Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-10 / 285. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 10. Kultúra 9 A10. Nemzetközi Pozsonyi Filmfesztivál guatemalai, orosz, lengyel filmjéről és Anger Zsolt sikeréről Mágikus realizmus orosz módra Az utolsó éjszaka Annával - jelenet Jerzy Skolimowski filmjéből (Képarchívum) Két ismert író mutatkozik be borszakértőként Az olvasók kényeztetése JUHÁSZ KATALIN Tegnap az olasz film győzelméről, A zóna című mexikói film drámai történetéről számoltunk be. Egy olyan valóságról, amelyben külön zónát hoznak létre a gazdagoknak, elválasztva őket a periférián tengődő nyomorgóktól. S ebből a két világból találkozik két gyerek. E film mellé állítottuk A négy fal között című német produkciót, amely orosz gyerekbűnözőkről mutat borzongató képet. TALLÓS1 BÉLA Ma a guatemalai-spanyol koprodukcióban készült Benzin című filmmel, Julio Hemández Cordón rendezésével folytatjuk a sort, amely már nagyobb gyerekekről, olyan kamaszokról szól, akik a szegénynegyedben cseperedtek fel, s bár nem éheznek és nélkülöznek, pénzük soha sincs, ezért benzint lopnak, hogy egy dologtalan nap után egy feltöltött fiaskó társaságában kiruccanjanak szórakozni a hosszúnak ígérkező éjszakába. Kocsiba ülnek, nekivágnak a tájnak, s egyetlen éjszaka leforgása alatt élik meg nem éppen pergős, élményte- len kalandjaikat. A teljes sötét, az alig bevilágított külső helyszínek, az, hogy semmi se történik, csak vonulunk a kocsiban zötykölódő fiúkkal az egyik helyről a másikra, egyre idegesítőbbnek hat. E lassú sodrástalanság természetesen nem l'art pour l'art vonul végig a filmen, hanem egy állapot érzékelésére szolgál. Ez az állapot(film) ugyanis három haver semmittevéséről, lógásáról, unalmáról szól, arról, hogy a gyerek- és felnőttkor mezsgyéjén nem tudnak mit kezdeni magukkal és kamaszerejükkel. Száguldoznak a sötét országúton céltalanul, felelősséget nem érezve. A vak sötétben elütnek egy (valószínű) gyalogost (nem látni, mert teljes sötét van). A drámaiság, amire hosszú ideig, egész eddig, a film utolsó tíz percéig vártunk, itt csúcsosodik ki azzal, hogy áldozatukat leöntik a lopott benzinnel, és felgyújtják a tehetetlen testet. A tűzgyújtás pillanatában Mundruczó Kornél Aktájának analógiája vetül rá a guatemalai filmben látottakra. Julio Hemández Cordón valójában hosszú kitartásaival, a vészterhes éjszakai csendekkel, árnyakkal és sötétekkel ugyanazt az életérzést fogalmazta meg, amit a magyar filmben évekkel ezelőtt már láthattunk. Azon túl, hogy szórakozásból a három jó barát képes bármit elkövetni, mert nem érzik súlyuk tettét, van egy döbbenetesebb eleme is a filmnek. Az unatkozó, csavargó fiatalok azért locsolják le és gyújtják fel áldozatukat, s azért nem fordul meg a fejükben a segíteni akarás, mert a tehetetlenül fekvő áldozat, mintmondják: csak egy indián. Ha már a sötétben haladunk, egy izgalmas éjszakai filmmel volt jelen a lengyel film nagy alakja: Jerzy Skolimowski. Négy éjszaka Annával című intim mikrodrámájának nem a története izgalmas, hiszen jószerivel két szemközti lakásban, szobában zajlanak a lassú, teljesen banális történések. Az egyik szobában az agglegény Leon Okrasa él idős édesanyjával, a másikban Anna, a helyi egészségügyi központ nővére. Okrasa ugyancsak a központ munkatársa, a legmocskosabb és legundorítóbb munka az övé, az egészségügyi szemetet semmisíti meg az alagsorban. Különös vonzalmat érez Anna iránt, ezért