Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-15 / 289. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 15. Kitekintő-hirdetés 45 Wolfgang Pauliról egyértelműen elmondható: Albert Einstein mellett a legnagyobb hatást tette a huszadik századi fizikára Ötven éve hunyt el a fizika lelkiismerete Vannak oly ritka egyénisé­gek, akik tűzön-vízen át ki­tartanak meggyőződésük mellett. Akik embert-istent nem ismernek, ha biztosak az igazukban. A tudomány területén az elsőséget to­ronymagasan Wolfgang Pauli tartja. OZOGÁNYERNŐ Nem átallotta egyik aspiránsát az ájult tisztelettel körülvett, a legnagyobb élő fizikusnak tartott Albert Einsteinnél ily pimaszul be­ajánlani: „Ez a fiatalember jó fizi­kus, bár nem tudja kellőképp meg­különböztetni a matematikát a fi­zikától. De ez Önt, kedves Mester, valószínűleg nem zavaija majd, mert a szóban forgó különbséget már jó ideje Ön sem érzi”. Amin persze a nagy gondolkodó nem sértődött meg, azzal is bizonyítva, hogy fiatal kollégáját épp ő java­solta a fizikai Nobel-díjra. Már csak emiatt is érdemes megismer­kedni e kivételes zsenivel, aki dön­tő mértékben járult hozzá a mai fi­zikai világképünk kialakításához. Bécsben született 1900. április 25-én, a keresztségben a Wolfgang Ernst nevet kapta, ez utóbbit ke­resztapja, a prágai egyetem világ­hírű professzora, Ernst Mach után, akiről a napjainkban is oly gyakran emlegetett Mach-számot elnevez­ték. Kora fiatalságától kezdve elbűvölte a fizika, annak is a leg­modernebb ága, így természetes­nek vehető, hogy alig tette le érett­ségi vizsgáját, máris komoly ta­nulmányt tett közzé Einstein álta­lános relativitáselméletéről. Vala­hol ekkor érlelődött meg benne a vélemény, ami a fenti csipkelődő levélben öltött évtizedek múltán testet. A szakemberek ugyanis a mai napig nem tudják igazán el­dönteni, hogy ez a munka mennyi­re fizika és mennyire geometria. Talán a természetfilozófia jellem­zés illik rá a leginkább. Ugyanis a huszadik századi fizika kétségkí­vül legnagyobb alakja e tanulmá­nyában abból indul ki, hogy a tö­megvonzás és a gyorsulás között semmilyen kísérleti módszerrel nem tudunk különbséget tenni (fi­zika), viszont azzal folytatja, hogy a fény mindig egyenes vonalban terjed az űrben, tehát nagy bolygó vagy csillag mellett elhaladva nem görbül a pályája - ahogyan az a newtoni elméletből következne -, hanem a tér deformálódik (geo­metria) . A rendkívül elegáns elmé­letet emiatt évtizedeken keresztül vitatták. Aligha csodálható, hogy a relativitáselméletet nem jutalmaz­ták, Einstein végülis a fény emisszió magyarázatáért kapta meg a fizikai Nobel-díjat. Azöldfülű A fiatal Pauli olyannyira felhívta magára a figyelmet az einsteini gondolatokról írt munkájával, hogy a müncheni egyetem hallga­tójaként a kor egyik legnagyobb fi­zikusának, Arnold Sommerteid­nek a segédje lehetett. Nála került kapcsolatba azokkal a kérdések­kel, amelyek végül is elvezettek ahhoz, hogy egy évtized múltán a kvantummechanika vezéregyéni­ségévé váljon. Doktorátusát 1921-ben szerezte meg a moleku­Wolfgang Pauli láris hidrogén kvantumelméletét taglaló disszertációjával, amely Sommerteid komoly hatásáról ta­núskodik. Mivel tanára szerkesztő­je volt a Matematikai tudományok enciklopédiájának (Enzyklopá- edie der matematischen Wis­senschaften), kézenfekvő volt számára, hogy ifjú tanítványát kéri fel a relativitáselméletet bemutató szócikk megírására. Pauli enyhén túlteljesítette a feladatot: ismerte­tője kétszázharminchét oldalasra sikerült! Megmutatták Einstein­nek, aki nagyon megdicsérte, emi­att önálló kötetként adták ki. A mai (Képarchívum) napig a legjobb munkának számít a témában. Olyannyira megala­pozta a hírnevét, hogy a legjele­sebb intézményekben tárt karok­kal fogadták a Nobel-díjasok: elő­ször Max Bom segéde lett Götin- genben, majd Koppenhágában Ni­els Bohr mellett dolgozhatott. Mindössze huszonhárom éves, amikor kinevezik a müncheni egyetem tanárának. A fizika Olümposzára 1928-ban jutott fel: azon a zürichi műegyetemen lett az elméleti fizika tanára, amelyen a nagy Einstein szerezte meg dip­lomáját. Közben 1925-ben kidol­gozta azt az elméletet, amiért két évtized múltán fizikai Nobel-díjjal tüntetik ki. Ehhez érdemes dióhéj­ban áttekinteni az atomelmélet fej­lődését. Egy kis atomelmélet Az első használható atommo- dellt 1911-ben Ernest Rutherford alkotta meg, amely szerint az atom voltaképpen a naprendszer kicsi­nyített mása. Viszont hamarosan az is kiderült - Niels Bohr jóvoltá­ból -, hogy a mag körül keringő elektronok csak meghatározott pá­lyákon lehetnek. Közben a legna­gyobb ellentmondást nem sikerült feloldani: ha igaz, hogy az elekt­ron részecskeként kering a mag körül - a villamosságtani kísérle­tek arról tanúskodtak, hogy az áram szállítása közben valódi ré­szecske - akkor viszont a töltése miatt elektromágneses sugárzást kellene kibocsátania. De ha ezt tenné, energiát vesztene, egy idő után belezuhanna az atommagba. Miután ezt nem teszi meg, más magyarázat után kell nézni. A megoldásra Sommerteid jött rá, aki megalkotta az elektronfelhő fogalmát, vagyis ilyenkor az elekt­ron hullámként szabályos burkot alkot a mag körül. Közben az is ki­derült, hogy egyazon pályán leg­feljebb két elektron foglalhat he­lyet. Pauli a fenti dilemmát rend­kívül elegánsan oldotta fel: abból kiindulva, hogy az elektron forog saját tengelye körül, tehát perdü- lete (angol szóval: spin) van, egy­azon pályán amiatt lehet legfel­jebb két elektron, mivel ezek spin­je (kvantumállapota) ellentétes. Tanulmánya a Rutherford-Bohr elméletbe ezáltal beépítette Som­merteid magyarázatát is, hiszen Egy zseni a katedrán így a két elektron ellentétes fázisú hullámként nem zavaija egymást. Zűrös magánélet Iszonyatos munkatempót dik­tált: folyamatosan kutatott, elő­adott több egyetemen, 1931-től már Michiganben, sőt a princetoni Institut for Advanced Studyn is, ez utóbbin Einstein meghívására. Közben magánélete meglehető­sen zavarosan alakult: 1929-ben megházasodott, de néhány hó­nappal később el is vált. A rá nehe­zedő nagy nyomás következtében súlyos idegösszeomlást kapott. A Zürich közelében élő nagyszerű pszichoanalitikus, a legendás Si- egmund Freud munkatársa, Carl Gustav Jung sietett a segítségére. Pauli nemcsak kivételes páciens­nek, hanem nagyszerű tanítvány­nak is bizonyult: gyógyulása köz­ben elsajátította a pszichoanalízis módszereit, majd Jung egyik fő követőjévé, hamarosan kritikusá­vá vált. Tudományos vitáikat leve­lekben folytatták, ezek ma egyik kútfői a korabeli pszichoanalitikus tudomány megértésének. 1934-ben ismét házasságot kötött, Franca Bertrammal, frigyükből nem született gyermek. Miután 1938 tavaszán Német­ország bekebelezte Ausztriát (Anschluss), Pauli automatiku­san német állampolgár lett, hely­zete egyre tarthatatlanabbá vált. Ezért 1940-ben Princetonban el­vállalta az elméleti fizika pro­fesszori állását. Olyan zsenik közvetlen munkatársa lett, mint Albert Einstein, Wigner Jenő és Neumann János. Mindenki tisztelte és becsülte legendás szókimondásáért, noha sokszor kellemetlen volt az érin­tettek számára. Például egyik munkatársát a következőképpen örvendeztette meg: „Nem azt ldfo- gásolom, hogy Ön lassan gondol­kodik, azt kifogásolom, hogy ah­hoz képest túl gyorsan publikál”. Az atombomba előállításának egyik későbbi kulcsfiguráját, Vic­tor Weisskopfot ezzel fogadta első munkanapja alkalmából: „Ah, mi­lyen fiatal és máris ismeretlen”. A második világháború után ugyan felvette az amerikai állam- polgárságot, viszont 1946-tól ha­láláig Zürichben dolgozott. Tevé­kenysége elismeréséül, a róla el­nevezett kizárási elv megalkotásá­ért 1945-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat, 1958-ban Max Planck díjjaljutalmazták. Das ist Falsch! Pauli zsenialitása elismerésé­nek ékes bizonyítéka a fizika egyik máig ismeretlen rejtélyéhez, a fi­nomszerkezeti, ún. alfa-állandó­hoz fűződő, róla szóló történet. Er­ről tudni érdemes, hogy azt a valószínűséget adja meg, hogy az atom körül keringő elektron kibo- csát-e vagy elnyel egy-egy fotont. Értéke 1/137, úgy lehet kiszámí­tani, hogy az elektrontöltés négy­zetét elosztják a fénysebesség és a Planck-állandó szorzatával. A szakemberek számára ez az elekt­romosságtan (elektrontöltés mi­att), a relativitáselmélet (fényse­besség) és a kvantumelmélet (Planck-állandó) közötti kapcsot jelenti. Amióta sikerült megtalál­ni, azóta törik a fizikusok a fejüket, hogy miért éppen 137 szerepel az eredményben. Heisenberg szerint, aki rájön, feloldja a kvantumme­chanika valamennyi ellentmondá­sát. A megoldáshoz a legközelebb épp Pauli jutott, viszont neki sem sikerült a rejtélyt megfejtenie. En­nek ellenére már életében terjesz­tették róla az alábbi anekdotát: a mennybe kerülve tudományos ér­demei elismeréseképp találkozhat Istennel, aki abban a kegyben ré­szesíti, hogy válaszol egy kérdésé­re. Pauli természetesen élete nagy rejtélyére kíváncsi: miért egyenlő alfa egy per százharminchéttel? Az Úr elmosolyodik, sorba írja az egyenleteket a táblára. Hirtelen mocorgásra lesz figyelmes. Meg­fordul, látja, hogy Pauli nyújtogat­ja a kezét: das ist Falsch! (az ott hi­bás), mutat az egyik sorra. Ez volt ugyanis a leggyakoribb felkiáltása, valahányszor valamilyen elméle­tet levezettek a jelenlétében. Az vi­szont tény, hogy saját sorsát befo­lyásoló mágikus számnak tekintet­te a 137-et. Olyannyira, hogy élete kritikus operációja előtt, amikor munkatársa, Kari Entz megláto­gatta őt a zürichi kórházban, ki­küldte, hogy nézze meg a szoba­számot. Az ajtón a 137-es állt. A huszadik század legprecízebb fizi­kusa biztosra vette: az égi jel arra utal, hamarosan rákérdezhet az Úr színe előtt a dilemmára. Igaza lett: pár nap múltán, 1958. december 15-én meghalt. Nélküle nem lenne 21. század Wolfgang Pauliról egyértel­műen elmondható: a kvantumme­chanika legendás vezéralakja volt, aki Einstein mellett a legnagyobb hatást tette a huszadik századi fi­zikára. Bár úgy tűnik, csupán el­méleti jelentősége van munkássá­gának, a valóságban a kvantum- mechanika felismeréseit haszno­sítja korunk iparának egynegyede: nem ismernénk a műholdtévét, a mobiltelefont, a szórakoztató elektronika ezernyi berendezését a modem tévétől a képmagnóig, a sétálómagnótól a CD-lejátszóig ezen felismerések nélkül. mabba hogy a Petit Press Kiadoa megren 'személyes adataimat postai/telefonos kon mázolom személyes adataim Keresztnév: Vezetéknév: Település: Postai iranyítószám: Házszám: Telefonszám: Dátum Mobilszám: Aláírás: 'SSSSS£SSS~~'m új Szó - a hűséges útitárs Fizesse elő egy évre az Új Szót, értékű 2009-es autópálya-matricat kap ajándékba!

Next

/
Thumbnails
Contents