Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-10 / 285. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 10. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ SZEGODNYA A kárpátaljai magyarokat a helyi ukránok-ruszinok ma­gukhoz közelebb állóknak te­kintik, mint a kijevi, lembergi (lvivi) vagy donyecki lakoso­kat, men szerintük a magyarok nyugodtak, toleránsak, senkit nem zavarnak - írta kárpátaljai riportjában a kijevi Szegodnya című napilap. Az orosz nyelvű újság sze­rint az utóbbi időben az ukraj­nai médiában megjelentek alapján - a ruszin kérdés kap­csán - Kárpátalja tűnik fel az ország leginkább szeparatista régiójaként. Ezért a lap mun­katársa a helyszínen járt utána annak, vajon a ruszinokat kö­vetve nem akar-e a 150 ezres magyarság is elszakadni Uk­rajnától. A kárpátaljai magyar­ság központjának számitó Ber­egszász bemutatásával kezdő­dő riport szerint az oda elláto­gató bármely ukrán nacionalis­tának azonnal szívrohamot kellene kapnia, mert minden arra utal, hogy a város nem uk­rán, hanem magyar. Nagyon sok a magyar emlékmű, szo­bor, emléktábla, a magyar fel­irat, és a közintézményeken az ukrán mellett, a kisebbségi tör­vénynek megfelelően, ott lo­bog a magyar zászló, az utcán szinte csak magyar szó hallha­tó - olvasható a beszámolóban. A kárpátaljai magyarok és anyaországuk kapcsolata a cikk szerzője szerint problé­mamentes, mert „minden helyi magyar útlevelében ott van a magyar vízum”, és az „itt jelképes” határ túloldaláról is sok magyarországi lakos jön át bevásárolni. Kárpátaljáról a lap azt írta, hogy mivel közel tíz évszáza­don át volt a Magyar Királyság része, mindenből a magyar tör­ténelem levegője árad, példa­ként említve a munkácsi várat mint a magyar hősiesség nem­zeti jelképét. A kijevi riporter meglepetéssel állapította meg, hogy az oroszul még tudó idő­sebbekkel ellentétben a kár­pátaljai magyar fiatalok nem beszélnek ukránul. Az egy tömbben élő magyarok ma­gyar újságokat, könyveket ol­vasnak, magyar tv-csatornákat néznek, magyar sztárokért ra­jonganak, anyanyelvükön ta­nulhatnak az iskolában, sőt jó minőségű diplomát szerezhet­nek a beregszászi magyar főis­kolán. Az újság az általa Kassára he­lyezett, nemzetközi botránnyá dagadt dunaszerdahelyi ma­gyar-szlovák futballkonfliktus kapcsán megállapította: Kár­pátalján arra a felvetésre, hogy lehetséges-e összetűzés az uk­ránok-ruszinok és a magyarok között, egyöntetű „nem” volt a válasz. Miféle összetűzésről lehetne szó, amikor a Kárpátal­ján zsidó pogromok sem vol­tak, s a magyarokat, akikkel év­századok óta élünk együtt, hozzánk közelebb állóknak te­kintjük, mint a kijevi, lembergi vagy donyecki lakosokat - idézte a lap a helyi szláv közvé­lekedést, amely szerint a ma­gyarok nyugodtak, toleránsak, senki boldogulását nem zavar­ják. A tolmács segítségével foly­tatott beszélgetésekből a kijevi lap újságírója azt a végkövet­keztetést szűrte le, hogy a kárpátaljai magyar fiatalok körében nincs semmüyen szeparatista hangulat, jólle­het - szerinte - nem lenne el­lenükre a Magyarországra va­ló áttelepülés. (mti)- Ma a csigáról tanulunk. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy lassú, mint a magyar-szlovák kapcsolat ren­dezése. (Peter Gossqnyi rajza) A gyakorlat szerint a díjak megoszthatók, de legfeljebb három személy között Ma adják át a Nobel-díjakat Idén is december 10-én, azaz ma-adíjalapító Alfred Nobel halálának évfordulóján, már a 108. alkalommal-adjákát Stockholmban a szakmai No- bel-díjakat, Oslóban pedig a Nobel-békedíjat. MTl-HÁTTÉR Inventas vitám iuvat excoluisse per artes - szép dolog az életet talá­lékony művészetekkel nemesíteni: ez a jelmondat áll a Nobel-díj kitün­tetettjeinek ajándékozott érmén. A vüág legrangosabb kitüntetésének alapítója a kalandos életű svéd rob­banóanyag-gyáros, Alfred Nobel volt, aki fantasztikus gazdagságát a dinamit feltalálásával alapozta meg. Élete végén úgy döntött, va­gyonát a béke céljaira és az emberi­ség jótevőinek jutalmazására for­dítja. 