Robert Ficónak elmagyaráznia, miért nem üdomos Moammer el- Kadhafival vagy Hugo Chávezzel találkoznia. Szlovákia most átme­netileg normális, az országot kül­földön nívósán képviselő politikus nélkül marad. A miniszterelnök ugyanis alig leplezetten unatkozik, értetienkedik az Európai Unió csúcstalálkozóin, Ján Počiatek pénzügyminiszter pedig az uniós kollégák ülésein teszi ugyanezt, már ha egyáltalán elmegy a szak­rendezvényekre. Persze, az sem szerencsés, ha a 8-asra végződő, ezért állítása szerint szívéhez oly közeli évtől lassan búcsúzó Robert Fico hirtelen jól érzi magát az euró­pai politikusok körében. Most, az egyre több áldozatot szedő vüág- gazdasági válság miatt, amikor a kormányok állami beavatkozások sorát jelentik be, a népszerűsége csúcsán álló (innen szép a kilátás és a bukás) miniszterelnökünk várat­lanul felélénkült, durcás arckifeje­zését sutba vágva Brüsszelből kezd­te fenyegetni a hazai bankokat. A pénzintézetek felkészülhetnek ar­ra, hogy fenyegető mutatóujja az ünnepek alatt is készenléti állapot­ban marad. Ha az euróra történő átállás során bárminemű problé­ma, zökkenő, visszásság akad, ak­kor üzembiztosán lecsap. Ez az évünk az euróra való felké­szülés és az erősödő nemzetieske­dés jegyében telt. Emlékezzünk csak: a januárt úgy indítottuk, hogy a műkedvelő történész oldaláról (is) bemutatkozó Fico váratlanul ószlávokról, Svätopluk királyról, a nemzet dicső múltjáról kezdett re­gélni Turócszentmártonban. A ha­zafias felütés végül az egész búcsú­zó esztendőt beárnyékolta, amibe jól illeszkedik bele a DAC futball- stadionjában történt makarenkói pofon a rendőrség részéről, a ma­gyar tankönyvekről szóló (ál)vita, vagy a riasztó módon megromlott magyar-szlovák államközi vi­szony. Közben Ján Slota, ahol ép­pen öntöttek neki, sebtében ott állí­tott fel egy újabb kettős keresztet. Az más kérdés, hogy az SNS vezérét voltaképpen kevésbé érdekli a nemzete, mint akármelyik sportau­tója. A bábként mozgatott építés­ügyi és régiófejlesztési minisztere révén annyi pénzt próbál pumpálni érdekeltségeibe, amennyit nem szégyell. Márpedig Slotáról bármit állíthatunk (jó, azt nem, hogy absz- tinens), csak azt nem, hogy szé­gyenlős. Ráadásul Zsolna volt urá­nak attól sem kell tartania, hogy jachtját, pazar ingatlanait, méreg­drága autóit úgy veszik el tőle, mint Vladimír Frunitól, a piramisjátékba belebukott BMG^vezérétől. Az euróra történő idei felkészü­lésünk kevésbé színes és botrányos, mint a nemzeti vonalvezetés meg­nyilvánulása, másrészt határozot­tan hasznosabb. Az év első felében az infláció visszaszorításával vias­kodtunk, majd igyekezetünk eredményeként májusban a brüsszeli Európai Bizottság jeles bizonyítványt állított ki Pozsony számára, júliusban megtudtuk a korona/euró végső árfolyamát, augusztustól felbukkantak a duális árcédulák, végül pedig december első napjaiban a startcsomagok pi­acra dobásával a lakosságra is átra­gadt az euróláz. Ebbe a szokványos menetrendbe is vegyült azért némi hazai íz: a miniszterelnök jól meg­fenyegette a kiskereskedelem kép­viselőit, tetejébe egy teljesen feles­leges ártanácsot is felállított. A vi­lágválság kitörése óta viszont fi­gyelme némüeg elkalandozott, mi­vel