Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-18 / 292. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 18. www.ujszo.com SZEMPONT Transzszilvánizmus felvidékizmus A 16. század közepén Magyarország közepe török kézre került, a nyugati rész megmaradt a Habsburgok kezén királyi Magyarországnak, a keleti felén pedig létrejött a török hűbéres Erdélyi Fejedelemség. Noha a királyi Magyarország és Erdély hivatalosan ellenséges oldalakon álltak, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy továbbra is szoros kapcsolatot ápoljanak egymással. Sőt, fű alatt, uraik tudtán kívül szervezkedtek is. Amikor szemmel tartották őket az uralkodók, akkor lojális hűbéresek voltak, ám ha az osztrák és a török monstrum másfelé figyelt, akkor nyomban az újraegyesítésen ügyködtek. Egymást titkon erősítve szívós szövetséget alkottak. Sem a magyarországiak, sem az erdélyiek számára nem volt ugyanis kérdés, hogy együvé tartoznak. Az újraegyesítés ügye viszont rendre megfeneklett, és ez kikezdte a jó viszonyt. A hivatalos széttagoltság lassan valódivá vált. A magyarok a határ két oldalán elhi- degültek egymástól, az erdélyiek elkezdték magukat »erdélyinek« érezni, transzszil- vánisták lettek, mintegy különbséget téve maguk és a többi magyar között. Ennek eredményeként kimaradtak a Magyarországot felszabadító hadjáratból, amivel eljátszották a maradék jelentőségüket is. Ezt senki sem gondolta volna 150 évvel korábban. Végül mindenki csak vesztett. Erdély szavának ekkortól nem volt súlya, s így Magyarországot is könnyebben sem- mizhették ki a Habsburgok. A magyar nemzet újraegyesítésének ügye Trianon óta is rendre megfeneklik, legutóbb 2004. december 5-én. A hivatalos széttagoltság lassan valódivá válik. A magyarok a határ két oldalán elhidegülnek egymástól, a felvidékiek elkezdik magukat »felvidékinek« érezni, különbséget tesznek maguk és a többi magyar között. Ezt senki sem gondolta volna 88 évvel ezelőtt. Végül mindenki csak veszíteni fog. Megint ezt akarjuk? V. Kovács László A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (S ITA-fe Ivéte I) VISSZHANG fld: Petötz Kálmán: Csipkerózsika-álom, Új Szó, december 17. Nem rossz az MKP listája Csipkerózsika-álom címmel jelentetett meg egy írást Petőcz Kálmán az Uj Szó december 17-ei számában. Az írásban több vonatkozásban kifogásolja az MKP tevékenységét, elsősorban azonban ez európai parlamenti választásokkal kapcsolatos lista elkészítését. Az Új Szó tisztelt olvasói igazolhatják, hogy az MKP részéről jelentős visszafogottságot gyakorlunk a mediális vitákat illetően. A szlovákiai magyarságnak egy pártja van, el kell tudni viselnie tehát a kritikát. Azon persze el lehet gondolkodni, nem található-e a párt tevékenységében néhány pozitívum, amelyet alkalomadtán fel lehetne mutatni - mert napilapunk is csak egy van, s ha ott egyetlen pozitív mondat sem jelenik meg a párt tevékenységéről, az nem biztos, hogy joggal tekinthető kiegyensúlyozott hozzáállásnak. Nem lehetne-e pl. a korrektség jeleként értékelni azt a tényt, hogy az MKP úgy jelölte Petőcz Kálmánt nagykövetnek - s lett ennek alapján hat évig genfi nagykövet -, hogy nem is volt a párt tagja. Petőcz Kálmán írását azonban egy dolog miatt nem fogadom el: mély etikátlansága miatt. Bizonyos körökben a jelek szerint sporttá vált belerúgni az MKP- ba, s mi gyakran tűrjük az igaztalan állításokat is. Egy példa: az Új Szó hétfői számának címoldalán az alábbi mondat található: „Mede szerint a pártelnök azzal sértett alapszabályt, hogy az illetékes testületek megkérdezése nélkül jelölte Hamerlik Richár- dot a Szlovák Földalap Felügyelőtanácsába.” Ebben a mondatban három, az igazságnak nem megfelelő állítás is van. Először: a pártelnök senkit nem javasolt a Szlovák Földalap Felügyelőtanácsába, a javaslaton a házszabály értelméhen a frakcióvezető aláírása van. Másodszor: nem igaz, hogy az illetékes testületek megkérdezése nélkül. Az MKP képviselőcsoportja és az MKP elnöksége döntött a jelölésről. Hamerlik Richárd a párt járási elnöke, vicces tehát azt állítani, hogy járási szinten nem tudtak a jelölésről. A párt országos elnökeként személyesen tárgyaltam a járási elnökség több tagjával is - s korrekt módon megállapodtunk. A harmadik hazugság: az MKP alapszabálya az ilyen jelöltállítás kérdését nem szabályozza - értelemszerűen tehát nem lehet szó alapszabálysértésről. A sarat azonban ismételten ránk dobták - az újság első oldalán. Az Új Szó persze állíthatja, mindezt egyik tagunk - Mede Vencel - tette. A tudósítás viszont akkor lenne