1890-ben kelt első végrende­letében csak az élettan és az orvos- tudomány művelőire gondolt, a ki­tüntetés végleges formáját halála előtt egy évvel, 1895. november 27-én kelt harmadik, svéd nyelven írt végrendeletébenhatározta meg. Eszerint: ,A tőke, amelyet hagya­tékom gondnokai biztos értékpapí­rokba fektetnek, alapot képez, s ennek kamatát évente díjak formá­jában kell kiosztani azok között, akik az előző év folyamán az embe­riségnek a legnagyobb szolgálatot tették. A mondott kamat öt egyenlő részre osztandó és a következők szerint ítélendő oda: egy rész an­nak, aki a legfontosabb felfedezést tette vagy találmányt alkotta meg a fizika területén; egy rész annak, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést produkálta; egy rész annak, aki a legfontosabb fel­fedezést tette a fiziológia vagy az orvostudomány körében; egy rész annak, aki az irodalomban a legki­válóbb idealista irányzatú művet alkotta, s végül egy rész annak, aki a legtöbbet vagy legjobbat tette a né­pek testvérisége, az állandó hadse­regek leszerelése vagy csökkentése és a békekongresszusok rendezése vagy előmozdítása érdekében.” A közgazdasági Nobel-díjat 1968-ban, fennállása 300. évfordu­lója alkalmából a svéd központi bank alapította. A svéd akadémia ítéli oda, s hivatalos elnevezése: a Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Köz­gazdaságtudományi Emlékdíja. A fizikai, a kémiai és a közgazda- sági díjat a Svéd Királyi Tudomá­nyos Akadémia, az orvosi díjat a Stockholmi Károly Egyetem, az irodalmi díjat a Svéd Akadémia, a békedíjat a Storting, a norvég par­lament képviselőiből alakult ötta­gú bizottság ítéli oda. A gyakorlat szerint a díjak megoszthatók, de legfeljebb három személy között, a Nobel-békedíjat pedig nemzetközi szervezetek is megkaphatják. Elvi­leg csak élő személyeket tüntetnek ki, kivételt kétszer tettek: Erik Karl­feldt svéd költő és Dag Ham­marskjöld volt ENSZ-fótitkár ese­tében. Az elismeréseket odaítélő in­tézmények minden ősszel levélben kémek javaslatot a világ vezető tu­dósaitól. A javaslatoknak a követ­kező esztendő február 1-jéig kell megérkezniük, az értékelést szep­temberig végzik el, a döntést októ­berben hozzák nyilvánosságra. A díjakat Nobel halálának évforduló­ján, december 10-én osztják ki (először 107 éve, 1901-ben adták át Nobel halálának 5. évforduló­ján), a kitüntetettek egy érmet, egy oklevelet és egy csekket kapnak. Az átvétel határidőhöz kötött, ennek lejárta után csak az érem és az okle­véljár, a pénz nem. Az összeg nagysága a Nobel Ala­pítvány bevételeinek arányában változik, ezért a jutalmazottak fél évszázadig egyre kevesebb pénzt vehettek át, mert a végrendelet ér­telmében a vagyont nem lehetett beruházásokra fordítani. 1953-ban módosították a rendelkezéseket, kivéve a teljes adómenteségre vo­natkozó részt. 1999-ben az alapít­vány befektetéseinek majdnem kétharmada részvényekben volt. 2000-ben először a svéd felügyelet azt is engedélyezte, hogy a díjakat ne csak a vagyon kamatából, ha­nem a tőzsdei árfolyamnyereség­ből közvetlenül fizethessék. A díj összege jelenleg mintegy 10 millió svéd korona (kb. 1,1 millió euró). George Bush leköszönő elnök is igyekszik borsot törni utódja orra alá Utolsó, bosszantó simítások MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Elődeihez hasonlóan a hivatalá­ból távozó George Bush is igyekszik borsot tömi utódja orra alá; az új el­nök politikájával ellentétes rendel­kezéseket ad ki az utolsó pillanatban -írtaaUSAToday. így volt ez a korábbi elnökökkel is: Jimmy Carter ugyanúgy igyekezett elnöksége utolsó hónapjaiban „vég­ső