Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-19 / 293. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 19. Vélemény És háttér 7 Mars ki! Azt a parancsot kaptam, hogy az építésügyi minisztériumnak készítsem elő ezt a katlant. (Peter Gossányi rajza) Kedvelte az újságírók társaságát, még ha előszeretettel oktatta is ki őket Helmut Schmidt volt német kancellár 90 éves FIGYELŐ Nem védik a nőket A köztársasági elnökhöz fordulnak a nők elleni erőszakkal foglalkozó civil szervezetek, s arra kérik, hogy a most elfogadott távoltartási törvényt küldje vissza a parlamentnek, mert szerintük többet árt, mint használ - írta a Népszabadság. A Patent Egyesület, a Stop-Férfierőszak Projekt és a NANE Egyesület szerint a december 15-én elfogadott törvény nem védi az erőszak áldozatait, nem mondja ki a tettesek felelősségét, sőt rontja a fennálló helyzetet - olvasható a cikkben. „Hónapokkal ezelőtt írtunk egy javaslatot, ami szerintünk megfelelt a nemzetközi normáknak. Ehhez képest az a szöveg, amit az SZDSZ benyújtott, visszalépés volt. Amit pedig a módosítások után elfogadtak, még rosszabb” - nyilatkozta Spronz Júlia, a Patent Egyesületmunkatársa. (mti) Jobbra szavaztak Élesen bírálja a román sajtó a november 30-i parlamenti választások óta alakuló kormány programtervezetét. ,A románok a jobboldalra szavaztak, és baloldali kormányprogramot kapnak”, írta főcímben a Ziarul Financiar. Romániában a parlamenti választások után a jobboldali Demokrata Liberális Párt (PD-L) és a baloldali Szociáldemokrata Párt (PSD) alkot nagykoalíciót, a kormány összetételéről még folynak a tárgyalások. A lap szerint a tervezet egyedüli jobboldali intézkedése az egységes adókulcs megtartása. Az újság emlékeztet: a tervezet szerint a kormány 2009-re 3,5%-os gazdasági növekedést tervez. A pénzromlás a kormányzásra készülő pártok számítása szerint 5%-ra mérséklődik a decemberben várható 7,9%-ról. Az államháztartás hiánya jövőre a GDP 2,5%-ára csökkenne az idei várható 3,5-4%-ról a program szerint. Ez utóbbi adatot még nem erősítették meg hivatalosan, csak Emil Boc megbízott kormányfő mondta nyilatkozatában, hogy számításaik szerint idén a deficit elérheti a GDP 3,5-4 %-át. Az előző kormány 2,3 %-ot tervezett idénre, és 2 %-ot jövőre, az idei inflációs becslése pedig szintén 7,9 %-ra szólt, (mti) Németország hetek óta egy kerek születésnap lázában ég: szenteste előtt egy nappal tölti be 90. életévét a szövetségi köztársaság történetének legmarkánsabb kancellárja, Helmut Schmidt. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Amióta visszavonult a politikától (1987 óta nem tagja a Bundestagnak), Schmidt főállású újságíró. Pontosabban a liberális szellemiségű Die Zeit hetilap szerkesztőbizottságának a tagja. Ez annyit tesz, hogy két társával együtt ő szabja meg a lap irányultságát, a fontosabb cikkek témáját. Időnként maga is ír, ám gondolatait szívesebben teszi közzé könyvek formájában. Megjelent köteteinek a száma jóval 30 fölött jár, ami hivatásos íróknak is becsületükre válna. Schmidt vérbeli politikus volt - és írásai alapján ma is az, noha az aktív politizálástól már régen búcsút vett. Most megjelent új könyvében (Ausser Dienst - Nyugállományban) főleg az emberiség jövőjét, a várható politikai-gazdasági trendeket, a civilizációt fenyegető veszélyeket boncolgatja. Érdekessége a kötetnek, hogy első ízben beszél nyíltan saját