éjszaka odalopakodik szobája ablaka elé, majd bemászik, és csak halkan létezve a sötétben, nézi a nővért, amíg az alszik. Valahol a harmadik hosszú éjszaka után kezd derengeni valamiféle sejtés az érzés eredete felől. Annát korábban brutálisan megerőszakolták, s ennek Okrasa szemtanújavolt. S ugyancsak a férfi korábbi életéből be-bevülanó vágások egyikéből kiderül, hogy Okrasa börtönviselt múltja miatt végezte szemétégetőként, s hogy börtöntársai durva módon megerőszakolták. Emiatt előbb talán csak sorsközösséget érez a nővel, később azonban a legtisztább szerelemre lobban iránta. Az utolsó, negyedik éjszaka azzal a szándékkal mászik be hozzá, hogy Annát álmában eljegyzi. Megpróbálja ráhúzni a gyűrűt a nő ujjára, ám az hirtelen felébred. A dolgok aztán nem úgy alakulnak, ahogy Okrasa gondolná. Lehúzó, nehéz film a Négy éjszaka Annával. Kötélidegeket és türelmet igényel, de aki kibírja a lassan csordogáló 87 percet, elgondolkoztató, súlyos élménnyel lesz gazdagabb. Orosz filmekért is érdemes beülni a pozsonyi szemlére. Ez évben sem volt ez másként. Aki szeretné megismerni, miként működik a mágikus realizmus napjaink orosz valóságába ültetve, annak nemcsak jó szórakozást, hanem döbbenetes felismeréseket is nyújt majd - ha valamelyik művészfilmeket is sugárzó tévécsatornán sikerül elcsípnie - Anna Melikjan rendezése, a Téngeri tündér. A tengerben fogant, fantáziadús életet élő Alisa sorsát mutatja be a mesés történet, ami nem olyan bájos, mint Amélie csodálatos élete a francia filmből, de mindenképpen magával ragadó és sokat feltáró a mai moszkvai forgatagból. Ne feledkezzünk meg a magyar filmről sem! Azért hagytuk utoljára, mivel korábbi lapszámunkban már beszámoltunk róla, hogy a fesztivál másnapján Szabó Istvánt ünnepelhettük, egyrészt rendezői nagysága előtt tisztelgő díjjal, másrészt a Rendezők cémaszálon című magyar színekben készült kettősportréval, amely az Oscar-díjas magyar és az ugyancsak Oscar-díjas cseh rendező, Jirí Menzel kamerák előtti találkozása magyar- és csehországi helyszíneken. Es azért is hagytuk utoljára a magyar film említését, mivel az utolsó napon még egy magyar filmes ünnepet ülhettünk, Gigor Attila A nyomozó című filmjének férfi főszereplője, Anger Zsolt is meghajolhatott a pozsonyi közönség előtt, s átvehette a a legjobb férfi színésznek járó elismerést. S végül, ahogy a szemle sajtóosztálya is tette, zárjuk az idei fesztiválbeszámolónkat rövid statisztikával: a programba beválogatott 206 filmre 23 ezer néző volt kíváncsi - feléjük az eredeti nyelven (angol feliratozással) megszólaló filmeket 12 szinkrontolmács 200 vetítés során 8 nyelvből közvetítette. S teljesen a végére azzal a reménnyel tegyük ki a pontot, hogy jövőre a fesztiválról a nyilvánosságot tudósító újságírók talán kevesebb mizériával juthatnak majd be a vetítésekre. Mivelhogy érdemes bejutni a pozsonyi szemle vetítőtermeibe. E toleráns, valóban európai fesztivál létezése tíz évében, tehát az idén is, igazi remekeket sorakoztatott fel az esztendő végén, a hazai éves filmszezon záróakkordjaként. Pozsony. Irodalom és bor címmel kezdődik beszélgetés a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében holnap délután 5 órakor. A téma szakértői, Bächer Iván és Grendel Lajos írók arról társalognak, lehet-e borozás közben írni, írás közben borozni, az egyes irodalmi műfajok olvasásához pedig megfelelő borokat ajánlanak. Az elhangzottak megerősítéseként megnyitják