igazításokat” végezni Ronald Reagan hivatalba lépése előtt, ahogy az idősebb Bush tette Clinton beiktatása előtt, és ahogy Clinton is saját szája íze szerint rendelkezett Bush elnöksége előtt. Az újság szerint ezek az utolsó el­nöki simítások már hagyománnyá váltak, jóllehet egy kissé ízetlenek, mivel többnyire csak a következő el­nök dolgát nehezítik meg, aki igyek­szik elődje legutolsó rendelkezéseit eltüntetni. George Bush egy sor - naponta át­lagosan egy - olyan, vitatott szabá­lyozást ír alá, amelyek visszafordítá­sa nem kevés idejébe fog kerülni az új elnöknek, Barack Obamának. Bush néhány esetben valószínűleg kedvezni kíván szövetségeseinek az energiaiparban, más esetekben ideológiai alapállását követi a fegy­vertartás és az abortusz kérdésében. Az elnök megkönnyítette a széntüzelésű erőművek létesítését nemzeti parkok közelében, és lehe­tővé tette a károsanyag-kibocsátás növelését a környezetvédelmi el­lenőrzés fokozása nélkül. Eltörölte azt a 25 éves szabályozást, amely tiltja a nemzeti parkok területén rej­tett fegyver viselését. Arról is ren­delkezett, hogy a kamionsofőrök több órát tölthetnek vezetéssel az autópályákon, és kiterjesztette az abortuszt ellenző egészségügyi dol­gozók védelmét. Ez utóbbi Obama szerint meggátolhatja, hogy egyes nők fogamzásgátló szerekhez jus­sanak. Bush minden „béna kacsa” előd­jénél több gazdasági rendelkezést bocsát ki november 1. és január 20. között, várhatóan 70-et. Az újság szerint a Bush politikájához képest több síkon gyökeres változást ígé­rő Obamának nehezebb dolga lesz elődje utolsó rendelkezéseivel, mint Bushnak volt Clintonéival. A Fehér Ház semmi törvénybe ütközőt nem tesz, hiszen január 20-ig Bush a teljes hatáskörű ame­rikai elnök. „Mégis illetlenség, hogy egy béna kacsa elnök az utol­só napjait olyan szabályozások életbe léptetésével tölti, amelye­ket a választásokon elsöprő győ­zelmet arató utóda ellenez” - álla­pította meg a legnagyobb példány- számú amerikai napilap szerkesz­tőségi cikkében. ____________ KOMMENTÁR Átlagon felüli MÓZES SZABOLCS Kivételezett kaszt a magyar, mégis örökké elégedetlen - a szlovák politikusok kijelentéseit hallva mi mást gondolhatna rólunk egy átlagos szlovák ajkú honpolgár. Már megszokhattuk, hogy a ki­sebbségijogok bármüyen típusú bővítésére vagy megszilárdításá­ra irányuló igyekezet esetén azzal érvelnek a többségi nemzet po­litikusai - tekintet nélkül arra, mely ideológiai szekértábor tagjai -, hogy nekünk nincs okunk és jogunk panaszra, mert átlagon fe­lüli, szlovenszkósan mondva standardon felüli kisebbségi jogaink vannak'. Azt sajnos egyik sem teszi hozzá, hogy miben, illetve mi is az az ál tag, amelytől a hazai viszonyok oly nagyon, mégpedig po­zitív irányban eltérnek. Nem lőnek le bennünket magyarságun­kért, esetleg nem kell kötelezően sárga szentkoronás kitűzőt hor­danunk. Dolgozhatunk, egyetemre járhatunk, vállalkozhatunk szabadon. Ezek lennének az átlagon felüliség ismérvei? Vagy az, hogy vannak magyar iskoláink, magyar helységnévtábláink, a hi- vatokban anyanyelvűnkön is megszólalhatunk, ha az adott község legalább ötödé magyarnak vallja magát? Ezeket Európa-szerte szinte minden, kisebbségek által is lakott országban megtaláljuk. Az átlagon felüli kisebbségi jogok mint terminus technicus a szlo­vák politikusok, sőt gyakran még a politikamagyarázók számára is magától értetődő alapaxióma lett. Mintha azt mondanák, kétszer kettő négy. Az ég kék, a fű pedig zöld. Snassz ezt állítani, pláne egy olyan országban, mely a közelmúltig - és a most kormányzó garni­túrának köszönhetően talán a közeljövőben ismét - egy sor para­méterben nem volt európai szintű. Jó volt halla(t)niuk, hogy leg­alább ebben az. Szerintük. Szomorúbb viszont, ha ezt a mantrát olyan politikusok is hajtogat­ják, akiknek jobban kellene