Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-17 / 291. szám, szerda
26 Oszt-Veszt ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 17. www.ujszo.com Egy évvel ezelőtt 31 átkelőt szüntettek meg a szlovák határokon, határőröket, vámosokat nem bocsátottak el Mi legyen velük a civil világban? ALULNÉZET Határok márpedig... LAKATOS KRISZTINA ...nincsenek. Vagy vannak? Ahogy vesszük. Álljon itt egy kis történet, a tanulságot meg mindenki vonja le a maga ízlése szerint. Csabiék jó pár éve külföldön rendezkedtek be - nem valahol a Távol-Keleten, csak itt, a szomszédban, az egykori republika másik felében. Afféle európai emberek: multiknak dolgoznak, nemzetközi közegben élnek, nyelveket beszélnek, sokat utaznak. Az idei nyaralást az őszi utószezonra időzítették, év elején ugyanis gyarapodott a család, a néhány hónapos babával jobb ötletnek tűnt a későbbi időpontot választani. A szállást, a repülőjegyet jó előre lefoglalták, egy kis hiba mégis becsúszott. Konkrétan: a gyerek. Aki - születési helyénél fogva - cseh anyakönyvi kivonatot kapott. Igaz, a honosítást rögtön elindították, azzal viszont nem számoltak, hogy az ügymenet az illetékes hivatalok részéről nem időhöz kötött. Az iratok valahol Besztercebánya magasságában végleg elakadtak, és a sokadik sürgetésre sem kaptak más választ, mint hogy várják ki a sorukat. Szlovák anyakönyvi bejegyzés híján pedig az ifjú trónörökösnek esélye sem volt útlevélre. Iratra viszont szükség volt, legalább a repülőig. A több helyszínen, apai és anyai illetőség alapján elindított kalózakciók azonban sorra kudarcot vallottak: nem találtak senkit, aki behunyta volna fél szemét, és a cseh szöveget szlováknak nézve legalább valamelyikük údevelébe mégis beírta volna a kisdedet. A szemhunyás végül ott következett be, ahol a legkevésbé várták - a légitársaságnál. A központ munkatársa válaszként puhatolózásukra jót derült, majd tanácsot adott: az útlevél-ellenőrzéskor faarccal, meggyőzően közölni kell, hogy Schengen van, határok nincsenek, a földi személyzet pedig nem hatóság, hogy iratokat kérjen. És így is lett. Mint arra az elején céloztam, a tanulságot a nyájas olvasóra hagyom. Két-három azért kézenfekvőén kínálkozik. Az jó, hogy bizonyos helyzetekben kevesebben macerálhatják az embert. Az már kevésbé megnyugtató, hogy egy apró gyermek bizonyos határok között annyira sem kérdés, mint kedvenc ölebünk. Azt meg már csak álnai- van jegyzem meg, hogy úgy tűnik: a nyelvi határok szerepe nem akar csökkenni... Mindkét Komárom szorgalmazza az új hidat Figyelmen kívül hagyják a kamionok a korlátozást ÚJ SZÓ-HÍR Komárom. Országunk csatlakozása a schengeni övezethez a Komáromi járásban nem járt sem a bűncselekmények, sem a kihágások számának növekedésével - tudtuk meg Marián Hálástól, a járási rendőrparancsnokság igazgatójától. Sőt, az elmúlt egy évben még csökkent is a járásban a bűnesetek száma, de ezt az igazgató nem hozná összefüggésbe a határnyitással, inkább a bűnmegelőző tevékenységük javára úja. „Mivel Magyarország és Szlovákia között szabad az átjárás, ezrét ez a határszakasz nem érdekes az illegális bevándorlók számára, a járásban nem is észleltünk üyen jellegű bűncselekményt” - mondta Marián Halás. Hozzátette: együttműködésük a magyarországi kollégáikkal nagyon jó, ám a közös munkáról többek nem kívánt elárulni. Komárom lakosai számára viszont egy kelle- meden mellékterméke is lett a határnyitásnak. Mióta ugyanis nem ellenőrzik a határon a kamionokat, többen