Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-05 / 256. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 5. Szülőföldünk - sport 31 Ásványi László, Magyar Imre és Bőgi Sándor is feledhetetlen élményekkel gazdagodott DIÁKFOCI Háromszázhúsz nehéz kilométer Ásványi László, Magyar Imre és Bőgi Sándor - ők hárman voltak a 19. Bécs-Bu- dapest szupermaraton délszlovákiai résztvevői. BŐD T1TAN1LLA A Bécs, Pozsony és Budapest közötti 320 kilométerről mindhárman szívesen beszéltek. Látni a versenyt belülről Magyar Imre váltóban futott segített a város és a Komenský Egyetem Testnevelési Kara. A pozsonyi szakasz rajtja a Hviezdoslav téren volt, hétfő reggel, vagyis egy olyan időpontban, amikor szupermaraton nélkül is óriási dugók vannak a városban, mégsem panaszkodott senki. A szlovákiai vidéki szakaszokon a dunaszerdahe- lyi rendőrség biztosította az utunkat, ők is nagyszerű munkát végeztek. A legtöbb önkéntesre Magyar- országon volt szükség, itt a hivatalos szervek mellett főiskolások, középiskolások is segítették a verseny lebonyolítását... Számításaim szerint az 1200 résztvevő zavartalan versenyzéséhez körülbelül 6000 szervező kellett” - mondja elismeréssel a hangjában Ásványi, aki végül speciális felkészülés nélkül is teljesíteni tudta az embert próbáló távot. „Meglepődtem, hogy müyen dombok vannak Tatánál! Ezerszer jártam már arra, de eddig sose vettem észre - mondja nevetve. - De akkora volt a drukkolás, hogy nem lehetett megállni, az ember tekert tovább. Igaz, ahogy hazaértem, bevágtam a biciklit a sarokba, és azóta rá se néztem, de egy hét múlva, azt hiszem, talán újra ráülök...” Csapatban futni Magyar Imrének, az érsekújvári AC atlétájának van némi fogalma a magányos kilométerekről. A szupermaratonon a besztercebányai egyetem színeiben indult, s azt is megtapasztalta, müyen érzés csapatban futni. „A besztercebányai egyetemisták már régebben is hívtak, hogy vegyek részt a csapatuk tagjaként a váltóban. Lett is volna hozzá kedvem, de aztán mindig közbejött valami más verseny, így nem lett belőle semmi. Most viszont belefért a versenynaptáramba, és az ötlet tetszett az edzőmnek is, így belevágtam” - meséli az UMB Dream Teambe kerülésének köAsványi László két héttel a Bécs-Pozsony-Budapest szupermaraton rajtja előtt még nem is sejtette, hogy idén nem csak szervezőként lesz részese a versenynek. Aztán egyszer egy hirtelen, saját maga számára is meglepő ötlettől vezérelve felhívta újságíró barátját, Peter Račkót, és azt javasolta, kerékpáron vágjanak neki ők is a távnak. „Nem volt semmiféle speciális edzésterv, annyira gyorsanjött az elhatározás. Egy évben ádagban 1200 kdöméiért biciklizek, de eddig 28 küométer volt a leghosszabb távolság, amit egyben letekertem” - meséli a szupermaraton szlovákiai szakaszának főszervezője, aki első volt a szervezőbizottság tagjai közül, aki nem autóval, hanem versenyzőként, ez esetben kerékpáron tette meg a 320 kilométert. „A célban kaptam is ezért egy tortát, de ennél sokkal többet adott nekem ez a verseny. Belülről akartam látni az egészet, érezni a hangulatot, és rájöttem, ebben a versenyben vannak győztesek, de nincsenek vesztesek. Mindenki, legyen futó, kerékpáros vagy görkorcsolyázó, aki végigmegy ezen a távon, már győztes. Mindenki