vigyázniuk arra, miről s mit beszélnek. Például az államfő, aki a törvények szerint minden polgár elnöke, így elméletüeg a miénk is. Vagy a kormány alelnöke, akinek mun­kaköri leírásában szerepel a kisebbségi jogok védelme és felügye­lete. Képzeljük csak el, mi történne, ha például a szociális ügyi mi­niszter javító jellegű, vagy annak tűnő javaslatok helyett négy évig csak azt hajtogatná körbe-körbe: Szlovákiában áltagon felüli a szocális helyzet. Az érintettek, a választók valószínűleg vasvillával kergetnék el hivatalából. A minisztereket normális esetben nem azért tartjuk, hogy azt mondogassák, nincs min javítani, tehát de facto nincs semmi tennivalójuk. Ilyen tisztségviselőkre nincs szük­ség. Pláne nem akkor, ha munka akadna bőven. A kisebbségi jogo­kért felelős miniszterelnök-helyettes így azon kevesek közé tarto­zik, akik deklaráltan munka nélkül kapják a fizetésüket. Politikai vasvillákat pedig eddig azért nem láthatott, mert az érintettek kö­re szűk, s nagyrészt maguk sincsenek tisztában azzal, mi is lenne az, amit el keílene s lehetne még érniük. ________________ JEGYZET __________ mmmmmmmmmmmmmmimmmmmisämmimmmmmmmmmmmmänMmmmmmmmmmmmmmimm Euró, te várva várt NAGY ILDIKÓ A szlovák jegybank hónapok óta nagyon hasznos felvilágo­sító munkát végez a lakosság körében az euró bevezetésével kapcsolatban. Bizonyára min­den postaládába bedobták már a kézbesítők a tájékoztató füzetet és az apró zsebszámo­lógépet tartalmazó borítékot. Sőt, kaptunk műanyag fóliás kártyát is, amelyet zsebünk­ben vagy pénztárcánkban hordva azonnal kiszámíthat­juk, mennyi az annyi. Például, hogy a most hatkoronás ma­gos zsömlének január 1-je után 0,2 euró tehát 20 cent lesz az ára. Vagy hogy a jelen­leg 271,13 koronába kerülő valami január 1-je után 9 euró lesz. És így tovább, és így to­vább. Bár kérdés, mi értelme van ennek az átszámítgatás- nak. A lényeg inkább az, hogy meg kell tanulnunk néhány nagyon fontos ú jdonságot. Például kis összegekben szá­molni, ami nem lesz könnyű. Nemcsak a szó szoros értel­mében, hiszen súlyra is jóval nehezebb lesz a pénztárcánk - jaj a kis női retikülöknek -, hanem fizetési szokásainkat il­letően is. Mert figyelem: a fod­rásznál, borbélynál, kozmeti­kusnál, pincéméi hagyott fillé­reknek, pardon, centeknek harmincszoros értéke lesz, ezt ne feledjük! Itt az ideje meg­venni vagy erősebbre cserélni szemüvegünket, mert nem könnyű felismerni az 1,2,5; 10, 20, 50 centeseket. Sőt, még az 1 és 2 eurós érme megkü­lönböztetése sem lesz kezdet­ben egyszerű. De ne legyünk vészmadarak! Hiszen ahogy a közismert angol mondás tart­ja: a puding próbája az evés (az euróé meg a pénztárcánk lesz). Bizonyára a felkészülést könnyítendő találta ki a Nem­zeti Bank az ún. induló csoma­got, amelyből annak rendje és módja szerint a körmöcbányai pénzverdében elő is készítet­tek 1,2 millió darabot, tehát kb. minden háztartásba egyet. 500 korona értékben tettek 45 érmét minden csomagba, talán Mikulás-ajándéknak szánva a családoknak. Mármint a für­gébbeknek. Merthogy a cso­magok a postákról és a ban­kokból kh. egy óra alatt elfogy­tak. A hírek szerint tízesével, százasával vitték őket, pedig nem voltak ingyen. A csúcs azonban a háromezer csomag volt. Bizonyára ez döbbentette meg az illetékeseket, és kény­szerítette őket arra, hogy kor­látozzák az egyénenként vásá­rolható pénzcsomagokat. Illet­ve, hogy megnyugtassák a közvéleményt: nem kell páni­kot kelteni, az átállás simán fog menni. Én hiszek nekik, de azért egy kérdést megkockáz­tatnék: vajon kik, miért és mi­ből vásároltak több ezer darab eurócsomagot. Aminek az ára egy-, másfél- vagy még több millió korona. Mert a köz­nyelvben, de talán a közgazda- sági vagy rendőriskolai tan­könyvekben is ezt nevezik, ha nem tévedek, pénzmosásnak.

Next

/
Thumbnails
Contents