politikai hibáiról. Például arról, hogy kancellárrá választása után nem szerezte meg a szociáldemokrata párt elnöki posztját is (ezáltal sok vitától kímélhette volna meg az SPD-t). Hiba volt szerinte az is, hogy a koalíciós partner FDP ingadozása láttán, már 1982 elején nem nyúlt a rendkívüli választások eszközéhez - holott így talán megmenthető lett volna a szociál- liberális koalíció. A szövetségi kormány élén eltöltött évek (1974-82) közül kétségkívül az 1977-es volt a legnehezebb. A NATO kettős határozata a Pershing rakéták európai telepítéséről, a második olajárrobbanás okozta gazdasági recesszió, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) merényletei kemény döntések elé állították a kormányt és a kancellárt. Schmidt azonban mindvégig következetes tudott maradni, szem előtt tartva a jogállamiság elveit éppúgy, mint a szovjet kihívásra adandó egységes nyugati válasz szükségességét. Egy svájci újság Németország legidősebb szerelmespáijának titulálta a volt kancellárt és feleségét, Hannelorét, akit az egész ország csak Löki becenéven ismer. Gyerekkoruk óta ismerik egymást, 1942-ben házasodtak össze (Schmidt pár nap szabadságra tért haza a keleti frontról), kapcsolatukat hűség és megértő szeretet jellemzi. Ma már mindketten botra támaszkodva járnak (a tanári diplomás Löki pár hónappal fiatalabb, mint Helmut), autót pedig régóta egyikük sem vezet. Ma is abban a kis földszintes családi házban laknak Hamburg- Langenhomban, amelynek megpillantásakor a néhai szovjet párt- főtitkár, Leonyid Brezsnyev 1976-ban nevetőgörcsöt kapott: egyszerűen nem akarta elhinni, hogy az NSZK kancellárja, más tisztviselők között, ilyen egyszerű házban lakik. Schmidt - utódjával, Helmut Kohllal ellentétben - kedvelte az újságírók társaságát, még ha előszeretettel oktatta is ki őket időnként. Ez a „tanár bácsis” magatartása mutatkozott meg a születésnapja alkalmából őt fölkereső Spiegel-újságírókkal szemben is. Már az első kérdés hallatán összeráncolta a homlokát: „így nem lehet kérdezni, tessék pontosabban fogalmazni!” - lőtt vissza Dirk Kurbjuweit szerkesztőnek. Az újságíróknál csak a fotográfusok tudják jobban kihozni őt a sodrából. Az interjú közben a hírmagazin fotósa két percen át készített felvételeket az egykori kancellárról, amidőn az öregúr a mutatóujját fölemelve jelezte: már csak 60 másodperce maradt az igazi felvétel elkészítésére. Monika Zucht ebben a pillanatban nyomta le a kioldót - és ez a fénykép került a Der Spiegel 50. számának címlapjára. Alexandras Lileikis volt litván rendőrfőnökként zsidók tömegeinek meggyilkolásáért felelős Több mint 100 egykori nácit kutattak fel az Egyesült Államokban MT1-1SMERTETÉS Több mint 100 egykori nácit kutattak fel eddig az Egyesült Államokban - derült ki abból a mintegy 50 ezer oldalnyi anyagból, amelyet az igazságügy-minisztérium a washingtoni Holokauszt Múzeumnak adományozott. A dokumentumok az Amerikába menekült volt nácik ellen az utóbbi három évtizedben indított sikeres perek történetét tartalmazzák - mondta el Eli Rosenbaum, aki az egykori nácik „levadászására” és bíróság elé állítására szakosodott nyomozó csoportot vezeti az igazságügy-minisztériumban. „Ha valaki átgondolja, milyen nehéz akár az egy héttel ezelőtti bűncselekményt bizonyítani, el tudja képzelni, milyen erőfeszítéseket igényel az olyan bűntények bizonyítása, amelyek évtizedekkel korábban