napjainkban gazdasági csoma­gok összeállításával tölti. Arra per­sze még vámunk kell, hogy ő maga is csomagoljon, mivel választóit jö­vőre apró üveggyöngyökkel, azaz némi szociális juttatásokkal örven­dezteti meg. Támogatói kiterjedt holdudvarát pedig zsíros állami megrendelésekkel... Itt tartunk ma. Alig két hét múlva kezünkben lesz nyugatosodásunk újabb bizonyítéka, az euró, de hogy ne feledjük, hol élünk, jövőre újabb nemzetieskedésekre, urambátyám osztogatásokra, na meg a parla­ment működésének korlátozására, a demokrácia eróziójára számítha­tunk. 2009-ben már minket is ko­molyan elér a válság jöhetnek hát a populista megoldások, melyek árát a későbbiekben fizetjük meg. Igaz, már euróbán. Kína a világ negyedik legnagyobb gazdasági hatalma és a világpolitika megkerülhetetlen szereplője lett A szocialista piacgazdaság harminc éve MTl-HÁTTÉR Harminc évvel ezelőtt indították útjára a kínai gazdasági forradal­mat, amelynek eredményeképpen Kína a világ negyedik legnagyobb gazdasági hatalmává és a világpoli­tika megkerülhetetlen szereplőjé­vé vált. Az új korszak a Kínai Kommunista Párt központi bizottságának 1978. december 18-i gyűlésén kezdődött, ahol arról határoztak, hogy szakíta­nak a szovjet tervgazdálkodási mo­dellel, és áttérnek a szocialista piac- gazdaságra. A fokozatosan beveze­tett gazdasági reformok és a piacnyi­tás következtében Kína eddig még sohasem látott mértékű fejlődést produkált. Az 1966-tól 1976-igtartó kulturá­lis forradalom kedvezőtlen hatásá­nak következményeként a kínai gazdaság a megsemmisülés szélére jutott. 1978-ban Kínában a teljes szegénységben élő lakosok 250 mil­lióan voltak, számuk 2000-ben már 20 millióra csökkent. Az elmúlt harminc év során a kínaiak éves át­lagjövedelme 380 jüanról (ezer ko­ronáról) 19 000 jüanra (51,4 ezer koronára) emelkedett. Az ország nemzeti összterméke (GDP) 1978-ban még 52 milliárd dollár volt, 2007-ben pedig elérte a 3652 milliárdot. Kínában az 1980-as évek elején Teng Hsziao-ping (Deng Xiao­ping) gazdaságfejlesztő politikai vonalának felülkerekedése mellett új külpolitikai koncepció alakult ki, amelynek alapjául az önállósá­got, a függetlenséget és az Egye­sült Államoktól, valamint a Szov­jetuniótól való egyenlő távolság- tartást nevezték meg. 1985-ben Teng hivatalosan is szakított a nukleáris világháború kirobbaná­sának elkerülhetetlenségéről szó­ló maoista alapelvvel, és támoga- tóan lépett fel a leszerelés, vala­mint a konfliktusok tárgyalásos megoldása érdekében. A világpiacba való folyamatos beolvadás érdekében több külön­leges gazdasági övezetet hoztak létre, amelyeken kísérleti jelleggel alkalmazták a más országoktól át­vett technikai és közigazgatási ta­pasztalatokat. Az 1990-es évek új külpolitikája az 1989. évi, Tienanmen téri diák­megmozdulások június 4-i véres le­verésével indult el. A kínai kormány brutális leszámolását igen nagy nemzetközi figyelem övezte, a világ kormányai a közvélemény nyomása és a Kínával fenntartott kapcsola­tokhoz fűződő érdekek védelme kö­zött egyensúlyoztak. Peking a nyu­gati szankciókra visszafogottan rea­gált, ugyanis a kínai vezetők számá­ra a gazdasági reformok végrehajtá­sához a belső nyugalom és a békés nemzetközi