úgy gondolják, nem is kell betartaniuk az Erzsébet-hídon érvényes 20 tonnás súlykorlátozást. Pedig mindkét oldalon már a bevezető utakon és természetesen a hídfőnél is megfelelő táblák figyelmeztetnek erre. Főleg a Magyarország felől érkező fuvarozók hagyják figyelmen kívül a korlátozást. Emiatt szülte percenként gördülnek le a nehéz járművek a hídról, és haladnak keresztül a belvároson. Nem véledenül szorgalmazza mindkét Komárom vezetése az új Duna-hidat, amely mentesítené a belvárosokat az áthaladó járműforgalom jelentős részétől, (vkm) A schengeni övezetbe való belépés napján, 2007. december 21-én Szlovákiában összesen harmincegy határátkelőhelyet szüntettek meg azokon a szakaszokon, amelyek ma az Európai Unió belső határát alkotják. A szlovák-magyar határon 9, a szlovák-osztrák határon 5, a szlovák-cseh határon 8, a szlovák-lengyel határon 9 határátkelő szűnt meg. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A lelkes határnyitás és a határőrség kiköltözése óta eltelt egy évben a legtöbb helyszínen semmi sem változott. Nem könnyű az ingatlanoknak értelmet találni a civil világban. A szlovák oldalon Vojtech Jakab százados, a Szlovák Köztársaság Vámigazgatóságának helyettes szóvivője elmondta: mivel az említett határátkelők területén található épületek és egyéb ingatían vagyon értékét hatósági becsléssel állapítják meg, a pontos piaci értéket nem lehet számszerűen megadni. A szlovák-magyar határon a következő határátkelők ingatíanjait minősítették feleslegessé: Migléc (Milhosť) - folyamatban van a kataszteri bejegyzés; Kalonda - itt a községi önkormányzat kívánja megvásárolni az ingatlant; Sajó- szentkirály (Kráľ) - a Szlovák Út- kezelőséggel folynak tárgyalások az ingadan további hasznosításáról; Tótgyarmat (Slovenské Ďar- moty) - versenytárgyalást írtak ki; Komárom - a behozatali vám épületét a városi önkormányzat vásárolja meg. A gesztődi (Hosťovce) határátkelőt Gesztőd község vásárolta meg. A dunacsú- ni határátkelő kezelését a Szlovák Köztársaság Közlekedési, Postaügyi és Távközlési Minisztériuma, a párkányi objektumot a Szlovák Adóhivatal vette át. A komáromi árukiviteli vám épületét továbbra is a vámhivatal használja. A feleslegessé nyilvánított ingatlanokat a területileg illetékes vámhivatalok tartják fenn, és ennek költségét a vámhivatalok költségvetéséből fedezik. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a határátkelők megszüntetése milyen személyi átszervezést vont maga után. Mi lett azokkal a vámosokkal, határőrökkel, akiknek az ellenőrzés megszüntetésével a munkahelyük is megszűnt. Sor került-e elbocsátásokra ezzel kapcsolatban? „Az átszervezés kapcsán a határőrök munkájában nem sok változás állt be - válaszolta kérdésünkre Jakab százados. - Azokat, akik az Európai Unió belső határaivá váló határátkelőkön szolgáltak, más alakulatokhoz vezényelték át, néhányan pedig kérték a szolgálatból való felmentésüket és nyugdíjaztatásukat. A határátkelők megszüntetése miatt egyetíen határőrt vagy vámost sem kellett elbocsátani.” A helyettes szóvivőtől azt is megtudtuk, milyen változások álltak be a szlovák-ukrán határon: ,Azzal, hogy Szlovákia magára vállalta az Európai Unió külső határszakaszának, a szlovák-ukrán határnak a védelmét, szükségessé vált az itt lévő határátkelők objektumainak felújítását is. Ez az EU külső határain levő határátkelők kiépítésének, illetve felújításának a 2005 és 2010 között megvalósítandó terve szerint folyik. A szükséges