történtek” - mutatott rá, megjegyezve, hogy ezeket a bűncselekményeket ráadásul a világ másik felén követték el. Mint kifejtette, a hagyományos büntetőjogi eljárások a tett helyszínén kezdődnek, és a nyomozók végül eljutnak az elkövetőhöz. A náci háborús bűnök esetében azonban más irányt kellett követni: először az igazságügy-minisztérium történészei átvizsgálták azokat a dokumentumokat, amelyek segítségével náci vezetők és tettesek ezreinek nevét azonosították. „Minden egyes nevet végigfuttattunk a hazai adatbázisokon, hogy kiderítsük, ki az, aki itt van és még életben van” - fejtette ki Rosenbaum. Ha egyezést találtak és egy élő gyanúsítottra bukkantak, elindították a nyomozást. Elmondta, hogy 1982-ben például nyomozás indult a Massachu- settsben élő Alexandras Lileikis ellen, aki volt litván rendőrfőnökként zsidók tömegeinek meggyilkolásáért felelős. A férfi azt mondta, nem tudhatott arról, hogy emberei zsidókat öltek meg, amit bizonyíték hiányában el kellett fogadni. Csaknem 10 évvel később, a Szovjetunió szétesése után azonban olyan, a gyilkosságok jóváhagyásáról szóló papírok kerültek elő litván irattárakból, amelyeken szerepelt Lileikis aláírása. A férfit megfosztották állampolgárságától és visszatolon- colták a balti államba. A Holokauszt Múzeumnak átadott dokumentumok több olyan esetet is tartalmaznak, amelyek eddig nem voltak nyilvánosak. KOMMENTÁR A szlovákiai mumus BALÁZS BENCE Meglehetősen váradanul érte a romániai magyarságot, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ellenzékbekerült. Az viszont korántsem váratlan, hogy ennek kapcsán az RMDSZ, illetve annak magyar ellenzéke, a Magyar Polgári Párt és Tőkés László püspök, EP-képviselő újabb nyilatkozatháborúba kezdett. Egymás „szurkálása” gyakorlatilag még a parlamenti választások részleges eredményeinek kihirdetésekor elkezdődött, amikor is Tőkés megdöbbentően értékelt: az RMDSZ túlnyerte magát - mondta, ami akkor is sajnálatos kijelentés az 1989-es romániai változásokat kirobbantó püspöktől, ha gyökeresen ellenzi az RMDSZ politikáját, hiszen már-már arra enged következtetni, hogy jobban örvendett volna annak, ha az RMDSZ el sem éri a parlamentbejutáshoz szükséges küszöböt. Márpedig az RMDSZ, akár jól, akár rosszul politizál, mégiscsak a romániai magyarság egyetlen ütőképes képviselője, a szerény választási eredmény pedig a románság szemében nem a szervezet, hanem a magyarság gyengülését jelentette volna. Néhány nappal később az MPP elnöke, Szász Jenő úgy értékelte a koalíciós tárgyalások során kialakult helyzetet, hogy a romániai magyarságnak hasznos lenne egy ellenzéki RMDSZ. Pedig elég egyértelmű, hogy egy pártnak akkor van nagyobb esélye arra, hogy érdemben képviselje választóit és teljesítse a kampány során ígértek java részét, ha kormányon van. Az elkövetkező négy év mindenesetre megmutatja, mennyire lesz hasznos az ellenzéki RMDSZ. Félő, hogy a magyarság szempontjából legfeljebb annyi haszna lehet, hogy bekövetkezik az, amit Tőkés és Szász szeretne: a generációváltás az RMDSZ berkeiben, és ezzel együtt az ellenzékiek szerint feltétlenül szükséges szemléletváltás, demokratizálódás. Az igazi kérdés azonban az: hogyan változik eközben négy év alatt a romániai magyarság helyzete? Tőkés megítélésében egyébként a román pártok többé-kevésbé valamennyien magyarellenesek. Az érdekes ebben csak az, hogy az RMDSZ-elnök Markó Béla is