kiegyensúlyozott, ha mellette lenne a mondat: a párt elnöke szerint mindez szemenszedett hazugság. Vissza azonban Petőcz Kálmán esetéhez az MKP-val. Petőcz Kálmánnal több alkalommal beszéltem az elmúlt hetekben, s felajánlottam neki a harmadik helyet a listán. Ő ezt visszautasította, mondván, a másodikat vagy az elsőt elfogadja. Nos, a lényeg: nem rossz az MKP listája. Az első ötben van egy EP-képviselőnk, akit európai civil szervezetek jelöltek a legjobb EP-képviselői címre. Van benne két egyetemi-főiskolai tanár. S van közte két tehetséges fiatalember. S a lényegek lényege: az MKP képviselői mindannyiunkat fognak képviselni az EP- ben. Nem bántani kell ezt a listát, hanem támogatni a jelölteket. S főleg nem besorakozni a csalódott emberek közé, mondván: ha az én számításom nem jött be, inkább dőljön össze a világ. Hatékony európai képviseletre mindnyájunknak szüksége van. Csáky Pál SZEMSZÖG Okos erőgyűjtést! A diákok és tanáraik már igencsak végzik a visszaszámlálást az idei év utolsó csengetéséig. Parlamenti képviselőinknek azonban már a múlt héten, egészen pontosan december 9-én kicsengettek a 2008-as ülésszakokról. Számukra ezzel befejeződött a munka. Legalábbis az elsődlegesnek nyilvántartott ténykedésük. A legközelebbi ülésig nem kevesebb, mint hét teljes héten át élvezhetik a szabadot, a pihenést. Ezzel simán verik a tanítókat és a diákokat, ők ugyanis december 19-ével zárják az idei évet, a következőt pedig január nyolcadikával indítják. Honatyáink az egyes bizottságokban csak január 20-án rajtolnak, az első parlamenti ülés 2009-ben pedig február 3-án indul. Már akinek... Mert köztudott, hogy a képviselők közül többen is notórius hiányzók (is). Nem ritkaság például a 70-80 százalékos kiha- gyási arány, miközben a havi fizetés teljes egészében átcsúszik a képviselői számlára. A politikusokra Szlovákiában nem vonatkoznak a munkatörvény előírásai. Ha honatyáink úgy gondolják, hogy éppen egyéb elfoglaltságuk akad, amely miatt nem tudnak (vagy nem hajlandók) részt venni a parlamenti ülésen, nem kell szabadságcédulával futkosniuk a főnökhöz. Elég, ha a törvényhozó testület elnökének igazolják távollétüket - mondjuk orvosi igazolással... Tehát nem kell különösebben aggódniuk ilyentájt sem, hogy vajon hány nap is maradt éves szabadságukból. Az egyszerű szlovákiai földi halandónak viszont alaposan meg kell fontolnia a rendes szabadság napjainak elosztását. Öt munkahétben gondolkodhatnak, akik viszont még nem töltötték be 33. életévüket, vagy nem dolgoztak le aktívan 15 évet - csak négy hét szabadságot élvezhetnek. Vagy arányosan elosztva ezt az időtartamot, vagy mondjuk főképpen a nyárra összpontosítva, de figyelve a húsvéti meg a karácsonyi ünnepekre is. Visszatérve a nyárhoz: idén képviselőink csaknem 10 hét parlamenti nyugalmat élvezhettek. Az egész évi parlamenti munkájuk terjedelme úgy 90 napra tehető. Ezzel szemben a hétköznapi ember mintegy 250 munkanapot vallhat magáénak ebben az évben. Úgy, hogy már hétfőn kell belépnie a munkahelyére, s péntek délután is végezni kell a munkaköri leírásából eredő teendőit. A törvényhozó testületben viszont hétfőn sosincs ülésszak, és péntek délutánonként sem tanácskoznak a honatyák. Az ülésezési hét ugyanis kedden 13.00- kor kezdődik és péntek 14.00- ig tart. Kiváltságok? Mindenképpen! Most persze azonnal rávághatják többen is a parlamenti képviselők közül, hogy azért nem ennyire egyszerű a képlet, mert nem csupán a szó szerinti ülésszakon dolgoznak. Egy-egy tanácskozás anyagait alaposan át kell(ene) tanulmányozniuk, felkészülni a hozzászólásokra, járni a régiókat, figyelemmel követni a gazdasági fejleményeket, a társadalmi problémákat stb. Vagy például egy további beosztásból - mondjuk polgármesteriből - eredően intézni a város ügyeit, feltérképezni a régión belüli helyzetet... Erre meg mi vághatunk vissza rögvest a napokban megszavaztatott elképesztő összegű polgármesterijutalmakkal ! A félreértések elkerülése végett: semmi kifogásom a becsületesen és hozzáértéssel ténykedő parlamenti képviselők ellen. Igaz, hogy kiváltságaikat túlméretezetteknek vélem, de ennél sokkal bosszantóbbnak tartom hanyagságukat (minden tiszteletem a kivételeknek), pökhendiségüket és gyakori primitivizmusukat. Az előző mondat „tartom” igéje minden bizonnyal nyugodt lélekkel használható többes számban. És akkor még nem szóltunk a havi keresetekről, vagyis a képviselői 108 ezerről kontra 22 ezer szlovákiai (bruttó) átlagbérről. Koronában. Az hogy is lesz euróbán? Addig is: okos erőgyűjtést, honatyáink! Susla Béla
