Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-13 / 288. szám, szombat
I www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 13. Vélemény és háttér 7- Az ünnepek után megírom a végrendeletemet. Attól tartok, ha januárban megkapom a nyugdíjamart euróbán, kómába esek. (Peter Gossányi rajza) mgmgmmmmmmmmsm HÉTVÉG(R)E Szerepjáték szlovák módra FIGYELŐ Meglepődött, majd elutasított A szlovák külügyminiszter meglepődött Gyurcsány Ferenc - később elutasított - hatpontosjavaslatán, amit szerinte diplomáciai előkészítés nélkül tett le az asztalra. Ján Kubiš erről a Népszabadságban megjelent interjújában beszélt. „Meglepődtem a magyar kormányfő hatpontos javaslatán, amelyről először a révkomáromi munkatalálkozón hallottam. Miként lehetséges, hogy ilyesmiket a szlovákiai magyarok, de az MKP vezetői sem javasoltak? Mi a létező gondokról, így a szélsőséges megnyilvánulások és szerveződések elleni erőteljesebb fellépésről, a nemzetiségi iskolák tankönyveiről, s más égető kérdésekről óhajtottunk tárgyalni. Erre elénk tett újabb követeléseket, diplomáciai előkészítés nélkül” - mondta Kubiš. A kül- ügyminiszterSólyomLászlóál- lamfő javaslatairól azt mondta: Szlovákiában nincs szükség sem kisebbségi ombudsman- ra, sem kisebbségi törvényre. Kubiš a kisebbségi tankönyv- törvénynyel kapcsokban kiemelte: a kisebbségek törvényesjoga anyanyelvükön használni a hagyományos, nem a 19. század végén alkotott szlovákiai helységneveket. Reméli, hogy az államfő aláírja a parlament által elfogadott jogszabályt és a vitatott részleteket kellő rendelkezésekkel megoldják - tette hozzá. Szerinte nevetség tárgyává lett külföldön Magyarország és Szlovákia a két ország közötti vita miatt. „Vannak vitás kérdések, nézeteltéréseink is, de ezeket az uniós tagországok között szokásos módszerekkel kell megtárgyalni” - tette hozzá. A hétfői külügyminiszteri találkozóról elmondta: Göncz Kingával a feladatuk a vegyes bizottságok munkájának fellendítése. Minden társelnöki posztot be kell tölteni, hogy nagyobb lendülettel folytatódhasson a munka - tette hozzá. Beteg állapotok? Az Európa Tanács kínzás elleni bizottsága élesen bírálta a romániai pszichiátriai intézetekben uralkodó állapotokat. Egy nagyváradi klinikán új gyógyszereket próbáltak ki a pácienseken anélkül, hogy felvilágosították volna az érintetteket a kockázatokról - olvasható a bizottság jelentésében. A jelentés embertelennek nevezi a páciensek beleegyezése nélkül folytatott orvostudományi kutatásokat. Gheorghe Oros, a nagyváradi pszichiátriai klinika igazgatója visszautasította a bírálatot. „Egy szó sem igaz az egészből” - idézte őt a román Mediafax hírügynökség. Oros úgy vélekedett, a bizottság nyilván híresztelések alapján ír ilyesmiket, nem saját tapasztalatai figyelembevételével. Folytattak „klinikai tanulmányokat”, de csak engedélyezett gyógyszereket használtak fel - állította. Az erdélyi Diófás egyik klinikáját is vizsgálták az ÉT szakértői. Az ottani intézmény „piszkos kórtermeit széklet és vizelet szaga lengi be” - írták a szakértők, felszólítva a romániai hatóságokat a páciensekelhe- lyezési körülményeinek javítására. (mti) Ján Mikolaj oktatásügyi miniszterre - a szlovákiai magyarság ellen folytatott harca mellett - újabb kihívás vár. Minden iskolát köteleznie kellene, hogy George Orwell híres regénye, az 1984 - amely megjósolta a fokozatosan bürokratizálódó totalitárius rendszert - kötelező olvasmány legyen, felkészítve a diákokat a Fico-kormány regnálására, amelynek a miniszterei valójában az 1984 szerepjátékosai. MOLNÁR IVÁN A szerepjáték olyan társasjáték, amelyben a játékosok verbális úton alakítanak egy közösen elképzelt fantáziavilágot, ahol a játék menete sokban emlékeztet egy könyv vagy film cselekményére. A játékosok a közösen elképzelt világ egy-egy kitalált szereplőjét, a karaktereket személyesítik meg. Szlovákiában az elmúlt néhány évben megszokhattuk, hogy az igazságot bátran kimondó egyszerű emberek, újságírók és a munkahelyüket nem féltő hivatalnokok a kormány legdurvább támadásainak vannak kitéve. Míg a kormányfő, Robert Fico leragadt az útszéli pocskondiázásnál, prostituáltaknak, gazembereknek és a nemzet ellenségeinek nevezve mindenkit, akinek egy kicsit is eltér a véleménye az ő kificamodott baloldali nacionalista világnézetétől, pár miniszter az anyagi helyzetén próbál meg javítani az igazság elleni harccal. Félelmetes, hogy Orwell regényéhez hasonlóan nálunk is az igazságügyi miniszter küzd a leghatékonyabban az igazság ellen. Szlovákiában így hamarosan átírhatjuk a régi igazságot, amely szerint „a halottakról jót vagy semmit”. Štefan Harabinról jót vagy semmit - biflázhatják a jövőben a szlovákiai diákok, okulva azon újságírók példájából, akik ki merték mondani az igazságot. Az igazságügyi miniszterrel szemben szervilis bíróságok ezért több millió koronás büntetés kifizetésére kötelezték az őket foglalkoztató lapokat, ami természetesen az igazságügyi miniszter zsebébe vándorolt. Orwell másik szlovák figurája Marek Maďarič kulturális miniszter, aki az 1984 szerepjátékosaként a nyelvrendőr szerepét próbálja meg eljátszani. A már a jelenlegi formájában is „vicces” szlovák nyelvtörvényt még „viccesebbé” kívánja tenni, meghatározva, hogy mit, hol, mikor és hogyan mondhatnak ki a szlovák állampolgárok. Orwell regényében a nyelvrendőrség elgázosította a törvényszegőket, Maďarič egyelőre megelégszik a több milliós büntetésekkel. „Nem szeretnénk, hogy a szlovák lakosság a nyilvános érintkezésben olyan nyelvvel konfrontálódjon, amit nem ért” - magyarázza a szerinte humánus törvénymódosítás létjogosultságát Maďarič. A kulturális miniszter ezek szerint csak a szlovákok lelkivilágát szeretné megóvni attól a sokktól, amit egy magyar felirat vagy egy véletlenül kiejtett magyar szó okozna számukra. Az orwelli „közgazdászok” szerepét Fico és gazdasági minisztere, Ľubomír Jahnátek játssza. Bravúros szerepjátékukról szinte naponta tudósítanak a lapok. Taktikájuk lényege az államosítás. Mivel ez jelenleg nem lehetséges, legalább megpróbálják pokollá tenni a magáncégek életét a kommunista időket idéző gazdasági szabályozásukkal. A fent elmondottakat figyelembe véve talán nem véletlen, hogy az egyik pozsonyi városkerület képviselői épp most kaptak vérszemet, megengedve a kommunistáknak, hogy emléktáblát állítsanak a szlovák történelem legnagyobb nacionál- kommunista zsebdiktátorának, Gustáv Husáknak. A múlt század hetvenes éveiben élők azonban az emléktábla nélkül is nyugodtan nosztalgiázhatnak, Fico ugyanis Husák szerepét is kiválóan játssza. JEGYZET Mit hozott a Jézuska? NAGY ERIKA Megáll az ész! Ilyenek lennénk mi, emberek? Sajnos igen, pedig bevallom, nem számítottam pánikszerű felvásárlási rohamra. Miért is? Csak azért, mert nekem eszembe sem jutott, naivan azt gondoltam, mindenki hozzám hasonlóan gondolkodik. Tévedtem. Hónapok óta azon siránkozunk, hogy a pénztárcánk kinőtte magát januártól, annyi lesz a csilingelő aprópénz, most meg saját akaratunkból vásároljuk. Az új évtől a bankok ropogós papírpénzben adják ki a kívánt összeget, az üzletekben koronáért is vásárolhatunk két hétig, s a matrac alatt gyűjtögetett bankókat is be lehet váltani. Nem vagyok látnok, mégis majdnem egészen biztos vagyok abban, hogy az ünnepek után gyakran lehet a következő párbeszédet hallani: Mit kaptál karácsonyra? A szüleimtől négy darab eurós pénzcsomagot, a nagyszülőktől kettőt-kettőt, a nővéremtől egyet... Súlyos teher. Kilóban. Az üzletekben pedig több érme lesz, mint áru, mivel mindenki, aki sokat vásárolt belőle, azzal fog fizetni. Ha azt mondom, nekem egyetlen egy csomagom sincs, és nem is vágyom rá, nagyon meglepődnek? A hosszú, kígyózó sorok láttán lemondtam arról, hogy egy zacskó eurót vegyek, ráadásul ez a hisztéria azokat az időket juttatta az eszembe, amikor cukorért, mosóporért, később déligyümölcsért kellett órákig sorakoznunk. Az más időben más helyzet volt. Létszükséglet. De most miért tesszük ugyanezt? Mégpedig önszántunkból, és még nyafogunk is, hogy órákat kellett állni a zacskó apróért. KOMMENTÁR Lángoló demokrácia SERES LÁSZLÓ Görögországban gyújtották meg, de a láng mára eljutott fél Európába. Nem, nem az olimpiaira gondolok, hanem arra a szélsőbalos futótűzre, amely Athénból Szaloniki érintésével megérkezett Madridba, Rómába, Bolognába és Berlinbe is. A legendás szociális érzékenységű autonómok ugyanis annyira szívükön viselik görög társaik elnyomottságát, hogy sajnos kénytelenek ők is kőhöz, vasrúdhoz, Molotov-koktélhoz nyúlni, elvégre a véreskezű kapitalista diktatúra nyilván nem enged nekik más megoldást. A demokrácia intézményei pedig kicsit odacsapnak a rendőrségükkel, valójában bűntudatosan, szégyenkezve magyarázkodnak, a görög belügyminiszter pl. majdnem lemondott, mert egy tisztázatlan rendőrgolyó megölt egy 15 éves kis ag- resszort. Ez valóban szörnyű, de a vizsgálat még tart, a rendőr pedig állítja, hogy nem adott le célzott, csak figyelmeztető lövést. De hogy került a 15 éves fiú kezébe az a molotov, amivel előtte megdobta a rendőröket? Hogyan került 2001-ben, a genovai anti-G8-as rendezvényen a lelőtt punk fiú kezébe az a tűzoltókészülék, amivel előtte rátámadt egy rendőrautóra? Hát úgy, hogy mindketten önszántukból felvették és önszántukból eldobták. Aztán meghaltak. Az agresszív, antikapitalista, nihilista plebsz pedig (amely persze semmit nem tud az anarchizmus filozófiájáról) szépen mártírt gyárt belőlük, valamint ürügyet, hogy lehessen újabb moloto- vot, újabb tűzoltókészülékeket dobni „a rendszerre”. Bankokra, McDonaldsra, egyetemekre. Ja, ez utóbbiakra azért óvatosan, mert ott inkább elbariká- dozzák magukat és baloldali szolidaritásból kifosztják a tanárok irodáit és irattárait, hiszen a campusokra a görög törvények értelmében rendőrök be sem tebetik a lábukat. így korrekt lázadni. A görög demokratikus állam pedig morálisan kapitulál (még a szocialista ellenzék is úgy látja, hogy „az anarchisták