Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-02 / 278. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 2. www.ujszo.com Bartók Csaba filmje nyerte a szemle fődíját Tarka szárnyú pillangó című friss könyvében Szécsi Katalin az érzelmek hullámvasútjára ülteti olvasóit Szepsi siker Lakitelken KOZSÁR ZSUZSÁN NA lenik meg benne. A mű gerincét Szepsi/Lakitelek. Filmvetítéssel és díjátadó ünnepséggel zárult a kistérségi és kisközösségi televíziók kilencedik filmszemléje Lakitelken. Az ötszázezer forinttal járó fődíjat Bartók Csaba szepsi rendező „Mert mibennünk zeng a lélek“ című filmje nyerte. A szemle vetítéseinek a Lakiteleki Népfőiskola adott otthont; a rendezvényt a most hetvenöt éves Sára Sándor Kossuth-díjas filmrendezőnek ajánlották. A díjátadó ünnepségen számtalan kategória- és különdíjat is kiosztottak. Főként határon túli magyar filmekből válogathatott a Sára Sándor vezette 27 tagú zsűri, amely a 148 versenymű közül egyöntetűen Bartók Csaba kisfilmjét találta a legjobbnak. Az alkotás a 2004-es magyar- országi sikertelen népszavazásra reagál, hossza 3 perc 40 másodperc, ötven szereplőnél is több jelenik meg benne. A mű gerincét Nagy László verse, a Táncbeli táncszók alkotja. A vers egy-egy sorát különböző személyek különböző helyzetekben mondják el, a kisgyerekektől a haldoklókig, a hivatalnoktól az egyszerű nyugdíjasig. A filmet háromfős stáb készítette: Bartók Csaba, Bodnár Ottó és Džubák József. A Táncbeli táncszókat filmre álmodó Bartók Csaba úgy gondolta, reagálnia kell a szerencsétlen népszavazásra, fel kell dolgozni azt ilyen módon is, bár természetesen az lett volna a legjobb, ha nem lett volna oka elkészíteni ezt a filmet. Szándékai szerint nem a kisebbségi lét miatt akarta sajnáltatni magukat, egyszerűen tömör, velős kisfilmbe igyekezett önteni azt a fájdalmat, amit a külhoni magyarság érezhetett a sikertelen népszavazás után. A díjazott alkotást a Duna Televízió és a Magyar Televízió is műsorára tűzi. Nagy sikert aratott a pedagógusok kórusa Prágában (Képarchívum) Prágai kórusversenyen a Vass Lajos Kórus Aranykoszorú és különdíj UJ SZO-H1R Prága. November 28. és 30. között zajlott Prágában a Petr Eben-díjért kiírt XVIII. Nemzetközi Adventi és Karácsonyi Zene Fesztiválja. Az igényes versenyen három kategóriában (gyermekkarok, kamarakórusok és nagy kórusok) 72 kórus vett részt. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa a nagy kórusok kategóriájában Józsa Mónika és Tóth Árpád karnagyok vezetésével aranykoszorús minősítést szerzett, és a legjobb műsorösszeállításért különdíjat kapott, (hg) Grendel Lajos, Fóthy János és Mayer Judit (A szerző felvétele) Fóthy János monográfiájáról a Vámbéryben írás a jövőnek NAGY ERIKA Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéház legutóbbi estjén Fóthy János Oroszka évszázadai című monográfiáját Grendel Lajos Kossuth-díjas író mutatta be a közönségnek. A szerző - somoijai közíró, állatorvos, volt parlamenti képviselő és alpolgármester - majd két évtizedig élt a Garam partján fekvő szülőfalujában, ez ihlette arra, hogy egyfajta szociográfiai keresztmetszetet tárjon az olvasó elé, s hogy konzerváló módszerrel megőrizze Oroszka történelmi adatait a jövő nemzedékének. Grendel szerint a kötet eltér a tény- irodalmi munkákra jellemző tényszerű közléstől, mert van benne valami szépirodalmi. Oldott, színvonalas nyelven megírt munka. Fóthy János minden lehetséges forrást felkutatott annak érdekében, hogy hiteles képet adjon a községről a 13. század közepétől egészen a 20. század derekáig. A kezdő lépéseknél Kovács László történész nyújtott neki segítséget a könyv összeállításában. A múltat, kulturális, politikai, néprajzi hagyományokat organikus egységben összefoglaló kötetet a sok évtizedes szerkesztői tapasztalattal rendelkező Mayer Judit lektorálta, aki örült ennek a munkának, mivel a kéziratban sok újdonsággal találkozott, ezért, mint mondta, hálás a szerzőnek. Első könyvét, a Palikát öccséről, a legendás énekesről írta Szécsi Katalin. Hét év telt el e szívszorító vallomás óta. Hét év, amely most újabb történetet hozott. SZABÓ G. LÁSZLÓ Tarka szárnyú pillangó címmel Szécsi Katalin ugyanis a napokban jelentette meg második regényét, amely egyszerre megrázó és felemelő olvasmány egy édesanyáról, aki súlyos terhet kap a sorstól: szeretett lánya menthetetlen beteg, s neki napról napra azt kell tapasztalnia, hogy hiába a hősi küzdelem, a gyilkos kór legyőzi lányát. Tót Borbála méltósággal viseli a sors kegyetlen csapását, lelki kálváriája során csak a hitébe kapaszkodhat, egyedül a remény marad számára. A remény tarka szárnyú pillangója, amely tovább viszi útján. Szécsi Katalin 1954-ben jött át Temesvárról Magyarországra, s ahogy meséli: egyik kollégiumból vetődött a másikba. Tizennyolc éves korában malom- és sütőipari technikus lett, a későbbiekben, kétéves átképzéssel mindenes vendéglátó, de még forgalmi szolgálattevőként is dolgozott, vagyis piros sapkával a fején vonatokat indított. Bizonyos értelemben most is ezt teszi: boldogságvonatokat indít a történeteivel. Szécsi Katalin - ez most már végérvényesen bebizonyosodott - a szavak mestere. Hősei hétköznapi hősök, erős lelkű emberek, akik bár különböző sínpárokról indulnak, az élet váratlan állomásain mégis találkoznak. S mielőtt tovább mennének, megnyílnak. Egymásnak, nekünk, sőt még önmaguknak is, hogy szembesüljenek legrejtettebb énjükkel. Szécsi Katalin pedig kihangosítja, s így adja tovább belső monológjaikat. „Kicsit pihentem a nyugdíjamban, majd elkezdtem írni - mondja. - Az egész lényem benne van ebben a könyvben is, hiszen én csak azzal a történettel tudok azonosulni, amelyhez erős közöm van, vagy amin én is keresztülmentem. Most például, amikor a Tarka szárnyú pillangót írtam, azt hittem, én bújtam bele Tót Bori bőrébe. Utóbb azonban kiderült, ő bújt belém, hiszen miközben írtam a regényt, elkezdtem a privát életemben is olyan hangnemben vagy stílusban beszélni, mint ő. A történet szereplőivel - szerencsémre vagy szerencsétlenségemre - az életem hozott össze. Úgy gondoltam, aki velem jót tett, az megérdemli, hogy valamilyen módon megőrizzem az emlékét a papíron, aki pedig kiszúrt velem, azokkal én is kiszúrtam - a toliammal. így elmúltak az indulataim, és már békében élem az életem. Az olvasó pedig találgathat, ki kicsoda a könyvben.” Kirobbanó szenvedélyek, gyors hangulatváltások, humoros és drámai helyzetek teszik élvezetessé a könyvet, nyelvi fordulatok, plasztikusan ábrázolt jelenetek, izgalmas képek. Lázár Kati Kossuth-díjas színművész, aki a könyv bemutatóján nagy élvezettel olvasott fel a regényből, pillanatok alatt emberére lelt Szécsi Katalinban. „Én magam is meglepődtem, mennyire egyformák vagyunk. Ha beszélünk, ugyanúgy kiabálunk, pontosabban fogalmazva, ugyanolyan intenzívek vagyunk, és olyan nagy szeretethullám van mindkettőnkben, hogy egyből barátok lettünk. Szécsi Pált én is csodáltam. Gyönyörű férfi volt, Szécsi Katalin: „Szenteste kezdem el az új könyvemet..." izgalmas jelenség, szerelmét, Dómján Editet pedig a királynőim egyikeként tartom számon. Katalin könyve a mélységes élettapasztalatok gazdag tárháza, amelyben hatalmas erőt érzek. Annyira magával ragadott a szöveg, hogy egyszerűen úgy éreztem: én magam élem meg mindazt, amit a könyvben Tót Bori. Mostanában sok mindent olvasok és rengeteget. Meg van rakva az éjjeliszekrényem. Van ott krimi és Konrád György, de Salamon Pál is. Felváltva olvasom őket. És ebbejött be Szécsi Katalin, és azt tudom mondani: az érzelmeimet, a női lelkemet, a boldogságomat, az inkamációs fájdalmaimat most mind ő hozta ki. Azoknak pedig, akikhez eljut ez a cikk, azt üzenem: nem szabad elszigetelten élni, nyitni kell, együtt lenni, különösen nekünk, nőknek, hiszen az életet egyébként is nekünk kell tovább vinni.” Erre rímelnek azok a szavak is, amelyekkel Borzák Tibor, a kötet szerkesztője és a BT-Prtess Kiadó vezetője a regényt ajánlja: „Ha ennek a könyvnek lehetséges valamifajta tanulsága, az bizonyosan az, hogy egészségesnek lenni önmagában is elég lehet a boldogsághoz, és mindazok, akiknek nem ez jut osztályrészül, nem szánalomra tartanak igényt, csupán arra az emberi együttérzésre, ami méltán megilleti őket.” Az alaptörténet valós, nincs benne fikció. „Én nem tudnék sci-fit írni - állítja Szécsi Katalin. - Én csak azt tudom hitelesen papírra vetni, ami a szemem láttára történt meg, esetleg én magam éltem meg ugyanúgy vagy hasonlóképpen. A könyv összes szereplőjével találkoztam életem során. A jókkal is, meg a rosszakkal is. írás közben egyszer csak odáig jutottam, hogy az agyam hirtelen úgy elkezdett száguldozni, hogy a toll a kezemben nem tudta követni. Most, hogy már megtanultam bepötyögni a számítógépbe, írhatnék azzal is, de nem. Áz ujjaim még mindig nem engedelmeskednek annak a belső tempónak, amellyel a gondolataim megszületnek. Tehát továbbra is papírra, füzetbe kell írnom, mert úgy gyorsabban megy, és nem veszik el annyi gondolatom.” Arra a kérdésre, hogy lelki terápiaként éli-e meg az írást, Szécsi Katalin egyértelmű igennel válaszol. „Mindenképpen. Egyrészt mert egy barátnőm emlékére írtam meg a könyvet, aki, mint minden különleges lény, pótolhatatlan számomra, másrészt pedig égbekiáltóan igazságtalannak érzem, ami vele történt. Negyven évet ölel fel a könyv, s a kulissza, amelyet e négy évtized mögé odatettem, az az, ahogy mi, a tízmillió magyar állampolgárból két-há- romszázezer ember híján megéljük és látjuk korunk történéseit. Úgy gondolom, nem baj, hogy odasercintettem egy kicsit a mindentudó nagy spüereknek, hiszen csak ők hiszik, hogy a köznép az hülye. Mert nem vagyunk azok! Sok mindent tudunk, sok mindenre emlékezünk, ami nekik egyálta- £ Ián nem jó, sőt zavaró. Nagyon jó volt írni ezt a könyvet, mert az indulataimat is kiírhattam olyan emberekkel szemben, akik engem úgy bántottak meg, hogy fizikailag és lelkileg komoly nyomokat hagytak bennem. Ha olvassák, bosszankodjanak ők, nekem békés élet kell, mert olyan könyvre készülök, amelyhez nagyon nagy lelki nyugalomra van szükségem. Ha nem kellene erről a friss kötetről beszélnem, már neki is fogtam volna, mert majdnem szétfeszít, ami most következik.” Nem véletlenül lett Tarka szárnyú pillangó e mostani könyv címe. Szécsi Pál egyik nagy slágeré- „ re utal. De utal a reményre is, " amelyet nővére magában hordoz, hogy aki az ő nevét hallja, annak eszébe jusson az öccse, a szép emlékű, legendás énekes is. Harmadik könyve, az Egyszervolt szerelem azt a kapcsolatot idézi majd meg, amely egy egész országot foglalkoztatott annak idején, . Dómján Edit és Szécsi Pál szerelmének négy évszakát. „Már eldöntöttem: szenteste kezdem el az új könyvet. Mellettem lesz a kutyám, gyönyörű zenéket hallgatok, és írni fogok. Edit és Palika történetéhez mind a mai napig számtalan kérdés és talány fűződik. Én ezekre szeretnék majd a lehető legpontosabb vá- 4 laszt adni.” Lázár Kati: „Meglepődtem, mennyire egyformák vagyunk..." (Somogyi Tibor felvételei) Arról ír, amit maga is megélt
