Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-16 / 290. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 16. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt „Derrick felügyelő” Hamburg. Elhunyt Horst Tappert német filmszínész, akit főként a Derrick című krimisorozat címszereplőjeként ismer a közönség. „Derrick felügyelő” szombaton halt meg egy müncheni klinikán, 85 évesen - erősítette meg felesége a dpa hírügynökségnek hétfőn a Bunte magazin értesülését. Az asszony szerint a színész még a közelmúltban is jól volt és tele volt bizakodással. Néhány napja azonban láthatóan rosszabbodott az állapota. A feleség nem kívánta elárulni, hogy milyen betegségben szenvedett Horst Tappert. A színész májusban, 85. születésnapja alkalmából adta utolsó interjúját, a Bunténak. Abban arról beszélt, hogy előnyben részesíti a nyugalmat feleségével, volt kollégáival „már csak azért sem tartja a kapcsolatot, mert a legtöbben már meghaltak”, s azt mondta, hogy egy ideig még szeretne „itt lenni”, (mti) Vida Zoltán kiállítása Komárom. A Limes Galéria adott otthont Vida Zoltán: Hit és szeretet című kiállításának. A kiállított képek és szobrok az alkotó tehetségéről árulkodnak, róla azonban a hazai közönség vajmi keveset tud. Vida Zoltán Pozsonyban született 1926-ban. 1945-ben a főiskolára esélye sem volt bejutni, a családot kilakoltatták, csónakon szöktek át Magyarországra. Szőnyi István felveszi őt a képzőművészeti főiskola festő szakának 2. évfolyamába, de két év után a szobrászat mellett dönt, Kisfaludy Stróbl Zsigmondnál tanul. 1949-ben nem kap diplomát, mert fivére, Tivadar a papi hivatást választotta. Szakmát tanul, kőfaragó inasnak áll, kőrestaurátor lesz belőle. 1960-ban telepedett le Budaligeten. Eddig három önálló kiállítása volt, Párkányban lesz a következő, majd Pozsonyba, a Magyar Galériába kerül a kiállítás anyaga. (-KB-) Bemutatták a Valami Amerika 2-t Szeged. Herendi Gábor rendező szerint a 2001-ben készült első résznél sokkal gyorsabb, pörgősebb film lett a Valami Amerika 2; az alkotást vasárnap este mutatták be a szegedi Belvárosi moziban. Az új film az első részhez hasonlóan szórakoztató, a történet azonban csavaros, részben azért, mert az alkotók minden karaktert - köztük a három testvért alakító Pindroch Csabát, Szabó Győzőt és Hujber Ferencet, valamint a Timit játszó Oroszlán Szon- ját - szerették volna visszahozni. Az első rész végén azonban a Szervét Tibor alakította Alexről kiderült, hogy szélhámos, így mindenki tudja róla, hogy egy szavát sem szabad elhinni, ennek ellenére újra a cselekmény egyik központi figurájává válik - mondta a rendező. (MTI) Nagy Erika könyvének bemutatója Érsekújvár. Holnap 18 órakor tartják az Aqua Caféban Nagy Erika Zsákutca című könyvének bemutatóját. A tárcanovellákat közreadó kötet az AB-ART Kiadó gondozásában jelent meg. A szerzővel H. Nagy Péter irodalomkritikus, irodalómtörténész beszélget, az est házigazdája Kecskés Ildikó, szervezője az Anton Bernolák Könyvtár, (ű) Füzetek: Dóri és Lajos (2005-) Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete „házi kiállítás-sorozata”, a Kép a házban ezúttal a Füzetek: Dóri és Lajos (2005-) című kiállítással váija a látogatókat. Kotun Viktor és Kan- giszer Dóri a street art-műfajt művelő és kutató fiatal bölcsészek, akik emellett vizuális költészettel, montázsai, kollázzsal, rajzzal, naplóval, képverssel és versképpel is foglalkoznak. Alkotásaik január 30-ig látható az intézet székházában, (ú) Az árverésre bocsátott festmények egyike és alkotója (Fotó: Divé maky Festmények a Mákvirágok támogatta tehetségektől Jótékonysági aukció Új SZÓ-HÍR A segíteni vágyó, jó szándékú embereket szeretnék megszólítani rendhagyó karácsonyi aukciójukkal a Mákvirágok (Divé maky). A december 23-ig zajló internetes árverésbe a www.divemaky.sk weboldalon lehet bekapcsolódni, ott tekinthetők meg azok a festmények, amelyekre