győztek”), és nem mer lépni, nehogy bárkiben feléledjen az 1973-as (!) katonai diktatúra emléke, márpedig feltételezett érzékenységekre kurvára tekintettel kell lenni, amikor ég a ház. Holott a „lázadók” által támadott „rendszer” még korruptsá- gával, hibáival, munkanélküliségével és tehetetlenségével is morálisan toronymagasan kiemelkedik a látszólag makulátlan, megvesztegethetetlen, keménykezű kollektivista emberkísérlet bármely variánsa közül. És persze jönnek a polito- és szociológusok, jönnek a magyarázatok: a válság, a korrupció, a fiatalok perspektívátlansága, „alanyi jogai”. Ja. Miközben csak arról van szó, hogy közepesen szervezett, sötét cuccokba öltözött sötét intemácik le akartak vezényelni egy közepes hatótávolságú rombolást. Ennyi. A piszkos háttérmunkával, a kapitalizmussal, piaccal, bankokkal és demokratikus intézményekkel szembeni bizalmatlanság-keltéssel már nincs dolguk: azt negyven éve, napi szinten elvégzi helyettük az akadémiai és médiaértelmiség. A szerző ex-anarchista, a Hírszerző főmunkatársa FIGYELŐ Egy letűnt kor kiváló képviselője Antall József hajlandó volt közvetlen politikai céljait és a pártérdekeket is háttérbe szorítani, hogy a rendszerváltás minősége érdekében megbízható, teherbíró alkotmányos jogrend alakuljon ki Magyarországon; erről Sólyom László köztársasági elnök írt a Magyar Nemzet című napilap tegnap megjelent emlékszámában, amely Antall József miniszterelnök halálának 15. évfordulójára jelent meg. A rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormány miniszterelnöke 1993. december 12-én halt még. Sólyom László írásában kiemelte: Antall József a maga és kormánya becsületéhez sem engedett nyúlni: perre ment a minisztériumait általában korrupcióval vádoló kijelentés miatt. „Nagyon reményvesztett állapotban, 1993 őszén, mégis azzal a bizakodó mondattal summázta a helyzetről folytatott beszélgetésünket: a tisztesség hosszú távon megéri” - emlékezik az államfő. A köztársasági elnök úgy fogalmazott, hogy „minden ötödik évben újra eltemetjük Antall Józsefet. Súlyos és díszes szavak márványtömbjei rakódnak sírján egyre magasabbra: csakkine jöjjön!”. Nem látja jelét annak, hogy a kerek évfordulók közt bárkinek hiányozna a miniszter- elnök. Kiemelte: ma már egykor halálos ellenségei is elismerik, ám ezzel adták át leghatékonyabban a múltnak. „Azt mondják: államférfi volt, de korszerűtlen; egy letűnt kor és osztály utolsó, kiváló reprezentánsa. Azaz nem lehet folytatása” - írta. Sólyom László szerint ma legjobban a perspektíva, a széles horizont, a hosszú távú gondolkodás hiányzik, mert ezek helyett rögtönzés követ rögtönzést, minden lépésnek a teljes győzelem vagy a totális vereség a tétje. Az államfő írásában felidézte, öt évvel ezelőtt a Magyar Nemzetben megjelent írásában számos példát hozott fel arra, miként tartott ki stratégiai céljai mellett Antall József, mind a kerékasztal-tárgyalásokon, mind utána. „Amikor 1989 nyarán több, úgynevezett történelmi párt felrúgta az ellenzék korábbi megállapodását a köztársasági elnök jogállása és megválasztása ügyében, Antall a tárgyalások sikere érdekében nem engedte, hogy elővegyük a hangfelvételeket, és szembesítsük őket szó- szegésükkeh Leszögezte, hogy volt megállapodás, de új helyzet van, kész a kompromisszumra” -emlékezett az államfő, (mti)
