Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)

2008-12-08 / 283. szám, hétfő

v.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 8. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Kennedy kerül linton székébe? Caroline Kennedy, a meg- alkolt John F. Kennedy lá­za ülhet Hillary Clinton sw York-i szenátort széké- :, amikor a volt First Lady track Obama januári elnö- beiktatása után az Egye­sit Államok külügyminisz- re lesz - jelentette az ABC 2 ws amerikai hírtelevízió ■mokrata párti forrásokra vatkozva. A tekintélyes atoma arról számolt be, tgy David Paterson, New trk állam demokrata párti irmányzója felvette a kap- olatot e témában Caroline mnedyvel, és az 51 éves yvéd fontolóra vette a fel- ■rést. Paterson tiszte yanis megnevezni Hillary intőn szenátusi utódát, sínek 2010-ben részt kell nnie egy különleges vá- sztáson, és ha ott nyer, a )12-ben esedékes törvény- >zási választásokig övé a enátori szék. Paterson szö­vője ugyanakkor cáfolta a resztelést, hangsúlyozva, )gy a kormányzó egyelőre yik potenciális jelölttel m vette fel a kapcsolatot, ;t azonban elismerte, hogy sw York állam első embe- t már több önjelölt meg- írnyékezte. Erről Cockfield óvivő közleményében le- ögezte: a választással kap- olatos beszélgetések agánjellegűek és a kor­ányzó semmilyen találga- st nem kommentál, amíg intése meg nem születik, troline Kennedy szenátort vőjéről írt a The Washing- n Post on-line kiadása yikblogjában, mely szerint néhai elnök egyetlen élet­ín lévő gyermekét „valóban dekli a szenátus”, de a erzője hozzátette: Pater- n „kiszámíthatatlan” híré­in áll. A blog írója azt is dni véli, hogy Caroline az- án vette fontolóra a szená- si szerepvállalást, hogy igybátyját, Edward Kenne­lt a közelmúltban agyda- inattal operáltak, a tveľiľiC- r lány Barack Obama kam- ínystábjában dolgozott, iután az illinoisi szenátor tt a demokrata párt elnök- lölije. Egy magát megne- izni nem kívánó demokrata írti vezető a The Wall reet Journal internetes vál- zatának blogjában elárul- : a „lány” szívesen vállalná tisztséget. (MTI)- Tanár úr, tiszta egyes tanuló lehetnék, ha minden ötösömet átszámítaná euróra... (PeterGossányi rajza Közeledik a francia elnökség vége - csúcs csúcs hátán az Európai Unióban Torlódnak a kérdőjelek Nagyon fontos, nyitott kér­dések sora vár eldöntésre az Európai Unióban a francia elnökség féléves ciklusának végéhez közeledve, az ál­lam- és kormányfők decem­ber 11—12-i brüsszeli csúcs- találkozója előtt. MTl-HÁTTÉR Ma ülést tartanak Brüsszelben az uniós külügyminiszterek, vala­mint az energiakérdésekben ille­tékes tárcavezetők is. Szó van eset­legesen még egy pénzügyminisz­teri tanácskozásról, sőt az sem tel­jesen kizárt, hogy december leg­végén még egy rendkívüli csúcsot is összehívnak. A tématorlódást egyfelől az okozza, hogy a rendkí­vüli világgazdasági helyzet rend­kívüli döntéseket igényel, másfelől az, hogy a meglehetősen energi­kus francia elnökség szeretne mi­nél több témát döntésig vinni, mi­előtt 3Í kellene adnia az uniós el­nökség stafétabotját a cseheknek. Az EU előző csúcstalálkozóján már döntéseket hoztak a nemzet­közi pénzügyi válság hatásainak enyhítése érdekében. Most az ke­rült sorra, hogy a pénzügyi válság nyomán a reálgazdaságban megje­lent recessziós jelekre adjanak va­lamilyen választ. Ezzel kapcsolat­ban az EU legfőbb végrehajtó tes­tületé, az Európai Bizottság a mi­nap már előállt olyan gazdaság­élénkítő csomaggal, amely mint­egy 200 milliárd euró összértékű intézkedéssorozatot foglalna ma­gában. Ez az összeg a tagállamok összesített bruttó hazai terméké­nek (GDP-jének) mintegy másfél százaléka, és úgy állna össze, hogy 1,2 százaléknyit adnának belőle közvetlenül a tagállamok, 0,3 szá­zaléknyit pedig közösségi forrá­sok, nevezetesen kisebb részben az uniós költségvetés, nagyobb rész­ben az Európai Beruházási Bank. A pénzügyminiszterek már megvitatták a brüsszeli bizottsági javaslatot, de a részleteket illetően sok nyitott kérdés maradt, ame­lyeket a csúcstalálkozó elé kell vinni. Uniós diplomaták például elmondták, hogy a francia elnök­ség az 1,5. százalékra vonatkozó elképzelést legalább 1,5 százalék­ra javasolja „fejleszteni”. Azon túl, hogy mekkora lesz a csomag, az is kérdéses még, hogy tesznek-e va­lamilyen utalást a tagállami köte­lezettségvállalások eltéréseire, p Lu^aiuuiiuit mas-mas helyzetének függvényében, vagy pedig min­denkire egységes kötelezettsége­ket akamak-e róni. Szintén eldön­tendő, hogy a gazdaságösztönző pénzek közösségi összetevőinél voltaképpen hol vannak a forrá­sok, új pénzekről vagy már eddig is előirányzott pénzek utólagos „pántlikázásáról” lenne-e szó. Ez felveti a közösségi költségvetés új­raértelmezésének eshetőségét. Ar­ra is választ kell adni, hogy ha már a bankszektort megtámogatták, akkor egyes reálgazdasági ágaza­tok, például az építőipar, az autó­gyártás esetében szintén lehet-e „rugalmasan értelmezni” - vagyis a szabadpiaci versenyt nem torzító jelenségként tudomásul venni - a jelentős állami támogatásokat. Az érvényes uniós előírások ér­telmében a tagállamok költségve­tési hiánya nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát, ellenkező eset­ben az Európai Bizottság „túlzott deficit miatti eljárást” indít a tagál­lam ellen. Az Európai Bizottság már jelezte, hogy e rendkívüli gaz­daságösztönző intézkedéseket igénylő időkben átmenetileg ru­galmasan kezelné az ilyen esete­ket, és néhány tizedszázalékpont­tal hajlandó lenne tolerálni a 3 százalék meghaladását. Brüsszel­ben úgy hírlik, hogy a közmeg­egyezés 3,5 százalék környékén alakulhat ki, és az átmenetiség mintegy két évet jelenthet. ni ümos vezetőknek azonban nem csupán a recesszió elleni lépé­sek témája okoz fejtörést. Nincs még egyetértés az energia- és klí­macsomag ügyében sem, márpedig az unió korábban nagyon ambició­zus célkitűzéseket fogalmazott meg például abban a tekintetben, hogy müyen módon ösztönözzék a szén-dioxid-kibocsátás radikális csökkentését. (A légkörbe kerülő szén-dioxid fokozza az úgyneve­zett üvegházhatást, hozzájárul a légkör felmelegedéséhez.) JEGYZET Protekció i Mikulásnál JUHÁSZ KATALIN ztosan önök közül is többen egkapták intemetfüggő bará- iktól azt a vicces videót, nelyből kiderül, hogy a pénz- jyi válság miatt a Föld hatmü- írd lakosa közül idén csak egy nber kaphat ajándékot a Miku- stól. A híradós anyagok stüu- ra hajazó, mind vizuálisan, ind pedig a sztorit illetően ndkívül profi másfél perc ideá- i ajándék, nem emlékszem rá, )gy valaha kaptam volna ennél ellemesebbet. felvezetőből megtudhatjuk, hogy a Mikulás pechjére izraeli részvényekbe fektetett, és a ho­zamból fedezte volna az ajándé­kok árát. Szóval, a pénzügyi vál­ság őt sem kímélte: a következő snitten a fehér szakállú finn öregapó sajtótájékoztatónjelent csődöt. Kiválasztott viszont vala­kit, egyetlen embert a Föld hat- milliárd lakosa közül, akit jelké­pesen megajándékoz. Ekkor fel­emel egy papírlapot, a kamera közelít, a lapon pedig egy ügyes számítógépes programnak kö­szönhetően annak az illetőnek a neve látható, aki a videót kapja. Ezután látjuk, ahogy a csalódott emberiség hangot ad nemtetszé­sének, világszerte tüntetések zajlanak, a kiválasztott neve transzparenseken, falfirkákon, külföldi újságok címlapján jele­nik meg, közben az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa rendkívüli ülé­sen foglalkozik az üggyel, a megkérdezett járókelők pedig kijelentik, hogy az illető biztosan valami protekciós. Egyszerre volt vicces, meglepő' és bizarr a saját nevemet látni a „híradóban”. Először arra gon­doltam, hogy tejó ég, mi min­deme képes a modern technika. Később viszont a tévénézők ma­nipulálhatóságának mértékén is kénytelen voltam elmorfondí­rozni. Azon, hogy hajlamosak vagyunk kapásból elhinni bár- mit, amit a képernyőn látunk, márpedig ügyesen vágott és koncepciózusán egymás után szerkesztett képsorokkal könnyedén elérhető a „kívánt hatás”. Sőt, ma már olyasmit is mutathatnak nekünk, ami a va­lóságban meg sem történt. Vir­tuális graffitit fújhatnak fel a fal­ra, módosíthatják a transzparen­sek szövegét, ellentétes értelmet adhatnak a nyilatkozók monda­tainak. Feltételezem, hogy a Mi­kulás-videó alkotóinak a mulat- tatás mellett céljuk volt az is, hogy bemutassák az elektroni­kus sajtó ilyesféle, szinte korlát­lan lehetőségeit. A gyors egymásutánban vetített képek és az alámondott szöveg szintézise zavarba ejtő ered­ményt hozhat. (Gondolom, önök is láttak már két különböző té­véhíradóban két teljesen másfé­le csengésű anyagot ugyanarról az eseményről). Mindenesetre lassan ránk férne egy „néző­művészeti főiskola”... KOMMENTÁR A csürhe diktatúrája BARAK LÁSZLÓ Sólyom László, a magyar államfő úgy járt Szlovákiában, mint az egyszeri Gizi az almás pitéjével, amit kóstolóba, mintegy a béke je­leként vitt át a veszekedős Tóthékhoz. Akiktől távozóban aztán az történt, hogy még jóformán ki sem lépett az ajtón, meghallotta az öregTóthot, amint imigyen utasítja a nejét: „Dobd a szemétbe, anyjuk, azt a pitét, mert nem is a Gizi lenne, ha nem sütött volna bele patkánymérget...” Hát nem szomorú? Dehogynem! Sajnos épp ilyen szomorú, sőt, dühítő, hogy a szlovák-magyar viszony is hovatovább az összeférhetetlen szomszédok primitív perpatvara­inak szintjére süllyed. Hogyan is értelmezhetnénk másként az ér­sekújvári Gašparovič-Sólyom-találkozó szánalmas utójátékát, amelyet a Ján Slota nevű nacionalista droid meg gazdája, Robert Fico adott elő? Slota, ugye, azonnal a magyarországi szlovákok ál­tala prejudikált sanyarú sorsát kérte számon a magyar államfőn. Fico pedig szóvivője által oktatta ki Sólyom Lászlót arról, hogy Szlovákiában átlagon felüliek a kisebbségi jogok, s aki ennél töb­bet akar, az nem tesz mást, mint feszültséget szít. Nos, a csak egy kicsit is tárgyilagos szemlélő számára világos kell legyen, a ma­gyar államfő szombaton már-már a megalázkodásig visszafogott, jóságos és konstruktív volt. Épp csak megfontolásra ajánlott szlo­vák kollégájának egy kisebbségi törvényt, ugyanilyen ombuds- mannal. Előbb azonban kijelentette, Magyarországon normális közéleti tényezőnek eszébe sem jut kétségbe vonni Trianon követ­kezményeit és az égvüágon senki sem kívánja megkérdőjelezni Szlovákia szuverenitását. A Duna túloldalán tehát nincsen legitim szándék területi egységének veszélyeztetésére sem... Amint Só­lyom hangsúlyozta, egyébként is épp ez a lényege a két ország kö­zött érvényben lévő jó szomszédsági szerződésnek is. Mit tesz erre a szlovák hivatalos politika? Slota szokásához híven elböffenti magát, lehazugozza az épphogy csak távozóban levő vendéget. Miközben kiprésel magából néhány csepp krokodilkönnyet afölött siránkozva, hogy mekkora romlásba van döntve a magyarországi szlovákság, mint olyan. De hát mit is lehetne várni egy Slotától? Hiszen aki zsigerileg hülye és tetejébe meg gonosz, az is marad. Fico szemrehányása viszont sokkal inkább számít tudatos provo­kációnak, mint Sólyom kisebbségekre vonatkozó már-már kíno­san elegáns és udvarias felvetései. Fico provokációjának súlyából ráadásul semennyit nem vesz el, hogy annak címzettje voltakép­pen nem is Sólyom és az általa reprezentált ország. De még csak a szlovákiai magyarok sem. Fico a kioktató vádaskodással mind­össze a szlovák köznép azon szegmensének üzent, amely szerinte kiengesztelésre szorul. Mégpedig az ő magyarokkal szemben gya­korolt kénytelen-kelletlen bratyizása miatt... Miről is van szó? Nem másról, mint arról, hogy Ficóék a múlt héten, megelőzendő a nemzetközi botrányt, nacionalista koalíciós partnereik intenzív fenekedése, teátrális sivalkodása ellenére ültettek át a parlament­ben egy olyan jogi normát, amely- minő nagy kegy(!) - lehetővé teszi, hogy a magyar tankönyvekben magyarul lehessen használni a földrajzi megnevezéseket. Fico leginkább ezt a nyilván általa is a szlovák nemzet ellen elkövetett főbenjáró bűnnek tartott gesztust kívánta kompenzálni, amikor Szlovákia udvarias vendégéből, úgymond, fölösleges feszültséget szító kalandort igyekezett kre­álni. Legvérmesebben hungarofób, soviniszta, vagyis szélsőséges választói előtt. Márpedig, amíg egy országban a kormányfő első­sorban a csürhének kíván megfelelni, addig demokrácia helyett a csürhe diktatúrájáról beszélhetünk csak... TALLÓZÓ THE OBSERVER Robert Mugabe zimbabwei elnök erővel történő eltávolítá­sát szorgalmazza az anglikán világegyház második számú vallási főméltósága. John Sen- tamu, York érseke a legna­gyobb baloldali vasárnapi lap­ban, a The Observerben azt ír­ta: Mugabét és „hóhérsegédeit” meg kell buktatni, majd a hágai törvényszék előtt kell felelős­ségre vonni az emberiesség el­len elkövetett bűnök vádjával. Sentamu érsek nem említi kife­jezetten a katonai erő alkalma­zását, cikkében azonban úgy fogalmaz, hogy „a külvilág nem maradhat tovább tétlen”. Az 59 éves Sentamu - aki Rowan Williams, Canterbury érseke után a világszerte 70 millió hívőt számláló anglikán unió második legmagasabb rangú vallási elöljárója - sze­mélyesen is megélte a diktatú­rát. Ugandában született, ahol börtönbe vetett ellenzékieken próbált segíteni jogvédőként Idi Amin rezsimje idején. E te­vékenységéért és ellenzéki magatartásáért őt is többször bebörtönözték, sőt kínzások­nak is alávetették. A jelenlegi hivatalába 2005-ben beikta­tott érsek végül 1974-ben me­nekülni kényszerült szülőföld­jéről, és Angliában telepedett le, ahol 1979-ben lépett egy­házi szolgálatba. Ő az első ang­liai érsek, aki nem brit földön született, és ő az első, aki nem teológiai, hanem jogi végzett­séggel került ilyen magas pozí­cióba az anglikán vallási hie­rarchiában. A hét végén Gordon Brown brit kormányfő is alig burkolt utalást tett arra, hogy a zim­babwei elnököt el kell távolíta­ni a hatalomból. Jóllehet a ka­tonai akció lehetőségét Brown sem említette nyíltan, a BBC- nek adott nyilatkozatában azonban - az afrikai országban kirobbant súlyos kolerajár­ványra utalva - azt mondta: most már nem csupán nemzeti, hanem nemzetközi vészhely­zetről van szó. Arra a kérdésre, hogy nincs-e itt az ideje Muga­be fegyveres beavatkozással történő megbuktatásának, a brit kormányfő nem válaszolt határozott nemmel. Úgy fo­galmazott: most érkezett el a helyzet abba a szakaszba, ami­kor a nemzetközi közösség ki­mondja, hogy tiszteletben kell tartani a zimbabwei nép de­mokratikus akaratát. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents