Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-09 / 284. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 9. Kultúra 9 A10. Nemzetközi Pozsonyi Filmfesztivál olasz, orosz valóságú német és mexikói filmjeiről Nyomorú sorsból a bűnözésbe Filmakadémia tagjai az elmúlt hónapok legütósebb olasz produkcióját hozták ki győztesnek az Akadémia ez évi díjainak szombati kiosztóünnepségén. Bár két éve új mozgóképes munkával rukkolt elő az olasz mozi klasszikussá emelkedett, legendás rendezője, Giuseppe Tomatore is, ám legfrissebb opusával, a többszörös David di Donatello-díjas, valamint a moszkvai szemlén a legjobb rendezés díjával kitüntetett Az ismeretlen című drámával az Európai Filmakadémiánál csak a jelölésig jutott. Az erőszak naturális látványára építő, meglehetősen kusza története, mérheteüenül emberi, mai és nagyon megrázó, mégse váltott ki olyan visszhangot, mint Matteo Garrone filmje, a nápolyi „keresztapa-háború” kulisszáit kutató Gomorra, amely az „európai Oscart” már megkapta, s bizonyára eséllyel pályázik az Amerikai Filmakadémia tagjainak tetszésére is - Olaszország a külföldi film kategóriában jelölte a legnagyobb presztízsű filmdíjra. A Pozsonyi szemlén is lepergett a Gomorra (feltehetően nem késett le róla az sem, aki nem kapott rá jegyet, hiszen minden bizonnyal a hazai mozikban is láthatjuk majd). Akárcsak a társát, az II Divo című, Cannes-ban a zsűri különdíjával kitüntetett hatásos mozit, amely Pozsony. Olasz film győzelmével ért véget a pozsonyi filmfesztivál. A szemle fő díját személyesen vette át Ünnepi augusztusi ebéd című első rendezői munkájáért Gianni Di Gregorio, aki eddig forgatókönyveivel gazdagította a kortárs olasz filmgyártást. Ahogy tegnapi lapszámunkban hírt adtunk róla, a fesztivál másik jelentős díját, a legjobb rendezésért járó elismerést mexikói-francia produkció, a Los bastardos alkotója, Amat Escalante vehette át. TALLÓS1 BÉLA Le Clézio holnap veszi át az irodalmi Nobel-díjat író - harmadik választásra A Cinecitta egykori aranykorához képest az utóbbi időben - ahogy egyre többen hangoztatták - hanyatlásnak indult az olasz film, s e megállapítást azzal magyarázzák, hogy náluk is szűkebben csordogál a filmgyártásra. Holott világklasszisaik vannak rendezőkben és színészekben egyaránt. Az utóbbi tényt akár a pozsonyi szemlén is lemérhettük az egyes évfolyamokat folyamatosan követve, hiszen minden évben jelen volt egy-egy emlékezetes alkotással Itália filmgyártása. Az idén pedig minden eddiginél nagyobb teret kapott a kínálatban az olasz film, talán azért is, mert 2008-ban az egész kontinens az olasz filmről (korábbi erős pozíciójának vissza- hódításáról) beszél. Talán az is a Cinecitta esetleges reneszánszának a malmára hajthatja a vizet, hogy az előző esztendőkben erős alapokra emelkedett német kinematográfia idén egy kicsit visszafogottabb, halkabb lett. Itt, Pozsonyba sem volt ez évben - hogy csak egyetlen nagy kvalitású alkotást említsünk példaként - Volker Schlöndorff A kilencedik nap című második világháborús drámájához mérhető produkció, amelyet korábban épp a pozsonyi filmünnep mutatott be. Továbbá minden bizonnyal az is kedvez napjaink olasz mozijának, hogy az Európai Rodrigo Pld rendező A zóna című filmjének plakátja Az Ünnepi augusztusi ebéd egyik kockája és rendezője, Gianni Di Gregorio (Képarchívum és SITA/felvétel) A javítóintézetbe zárt orosz gyerekek a Négy fal között című német dokumentumfilmből (Képarchívum) nem zenés film, pontosabban operafilm a négy képzett klasszikus énekes 11 Divo csapatáról, hanem Paolo Sorrentino műhelyéből kikerült politikai film, amely Giulio Andreottit, az „11 Divót” mutatja be „isteni” színekben. A tavalyihoz képest még mindig tudott erősödni a dél-amerikai kortárs film; főleg a mexikói, guatema- lai és argentin produkciók jönnek felfelé Pozsonyban is. Rodrigo PláA zóna című első játékfilmje, amely mexikói-spanyol színekben versenyzett, elnyerte a fesztivál ökumenikus zsűrijének a díját, s bizonyára erős nyomokat hagyott abban, aki jegyet váltott rá. Mexikó