Új Szó, 2008. december (61. évfolyam, 277-300. szám)
2008-12-05 / 281. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. DECEMBER 5. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR SZÓ Két disznóval jutalmazza a Romániai Magyar Szövetség (RMDSZ) Kovászna megyei szervezete aztaszékelyföldite- lepülést, ahol a legtöbben mentek el szavazni a múlt vasárnapi romániai parlamenti választásokon-íija abukaresti Új Magyar Szó. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök szerint a legszorgosabb válasz- tókaz Esztelnek községhez tartozó Kurtapatakon laknak. A kurtapatakiak 93 százalékban mentek el szavazni. A 223 szavazati joggal rendelkező polgár közül 207-en. Kurtapatakon 119-en szavaztak Olosz Gergely képviselőjelöltre, és 196-an Bokor Tibor szenátorjelöltre. Mindketten bejutottak kerületükből a parlamentbe. (mti)- Mikulás bácsi, használható tankönyveket is hozol? W&S88fäB§&tít8f8l8&&§$&S8U&Š8&SKttBBS88SSfäBt&£$S8&BB$ÚBHNfttS88S8S&k (Peter Gossónyi rajza Az államnyelvről szóló törvény módosításával az állam indokolotlanul avatkozik be a szólásszabadságba Rossz törvény rossz módosítása Az államnyelvről szóló törvény a mečiarizmus terméke. A két Dzurinda-kormány szomorú bizonyítványa, hogy a nevezett jogszabályt a mečiarizmus hagyatékaival való leszámolás keretében 8 év alatt nem törölték el és nem helyettesítették olyan normával, amely az államnyelv hivatali érintkezésben történő használatára szorítkozott volna, és olyan esetekre, ahol a nyelvhasználat szabályozása valóban szükséges. ONDREJ DOSTÁL Például annak a követelménynek, hogy gyógyszerekhez mindig csatoljanak egy államnyelven írt tájékoztatót, megvan az ésszerű megalapozottsága. A fogyasztók egészségéről van ugyanis szó, és a hiányos tájékoztatás végzetes következményekkel járhat. Mi a megalapozottsága azonban annak a törvénybe foglalt szabályozásnak, hogy minden reklámnakés a lakosság tájékoztatását szolgáló információnak államnyelven kell szerepelnie, és az esetleges idegen nyelvű fordítás csak az azonos méretű szlovák felirat mögött állhat? Mi köze az államnak ahhoz, ha valaki úgy dönt, angolul, olaszul, lappul vagy mondjuk az Egyenlítői- Afrika valamely törzsének a nyelvén propagálja a termékét? Mi köze az államnak a betűk méretéhez és a feliratok sorrendjéhez? Miért nem bízik az állam polgáraijózan eszében? Az államnyelvről szóló törvény télé van az állam hasonló, a magánszférába, a szólásszabadságba vagy a vállalkozói szabadságba való indokolatlan beavatkozással. Mi köze az államnak ahhoz, müyen nyelven zajlanak a kulturális rendezvények? Mi köze az államnak ahhoz, müyen nyelven írják magángalériák katalógusait vagy müyen nyelven folynak magánszínházak és -mozik műsorai? Mi köze az államnak ahhoz, müyen nyelven jelennek meg magánlapok, vagy müyen nyelvű feliratok találhatók magánsportpályákon? Részben a Dzurinda-kormányok következetlenségének köszönhetően ma nem egy szabadságot korlátozó, rossz nyelvtörvény újrael- fogadása van napirenden, hanem „csak” egy módosítás, amely a hatályos jogszábályt még rosszabbá és a polgárok szabadságát még korlá- tozóbbá tenné. Az olyan abszurd javításokon” kívül, hogy a reklámokban szereplő nem szlovák nyelvű feliratoknak nem keü egyforma méretűnek lenniük, hanem lehetnek kisebbek is, a módosítás további regulációkat is bevezet (például az emlékműveken és emléktáblákon szereplő feliratok szabályozását, valamint azt, hogy ezentúl a kulturális minisztériumnak keü jóváhagynia őket). S mindenekelőtt újra bevezeti a törvény megsértéséért járó bírságokat, amelyeket 1999-ben iktattak ki a törvényből. A nyelvrendőrség gondolata, amely bírságokkal fogja kikényszeríteni a szlovák nyelv helyes használatát, még abszurdabb, mint maga a törvény. Ezért is fordultállampolgárokegy cspportja a kulturális tárcához egy közös hozzászólással, melynek aláírói azt javasolják, húzzák ki a törvényből azokat a részeket, amelyek a következő területeken szabályozzák az áüamnyelv és más nyelvek használatát: a médiában, kulturális rendezvényeken, nyüvános összejöveteleken, emlékműveken és emléktáblákon, feliratokon, reklámokban és a lakosság tájékoztatását szolgáló közleményekben. Szerintünk a nyelvhasználat ezeken a területeken a polgárok szabad elhatározásán alapul, ezért a nyelvtörvény eszközével való szabályozásukat az áüam indokolatlan beavatkozásának tartjuk a magánszférába és a szólásszabadságba. Továbbá javasoljuk, hogy ne vezessenek be bírságokat a törvény megsértéséért. Az utolsó javaslatunk arra vonatkozik, hogy a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvényből ne essen ki az a szabályozás, mely szerint a cseh nyelv használata hivatali érintkezésben eleget tesz az államnyelvvel való alapvető érthetőségnek, amint azt a minisztérium javasolja. A törvény indoklása fölöslegesnek nevezi ezt a szabályozást, mert az államnyelvről szóló törvény is tartalmazza az áüamnyelv szempontjából az alapvető érthetőség követelményének eleget tevő nyelv fogalmát, de nincs szó szerint megemlítve, hogy ilyen nyelvnek a cseh nyelv számít, és a szabályozás nem érinti a cseh nyelv használatát hivatali érintkezésben, hanem a televízióban, rádióban és kulturális-művelődési rendezvényeken. A csoportos hozzászólás szövege a www.changenet.sk honlapon található, ahol bárki csatlakozhat hozzá. Legkésőbb ma. A rossz törvény rossz módosítása ugyanis változtatást igényel. A szerző a Polgári Konzervatív Párt (OKS) alelnöke, cikkét az Új Szónak és a changenet.sk- nak írta A feldolgozatlan múlt mellett a korrupció okozza a legtöbb gondot - és perpatvart Brüsszellel Románia reménytelen eset? MTI-ELEMZÉS Az 1989-es forradalom utáni Románia hatodik parlamenti választása a pluralista demokrácia ünnepe is lehetett volna, ám az először egyéni jelöltekre szavazó polgárok fásultsága, a 40% alatti részvételi arány mástsugaü. Abalkáni országon az utóbbi húsz évben többször lett úrrá a fordulat hangulata. Először Nicolae Ceau- sescu kommunista diktátor bukásakor, 1989 decemberében. Ezt követte az 1996. évi választásokeufóriája, amikor a kommunisták utódpártja (PSD) kibukott a hatalomból. A PSD riválisai akkor a „második forradalom” jelszavával kampányoltak, arra utalva, hogy a hét évvel korábbi befejezetlenmaradt. A magukat szociáldemokratává átnevező kommunisták (e pártban található a legtöbb egykori vezető káder, titkosszolgálati ügynök, tiszt és a rendszerváltás anyagi haszon- élvezője) azonban 2000-ben visszatértek. 2004. novemberi választási vereségüket ismét országos lelkesedés fogadta, ám az eufória hamar el- száüt - akárcsak az, amely az ország EU-csatlakozásakor (2007-ben) töltötte el az embereket. Románia polgárai kezdik megtanulni a leckét: régi bor - új palackban. Lehet, hogy a többpárti demokrácia vívmányaként négyévente új pártok, új koalíciók kerülnek hatalomra, ám a rendszer lényege nem változik. Virul a korrupció, a nepotizmus, miközben a múlttal való szembenézés, a Securitate-besúgók és -főnökök több százezres hadának leleplezése és felelősségre vonása egyre reménytelenebb. Ennek legfőbb oka, hogy a politikai eüt - melynek tagjai közül sokan kétes ügyletek révén jutottak mesés vagyonhoz 1989 után-nem érdekelt a múlt feltárásában. Ennek igazi eszköze a független igazságszolgáltatás volna, ám a poütikusok többsége erről haüani sem akar. EUenáüá- suknak tulajdonítható, hogy az idei év elején az alkotmánybíróság megtorpedózta a titkosszolgálati szervezetek irattárát feldolgozó hivatal munkáját-a rendszerváltás hírhedt köpönyegforgatójaként ismert, leleplezett volt titkos ügynök beadványa alapján. A kormány ugyan rendelettel tette lehetővé a hivatal tevékenysége folytatását, ám hatáskörét megnyirbálta. A feldolgozatlan múlt mellett a korrupció okozza a legtöbb gondot - és perpatvart Brüsszellel. Az unió előszobájában Bukarest fűt-fátmeg- ígért visszaszorítása érdekében, s volt is néhány leleplezés, hírhedt személyek perbe fogása. Az EU-ba való befogadás után azonban a lendület alábbhagyott. A demokrata párti kormány - a posztkommunista ellenzékkel (PSD) - a parlamentben megakadályozta büntető eljárás indítását olyan politikusok ellen, akiket azzal gyanúsítottak, hivatali pozíciójukat személyes gazdagodásra, előnyszerzésre használták ki. Az EU-csatlakozás után aüg három hónappal a kormány béklyóba verte az addig hatékonyan működő korrupcióeüenes hivatalt, szellemi irányítóját, Monica Macovei igazságügyi minisztert pedig leváltották. A hivatal azzal vívta ki a román eüt haragját, hogy volt és hivatalban levő miniszterek, parlamenti képviselők ügyében sem rettent vissza a nyomozástól. Ám a megtisztulás félbeszakadt, azért is, mert a Tari- ceanu-kormánya gyűlölt eüenzéki tábor (Traian Basescu áüamfő is) hatalmi eszközét látja a hivatalban. Dőreség abban reménykedni, hogy egy PSD-kormány alakulása után szebb napok virradnának a korrupcióellenes szervre. Ez járt sok választó fejében, amikor úgy döntött, elsemmegyszavazni. Örvendetes az RMDSZ ismételt bejutása a parlamentbe, amely az egységes feüépésnek, a „belhá- ború” (RMDSZ kontra MPP) elmaradásának köszönhető. A siker másik záloga az erdélyi magyarság voksolási kedve. GL0SSZA Szlovák Köztársaság Rt. MOLNÁR IVÁN Kétszer méij, egyszer vágj! A szólást még az általános iskolában beleverik minden szlovák és magyar nebuló fejébe, arra biztatva őket, hogy felnőttként érezzék át a felelősségüket, legyenek megfontolt, precíz szakemberek, ne kapkodjanak el semmit, ne kövessenek el visszavonhatatlan hibákat. Fokozottan érvényes ez a politikusokra, akik nap mint nap az adófizetők által nehezen megkeresett müliárdokat teszik kockára. Ugyanakkor míg az egyszerű gyári alkalmazottak az egyik percről a másikra elveszíthetik az állásukat, ha nem dolgoznak a munkáltató elvárásai szerint, a politikusok kenyéradói, az adófizető állampolgárok csak kapkodhatják a fejüket „alkalmazottaik” kifogásain. Az általunk pénzelt Robert Fico és „lelkes csapata” korábban azt ígérte, hogy 2010-re autópályán utazhatunk Pozsonyból Kassára. Az adófizetők többsége bízott az ígéretekben, így eszükbe sem jutott, hogy az általuk fizetett kományfő esetleg csak a munkáltatóit próbálja meg félrevezetni. Fico az elmúlt hónapokban örömódákat zengett arról, hogy ha az adófizetők által befizetett pénz meüé a magáncégektől veszünk fel kölcsönt, a sztrádák szinte maguktól felépülnek. Hogy mindezt csak azért tette, hogy „nyaljon” a munkáltatóinak, miközben a sztrádákért jóval többet fizettünk volna, mint ha lassabban, ám a mi pénzünkből épültek volna? A többség ezt nem vette tudomásul. Fico bizonyára tudja, hogy ő a szólással ellentétben általában egyszer mér és többször vág, ám a szerencséje az úttal is több volt, mint az... Egyszóval közbejött a vüággazda- sági válság, és kiderült, hogy a bankok már korántsem olyan bőkezű hitelezők, mint korábban. Fico azonban nem adja fel. A munkáltatóinak bizonyítania keü, így az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, valamint az Európai Beruházási Bankot próbálja megcsapolni, hogy szeüemi atyjához, Vladimír Mečiarhoz hasonlóan az elkövetkező választások előtt ő is legalább pár küomé- temyi gyorsforgalmi út vagy autósztráda előtt pózolhasson. Ennek érdekében már olyan törvényeket hoztak, amelyek a múlt század legdurvább kommunista időszakát idézik, és amelyeknek köszönhetően bárkitől kisajátíthatják a földjét, ráadásul folyamatosan csökkentik a sztrádákkal szemben támasztott minőségi elvárásokat is. A lényeg, hogy Fico az elkövetkező választások előtt pózolhasson. Hogy ezért mi és az elkövetkező generációk is keményen megfizetünk, az már nem izgatja alkalmazottunkat. Miért hagyják mindezt a munkáltatók? Az a baj, hogy Ficónak és munkatársainak a Szlovák Köztársaság Rt. alkalmazottaiként ma- gyarellenességgel, szociális mákonnyal és egyéb mellékes témákkal sikerül elkápráztatniuk a részvényesek nagy részét. A munkáltatókat ez annyira megfogta, hogy manapság az alkamazottak annyit lopnak, amennyit bírnak, és ezért semmilyen büntetésre nem kell számítaniuk. Hogy 1989-ben emiatt már több hasonló „rt.” is csődbe ment? Úgy látszik, a szlovák „munkáltatók” nagy része nem tanult a történelemből. FIGYELŐ McCaint Obama pénze győzte le John McCain republikánus jelöltet a demokrata párti Barack Obama pénze győzte le az idei elnökválasztáson - írta Kari Rove konzervatív kommentátor a csütörtöki The Waü Street Journal hasábjain. „McCain nem versenyezhetett Obama pénzével” - írta George Bush elnök egykori szürke eminenciása, aki szerint ha a pénz beszélni tudna, hamarosan haüani lehetne a valódi okát annak, hogy miért veszített november 4-én John McCain. Obama és McCain, valamint a két nagy párt is jelentést tesz a szövetségi választási bizottságnak arról, mennyi pénzt költöttek októberben és novemberben. Rove szerint Obama történelmi mértékű pénzügyi előnyre tett szert riválisával szemben, vélhetően negyedmiüiárd dollárral több pénzt fordított kampányára, mint ellenfele. Ekkora különbség még nem volt az elnökjelöltek anyagi helyzete között. A szakértő becslése szerűit Obamának 827-847 milfió dollárja volt az általános (az előválasztások utáni) kampányban. Ezt az összeget a Demokrata Párt és Obama együtt gyűjtötte. McCain 550 mülió dollárt költhetett, beleértve a 84 miüió dolláros szövetségi finanszírozást, amelyért cserébe McCain lemondott a republikánus konvenció utáni adománygyűjtésről. Rove arról írt, hogy Obama ezzel a hatalmas anyagi előnnyel mindenekelőtt elte- ' mette McCaint a televíziós kampányban. Obama Indiana államban hétszer többet költött tévés hirdetésekre, Virginiában több mint négyszer, Ohióban kétszer annyit, mint McCain. Obama a több pénzből több aktivistát áüíthatott csatasorba, több választási központot működtethetett az áüamokban, többet költhetett postai reklámokra és a demokrata választók mozgósítására. Rove szerint mítosz a korábbi Obama-stábnak az a közlése, hogy a demokrata szenátort kis adományozók támogatták. Az adományok 74 százaléka a 200 dollárnál többet adakozó nagyobb donoroktól származott, és csaknem a fele olyanoktól, akik ezer dohárnál többet adtak. A szakértő megáüapította: Obama győzelmével meghalt az 1974-es Watergate-botrány után kialakított kampányfinanszírozási rendszer. Annak idején két céüal hozták létre a szabályozást: egyrészt, hogy mérsékeljék a pénz hatását a politikára, másrészt, hogy a jelöltek esélyei kiegyenlítettek legyenek. Az idei választáson egyik célt sem sikerült elérni. A 2008-as elnökválasztásra összesen 2,4 müliárd dollárt költöttek, ez rekordösszeg. Obama kiugró előnye arról tanúskodott, hogy a pénz minden korábbinál nagyobb szerepet játszott a választáson, és ajelöltek nem egyenlő esélyekkel küzdöttek. (mti)
