Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-10 / 285. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. december 10., szerda 5. évfolyam, 50. szám 1Í'M És eljött a forralt bor, az ostya és a szaloncukor ideje Léván először lesz szabadtéri karácsonyi vásár, Rimaszombatban feloldják az alkoholtilalmat 27. oldal Tizenegy éve gödörbe zuhant, máig sem tudni, ki a felelős 29. oldal Az állapota változatlan, a követelése elévült 31. oldal Téth Kálmán az idén mindent megnyert Rendkívül sikeres évet zár az 53 éves negyedi naturális testépítő Besztercebánya azon kevés helyek egyike az országban, ahol már lehet karácsonyfát venni. A választék gazdag, az árusok sokféle fenyőt kínálnak, az árak nem sokban különböznek a tavalyiaktól. (Ján Krošlák felvétele) JEGYZET Gömörördöngős állást foglal Tisztelt Elnök úr! Ámbár azt hihetnők, hogy szürke szamár módjára belevesztünk a sűrű téli ködökbe meg a reménytelenségbe itt, a gömöri végeken, azért csak hallatjuk hangunkat - mert néma szamárnak anyja se látja fától az erdőt, amihez hasonlójókat kívánunk Önnek is. Hogy kritikus élű pennánkat ismét csak egy emberként ragadtuk meg, a Vidám Vasmacskához címzett fogadó bal- és jobboldalán elterülők egyaránt, annak csakis egyetlen oka van - kötelességünknek éreztük állást foglalni a magyar-szlovák viszonyban. Hogy helyzetünk kétségbeejtő voltát felvázoljuk, tudatjuk Önnel, valamennyi Alkotmányba foglalt és nem foglalt állampolgár Kedves Elnökével, hogy nekünk itt, Gömörben egyáltalán nincs semmi bajunk senkivel. Még magunkkal sem, ami nagy szó, mert a mai, civilizációs nyavalyákkal terhelt világban ez már akár kórosnak is tekinthető - nem még többségi ajkú társpolgárainkkal, akikkel ugyanabban a jó világban ülünk nyakig, már ha teccik érteni, mire gondolunk. .. Most meg a média jó és rossz voltából egyszerre azzal kell szembesülnünk, hogy az ország többi, fejlettebb részéhez képest mennyire elmaradottak vagyunk, mert mi nem utáljuk egymást, sőt, ha arról van szó, még ferblizni vagy máriásozni is leülünk egy asztalhoz (persze hogy a kocsmaasztalhoz, de ne vesszünk el a részletekben, műit az a már említett nagy fülű, ordító jószág a felvázolt ködben)...! Most, hogy kitört ez a viszony, rohantunk hát mi is állást foglalni - s ez, hál’ istennek, meg a Vörös Hadseregnek, fényesen sikerült! Mert nincs még oly messze az a dicső közelmúlt, amikor a felszabadítók egy emberként söpörtek végig a falun, s vittek mindent, mint a hatvanötös nagy víz, nem hagyva mást cserébe, csak a lőállásokat. Bár ez ránk sosem volt jellemző, ej, de áldjuk most őket, hogy nem vitték magukkal ezeket a földbe vájt bunkereket! Mert orrbedobással (vagy mellhosszal, tökmindegy) ráverve a civilizált világra, mi az ügyben ilyetén módon egyenest lőállást foglalhattunk, amit, valljuk be, kevesen mondhatnak el magukról. Lévén szó határ menti faluról (bár a rossz nyelvek inkább határesetnek nevezik, ami itt van), mi innen egyformán jól rálátunk Pozsonyra, Budapestre, s úgy általában mind a hatvanöt vármegyére - Madagaszkárt is beleértve, ahol egykor Benyovszky Móric uralkodott, s nekünk így az is jogos örökségünk. Higgye el: nem a reggeli gyanánt bőséggel fogyasztott szilvapálinka mondatja azt velünk, hogy egyet se féljenek! Bárhonnan gyöjjön is bárki, mi őrt állunk a vártán, s bárkit megvédünk mindenkitől oda- vissza, mert az nekünk, ezredéve a gyepűre telepített palócoknak a vérünkben van, s no, erre igyunk! A gond csak az, drága Elnök úr, hogy önmaguktól nem tudjuk megvédeni magukat; e tekintetben így csak abban bízhatunk, hogy a magosságokban lakozó irgalmas lesz Önökhöz, amihez újfent hasonló jókat kívánunk... Amúgy meg, halljuk ám, igen tisztelt Elnök úr, hogy jövőre elnökválasztás lesz kis hazánkban. No, szerintünk erre igazán semmi ok nincsen, mert mi úgy látjuk, a néppel, s nem a vezető réteggel vannak itt gyökeres gondok. Bennünket eddigelé egyetlen elnök sem vakkantott meg, s mi ezzel nagyjából elégedettek is vagyunk, mert egy elnök ne ku- tyuíjon el annyira. De hogy előbbre mozdítsuk a tágabban értelmezett szeretett hazánkban, Európában elharapódzó viszonyokat, javasolnánk: ne demokratikus úton válasszunk ezentúl államfőt, hanem győzzön a jobb! Hirdessen meg a Tisztelt Ház csókversenyt; s aki a nyelves műfajban mélyrehatóbb eredményeket tud felmutatni, az legyen az Elnök. Nem hülyeség, történelmi tapasztalat - hisz emlékezzünk csak, amikor Husák meg Kádár elvtárs oly meghitt csókokkal pecsételték meg a két nép barátságát, nem volt itt semmi gond. Igaz, más se, de a semmi néha több, amihez hasonló jókat kívánunk igen nagyra becsült levelünk végén - Gömörördöngős lakosai, eská. Utóirat: Ez a csókverseny már csak azért is jó ötlet, mert kiváló lehetőséget adna a posztra pályázó, amúgy mosdatlan szájú politikus kollégáinak, hogy rendbe tegyék kenyérkereső orgánumaikat. Akinek nem inge, arra nézve ez persze nem aktujális.
