Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-17 / 291. szám, szerda
16 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 17. www.ujszo.com ________________ RÖVIDEN ______ Jótékonysági koncert Pozsony. Szlovák, német, magyar nyelvű gyermekkórusok adnak karácsonyi hangversenyt beteg gyermekek megsegítésére december 20-án, szombaton 17 órakor a klarisszák templomában. A koncerten többek között közreműködik a nagymegyeri Janiga József Művészeti Alapiskola Kamarakórusa, Orsovics Yvette karnagy vezetésével, (ú) 9. Next Zenei Fesztivál Pozsony. December 18-20-án rendezik meg a fővárosban a 9. Next Zenei Fesztivált. A NEXT szó ez esetben két másik angol szó összevonásából alakult ki - a „new” és az „experimental” szavakból, és ez határozza meg a nemzetközi zenei fesztivál fő csapásirányát. Az innovatív zene - a konvenciókat átlépve - ezúttal karácsonyi kiadásban jelenik meg. A három kontinensen átnyúló kortárs zenei fesztivál magyarországi vendége - a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete közvetítésével - Szabó Péter, (Ovekk Finn), aki a SOUND LAP zenei rendezvény keretén belül december 20-án, szombaton 19 órától közösen játszik a cseh, angol és örmény zenészekkel az A4 Nullás térben, (Sznf tér 12.). (ú) Bomb The Jazz - koncert Pozsony. A legrégebbi magyar freestyle klubsorozat, a Bomb the Jazz - a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete révén - átköltözik a szlovákiai éjszakába, és a magyar művészek mellett egy- egy világsztárt is szállít nekünk. DJ Cam az absztrakt hiphop legnagyobb ágyúja, aki immár tíz éve „pengeti a lantot”. Ezalatt stúdiózott szinte minden arra érdemes versenyzővel (DJ Krush, DJ Shadow, Gang Starr, Rakim), sőt zenekari felállásban is bizonyított a legkomolyabb francia jazz-zenészek mellett. Cadik a 90-es évek közepén kibontakozó budapesti underground dj-kultúra egyik meghatározó alakja. Zenéire ezúttal Vázsonyi János improvizál szaxofonon. A Kiégő Izzók vizuális csoport tíz éve működik Budapesten. Számos önálló installációt hoztak létre, több száz alkalommal varázsoltak fénykulisszákat színházi- és táncelőadásokhoz, techno-partik és koncertek látványát emelték. A koncert December 20-án, szombaton 20 órakor kezdődik a SubClubban (Nábrežie arm. gen. L. Svobodu). (ú) AAary (Scarlett Johansson) és Anne (Natalie Portman) (Képarchívum) MOZIJEGY A másik Boleyn lány A másik Boleyn lány érzelmes történet intrikáról, romantikáról és árulásról. Két nővér, Anne (Natalie Portman) és Mary (Scarlett Johansson) teljes mértékben ambiciózus apjuk és nagybátyjuk irányítása alatt állnak, akik minden eszközzel a család hatalmának növelésén és státusának megerősítésén munkálkodnak. Céljukat Anglia királyának (Eric Bana) kegyeit keresve próbálják elérni. A lányok, maguk mögött hagyva a békés vidéki életet, bekerülnek az udvari élet veszedelmes és izgalmas világába. Nem sokkal később pedig már azon kapják magukat, hogy egymás könyörtelen riválisai lettek, hiszen mindketten a király szerelméért küzdenek. ElsőkéntMary kerül VIII. Henrik közelébe és lesz a szeretője, s nemsokára már törvénytelen gyermekét várja. Az okos és félelmet nem ismerő Anne mind testvére, mind pedig Henrik felesége, Katherine királynő bizalmát elnyeri, hogy ezzel közelebb kerüljön a királyhoz. S bár Anne tisztában van vele, hogy Mary őszinte