környezet biztosítása volt a legfontosabb. Kína globális szerepének leglát­ványosabb megnyüvánulása a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2001 .júliusi döntése volt, amellyel a 2008-as nyári olimpiai játékok ren­dezésijogát Pekingnek adta. Az 1,3 milliárd lakossal rendelkező Kína 2001 decemberében csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO), és megkezdte felzárkózását anemzetköziközösséghez. A reform és nyitás programjának harminc évvel ezelőtti meghirdeté­se óta Kína GDP-je 2007-ben a világ össztermékének 7 százalékát adta, a külkereskedelmi forgalom 1 száza­lékról 8 százalékra nőtt. Szinte min­denkínai háztartásban van legalább egy televízió, a városokban pedig mosógép, az autótulajdonosok szá­ma 15 millióra tehető. A kínaiak többsége saját tulajdonú lakással rendelkezik. Harminc évvel ezelőtt még az éhség volt a gond, most a túl sokés atúl zsíros ételek. Az életszínvonal javulása azon­ban a természeti erőforrások végle­tekig való kihasználásával és az ag­gasztó méreteket öltő környezet­szennyezéssel járt. Ajelenlegi pénz­ügyi világválság káros hatásainak csökkentésére a kínai kormány tíz pontban határozta meg a hazai fo­gyasztás élénkítéséhez szükséges lépéseket, és kiemelt helyen foglal­kozott a környezetvédelemmel is. A népirtás és a karácsony KISS TIBOR NOÉ Nyakunkon a karácsony és az új esztendő. Ilyenkor minden a békességről, a szeretetről és a reményről szól. Mindenki mo­solyog, mindenki ünnepel. Az ünnep gyönyörű. Mi viszont le­gyünk egy kicsit ünneprontók, nem árt, ha az ember néha el­gondolkodik önmaga ember mivoltán. Megismételték ugyanis Stanley Milgram hírhedtté vált szoci­álpszichológiai kísérletét az Egyesült Államokban. Milgram a hatvanas évek elején végezte el hatalmas vihart kavart felmé­rését. A kísérlet lényege: a kísérleti alanyoknak egy társukat kellett büntetniük, ha az rossz válaszokat adott a tesztkérdé­sekre. Büntetésként áramütést adhattak a másik szobában ülő, gépre kötött társuknak. Az áramütés maximális mértéke 450 volt volt. Halálos dózis. A 4,5 dolláros órabérért verbuvált, 20 és 50 év közötti férfiak 65 százaléka pedig egyszerűen a halálba küldte áldozatát. Csak azért nem lett tömeggyilkosság a kísérletből, mert az „áldozatok” valójában beépített emberek voltak, akik nem éreztek semmit, lévén valódi áramütésről szó sem volt a kísér­letben. De vajon az emberek kétharmada miért folytatta akkor is a részvételt a kísérletben, amikor a szomszéd szobában ülő „áldozata” sikoltozva könyörgött kegyelemért (majd a 300 voltos adagok felett elnémult, akár egy halott)? A válasz egyszerű: mert a kísérleti alanyok mellett ülő „kísérletvezető” mindenkit a kísérlet folytatására szólított fel. „Ha ez a köpe­nyes azt mondja, folytassam, folytatom” - gondolták maguk­ban, elhárítva a felelősséget. Milgram kísérletével a nácizmus működésének módjáról akarta lerántani a leplet - a kritikusok szerint a modellezett kísérlettel ez nem teljesen sikerült. Az eredmény azonban megdöbbentő, figyelembe véve, hogy a Jerry Burger által idén elvégzett kísérlet hasonló eredményeket hozott. A Santa Clara Egyetem tudósa csak annyiban változtatott az eredeti koncepción, hogy a fájdalomküszöb