licitálni lehet, s amelyek alkotói 10 és 17 év közötti roma fiatalok. Az árverésből befolyó összeget a Mákvirágok jövő évi programjaik finanszírozására fordítják. A Mákvirágok program azokat a roma gyerekeket, fiatalokat támogatja, akik a művészet (ének, hangszeres játék, képzőművészet) vagy a sport valamely területén kiemelkedő tehetségűek. (m) Január 12-ig látható Tintoretto festménye a Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palotabeli kiállítótermében Egy hónapi római ajándék Pozsony. Kivételes, egyedi alkalmat kínál a Pozsonyi Város Galéria arra, hogy a velencei manierizmus kiváló mesterének, Jacopo Robusti Tintorettónak egyik festményével a szlovák fővárosban is szembesülhessen a közönség. Velence messze földön híres manierista festőjének kiváló alkotását, a Krisztus és a házasságtörő asszony című festményt a Mir- bach-palotában január 10-ig állítják ki. A Rómából kölcsönkapott kép pozsonyi bemutatásának kivételességére az is utal, hogy a kiállító galéria kénytelen volt az eddigieknél szigorúbb biztonsági intézkedéseket foganatosítani. Az állandó hőmérséklet és fényhatás, valamint a 24 órás kamerás képfigyelés mellett azt is biztosítani kell, hogy a kiállítóteremben korlátozott számban tartózkodjanak látogatók, (tébé) Jacopo Robusti Tintoretto: Krisztus és a házasságtörő asszony (Cristo e ľ Adultera), (1546-1548), olaj, vászon (119 x 168 cm); Galleria Nazionale ď Arte Antica di Palazzo Barberini Ajtmatov szavai örök érvényűek - műveivel azt üzeni, az értékeket magunkba rejtve vihetjük csak tovább Az ellentmondások hőse (ČTK-felvétel) A napokban lett volna 80 éves Csingiz Ajtmatov. Kirgi- zisztánban, az üzbég határ melletti kis faluban, Seker- ben született 1928. december 12-én, s nemrég, 2008. június 10-én hunyt el Nüm- bergben. Az életét végigkísérő ellentmondások már születésével kezdődtek. Nevét ugyanis Dzsingisz kán mongol hadvezérről kapta, nem pedig valamelyik irodalmárról, hiszen nem lehetett tudni, hogy majdan a kirgiz népet képviselve, világszerte ismert író lesz belőle. F1AIA ILONA Küencéves, amikor édesapját burzsoá nacionalizmus vádjával letartóztatják, s Sztálin egyik tisztogató akciója keretében kivégzik, az egész Kirgiz Központi Bizottsággal együtt. így lett a gyermek Ajtma- tovból osztályellenség, s ennek tudatában nem is álmodhatott nagy karrierről. Az állatorvosi pályán próbált megélhetést keresni. Ám egyre érlelődött benne az irodalmár, írói hajlama megvalósulni kívánkozott. S tudta, ehhez hű párttaggá kell válnia. Talán túl kicsi volt még 1937-ben, amikor édesapját kivégezték, ezért nem alakult ki benne a kommunista rezsim elleni gyűlölet; vagy éppen ennek ellenére, kihasználva az akkor egyetlen járható utat: a kommunista „hazaáruló” fia a Szovjetunió Kommunista Pártjának a tagja lett. Közben keményen dolgozott, írói pályája egyre feljebb ívelt. Első publikációja 1952-ben jelent meg a Szovjet Kirgizia folyóiratban. Az írás címe: A kirgiz nyelv terminológiája. Anyanyelvének az orosz nyelvből átvett szavak eredményeként elért gazdagodását mérte fel benne. Ezt a művét több novella követte, amelyek révén felvételt nyert a moszkvai Gorkij Irodalmi Intézetbe, ahol 1958-ban szerzett diplomát. A járható út” még járhatóbbá tételét azzal fokozta, hogy többnyire oroszul írt, nem pedig kirgizül. Tisztában volt vele, hogy csak az orosz nyelv révén tud az egész világhoz szólni, hírnevet szerezni magának és hazájának, hisz az orosz irodalomnak világszerte sok kedvelője van. S az orosz irodalmi társaság ámult és bámult, hogy a kirgiz állatorvos milyen magas szinten sajátította el az orosz nyelvet. A hatvanas években már az egész Szovjetunióban felfigyeltek írásaira, az egyik legelismertebb kortárs szovjet íróvá vált. Számos irodalmi intézmény, folyóirat kormányzó testületébe választották be. Majd a világ legismertebb kirgiz írója lett, műveit több mint 