mindenkinek szurkolt, és a nézők is egyre jobban kezdik megbecsülni ezt a versenyt. A falvakban frissen sült rétessel, táncfellépéssel, különféle akciókkal fogadtak minket, a szupermaraton immár hagyomány” - mondja lelkesen Ásványi, aki pedig kétségekkel vágott neki az idei verseny szervezésének. A politikai csatározások ót is elbizonytalanítottak, van-e értelme ezt csinálni. ,Azért is volt nagyon jó a versenyzők szemével is látni a szuper- maratont, mert most már tudom, van értelme. Ez is egy módja annak, hogy közelítsük egymáshoz a két nemzetet, és enyhüljön a feszültség. Pozsonyban Dušan Čap- lovič, a kormány alelnöke a magyar konzullal együtt nyitotta meg az újabb szakaszt, üyen gesztusok is segíthetnek abban, hogy megszűnjenek a nemzetiségi eüen- tétek. Abban az eufóriában, amit éreztem a verseny alatt, rájöttem, hogy fontos megszólítani az embereket, életstílust mutatni nekik. A kassai maratón után a szupermaraton a második legnagyobb atlétikai rendezvény az országban, és mindent meg fogok tenni, hogy jövőre, a szupermaraton jubüeu- mi, 20. évfolyamába minél több ember bekapcsolódjon.” Ásványi versenyzőként sem tagadta meg szervezői énjét, és odafigyelt a rendezvény lebonyolítására is. „Az osztrák szakaszon az osztrák hadsereg biztosította a versenyt, Pozsonyban nagyon sokat Bőgi Sándor futás közben csak magára figyel rülményeit Magyar, akit elvarázsolt a verseny hangulata: „Nagyon szép volt minden. Sok új barátra tettem szert, nagy élmény volt. Először futottam egy csapat tagjaként, így nagyon élveztem a hangulatot. Az ellátás is kifogástalan volt, jól törődtek velünk a masszőrök, fel tudtunk töltődni két szakasz között.” A regenerációra szükség is volt, hiszen egy-egy váltótag szakaszonként 20-25 küométert futott. „A szakaszokat négyfelé osztottuk, nehézség szerint, figyelembe véve a szintkülönbségeket is. A befutó után aztán kiértékeltük az eredményeket, a társaim mind leendő tornatanárok, így nekik sok gyakorlati tapasztalattal is szolgált ez a verseny. A rajtszám mellett egyébként egy mikrocsipet is át kellett adni a váltótársnak, ennek segítségével tudták ellenőrizni, hogy a futó tényleg áthaladt-e egy-egy ellenőrző ponton. Én általában már valahol a szakasz közepén kezdtem futni, így egyedül futottam, az óra ellen, de a Tatáról induló szakaszon én kezdtem, és így tudtam versenyezni. Ezt a szakaszt élveztem a legjobban” - tudjuk meg a 24 éves futótól, aki csodálkozva látta, mekkora csinnadrattával fogadják a mezőnyt az egyes falvakban. „Mintha valami vásár lett volna! Kalácsot hoztak, énekeltek, igazi életet adtak ennek a versenynek. Futás közben nem is jött semrmlyen holtpont, annyira bennem volt az adrenalin Ásványi László (balra) kerékpáron tette meg a távot (Képarchívum) Mi a szupermaraton? A Bécs-Budapest szupermaraton kezdetei 19 évvel korábbra nyúlnak vissza. Szlovákia három éve részese a kezdeményezésnek, azóta Pozsonyt is érinti a verseny útvonala. Az össztáv (320 km) öt szakaszra van osztva, ebből a leghosszabb a Bécs és Pozsony közötti 92 km, a legrövidebb pedig a Budakeszi és Budapest közötti félmaraton. Az ötnapos rendezvényen az ultrafutók mellett váltók, kerékpárosok és görkorcsolyázók is indulnak, az utolsó napi fél- maratonon hagyományosan