munkálatok költségeit a Schengeni Átmeneti Alapból és Szlovákia állami költségvetéséből finanszírozzák.” És hogy mi volt a vámosok legnagyobb fogása az eltelt egy évben a schengeni övezet külső határán? Vojtech Jakabtól erre is választ kaptunk. A keleti határon a legnagyobb idei fogás egy kamionban talált cigarettaszállítmány volt. 10 868 karton (2 173 580 szál) cigarettát próbáltak átcsem- pészni a határon, ami 7 334 615 koronás (243 464 euró) adócsalást jelentett volna. A magyar oldalon A szlovák-magyar határon található, a magyar fél tulajdonában levő ingadanok további sorsáról a Magyar Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságát kérdeztük. A sajtóosztály tájékoztatása szerint a schengeni csatlakozás óta annyi előrelépés történt az belső határokon levő határátkelőkkel összefüggésben, hogy szeptember elején megszületett a Nemzeti Vagyongazdálkodó Tanács határozata, mely szerint az ingatlanokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. veszi át. Az átadásra vonatkozó szerződést aláírták, ellenjegyzése folyamatban van, de a birtokbaadás - a szerződés hatálybalépését követően - már csak a jövő évben fog megtörténni. A szóban forgó ingadanok további hasznosítása, megtartása vagy lebontása ügyében az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. jogosult dönteni. Magyar lapértesülések szerint a Szlovákiával, Ausztriával és Szlovéniával közös határszakaszon feleslegessé vált magyar ingadanok értékét megközelítőleg 7 milliárd forintra (875 millió korona, 29 millió euró) becsülik; beleértve egyebek között az útlevélke- zelő bódékat, benzinkutakat, éttermeket, parkolókat, pihenőhelyeket és mellékhelyiségeket is. Az elmúlt hónapokban az átadás előkészítését az is bonyolította, hogy több ingatiannak bizonytalan volt a jogi helyzete, egyes létesítményeknek helyrajzi száma sem volt. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. várhatóan hasonló lehetőségeket mérlegel majd, mint Szlovákia: az ingatlanok egy része kincstári tulajdonban marad, más részüket értékesítik, illetve felkínálják az érintett önkormányzatoknak. A Medve-Vámosszabadi határátkelő jelenleg még a magyar Vám- és Pénzügyőrséghez tartoztak. Vámosszabadi polgármestere, Réti Csaba a következőket mondta lapunknak: „A területen található egy 150 férőhelyes szállóépületről, amely a Magyar Honvédség tulajdonában van. Az épület állapota jó, felújították. Felmerült, hogy erre az épületre igényt tartana az önkormányzat. De az átvétele csak abban az esetben lenne megvalósítható, ha társulnánk a megyei jogú várossal, Győrrel és a Győri Többcélú Kistérségi Társulással. Nagy szükség lenne ugyanis egy idősek otthonára.” Az egykori határátkelő épülete minden bizonnyal értékesítésre kerül, bár olyan elképzelések is felmerültek, bogy forgalomeltereléssel meg lehetne szabadítani a közlekedési vonaltól, illetve hogy az épületeket konferenciaközponttá alakítanák át. (gl, jóm, as) Ma már csak emlék... (Illusztrációs felvétel) ANKÉT A schengeni csatlakozás óta milyen személyes tapasztalatokat szerzett a határokkal kapcsolatban? Hajdú András, vállalkozó, Ipolyság Elmondhatatlan érzés vállalkozóként, hogy nincsenek határok. Megszűnt az a rendszeres, idegfeszítő eljárás, aminek hetente legalább kétszer alá voltam vetve. Aki nem élte meg ilyen gyakorisággal, annak nehéz belegondolnia, milyen is az, amikor ki van valaki szolgáltatva bizonyos emberek kényének- kedvének, pillanatnyi hangulatának. 1994-től vállalkozom német és magyar partnerekkel. Hetente többször átélni a vámolást, beállni a sorba, mindegy, hogy fél kilogrammos csomagot akarok átvinni vagy ötventon- nányi árut, ugyanúgy mindig átfutni a rendszeren, idegőrlő és megalázó volt. Nagyon fellélegeztem, amikor a vámolás eltörlése után az útlevél-ellenőrzés is megszűnt. Valamikor hatalmas készülődés előzte meg a magyarországi hétvégi vásárlásokat. Számolgattuk a forintjainkat, ne maradjon a nyakunkon, hiszen ki tudja, mikor jövünk majd megint. Ma az ipolysági éttermek vendégeinek fele-kétharmada a határ túloldaláról érkezik. Remek érzés, hogy bármikor átmehetünk gombászni a Börzsönybe vagy sörözni egy közeli faluba, gyakran csak a házamhoz közeli zöldhatáron futunk át. Meg kell említenem, hogy van egy negatívuma is a határnyitásnak. Magyarországi fuvarozók gyakran használják a Szlovákián keresztül vezető kis utakat arra, hogy megspórolják az autópályadíjat Rétság és Vác között. Ezek a szakaszok nem 20-30 tonnás kamionoknak voltak kitalálva, vagy negyven fővel megtömött munkásautóbuszoknak. Széttörik az utakat, veszélyeztetik a gyerekeket, a földutakon térdig érő tengelynyomok vannak. Ez valóban szemtelenség, és bosszantó dolog, (fm) Engel Erzsébet, Párkány Még emlékszem arra az eufórikus hangulatra, amit a Mária Valéria híd átadásakor éreztem én és rajtam kívül sok más ember, hiszen hosszú évtizedekig csak komppal juthattunk át Esztergomba. A híd átadása után szinte naponta átmentünk valami ürüggyel, mert hihetetlen volt, hogy ezt már bármikor, a nap bármely szakában megtehetjük. A nyári fesztiválok és a koncertek elérhetők lettek számunkra is, a bevásárlóközpontok, a párkányinál bőségesebb és színesebb áruválaszték vásárlásra csábított mindenkit. Örömünket csak az útlevélvizsgálattal járó kínos macera árnyékolta be, de szerencsére mára ez is megszűnt. Pár hónapba telt, mire megszoktam, hogy a határátkelőnél nem kell a táskámban útlevél vagy személyazonossági után kutatni. Idén nyáron csodálatos érzés volt, hogy sok száz ember társaságában szabadon, mindenféle ellenőrzés, procedúra nélkül nézhettük a hídról a Szent István- napi tűzijátékot, (guzsu) Kocskovics Péter, az Érsekújvári Televízió magyar adásának a szerkesztője Nemrég tértem haza -Brüsz- szelből egy nagyon érdekes, rengeteg új információval szolgáló tanulmányúiról. Azt azonban, hogy a schengeni övezet teljes jogú tagjai vagyunk, nem a repülőtéren tapasztaltam meg igazán. Ott csak beálltam a kijelölt sorba és alig vártam, hogy felszállón velünk a gép! Brüsszelben azonban többen is hangsúlyozták: milyen bőséges a lehetőségek tárháza, a schengeni átjárhatóság egyre többeket ösztönöz utazásra, külhoni tapasztalatcserére. A saját bőrömön is tapasztalom a pozitív következményeit annak, ahogy egyre ha- tármentesebbé válik az életünk, elsősorban az információáramlás terén. Látogatásunk során engedélyt kaptam arra, hogy a későbbiek során - bármilyen alkalomból - inteijút készíthessek az Európai Parlament képviselőivel. Ha például az Érsekújvári Televízióban szeretném bemutatni Bauer Edit képviselő asszonyt, akkor nem kell tennem egyebet, mint hogy megfogalmazom a kérdéseimet, és ő ottani kollégáink segítségével elküldi a válaszokat, az ehhez szükséges felvételekkel együtt. Külön örömmel tölt el, hogy nagyon sok illusztrációs felvétel áll a rendelkezésünkre, amelyek segítségével közelebb hozhatjuk az itteni tévénézőknek Brüsszelt vagy az Európai Uniós tagországainak valamelyikét, (száz)