szerelemmel viseltet a király iránt, mégis úgy dönt, hogy ha törik, ha szakad, ő lesz Anglia új királynője. Míg a Boleyn lányok az uralkodó szerelméért küzdenek, az egyiket a hatalomvágy, a másikat az érzelmek fűtik, Anglia kettészakad. A drámai következmények ellenére végül mindkét lány erőt és lojalitást talál egymásban, s rájönnek, hogy nővéri kötelékeik örökre összekapcsolják őket. The Other Boleyn Girl /Kráľova priazeň. Angol filmdráma, 2008. Rendező: Justin Chadwick. Szereplők: Natalie Portman (Anne Boleyn), Scarlett Johansson (Mary Boleyn), Eric Bana (VIII. Henrik király), Kristin Scott Thomas (Lady Elizabeth), Jim Sturgess (George Boleyn), Juno Temple (Jane Parker), David Morrissey (Thomas Howard, Norfolk grófja), Mark Rylance (Sir Thomas Boleyn), Benedict Cumberbatch (William Carey). (port.hu) Peter Procházka fotóalbuma nagy találkozásokat idéz a misztikus főiskolásklub nosztalgikus korszakából V, mint legenda - fénnyel írva Idén két alkalommal is megújult, feléledt, visszatért a legendás pozsonyi V Klub. Mindkét alkalommal Peter Procházka volt az, aki a hetvenes éveknek ezt a szeletét visszahozta. Előbb a Legenda: Véčko 1968-1999 című kiállítással, amely a Szlovák Nemzeti Múzeum nagyszabású Hogyan éltünk? Szlovákia a 20. században című projektjéhez kapcsolódott. TALLÓS1 BÉLA Majd most, az év vége felé egy könyvvel tette meg ugyanezt az „életre hívásť’. Peter Procházka V Klub című fotóalbuma kézzelfogható tanúságként őrzi végtelen időkig azokat a boldog, fiatalos lendülettel teli hetvenes éveket. Pontosabban csak azt belőle, ami nagyszerűnek számított. Azaz, amit a főiskolások „menedékhelyéhez”, a V Klubhoz kötődve aranykornak emlegetnek azok, akik akkoriban megfordultak az Sznf téri mágikus épületben. Ahol a születő honi bigbít, a dzsessz és az új utakra lelt könnyűzene közösségterelő erővel vonzotta a szabadabb szólamokra nyitott ifjúságot. Egy V Klubról emlékező írásban, még ha ezt az emléket ezúttal más, Peter Procházka fotográfus idézte is meg, talán megfér egy személyes megjegyzés is. Középiskolás társaimmal, mi valamikor 1974 és 78 között egy uborkakonzerválást „kultiváló” nyári építőtábor alkalmával, amikor átmeneti időre a pozsonyi Zoch utcai főiskolai kollégiumban laktunk, a Modus és Marika Gombitová koncertjére kaptunk belépési lehetőséget. S egyben alkalmat arra, hogy egy röpke este idejére - tanári felügyelet mellett - megérinthessen bennünket a V Klub légköre. Ezt csak annak illusztrálására, hogy a szocialista 1971 - Csillagok találkozása a V Klubban: Václav Neckár és Ondrej Nepela műkorcsolyabajnok (Peter Procházka felvételei) A lelkes közönség időknek ez a mitikus ifjúsági központja kiszámíthatatlan szövődményekkel létezett s emlékekben létezik a mai napig. Ennek a V-vel jelölt helynek az egyszervolt, az annyi átmenetet megélt korral megkopott, majd letűnt dicsőségét, történelemmé patinásodon hírnevét hozta vissza ebben az esztendőben két fórummal (kiállítással és fotóalbummal) Peter Procházka. A csendes, szolid fotográfus, akinek nevével olvasóink is többször találkozhattak. Ismerhetik fotográfuslátását, hiszen 1968. augusztus 21-étől kezdve, amikor először örökítette meg a körülötte tomboló, forrongó, megmozdult világot a régi jó fotómasinájával, a mai napig jelen van minden jelentősebb kulturális eseményen. Sok magyar vonatkozásún