Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-16 / 290. szám, kedd
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 16. www.ujszo.com SZEMPONT Mi jön Őszöd után? Az utóbbi hetekben a magyar belpolitikában nagy horderejű változások zajlottak. 2006 kora ősze óta a politikai közbeszéd középpontjában a kormány legitimációjának és a miniszterelnök hitelte- lenségének kérdése állt. Ez volt az őszödi paradigma. A napjainkban már a gazdasági reálfolyamatokat is befolyásoló nemzetközi pénzügyi válság gyökeresen új helyzetet teremtett. A kisebbségben kormányzó Gyurcsány-kabinet legitimációs válsága egyszeriben lekerült a napirendről, a politizáló közvéleményt ma elsősorban az foglalkoztatja, képes lesz-e a miniszterelnök megbirkózni a gazdasági válság Magyarországot érintő kihívásaival. A válság, ha nem követnek el súlyos kommunikációs hibákat, mint a McCain-stáb az Egyesült Államokban, világszerte erősíti a kormánypártokat, hiszen kényszerű összefogást teremt, szűkítve az ellenzék mozgásterét. A magyar baloldal, és személyesen Gyurcsány Ferenc, a válságnak köszönhetően egyfelől biztos lehet abban, hogy kitölti a teljes választási ciklust, másfelől esélyt kapott arra, hogy 2010-ben ne a legitimációs deficit legyen a meghatározó tényező a választásokon. Politikai elemzők szerint Gyurcsány Ferenc az utóbbi két hónapban második miniszterelnöki ciklusának lejjobb teljesítményét nyújtotta. Ősz elején még „béna kacsának” látszott - még a kormány közeli bukása sem volt elképzelhetetlen, az emlékezetes vasúti katasztrófa kapcsán sokan már egy lelkileg megtört miniszterelnököt láttak maguk előtt. Az MSZP az őszi hónapokra, némileg kétségbeesetten, egy sikerkampányt tervezett - mondván a ciklus első felének megszorításain túl vagyunk, 2009 és 2010 már a gyarapodás esztendei lesznek. A pénzügyi válság szeptemberi hulláma egészen új helyzetet teremtett. A kormányfő kezdetben még a válság bagatellizálására törekedett, a „válság prófétájaként” kárhoztatta a fenyegető gazdasági krízist a kommunikációja középpontjába állító ellenzéket. Az MDF elnökválasztási botránya és az UD Zrt. ügye is a kormány szándékainak kedvezett, hiszen elterelte a közvélemény figyelmét a Magyarországot rövid időn belül súlyosan érintő pénzügyi válságról. A kommunikációs fordulat akkor következett be, amikor a vezető tőzsdei papírok és a forintárfolyam drámai zuhanása mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar gazdaság súlyos helyzetbe került. Gyurcsány jó érzékkel vette át a válság tematizációját az ellenzéktől, zavarba hozva ezzel vezető erejét, a Fideszt. A kormányfő kommunikációs stratégiája az utóbbi hetekben két fontos pilléren alapszik. Először is saját személyét emeli a válság megoldásának letéteményesévé mondván, csak a kormánypártnak van a nemzetközi pénzügyi szervezetek által is elfogadott válságkezelési programja, a Fidesz ezzel adós maradt. Másfelől a kormányfő a válság megoldását célzó intézkedések során a politikai felelősség szétterítésére törekszik, lépten- nyomon konzultációt, nemzeti csúcsot sürget. Az ellenzék egy ilyen kezdeményezésre politikailag kifizetődő választ nehezen tud adni, ha elmegy, részt vállal a megszorítások iránti felelősségből, ha visszautasítja a felkérést, a nemzeti egység felrúgójának kellemetlen szerepébekerül. A kormány sikeres válságkommunikációja, s a Fidesz elbizonytalanodása, jól látható a politikai rokonszenv-nyilvánítások trendjében. A legnagyobb ellenzéki párt még mindig tetemes előnnyel vezet, de a két nagy párt közti különbség az utóbbi hónapokban jelentősen csökkent. Az őszödi paradigma % után a döntő kérdés az, kinek dolgozik az idő? Gyurcsánynak, aki végre nemcsak kommunikációs képességeit csillogtatja, hanem ki- Q vezeti az országot a részben általa előidézett gazdasági krízisből? Esetleg Orbánnak, aki 2009-ben a szocialisták összeomlására számít, hiszen kommunikációval csak rövid távú előnyöket lehet szerezni, a várhatóan borús gazdasági realitások elsöprik a kormány maradék támogatottságát is? Kolek Zsolt Már kapható a VASÁRNAP karácsonyi dupla száma OÍDANVÁiNK hálósdbaw A tartalomból: • Ján Krstiteľ Balázs szerzetes pap, polgári aktivista mindig kiáll az emberi igazságért • Maiina Hedvig legszebb karácsonya • A remény üzenete - sok-sok szeretet egy cipősdobozban • Karácsonyi tangó - Rudolf Péterrel és Nagy-Kálózy Eszterrel • Vendégségben Olga Feldekovánál • Nincs karácsony Fenyő nélkül • A magyar pólóválogatott edzője már nyáron megkapta a karácsonyi ajándékot • Ruttkai Éva, ahogy kevesen ismerték • Dédanyáink hálószobatitkairól Töltse az ünnepeket is a Vasárnappal! Ajándékba mindenkinek, aki előfizette vagy megyásárolja: Hot Apple, eredeti kanadai forró ital Érdemes megvenni! VASÁRNAP a magyar családok magazinja HECMG BABÁS karácsonya Karácsonyi tanöo SAßVÄÖBt«WR11 teRUOOUPUHStl Í5ÉIYA iaiiMP'“-te »am crnimi ntCtMBW z0SZEMSZÖG Megfelelő lépés jó időben Az eurózónába való belépés előestéjén mind gyakrabban merül fel a kérdés, valóban megéri- e nekünk vagy mindez bizonyos felső politikai és üzleti körök nyomására történik? Az egyszerű ember mit nyer az új pénzzel? Az, hogy Szlovákia, sőt hogy valamennyi közép-európai ország helye az eurózónában van, mindenki számára világos. A kérdés legfeljebb csak az, mikortól. A 2009. január 1-ei dátum már régen eldőlt, erről vitázni szintén nem érdemes. Azt azonban meg lehet nézni, hogy lehetett volna egy jobb időpont is, illetve korán történik-e vagy sem? Mintegy másfél évvel ezelőtt egészen más szelek fújtak a világgazdaságban. Az volt az az időszak, amikor a tőzsdeindexek csúcsokat döntögettek és minden valamire való ország gazdasági növekedést produkált. A fő kérdés az volt, hogy a 100 dollár felé közelítő olajár meg tudja-e mindezt akasztani. Ez volt az az időszak is, amikor a korona rendületlenül erősödött az euróhoz képest. Ennek a robusztus gazdasági növekedés és az ehhez társuló termelékenység-növekedés volt az alapja. Akkoriban úgy tűnt, eltart még pár évig. Az egyik legnagyobb gond akkor is az infláció volt. Ennek csökkentésének az egyik legjobb útja a korona felértékelődése. Ez azonban csak a csatlakozásig lehetséges. A nyárelőn komoly gondot jelentett a szakembereknek, milyen legyen az átváltási kurzus, meddig hagyják erősödni a koronát. Ha az éppen aktuálisnál erősebbet határoznak meg, csökkenthető lesz a csatlakozás utáni inflációs nyomás, ami viszont ronthatja az exportőrök versenyképességét. Éppen ez az a dilemma, ami miatt Csehország később szeretne csatlakozni az eurózónához. A lakosság szempontjából természetesen a lehető legerősebb kurzus a kívánatos. A végeredmény végül valamilyen középút lett. Azóta azonban nagyot fordult a világ. Ezekben a hónapokban nem az a kérdés, hogy mekkora lesz a gazdasági növekedés, ha(sxc.hu-felvétel nem hogy egyáltalán lesz-e, illetve nem a közép-európai valuták erősödéséről van szó, hanem arról, mennyire gyengülnek meg. Ezek jelenleg éppen Szlovákiának okozzák a legkisebb fejtörést. A gazdaság még mindig átlagon felül növekszik, a valuta stabil. Gyakorlatilag úgy mozog, mint az euró. Jelenleg úgy néz ki, hogy még a pénzromlástól sem kell tartani, mivel a nyersanyagárak zuhanása és a gazdasági visszaesés miatt ez a vártnál lényegesen alacsonyabb is lehet. Ezekben a hetekben a cseh korona és a lengyel zloty gyöngülnek az euróhoz képest. A gazdasági visszaesés azonban előbb-utóbb ide is begyűrűzik. Ha megmaradna egy ideig a szabad árfolyam, a korona leértékelődne. Ha például most kerülne sor az árfolyamrögzítésre, a kurzus biztosan nem lenne 30,1260, hanem annál rosz- szabb. De önmagában ez nem segítené a gazdaságot és a kivitelt, mert az itteni átlagbérek még mindig a legalacsonyabbak az eurózónához és a visegrádi országokéhoz képest. A gyengébb korona legfeljebb csak az inflációt növelné. Mindent összevetve tehát, Szlovákia éppen a megfelő időben „ért révbe”. Bármilyen változás előtt érthető a félelem. Ez az emberi természethez tartozik. Azonban a változás a fejlődés elengedhetetlen velejárója. Szubjektív gátló tényező az új valuta elfogadásakor, hogy mindent körülbelül 30-cal kel osztani vagy szorozni. Objektív gátló tényező, hogy eddig öt fajta pénzérme helyett nyolcat kell használni. Az átállást azzal is jelentősen meg lehett volna könnyíteni, hogy ha az árfolyamot nem tizedes számban, hanem egész koronában határozzák meg 30 korona per euró kurzuson. Ez többek között gyakorlatilag lehetetlenné tette volna az átszámításnál megjelenő bonyodalmakat, az előforduló felfelé kerekítésket. Ezt talán a következő csatlakozó államok esetében, ahol lehet, figyelembe veszik. Ha tehát megfelelő csatlakozási időrpontról beszélünk, akkor az éppen most jött el. Horbulák Zsolt « i « « I l 4