egyik metropoliszának közepén luxuslakóhelyet, ún. zónát alakítottak ki a gazdagok számára. A privilégiumokat élvező lakók nyugalmának és anyagi értékeinek védelmét kamerákkal figyelő, mindenüttjelen lévő, saját őrszolgálat biztosítja. Alejandro a zónában lakik. Tinédzser, aki épp a születésnapját ünnepelné, ha apját nem szólítaná el a kötelesség. Betörtek a zóna egyik villájába, s megölték az idős tulajdonosnőt, aki rajtakapta a betörőket, s pisztolyt fogott rájuk. Az állami rendőrség nyomon van, de teheteden, mert a zónában saját törvények szerint ítélkeznek a magán őrszolgálat tagjai, akik mögött a zónatanács áll. A három kiskorú betörő közül kettőnek a holttestét a szemételszállítók már megtalálták a kukába dobva, a harmadik gyanúsított, Miguel ellen, akinek személyében a gyilkost látják, még folyik a kegyeden hajtóvadászat. Brutális akriófilm maradhatna a Zóna, valós üldözésekkel, ha nem bicsaklana ki egy ponton, és nem fordulna át-és ez ajaváraválik—lélektani drámává: a két kamaszgyerek, Alejandro és Miguel összeba- rátkozásának szívszorító történetévé. Alejandro megpróbálja megmenteni Miguelt, de a rendőrség nem segíti igyekezetét. Miguelt, hiába könyörög, nem viszik ki a zónából, hogy az állami törvények szerint ítéljék el, s rójanak ki rá büntetést. Otthagyják áldozatul a zóna fenevadjainak, akik a maguk módján bánnak el vele, anélkül, hogy kiderülhetne: a betörésben részt vett ugyan, de embert nem ölt. Nem úgy egyik-másik angyalarcú elítélt gyerek Alexandra West- meier Négy fal között című dokumentumfilmjében, amely német színeket képvisel ugyan, ám a valóságával teljességében orosz. A rendező, Alexandra Westmeier Oroszországban született, Szentpéterváron tanulta ki a filmes és a színházi szakmát, de 2001-től Németországban él. Mivel ismerője a legkegyetlenebb orosz valóságnak is, kamerájával az líráiban kialakított fiatalkorúak börtönébe kalauzolja a nézőt, hogy miniportrékat készítsen a kis bűnözőkről. Súlyos film kerekedett a mozgóképes naplóból: a fogva tartott gyerekek kamera előtti vallomásainak háttere hosszú időre ránehezedik a nézőre. A dokumentum műfajában kicsit megrendezettnek tűnik ez a mozi. A bűnöző gyerekekből inkább az ártatlan bárány tűnik elő; nem úgy néznek ki, mint akik - elmondásuk és a rájuk kirótt ítélet szerint - loptak és emberéletre törtek. Őrök és nevelők nincsenek a filmben, mégis olajozottan és fegyelmezetten folyik a gyerekek körében a mindennapi tevékenység, a tisztálkodás, a körzettakarítás, a takarodó. Bár sok kérdést hagy maga után ez a többször is megkönnyeztető produkció, ugyanarról próbál üzenni, amiről A zóna is. A gyerekeket a körülményeik, a rossz szociális háttér, a kusza családi viszonyok terelik és viszik rossz útra. Az a förtelmes nyomor, amelybe bele-belevillant a mexikói és az orosz valóságú német film is, egyenesen determinál az eltévelyedésre, a bűnözői sorsra. Nehéz igazságot tenni a nyomorú sorsok felett. Az említett filmek se vállalkoznak erre, csupán feltárnak a néző előtt olyan kíméledenül kemény, sanyarú gyermekéleteket, amelyektől a jóérzésű ember - bár furcsán és hi- hetedenül hangzik, de - egy idő után kezdi feszengve, rosszul érezni magát a jobb létben. (Folytatjuk) Több mint hetven évet kellett várni rá Ady-dombormű Párizsban ÚJ SZÓ-HÍR Párizs. ,Ady Endre értéke nem változik, a politika ellenben minden pillanatban más és más lehet. Egy tisztulatian és művészetet felejtő korban ezzel a megjegyzéssel is tartozom emlékének” - írta egykor a kortárs, Kosztolányi Dezső. Azóta sokan érezték úgy, hogy tartoznak valamivel a modem magyar lírát megújító költő emlékének. 1932-ben vetette fel Bartók Béla, hogy Ady meghatározó párizsi útjainak méltó emléket kellene állítani a francia fővárosban. A zeneszerző másokkal egyetértésben egy domborművet javasolt abba a szállodába, ahol a költő gyakran megszállt. Noha konkrét tervek is készültek, a mű anyagi okokból mindeddig nem valósult meg. Idén ősszel viszont a debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ megbízásából Deák Árpád nagyváradi szobrász- művész elkészítette a rég várt alkotást, amelyet december 5-én este ünnepélyes keretek között felavattak az egykori Európa Hotel (ma Quality Opera San-Lazare) előcsarnokában. A nagyszámban megjelenteket (köztük az Ady család tagjait) Nikicser László nagykövet köszöntötte. Avatóbeszédében Gulyás Gábor, a MODEM igazgatója a Debrecen-Nagy- várad-Párizs utak kivételes, szimbolikusjelentőségéről szólva a kulturális értékek ápolásának fontosságát hangsúlyozta. A tervek szerint a domborműből két további öntvény készül: ezeket Nagyváradon és Debrecenben helyezik el. (modem) MT1-TUDÓSÍTÁS Stockholm. Eredetileg tengerész vagy építész szeretett volna lenni az idén Irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Jean-Marie Gustave Le Clézio, aki csupán harmadik helyre sorolta pályaválasztása során az írói munkát, amely végül a tekintélyes kitüntetés elnyerését hozta számára. A díj átvételére Stockholmba érkező Le Clézio elmondta, hogy tengerészi ambícióinak rossz látása, építészeti karrierjének pedig gyenge matektudása vetett gátat. „Harmadik választásom tehát az volt, hogy író leszek”- mondta. A most 68 éves író hamar felfedezte önmagában azt a belső késztetést, amely az írásra sarkallta őt, és amely sokkal inkább egy irá- nyíthatatlan ösztön volt, mintsem annak a vágya, hogy bármilyen politikai üzenetet közvetítsen. „Inkább vagyok egy mesemondó, mint bármi más. Nem azzal a szándékkal írok, hogy demonstráljak, támadjak vagy akár védelmezzek bármit is” - mondta. A Svéd Akadémia az író műveiben - Terra Amata, Sivatag - megmutatkozó költői élményt és érzelmi elragadtatást díjazta. Az Akadémián tartott előadásában Le Clézio elmondta, hogy véleménye szerint az internet korábbi megjelenése megakadályozhatta volna akár a második világháború kitörését is. Mivel a világhálón hihetetlen sebességgel áramló információk olyan új eszközt jelentenek a világ számára, amellyel kiküszöbölhetőek a konfliktusok, a különböző érdekellentétek. „Ki tudja, ha akkor létezett volna internet, talán Hitler kegyeden tervei sem valósulhattak volna meg” - mondta. Hozzátette azt is, hogy a fejlődő országokban a számítógépekhez való hozzáférés sokak számára továbbra is elérhetetlen dolog, és az emberiség két elsődleges feladata az éhezés és az analfabetizmus felszámolása. „Az irodalom és az éhezés elleni harc szorosan egymáshoz kapcsolódnak, kölcsönösen függenek egymástól. Mindkettő arra kényszerít minket, hogy cselekedjünk”-mondta az író. Le Clézio a 14. olyan francia író, aki elnyerte az 1901 óta létező Nobel-díjat. Franciaországban született, édesapja brit állampolgár, családja mauritiusi gyökerei révén pedig kettős állampolgársággal is rendelkezik. A világjáró író sok időt tölt Új-Mexikóban is. „Az Egyesült Államokban élve az embernek mindig megvan az az érzése, hogy mindenhol veszély leselkedik rá. Mauritiuson az emberek inkább a béke, mintsem a háború eszméjében hisznek. Bárcsak lehetséges lenne ez az egész világon. Ki tudja persze, talán egy napon így lesz” - mondta. A francia író holnap ünnepélyes keretek között veszi majd át az irodalmi kitüntetést. A szálloda jelenlegi tulajdonosa, M. Letertre és igazgatónője, M.me Maskot Gulyás Gáborral, a MODEM vezetőjével az avatás után (Fotó: MODEM) MARIBEL VERDI) DANIEL GIMÉNEZ CACHO CARLOS BARDEM DANIEL TOVAR í! .. \>. 8 T0R0NT02007 § yeneciaJ007 V * ‘Ste-í JB MEJOPŰPSWPfiltM >5 él? LA ZÓNA UNA PELÍCULA DIRIGIDA POR RODRIGO PlA . o--Sí!___ti -ZrT I RÖV1D1H Forbáth Imre-díj Németh Zoltánnak Pozsony. Ma délután 16 órakor kerül sor a Szlovákiai írószervezetek Társulása díjainak, köztük a Szlovákiai Magyar írók Társasága Forbáth Imre-díjának átadására. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának idei kitüntetettje Németh Zoltán, akinek Állati nyelvek, állati versek (Kalligram) című verseskötetéért a díjat Ho- dossy Gyula, az SZMÍT elnöke adja át. Az ünnepi rendezvényre a szervezők minden irodalombarátot és érdeklődőt szeretettel várnak. Helyszín: Pálffy-palota, Úri utca (Panská) 19-21. (cs)