is, nemegyszer találkoztunk a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének kiállításain vagy irodalmi estjein. Ahol megjelenik, visszafogottan, előzékenyen és mérhetetlen alázattal fotografál- ja az eseményket. Idézhetnénk pillanatokat szavakkal, de Peter Procházka képei autentikusabbak. Ahogy a könyvbe fűzött feketefehér felvétel egyikén többek társaságában Václav Neckáŕ és Ondrej Nepela 1971-ben a (bizonyára szeszes) itallal megtöltött „szlovák kristályt”, vagyis a korszakos design-t meghatározó mustáros- poharat (horčičák) tartva disku- rálnak egymással - arról a ritka pillanatról csak fotós tud hűen, túlzás nélkül, elfogulatlanul emléket idézni. Mint ahogy a parketten ülő, kacagó fiatal közönségről, pántos cipők, fűzős bakancsok, V kivágású pulóverek, cifra garbók, térdközépig felhúzott szövetnadrágok, lecsúszott térdzoknik, oldalt elválasztott, de nem nullásgéppel felnyírt frizurák divatjáról is csak fotós tud meghamísítha- tatlan történelmet írni. Fénnyel. Fényesen. Szavalóverseny és díj őrzi a költő, műfordító, pedagógus Kulcsár Tibor nevét - és az utódok emlékezete Egy kultúrmunkás utóélete egyik tisztében maradandót alkotott, az (ahogy azt errefelé megszokhattuk) főleg a halála után derült ki. A pozsonyi Duna utcai gimnázium szavalóversenyt alapított a tiszteletére, Rimaszombatban a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen díjat neveztek el róla, s ma, amikor egyre kevesebb hozzá hasonló küldetéses emberrel találkozunk tájainkon, mindinkább érződik a fájdalmas hiánya. „Irigyelve kissé az unokákat / elmondom: mi voltunk az elsők, a bátrak / s hogy tisztult szívünk s ajkunkon a szó” - írja Tervezett óda a nemzedékemhez című versében. Igen, ő volt a nagy Ő, ahogy a pozsonyi rádió hangversenytermében megrendezett emlékesten Jégh Izabella, az egykori tanítvány aposztrofálta. Meg nem élt hetvenedik születésnapján két műsor is tisztelgett emberi és költői nagysága előtt. Előbb a Pozsonyi Casinóban Venczel Vera és Juhász László adott elő verseiből egy csokorra valót, míg a rádióban Dráfi Mátyás, Csanaky Eleonóra, Gál Tamás, Bárdos Ágnes és Écsi Gyöngyi mondták-énekelték a verseit. Mindkét helyszínen szép számú közönség előtt. Melankolikus, a Nyugat nagy nemzedékének hagyományaira építő költészete főleg az utolsó korszakában, Juhász László és Venczel Vera a Pozsonyi Casino estjén (Képarchívum) a halál árnyékában teljesedett ki, s ahogy egyik költő barátom, Szá- szi Zoltán mondja, ezek a munkái már igazi nagy versek. „Az életed legyen példa / előttünk mindig itt lobogjon” - írja egy fiatalon elhunyt pedagógus emlékének ajánlott Siratóének férfihangra című versében. Kulcsár Tibor nagysága, küldetéstudata is legyen példa egyre fogyatkozó közösségünk számára, hisz az, hogy több évtizedes kisebbségi lét után még mindig megvagyunk, a hozzá hasonló százaknak-ez- reknek köszönhető. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Azt mondják, ha egy költő után marad 5-6 antológiavers, amelyet itt-ott, egyedi alkalmakra elővesznek, már komoly teljesítmény. S ha még szavalóversenyt is neveznek el róla, az már egyenes út a halhatatlanságba. Kulcsár Tibor nagyon keveset írt, szűkre szabott ideje nagy részét kultúrmunkásként és pedagógusként élte le. Hogy mindAz utolsó felvételek egyike Kulcsár Tiborról (Kulcsár Zsuzsanna archívuma)