felett (ez 150 volt) senkit sem utasított társa sokkolására. Pedig a kísérleti alanyok 70 százaléka 2008-ban is hajlandó lett volna erre, amit a kísérletet vezető Burger meglepőnek és kiábrándítónak nevezett. Mintha az ember képtelen lenne a fejlődésre. A megismételt vizsgálatról egyébként az American Psycholo­gist is beszámolt. „Óvatosan lehet csak átvinni a laboratóriu­mi kísérletek eredményeit az olyan összetett társadalmi visel­kedésre, mint például a népirtás” - írták a folyóiratban. Szuper. Boldog karácsonyt! JEGYZET mmmmwmm mmmmmm mm wm shbmh Jöhet, ami ingyen van! PUHAJÓZSEF Tisztán emlékszem arra, ami­kor általános iskolai tanítóm azt magyarázta, mennyire kapzsi az emberek egy cso­portja. „Ha a város északi la­kótelepi boltjában ingyen ad­nák a sót, nagytalicskákkal si­etnének a helyszínre, ahol egymást taposnák, hogy minél több jusson nekik, és mások­nak ne maradjon. Vinnék a sót, mint a cukrod’ - mondta viccesen. Igaza volt! Én most egy valós példát hozok fel. A zenészszakma évről évre egy­re nehezebb helyzetbe kerül. A CD-forgalom folyamatosan csökken, idén a vártnál is na­gyobb a visszaesés mértéke. Az illegális zeneletöltés, CD- másolás hatalmas méreteket öltött. A zenészek kénytelenek új kiadási módszerekhez fo­lyamodni. Mivel egy jelentő­sebb csoportjuk ma már a koncertezésből és nem a le­mezeladásból él, ingyen kínál­ja a zenéjét - egyesek digitális formában a világhálón, mások CD-n adják, folyóirat mellék­leteként. Az utóbbi módszert alkalmazta - Magyarországon elsőként - a KFT. Zenei éle­tünk egyik, már-már legendás zenekara, noha a nyolcvanas évekbeli slágereiből él, a ki­lencvenes évektől nem készült sikeres albuma, nem született népszerű dala. Ha hagyomá­nyosan kínálná A bábu vissza­vág című lemezét, pár száz példányban fogyna el. így vi­szont, egy ingyenes program­újság különszámához 30 ezres példányban csomagolva pilla­natok alatt elkelt az utolsó da­rabig. Nekem nem is jutott! A megjelenés másnapján keres­tem, eredménytelenül. Állító­lag akadt, aki ötöt is vitt belőle - mondták. Magyarországon hét és fél ezer eladott hang­hordozó után jár az aranyle­mez - ezt egyre kevesebben érik el. A háromezer példány már szép teljesítmény! A 30 ezer pedig dupla platina. Le­szögezhetjük tehát, hogy a magyar zenei piacon 2008-ban a legtöbb hanghordozót a KFT adta el - a zene történelem- könyvébe így kerül be, a ki­adás feltételei nem lényege­sek. Olyan ez, mint a sport, csak a végeredmény számít. Én azonban kíváncsi volnék egy statisztikára. Akiknek ju­tott, közülük hányán hallgat­ják meg legalább egyszer? Ha azt vesszük alapul, hogy há­romezer eladott példány már szép eredmény, örülhet a KFT, ha minden tizedik beteszi a le­játszójába, de én az öt száza­lékkal is vígan kiegyeznék. A többiek előbb-utóbb kidobják. Senki se érveljen azzal, hogy azért volt ilyen népszerű, mert drágák a CD-k, ez nem igaz, az áruk folyamatosan csök­ken. Két-hároméves, kiváló hanghordozókhoz már 990 forintért hozzájuthatunk, sőt akadnak helyek, ahol még ol­csóbban kínálják, de így sem kell. Azért volt kelendő, mert ami ingyen van, jöhet, bármi legyen az! Egy nem is elég belőle!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents