Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-15 / 289. szám, hétfő
www.ujszo.com 2008. DECEMBER 15. Ünnepi melléklet 31 A hamis szolidaritás csak azt eredményezi, hogy újratermeljük az egészségtelen viszonyokat Ilyenek voltunk - milyenek legyünk A fontos évfordulók általában olyan alkalmak, amikor nemcsak visszafelé, hanem előre is tekintünk. A jövő értelmezése ugyanis legalább annyira fontos, mint a múlt értékelése. A kettő ráadásul többnyire szoros kapcsolatban áll egymással - a múlt tapasztalatai alapján következtetünk a jövőre, de fordítva is működik: a jelenlegi értékeinket és jövőbeli elképzeléseinket visszavetítjük a múltra, és ennek alapján ítélünk. CZAJL1K KATALIN Mindez, természetesen, az Új Szó esetében is érvényes. Azonban a múlt tapasztalatainak értékelésekor óvatosnak kell lenni. Főleg abban, hogy újra és újra felül kell vizsgálni azt, ami nyüvánvalónak, magától értetődőnek tűnik. S itt nem elsősorban az Új Szó pártbeli múltjára célzok - nem mintha az nem lenne nagyon fontos -, de ennek értékelését megtették helyettem mások. Monopol vagy nem monopol? Ami az Új Szóval kapcsolatban a legtöbb embernek elsőként eszébe jut, az az, hogy az Új Szó a szlovákiai magyarok egyetlen napilapja. Ebből gyakran automatikusan „következik” a lap monopolhelyzete. Ez főleg azért fontos, mert gyakran szembesülünk a nézettel, hogy az Új Szónak - monopolként - többfajta ideológiai szemléletnek kellene egyenlő részben helyet adnia, úgy, hogy tükrözze a szlovákiai magyar társadalom tagoltságát. Tehát azonos mértékben közvetíteni nemzeti konzervatív, baloldali-szociális és liberális értékeket. Ez az érvelés több szempontból is téves. Az alapvető problémát a hibás alapfeltevés okozza. Az Új Szó monopolhelyzete ugyanis mára mítosszá vált. Monopolhelyzetről akkor beszélünk, ha a piac egy szegmensét egyetlen szubjektum foglalja le, s új játékosok nem léphetnek be a rendszerbe. A szlovákiai magyar napilapolvasók mint médiafogyasztói csoport azért nem tekinthetők elkülöníthető szegmensnek, mert tagjai nem korlátozódnak erre a terméktípusra, tehát nem csupán magyar napüapot, hanem magyar hetilapot, internetes portálokat és szlovák lapokat is olvasnak. Az Új Szó így nem az egyetlen információforrásuk, lehetőségük van arra, hogy értékrendjüknek megfelelő médiumot találjanak. A monopolhelyzet második „definíciója” sem teljesül. A rendszerváltás óta ugyanis nem azért nincs több magyar napüap Szlovákiában, mert azt az államhatalom vagy bárki más nem tenné lehetővé. Voltak is e téren próbálkozások, azonban egyik sem bizonyult túl hosszú életűnek. Ennek több oka is van a célközönség meglehetősen korlátozott létszámától a lapkiadás specifikus követelményeiig. Ettől függedenül azonban a piac nyitott, elvileg bárki bármikor indíthat egy új szlovákiai magyar napilapot. Az Új Szónak tehát standard napilapként kell viselkednie. Ez elsősorban függedenséget jelent- ennek fontosságához még visszatérünk-, és jól olvasható, letisztult szemléletet. A szemléletbeli pluralitás inkonzisztenssé s az olvasó szemében hiteltelenné tenné a lapot. Azt jelentené ugyanis, hogy ugyanabban a lapszámban, akár egy oldalon, egymásnak ellentmondó vélemények jelenhetnének meg. Például egy adócsökkentés esetén a liberális szemléletű elemző az egekig magasztalná a várható pozitív gazdasági hatásokat, míg a szocialista beállítottságú kommentátor a jóléti állam végét jósolná. Aligha várható, hogy ezzel az olvasó jobb tájékozottságához járulnánk hozzá, sokkal inkább megtévesztenénk, s a lap elveszítené az arculatát. Egy markáns szemléletbeli vonal vállalása persze nem kockázat- mentes. Sok esetben azzal járhat, hogy az eltérő gondolkodású olvasók elpártolnak a laptól. Ezt a kockázatot azonban vállalni kell, s az ideológiai alapon való esedeges olvasóvesztés kockázatát a híranyagok és háttérinformációk magas színvonalával kell mérsékelni. Függetlenség Hírszolgáltató médiumok esetében a függedenség a legfőbb minőségbeli kritérium. A függedenség azt jelenti, hogy a szerzők kizárólag saját meggyőződésük alapján írnak (ennek a meggyőződésnek persze információkon kell alapulnia). Tehát nem valamilyen anyagi vagy egyéb juttatástól motiválva, vagy személyes és más érdekek segítésére. Ez még a minőségi kritériumnál is fontosabb, hiszen elvüeg létezhet médium, amely egy háttérben álló csoport érdekeit „segíti” magas szakmai színvonalon a függedenség látszata mellett. Ez sokkal károsabb még a dilettáns, ám senkitől sem függő médiumoknál is, mert konkrét érdekek mentén képes manipulálni az emberek gondolkodását anélkül, hogy azok tudatosítanák ezt. Szerencsére azonban ilyesmi nagyon ritkán fordul elő. Ha ugyanis egy médium tudatosan és kötelezően egy csoport érdekeit nyomja, az szinte kivétel nélkül meglátszik rajta, s egyik leggyakoribb ismérve a csapnivaló színvonal. Ez azért törvényszerű, mert üyen esetekben az „érdekképviselet” az elsőrendű, az objektivitás, a tájékoztatás, a minőség mind a háttérbe szorul. Remek példája ennek a Szlovák Televízió, amely az utóbbi években visszatér a mečiari idők trendjéhez, amikor „közszolgálati” csatornák a kormánypártok szószólóivá váltak. Ez azonban kontraproduktívnak bizonyult az utóbbiak számára, mert olyan színvonaleséssel járt, amely szó szerint elűzte a nézőket az inkább ellenzékpárti magántévék karjaiba. A függedenséget ugyanakkor nem szabad összetéveszteni a szemléletbeli semlegességgel. Nem attól függetien egy lap, hogy nincs véleménye a dolgokról, vagy mindig más a véleménye. Az a fontos, hogy ezt a véleményt kizárólag személyes vagy szakmai meggyőződés vezérelje, semmi más. Ez önmagában nehéz feladat, pláne egy kisebbségi médium számára. Nem azért, mert a kisebbségi újságíró hajlamosabb lenne a korrupcióra vagy gyengébb volna a jelleme. Az első reális „gond”, hogy egy kisebbségi közösségben „mindenki ismeri egymást”, tehát sokszor személyes kapcsolat van a potenciális bíráló és bírált között. Ez pedig komoly akadálya lehet az őszinte és szükséges kritikának. A szlovákiai magyar médiában is sok példát találnánk politikusok és újságírók összefonódására - mind családi, baráti, mind anyagi-függőségi szinten. Az ilyen kötelékek értelemszerűen lehetedenné teszik a normális kritikát, ami nagyon nagy gondot jelent az egész közösség számára, ezért küzdeni kell ellenük - ebben az Új Szó álláspontja egyértelmű. De valószínűleg eltelik még néhány év, míg a nyilvános nyomás olyan erős lesz, hogy ezeket a kapcsolatokat végleg kiűzze a médiákból. Ez egy lényeges lépés volna az egész szlovákiai magyar közösség számára, mert - bár közhelynek hangzik, de igaz - a füg- geden média az egészséges társadalom alapkövetelménye. Szolidaritás? Mivel? Az igazán függeden kisebbségi újságírás másik nagy kerékkötője az úgynevezett nemzeti szolidaritás. Sokszor úgy érezzük, nem helyes nyilvánosan támadni az itteni magyar politikusokat, közszereplőket, főleg olyan időszakban, amikor egyébként is sok támadásnak van kitéve a szlovákiai magyarság a szlovák sovinizmus részéről. Az Új Szó rendszeresen szembesül a kritikával, hogy magyarellenesek, sőt nemzetárulók vagyunk, ha megszellőztetjük mondjuk az MKP vagy más magyar szervezet viselt dolgait, ahelyett, hogy „megvédenénk” a magyarokat. Ez a nézet nem csupán az egyszerű emberek körében népszerű, értelmiségi körökből is sokszor halljuk vissza. Jól tükrözi ezt egy, a Szabad Újságban nemrégiben megjelent írás, amelyet négy nagy tekintélyű szlovákiai magyar író jegyzett. „Nem azzal szolgáljuk a közös ügyet, ha vezetőinket hátba támadjuk, hanem, ha mögéjük állunk” - vallja ebben Dobos László, Duba Gyula, Roncsol László és Mács József. (Az önrendelkezés a demokrácia próbaköve, Szabad Újság, 2008. november 26.) Mi ezzel szemben azt gondoljuk, a „közös ügyed’ azzal szolgáljuk a legjobban, ha alaposan figyelünk a hazai magyar közélet tisztaságára, és rámutatunk a problémákra. Kertelés és szépítgetés nélkül. A ne piszkítsunk a saját fészkünkbe-elv- re alapuló hamis szolidaritásnak egy kisebbségi csoport számára nagyon komoly következményei lehetnek. Mert igaz ugyan, hogy egy kisebbségi közösség sokkal érzékenyebb a kritikára, hiszen gyakran puszta létéért támadják, de az is igaz, hogy egy kis közösség számára sokkal rombolóbb, ha korruptak a politikusai, s a közszereplők csak saját érdekeiket tartják szem előtt. A hatalommal való visszaélésnek pedig a nyilvános kontroll a legjobb ellenszere. Még akkor is, ha a leleplezés, és annak a felismerése, „hogy a mi vezetőink sem különbek”, sok ember számára fájdalmas lehet. A hamis szolidaritás következménye azonban csak az, hogy újratermeljük az egészségtelen viszonyokat. Persze, nem könnyű feladat úgy írni, hogy az ember felülemelkedik a beidegződön és kényelmes sztereotípiákon, és a „saját” soraiban is képes meglátni a gondokat. Nem könnyű feladat, de más út nincs. Mi ezen az úton próbálunk haladni. Ezért várható, hogy a politikusok és döntéshozók továbbra sem fognak kedvelni bennünket, ez azonban nem lényeges. Az a fontos, hogy hasznosak és hitelesek maradjunk az olvasó számára, ma és egy, tíz vagy akár további hatvan év múlva. °* «5SS C-Mntrv Finland ümMaM (Ostcrixíüniogea CHy Ksfleby Ccanhy. Fmiand tSSwjiu ... ..... C't,-: % HUm Country, ijc. - Nocttwn MkMid Rufreen Galicia berria ROMANIA* ITALY SfíAtN LA VOCE IBalears EL PUNT City Bawn Country Haly Usngu&A»: Gemwn Alamp A kisebbségi nyelvek sok helyütt másodrangúak Több mint négymillió olvasó UJ SZO-1NTERJU Az Európai Kisebbségi Napüapok Szövetségéhez, a MIDAS-hoz tartozó 31 lap naponta több mint 4 millió olvasót szólít meg 14 országban és 13 nyelven. A szervezetnek ennél sokkal nagyobb ambíciói vannak: a minőségi újságírás támogatásával, tanulmányutak, tapasztalat- és cikkátvétel szervezésével, a nemzeti kisebbségek érdekeiért való lobbizással ahhoz próbál hozzájárulni, hogy a nemzeti kisebbségek érdekei minél több hangot kapjanak Európában. A bolzanói szervezet titkárával, Günther Rautzcal beszélgettünk. Milyen ez a lobbitevékenység? A legnagyobb nyilvánosságot kapott ügyünket, a baszk Egunkaria napüap betiltását említeném. A napüap működését koholt vádak alapján áhította le a spanyol kormány, azzal vádolva a szerkesztőséget, hogy terrorista szervezetekkel működik együtt. Ezt azóta sem sikerült bebizonyítani, de az ügy a mai napig nem rendeződött. A MIDAS akkor intenzív kommunikációt indított a nemzetközi közösség felé, az egész vüág felfigyelt az ügyre, számos szervezet és személy nyüvánította ki szolidaritását a baszk koüégákkal, a szólás- és sajtószabadság védelménrék jegyében. ÁUáspontunkat elküldtük az Európai Bizottságnak is. A nagy országos lapoknak is gondjuk van a túléléssel. A kisebbségi lapok nincsenek még nagyobb veszélyben? Nem hiszem. A MIDAS-lapok általában helyi lapok, az országos és nemzetközi hírek meüett az olvasók helyi gondjaival is foglalkoznak, ami egyre fontosabb Európában. Közelebb állunk az olvasóhoz, ráadásul mi az anyanyelvükön szólítjuk meg őket. Ez vonzóvá tesz minket a reklám számára is. Persze, a helyzet nem mindenütt üyen rózsás. Számos kis lapnak komoly megélhetési gondjai vannak, mert túl kicsik ahhoz, hogy a piac eltartsa őket, az állami és önkormányzati támogatások egyre csökkennek. Ettől eltekintve inkább az a benyomásom, a kisebbségi lapoknak süterül növelniük olvasóközönségüket, s gyakran sokkal frissebbek, sokkal több újdonsággal és újítással rukkolnak elő, mint az országos lapok. Mi a kisebbségi lapok legfőbb hozadéka az olvasók számára? Ezek a médiumok a specifikus regionális érdekekre fókuszálnak, így kiemelt szerepet játszanak az országos és európai témák összekapcsolásában. Ezzel erősítik olvasóik európai identitását, ugyanakkor oroszlánrészük van abban, hogy Európa megőrizze multikul- turalitását és sokszínűségét. A más országokban élő kisebbségek gondjaira is sokkal érzékenyebbek, így sokszor nekik köszönhetjük, hogy ezek a témák külföldön is sajtónyilvánosságot kapnak. Mi ezt azzal is próbáljuk segítem, hogy tanul- mányutakat szervezünk újságíróknak, melyek célja az európai kisebbségek helyzetének megismerése. Idén ősszel az Új Szó volt a házigazdája egy üyen tanulmányútnak. A résztvevők sokkal árnyaltabban érzékelik a szlovákiai magyarok helyzetét, és nagyobb figyelemmel kísérik a szlovák-magyar konfliktust vagy a magyarországi társadalom radikalizálódását. Gyakori Európában, hogy a kisebbségeket diszkriminálják? Nem ritka eset sajnos, hogy a kisebbségi nyelveket alsóbbrendű- ként kezelik. Ez aztán ahhoz vezet, hogy a kisebbség tagjai szégyenkeznek az anyanyelvűk miatt, és nem hajlandók nyüvánosan használni. Ez eüen is küzd a MIDAS. Megpróbáljuk meggyőzni a többségi és a kisebbségi közösségek tagjait is arról, hogy a kisebbségi nyelvek az egész társadalmat teszik gazdagabbá. Ha összehasonlítjuk az európai kisebbségi lapokat, müyen helyzetben van az Új Szó? Az Új Szó volt 2001-ben a MIDAS egyik alapító tagja, s a lapigazgató, Slezákné Kovács Edit az egyik legaktívabb igazgatótanácsi tag. Rendkívüli, hogy a lap képes volt a kommunista párt lapjából független, modern médiummá alakulni. Pozitívan értékelhető olvasóbarát grafikája, ahogyan az oldalszám is és a naponta megjelenő mellékletek. Egyedüláüó és innovatív az Új Szó iskolai projektje, amely a gyerekekben megpróbálja felkelteni az érdeklődést a közügyek iránt. Az Új Szó állja a sarat a bulvárosodás eüeni harcban is, tartja a híradás magas színvonalát. A titok nyitja a motivált fiatal csapat. Személyes véleményem szerint az Új Szó kiváló példája annak, hogyan lehet innovatív módon felvenni és tartam a versenyt nagyobb lapokkal is. (ú)