szlovák példához nyúlt: miközben Tőkést RMDSZ elleni kampányolással vádolja, és azzal, hogy a kialakult helyzet Tőkésnek is köszönhető, mivel az erdélyi magyarság érdekei ellen politizál, úgy vélte, az ellenzékbe kerülés következtében a magyar kisebbség helyzete romolhat, és akár a szlovákiaihoz hasonló negatív körülmények is előállhatnak, hiszen alapvető különbség nincs a két ország között. Egy azonban mégis van. Nevezetesen az, hogy Szlovákiában a magyar szervezetek képesek voltak koalíciót létrehozni. Persze, most lehetne vitatkozni azon, hogy Romániában az RMDSZ-en vagy az MPP-n múlik-e ez, mint ahogyan az is többnapos vita tárgyát képezhetné, hogy jó-e vagy rossz az RMDSZ, illetve az MPP politikája - és egyáltalán nem biztos, hogy ebben közös nevezőre lehetne jutni. Azt azonban mindkét félnek el kellene ismernie, hogy egyik párt sem akar rosszat a magyarságnak. Ez már egy jó kiindulópont lenne ahhoz, hogy a korábbi sérelmeket félretéve ismét megpróbáljanak közös nevezőre jutni - ha már szlovák mintáról beszélnek. Négy évük van erre... JEGYZET Lépés kérdőjelekkel PÉTERFl SZONYA Feltehetőleg a végső kétségbeesés késztette a 20 éves lévai anyát arra, hogy másfél éves nagybeteg kisfia megmentése érdekében a világhálón áruba bocsássa szerveit. A család a pénzt a gyermek külföldi kezelésére, méregdrága gyógyszere- zésére kívánja fordítani. Bármennyire együttérzek a szenvedő gyermekkel, az őt gondozó szülőkkel, miközben eltekintek attól, hogy a szervkereskedelem törvényellenes, nem tartom okos lépésnek az édesanya döntését, nem tudok fejet hajtani önfeláldozása előtt. Hogy miért? Azért, mert férjével együtt felelős kisfia szenvedéseiért. Felelőtlenül gyermeket vállalt, noha tudnia kellett volna, hogy az utód örökölni fogja édesapja halálos kórját, a neurofibromató- zist. A ma 28 éves férfi kálváriáj a nem házasságkötése után, hanem 9 éves korábankezdődött, jelenleg szervezetében több mint száz tumor található. Lehet, hogy akkor még az orvosok nem tudták, mitévőklegyenek, ám az orvostudomány előrehaladásával szinte biztos, hogy néhány évvel ezelőtt figyelmeztették a házasulandókat, ötvenszázalékos a valószínűsége annak, hogy a gyermek ezzel a genetikai rendellenességgeljön a világra. Ők mégis vállalták az utódlást. Vállalták, hogy gyermekük élete a szervezetében kialakuló tumorok miatt fájdalmas, szenvedésekkel teli harc lesz. Megértem, hogy miután megtudták, hogy az USA-ban, illetve Oroszországbankülönféle nem hagyományos eljárásokkal, pl. őssejtkezeléssel próbálnak segíteni a rászorulókon, keresik a kijutás lehetőségét. Ha volna is pénzük, mint ahogy nincs, nem biztos, hogy a ma- gukra valamit is adó külföldi egészségügyi intézetek fogadnák a kis beteget, és szavatolnák a gyógyítás eredményességét. Mert bár bizonyos kísérleti élj á- rások részben megállítják az újabb tumorképződést, avég- eredmény kétséges. Sajnos, csodagyógyszer sincs a piacon, a különféle- szükséges-táplálék- kiegészítő, immunrendszert erősítő szerek ára meghaladja az anyagi nehézségekkel küzdő házaspár lehetőségeit. Az édesanya szerveladással kíván pénzhez jutni, meggondolatlanul. Hiszen ha sikerülne is pénzzé tenni májának egy részét, vagy a veséjét, hol a biztosíték arra, hogy túléli a műtétet? Miért vállalta, hogy világra hozza a genetikai rendellenességet magában hordozó gyermeket, ha másfél év elteltével a halálba akar menekülni?!