több olimpikon is részt vesz. (bt)- mondja Magyar, aki jövőre is szeretne visszatérni a szuperma- ratonra. - Elmeséltem az érsekújvári srácoknak is az élményeimet, és ők is nagyon lelkesek voltak, szóval az sem kizárt, hogy mi is összerakunk egy csapatot, és jövőre érsekújvári színekben fogok futni!” Legyőzni a magányt A dunaszerdahelyi Bőgi Sándor tapasztalt ultrafutó, huszonnégy, sőt negyvennyolc órás futások gyakori résztvevője. A szupermaratonon harmadszor vett részt. „Az ulrafutásnál a felkészülés fizikai és pszichikai részre osztható. A fizikai felkészültségemmel nem volt baj, de a pszichikai nem volt annyira jó, aminek következtében több drasztikus krízist kellett megélnem - mondja az 57 éves sportoló, aki a felkészülése során mindennap hosszú órákon át fut. - A verseny előtti két hónapban a hét hat napján napi 40 küométert futok le. De a lélekben való felkészülés ennél is nehezebb. Vannak kedves spártai hős barátaim, akik szerint 70%-ban a lelki felkészüléstől függ a végső teljesítmény. Szerintem 50-50 % az arány, de tényleg nehéz egy üyen versenyt elviselni. Elindulok Bécsből, előttem 90 kilométer, és magam vagyok. Ezt a magányt és a fizikai fájdalmat kell tudni valahogyan legyőzni. Amikor úgy érzem, hogy már nagyon fáj, és nem bírom tovább, azt kell mondani, csak még egy picit, és megszűnik. Csakhogy tudni keü, hogy a fájdalom csak azért szűnik meg, hogy erőt gyűjtsön, és visszatérjen.” Az idei szupermaratonon Bőgi számára a Pozsony-Győr szakasz okozta a legtöbb nehézséget. „Ez néz ki a legjobb szakasznak, sík területen visz az utunk, hátszéllel futunk, de ez csalóka, és sokaknak problémát okoz. A Tata és Budakeszi közötti 60 küométer mindenkit riaszt, mert hegyes terep, és nekem mint csallóközi futónak nincs is lehetőségem üyen terepen felkészülni. De a nehéz szakasz előtt tudjuk, hogy most menni kell, szenvedni kell, nyomni kell, míg a sík szakaszt talán az ember kicsit lebecsüli magában...” - mondja elgondolkodva az ultrafutó. A hosszú magányos futások alatt bőven jut idő gondolkodni: „Az ember végiggondolja az egész életét, sok minden eszébe jut. Ma is voltam futni, és ma éppen a szlovákiai szervezőbizottság elnökére gondoltam, Ásványi László barátomra, akinek köszönhetően nekem ez a szupermaraton egy koronámba sem került. Talán személyesen ezt még meg sem köszöntem neki, de nagyon nagy szeretettel és tisztelettel gondolok rá.” Az ultrafutók a verseny körüli felhajtást nem is nagyon érzékelik. „Csak magamra figyelek futás közben. Tudtam, hogy a szponzoraim várni fognak Bősön, és hogy el fognak jönni Tatára, meg is álltam beszélgetni velük egy kicsit, de ezen kívül semmi más külső körülményre nem figyeltem. Néha hallottam, hogy rám kiabálnak: Sanyi bácsi, Sanyi bácsi, de nem engedem meg az agyamnak, hogy kizökkenjen - magyarázza Bogi, aki szerint meg kell érni az ultrafutásra. - Először 5 kilométer, aztán 10 küométer, félmaraton, maratón... És amikor már a maratón is kevés, jöhet az ultra. Minden ultrafutó álma, hogy teljesítse a spartathlont, és megszerezze a spártai hős címet. Én erre vágyom, de a jövőbeni terveim között ott van a jövő évi szupermaraton is.” Területi bajnokságok DUNASZERDAHELY, I. OSZTÁLY, IDŐSEBB DIÁKOK, A CSOPORT, 10. forduló, elhalasztott mérkőzés: Lehnice-VeFká Paka 9:0 (4:0), g.: Rigó Alex (19., 29., 31.), Gašparík Libor (20., 60.), Csöüe (46., 66.), Rigó Nikolas (51.), Gašparík Tibor (53.) Őszi végeredmény: 1. Roma Zl. Klasy 10 8 0 2 46:6 24 2. Lehnice 10 6 2 2 40:20 20 3. Čenkovce 10 5 2 3 22:24 17 4. N. Život 10 5 0 5 35:26 15 5. V. Paka 10 2 1 7 13:53 7 6. FKZI. Klasy 10 0 3 7 11:38 3 D CSOPORT, 10. forduló: Veiké Blahovo-Horný Bar 0:3 - játék nélkül. Őszi végeredmény: 1. Rohovce 10 9 1 0 70:9 28 2. H. Bar 10 5 1 4 26:35 16 3. H.Potôň 10 4 3 3 26:22 15 4. Holice n/0. 10 3 4 3 25:20 13 5. Trnávka 10 3 2 5 20:30 11 6. V. Blahovo 10 0 1 9 14:65 1 GALÁNTA - A CSOPORT, 13. forduló: Kajal-Čierna Voda 5:0 (2:0), Mário Kotlár, Marek Kotlár, F. Kotlár, Z. Matejka, M. Divičan; Matúškovo-Tomášikovo 1:2 (0:1), M. Šido, ill. K. Molnár, D. Sárkány; H. Saliby-Velká Mača 0:6, J. Navrátil 2, K. Gál, M. Rózsa, P. Korda, D. Mészáros; Vozo- kany-D. Saliby 6:0 (3:0), A. Székács 4, Dávid Wittemberger, T. Hoboth; Mostová-Čierny Brod 2:1, R. Sípos 2, ill. M. Botlík. A bajnokság állása: 1. Mostová 13 11 1 1 54:13 34 2. Vozokany 13 10 1 2 61:20 31 3. Veľká Mača 13 10 0 3 70:16 30 4. Kajal 13 5 4 4 16:13 19 5. Čierny Brod 13 5 2 6 25:28 17 6. Tomášikovo 13 5 0 8 20:33 15 7. Matúškovo 13 4 3 6 22:37 15 8. H. Saliby 13 4 2 7 13:34 14 9. D. Saliby 13 1 4 8 9:38 7 10. Čierna Voda 13 1 1 11 7:65 4 B CSOPORT, 13. forduló: Hos- te-Vinohrady 1:5 (0:3), Chyno- radský, ül. D. Fagala 2, M. Búzik, M. Pavlovié, D. Baša; Váhov- ce-Šintava 21:0 (9:0), G. Karácsony 7, B. Mikula 6, P. Šimko 5, P. Sercel 2, D. Žigo; Velký Grob-Šalgočka 0:1 (0:0), M. Krásny; Pusté ÚTany-Dolná Streda 14:0 (7:0), J. Kača 8, M. Balej 3, D. Himpán 2, E. Čambal; Pusté Sady-Abrahám 1:2 (1:0), hazai gól: M. Vaško. A bajnokság állása: 1. Pusté Uľany 13 12 0 1 78:16 36 2. Vinohrady 13 10 1 2 107:17 31 3. Váhovce 13 10 1 2 108:21 31 4. Pusté Sady 13 6 3 4 60:42 21 5. Abrahám 13 6 1 6 34:38 19 6. Šalgočka 13 6 1 6 23:32 19 7. Veľký Grob 13 5 1 7 29:28 16 8. Dolná Streda 13 4 0 9 25:82 12 9. Hoste 13 2 0 11 20:73 6 10, Šintava 13 0 0 13 18:153 0 PÁLYALESEN Fordult a kocka Dercsikán Dercsika/Dunaszerdahely. Az előző fordulókban gyengén teljesítő dercsikaiak mintha megtáltosodtak volna, háromgólos hátrányból fordították meg a meccset a dunaszerdahelyi Royal csapata ellen a dunaszerdahelyi területi bajnokság III. osztályában (6:4). „A fiúk nem adták fel, teljesen megújították a játékukat. Sokat passzoltak, nem cselezgettek, szépen járatták a labdát, aminek egy győzelem lett az eredménye” értékelte a találkozót Vida Lóránt dercsikai klubelnök. Az ellenfél már érhetően csalódot- tabb volt, hiszen elherdálták a háromgólos előnyt, de tragédiát nem csináltak az esetből: „Még a Bajnokok Ligájában is megtörténik, hogy egy csapat elbízza magát, velünk is ez történt. A három pontért mentünk Dercsikára, és végig - főleg háromgólos előnyünknél - biztosak voltunk benne, hogy ezt meg is fogjuk szerezni. A rengeteg kihagyott ziccerünk is megbosszulta magát” - mondta a vereséget követően Vörös Gábor, a Royal titkára, (hp) írjanak, értesítsenek - tájékozódjanak velünk! Elérhetőségeink - e-maü: redakcia@ujszo.com - RÉGIÓSPORT megjelöléssel, tel. 02/59233 431 - munkanapokon: 14.30 és 17.00 között.