Tamás Ervin A tőkétől a pohárig című fotókiállítását, és különleges csopaki borokkal kényeztetik a közönséget. Mindkét szerző a történetet helyezi fókuszba a nyelvi-stilisztikai „tomamutatványok” helyett, közérthetően és élvezetesen mesélnek saját magukról, a városiaknak a faluról, a férfiaknak a nőkről, a gyorséttermek törzsvendégeinek a konyhaművészetről, a kannásbor híveinek pedig a királyok boráról. Internet- és tévéközpontú világunkban is azt vallják, sőt köteteik fogadtatása ékesen bizonyítja is, hogy az olvasók vissza- hódíthatóak, a kortárs irodalom nem kizárólag a beavatott keve- sekjátszótere. Az újságírók között írónak számító, az írók között újságírónak tekintett Bächer Iván a Nép- szabadság munkatársa, ahol irodalmi igényű tárcákkal, szössze- netekkel neveli az olvasót. Eddig tizenhárom könyve jelent meg, de írt színdarabokat, színpadi jeleneteket, tévéjátékokat és forgatókönyveket is, sőt a zongoránál sem kell őt félteni. A Kossuth-díjas Grendel Lajos a kortárs magyar irodalom egyik legeredetibb alakja, műveivel a szlovák irodalom fejlődésére is hatással volt. Regényeit és novelláit a kisvárosi környezet, az értelmiségi életforma ábrázolása, a multikulturalizmus, a groteszk látásmód és az abszurd elemek teszik sajátossá. Budapesti kollégájával együtt ezúttal borszakértőként mutatkozik be. A magyar és az egyetemes kultúrtörténet számos alkotásában találkozhatunk a borral. Egyetlen más italról sem született annyi költemény, annyi dicsőítő megnyilatkozás, mint a borról, és szinte nincs író, aki ne fordult volna ösztönösen egy-egy alkalommal segítségért, ihletért a borhoz. Szerelem, nagy szenvedélyek, haza- szeretet, súlyos emberi tragédiák rendszeres témái a bordaloknak, de játékosság, humor, irónia, vidámság is velejárója e műfajnak. Gyakoriak a szőlőtermő vidéket, a bort, a szőlőművelő egyszerű emberek szorgalmas munkáját dicsőítő, a borivás élményét ünneplő költemények, ugyanakkor sok szerző a bor mértéktelen élvezetének káros következményeire is figyelmeztet. Elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy a bort vétek egyszerű alkoholforrásként kezelni, a borivás nem egyenlő a részegeskedéssel, hanem az emberiség eszmélésétől kezdődően szertartás, amelynek saját hagyománya és kultúrája van. RÖVIDEN Vámbéry nyomában Dunaszerdahely. Ma 18 órától Nagy Iván etnológus tart előadást a Csallóközi Múzeumban, azaz a Sárga kastélyban. Nagy Iván a közelmúltban Mongóliában járt, ahol egy antropológiai expedíció keretében felkereste a nyugat-mongóliai Áltajban élő „mazsar” etnikumot, (ú) Tóth Orsi Shooting Star lesz Budapest Tóth Orsi, a Mundruczó Kornél filmjeiből is ismert színésznő képviseli Magyarországot februárban a berlini filmfesztivál Shooting Star 2009 elnevezésű, fiatal tehetségeket bemutató programjában. A programban az európai mozi tíz legígéretesebb ifjú színésztehetsége kap lehetőséget a bemutatkozásra. A jövő európai filmcsillagait 12. alkalommal mutatja be a European Fűm Promotion (EFP) nevű szervezet a filmszakma nagyjainak az 59. Berlinale keretében. Tóth Orsi mellett a dán Cyron Melville, a finn Samuli Vauramo, a francia Hafsia Herzi, a német David Kross, az ír Sarah Böiger, az olasz Alba Caterina Rohrwacher, a spanyol Veronica Echegui, a svájci Celine Bolomey és a brit Carey Mulligan kapott meghívást a programra, (mti) Lévay Adina rendezővel a Szomorú vasárnap bemutatója előtt - Müller Péter darabja a tragikus sorsú zongorista, Seress Rezső életét meséli el A láthatatlan láthatóvá válik - szellemek az égi vendéglőben SZÉL JÁNOS Seress Rezső élete érdekelte Lévay Adinát, amikor vállalta első zenés darabja, a december 12-én pénteken bemutatásra kerülő Szomorú vasárnap rendezését a Komáromi Jókai Színházban. Seress Rezső tehetséges ember volt, a tehetsége munkálkodott benne, állandóan kereste a helyét a világban. Más életet akart magának. Cirkuszban, színházban kereste, végül a zongora mögött találta meg magát mint zenész. Müller Péter darabjának története szerint a tragikus sorsú zongorista, a Szomorú vasárnap című világsláger szerzője halála után visszatekint életére, melyet feleségével, Helénnel és Janival, a Kispi- pa vendéglő pincérével együtt mesél el a közönségnek. Lévay Adina művészeti vezető, a szerző külön engedélyével, másképp rendezte meg a zenés játékot. Miképp zajlott találkozásuk Müller Péterrel? Korábban már találkoztunk a Miskolci Nemzeti Színházban egy bemutatón. Most Varga Emese dramaturggal mentünk Budapestre, ott beszéltünk meg találkozót. Müller Péter nagyon kedves és nyitott ember. Beszélgettünk a darabról, arról, hogy egy kicsit másképp szeretném színre vinni, mint ahogy megírta. Az eredeti darab három szereplőre íródott, a mi előadásunkban heten szerepelnek. Az eredeti három főszereplő mellett a Seress életében fontos szerepet játszó alakokat személyesítik meg. A darab lényegéhez nem nyúltam. Megbeszélésünk végén Müller Péter rábólintott a változatunkra, írásban üzente a társulatnak, hogy „Veletek vagyok!”. Ezt lefénymásoltuk, és a szövegkönyv elejére tettük. Jó ómennel indult a próbafolyamat. A színházban zajlott felújítási munkák miatt az ipari középiskola aulájában kezdtek próbálni, majd a városi művelődési központ színpada következett. Aztán a színházi stúdió, a színészklub. Össze lehetett fogni a társulatot ennyi helyszínen? Annak ellenére, hogy ennyi helyen próbáltunk, mindig jó volt a hangulat. Most, hogy visszajöttünk a színházba, a kevés idő miatt kezdtem aggódni, de tudom, csak az segít, ha józanul beosztom az időnket, hogy egy perc se vesszen kárba. Jó kezekben van az előadás. Gadus Erika tervezte a díszletet és a jelmezeket, Krámer György a koreográfus, Szilassy Nelly a zenei vezető. Gadus Erikával már félszavakból is értjük egymást. A próbák kezdete előtt azon gondolkodtam, miképp fogom megosztani az időmet másokkal. Azután találkoztam ezekkel a nagyszerű emberekkel, és minden kéltségem elszállt. Krámer Györggyel a Szomorú vasárnap az első közös munkánk. A Szüassy Nellyvel való találkozásnak külön örülök. Fantasztikus, hogy ismerte Seress Rezsőt. Végig a próbák alatt az volt az érzésem, hogy Szilassy Nellyn keresztül karnyújtásnyira van Seress. Jó dolgozni olyan kreatív emberekkel, akik hozzá tudnak tenni a produkcióhoz. Végtelen fekete térben játszanak a színészek, a díszlet néhány asztal, néhány szék. Gadus Erikával próbáltunk elképzelni egy égi vendéglőt, ahol a láthatatlan láthatóvá válik, és érzékeltetni a nézőkkel, hogy nem egy valóságos térről vanszó. így alakultak ki a fekete falak, ahol világot lehet teremteni egy fehér krétával. Fabó Tibor Jászai-díjas színművésznek adta a címszerepet. Szeretek Fabó Tiborral dolgozni. Úgy érzem, rátermett erre a szerepre. Néha megtörténik, hogy két ember lelke között van átfedés. Ahol meg nincs, Fabó Tibor van olyan remek színész, hogy magáévá tegye Seress Rezső érzelmi világát. (Dömötör Ede felvétele