100 nyelvre fordították le, 90 millió példányt adtak el belőlük. Kir- gizisztánban a Legfelső Tanács tagjává választották, így kirgiz küldöttként részt vett az SZKP utolsó négy kongresszusán. Több szovjet kitüntetés birtokosa: Le- nin-rend (a Dzsamila szerelméért), Állami-díj (A versenyló haláláért), A Szocialista Munka Hőse (50. születésnapja alakalmából). Ezenkívül a Nemzetek Barátsága és az Októberi Forradalom díjával is kitüntették. Enyhén szólva abszurdnak hatnak ezek mellett a szovjet elismerések mellett a török, német, ökumenikus, japán és amerikai kitüntetések. Az összes elismerést irodalmi munkásságáért, a világkultúra erkölcsi és filozófiai gazdagításáért kapta. Egyéb tevékenységét ugyancsak ellentmondások kísérik. Még a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége idején, 1990-ben Luxemburg szovjet nagykövetévé nevezték ki, de kinevezése idején megszűnt létezni az őt kiküldő ország. Ajtmatov könnyed eleganciával evezett át az újonnan alakult Orosz Föderáció vizeire, s annak nagyköveteként működött tovább. Csak később, 1994-ben mondott búcsút Moszkvának, s tért vissza gyökereihez. Kirgizisztán nagykövete lett a Benelux államokban és Franciaországban, egyben az Európai Unióban, a NATO-ban és az UNESCO-ban is képviselte szülőhazáját. Elévülhetetlen érdemeket Kirgizisztánban 1977-ben szerzett a Mozgalom a Demokráciáért szervezet 1989-es újjáélesztésében. Ajtmatov élete maga a rejtély. Az biztos, hogy a párttagság az ő esetében arra szolgált, hogy írhasson. írónak tartotta magát, aki képes volt megőrizni tiszta lelkiismeretét akkor is, amikor mély társadalmi mocsár vette körül. Poétikus hangja, megfogó, sőt mágikus történetei a magas tisztségeket betöltő pártfunkcionáriusokra is hatást gyakoroltak. S bár elbeszéléseiből, regényeiből mást olvastak ki ezek a csinovnyikok - építő kritikát, konstruktív realizmust; s egészen mást láttak benne a nyugati olvasók, s a mai Európa olvasói - nyers realizmust, könyörtelen igazszólást, egyszerű gyermeki, paraszti, szerelmi igazságokat, egy biztos: szavai örök érvényűek, amikor műveivel azt üzeni, hogy az értékeket belül, magunkba rejtve és nem ideológiákba csomagolva vihetjük csak tovább, adhatjuk át utódainknak. Az ifjú országok és nemzedékek Ajtmatov üzenete szerint nem a beolvadás, nem az elzárkózás, hanem az értő követés útját kell járják. Elbeszéléseinek és regényeinek visszatérő motívuma a türk népek élete, hagyományai, mitológiája és az a kérdés, hogy a modernizáció hogyan fosztja meg az embereket egyéniségüktől. S bár Ajtmatov sohasem támadta nyíltan a szovjet rendszert, műveinek mély humanizmusa, az ember felmérhetetlen értékének hangsúlyozása, a múlt, az ősöktől maradt örökség, a természet tiszteletére való tanítás egyértelműen szemben állt a kommunista rendszerrel. CSINGIZ AJTMATOV MAGYARUL MEGJELENT MÜVEI A világhírű kirgiz író művei orosz nyelven váltak ismertté, és oroszból fordították le őket több mint száz nyelvre. Dzsamila szerelme (1958) Az első tanító (1962) A versenyló halála (1966) A fehér hajó (1970) Tengerparton futó tarka kutya (1978) Az évszázadnál hosszabb ez a nap (1980) Vesztőhely (1988) Dzsingisz kán fehér fellege (2007) Amikor leomlanak a hegyek (Örök menyasszony) (2008) Csingiz Ajtmatovot úgy szokták jellemezni, hogy realizmusa az emberi lélek mélységétől egészen a vüágűrig terjed. Korunkat eddig nem tapasztalt folytonos változások, a fejlődés perspektívái s a lét fenyegetései jellemzik. Mindezek ábrázolását tűzte ki célul munkáiban az író, de nem csupán ábrázol, hanem a megismerés igényének a feladatát is kifejezi. A társadalmi és műszaki fejlődés egyik elengedhetetlen következménye, hogy tájak, kis népek, népcsoportok, a fejlettebb civilizáció tekintetében elmaradott, de éppen ezért régebbi, ősi értékeket jobban megőrzött területek bekerültek az egyetemes kultúra áramába. < í i < < i < I < < (
