Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-27 / 274. szám, csütörtök
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 27. www.ujszo.com SZEMSZÖG VISSZHANG Várdombi idill Úgy tűnik, Szlovákia, legalábbis a vezetése, tehát kormány és parlamentje örökké fiatal marad. Mindig van ugyanis terveznivalója. Legújabban ingatlanban gondolkodik. Ez most azt jelenti, hogy a szlovák törvényhozó testület majdani képviselőinek új lakásokat terveznek felépíteni. Hogy ne csellengjenek a „hontalan” honatyák a fővárosban, ne kelljen órákig autózniuk legyenek közel a munkahelyükhöz (vagy legalábbis az egyikhez), lakjanak a parlament tőszomszédságában. A Várdombon. Pontosabban, a történelmi hely, a nevezetesség, a pozsonyi vár udvarának észald csücskében. A tervezett lakások az előzetes becslések alapján mintegy 11,5 millió euróba kerülnek. Vagy ha úgy tetszik, és még mindig a koronához ragaszkodunk: az adófizető polgárok csaknem 350 milliót raknak össze a szóban forgó célra. Persze, a mai árak mellett. Hogy addigra mi mennyit változik, senki sem tudja. Ki hiszi el, hogy miután áttérünk az euróra, mindennek az árát befagyasztják!? Nem kis összeg, az biztos! Még akkor is elgondolkodtató, ha azonnal sorakoztatjuk azt a tényt is, hogy 58 lakásegységről van szó a majdani honatyák részére. Az elképzelések úgy festenek, hogy öt év múlva lesznek lakhatók a most még csak tervezgetett épületek. Azaz, nem is annyira tervezgetettek, hanem a már alaposan megfontolt befektetési számításokon estek át. Akkor, amikor a kormánynak - természetesen még mindig a jelenleginek, mert ez hangoztatta nem is oly régen (mivel közben mintha elült, csillapodott volna a korábbi bazi nagy figyelmeztetgetési-megta- karítási hullám!) úton-útfélen, hogy szükség van mindennemű megszorító intézkedésre, az állami vagyont nem szabad ész nélkül elherdálni, felélni a jövő tartalékait - továbbra is állnia kellene a szavát, ügyelve az elkövetkező évek anyagi fedezetére és eszközeire. Mert tény és való, hogy a jelenlegi parlamenti képviselők közül talán kevesen élvezik az öt-hat év múlva szolgáltatott további várdombi idillt, a szerződéseket, a befektetéseket még a Fico-kábinet égisze alatt rendezik el. Ez pedig nem elhanyagolandó mozzanata a pozsonyi vár közelében megvalósuló építkezésnek. Egyrészt itt vannak az adófizetők, akik a már fent jelzett összeget a pozsonyi szempontból hajléktalan honatyák lakásának megépítésébe „fektetik”. Tehát a részünkről, mindannyiunk részéről kidobott óriási összeg. Tegyük hozzá rögvest: feleslegesen elherdált pénzekről van szó. A jelenlegi kormánnyal kapcsolatosan azonban főképpen az építkezési vállalkozás további mozzanata a figyelemfelkeltő! Az építkezést vállaló cég ugyanis nem más, mint a Vá- hostav - SK, amelyben ott szerepel Juraj Široký vállalkozó neve is. Ami végül is nem lenne akkora galiba, ha... Igen, ha mondjuk Široký nem állna szoros kapcsolatban a Smerrel. No, itt kapcsolódik a kabinet a megépítendő képviselői lakásokhoz. Lehet az véletlen, hogy éppen a szóban forgó vállalat jut - újabb - óriási beruházási lehetőséghez?. Hogy éppen a Široký nevével fémjelzett cég kaphatott következő nagy esélyt? Nem beszélve arról, hogy a-mil- liós tételek már eddig sem kerülték el a jelzett céget, hiszen a pozsonyi vár felújítását - amelynek csak egy töredéke a képviselői lakások megépítése - is a Váhostav - SK végzi, s amelybe az állam idén mintegy 300 millió koronát fektet be. Nem, egyáltalán nem az a gondom, hogy a történelmi nevezetességet, a kulturális értéket tatarozzák. Nagyon is ráfér! A kiválasztottak nyomják az epémet. Meg a felesleges pénzszórások. Az egész várrekonstrukció állítólag vagy 3,8 milliárd koronát emészt fel, ami 126 millió eurónak megfelelő összeg. Ebben az összegben benne foglaltatik a képviselői lakásokra szánt tétel is... Meg ki tudja, még milyen kiváltságok, szolgáltatások. A közös kasszából, mindannyiunk bukszájából... Susla Béla Kinek járna a serleg? Alapos a gyanú, hogy tévedés alapján ítéltetett oda Čaplovič miniszterelnök-helyettes úr posztumusz díja a Szép Szlovenszkó az én hazám versért, amelyről valakik tudni vélik, hogy a szerzője ismeretlen. Nem az. Ugyanis egy néhai érsekújvári tanító, Nagyfalusi Antal nyomtattatta ki „1926. október havában” egy általa írt kötetben, amelynek címlapján az áll, hogy „Minden jog fenntartva”. Én is csak unokája beleegyezésével bátorkodom nemcsak a címlapot, hanem a könyvecske 44. oldalán található ominózus verset is e lapban megjelentetni. Szövege némileg eltér a már közreadottétól. így szól: „Szép Szlovenszkó az én szeretett hazám,/Itten nevelt az én drága jó anyám./Ide vágyik bárhonnan is a lelkem,/Mert szívemben él igaz honszerelem!//Beutaztam sok idegen országot,/De a lelkem mindig csak haza vágyott,/Messze jártam, máshol is volt jó dolgom,/De a szívem csak azt mondja: jobb otthon!//Tengeren túl Amerika csalogat,/ígéri, hogy aranyhegyet s kincset ad./Ott is voltam, ottan is volt jó dolgom,/De a szívem csak azt mondja: jobb otthon.//Nagy a világ, kicsiny benne a hazám,/Szép Szlo- venszkót szeretem én igazán./Itt születtem, s itt akarok küzdeni,/Holtom után e szent földben pihenni.” A tanító úr azt is alája írta, hogy a „Mi piroslik ott a síkon távolban?” dallamára énekelhető, ami sajnos, szintén helyreigazításra szorul, mert az eredetiben a piroslik helyett füstölög áll. Horváth Géza pedagógus kollégám jóvoltából tudom, hogy ezt pedig Gaál József írta a 19. század közepe táján, és a Szózat megzenésítője, Egressy Béni komponált hozzá dallamot. Tehát nem népdal, hanem mulató-, ha úgy tetszik, magyar nóta volt, amit szélté- ben-hosszában énekeltek a Kárpátmedencében, valószínűleg nem csakamagyarok. Hogy Nagyfalusi úr valóban maga írta-e a könyvecskéjében szereplő 66, versre emlékeztető szöveget vagy csak összegyűjtötte őket, ma már nehéz lenne Idderíteni, persze, nem lehetetlen. Mentségére szolgáljon, hogy az irodalom elleni merényletét kényszerhelyzetben követte el. Ugyanis a trianoni határok megvonása után az új államhatalmat nemzetközi szerződésekköteleztékarra, hogy Dél-Szlovákiában magyar isSzép Szlovenszkó az én szeretett hazám Szép Szlovenszkó az én szeretett hazám, Itten nevelt az én drága jó anyám. Ide vágyik bárhonnan is a lelkem, Mert szivemben él igaz honszerelem! Beutaztam sok idegen országot, De a lelkem mindig csak haza vágyott, Messze jártam, máshol is volt jó dolgom, De a szivem csak azt mondja: jobb otthon! Tengerentúl Amerika csalogat, Ígéri, hogy aranyhegyet s kincset ad. Ott is voltam, ottan is volt jó dolgom, De a szivem csak azt mondja: jobb otthon. Nagy a világ, kicsiny benne a hazám, Szép Szlovenszkót szeretem én igazán. Itt születtem s itt akarok küzdeni, Holtom után e szent földben pihenni. (Dallama: „Mi piroslik ott a sikon távolban ?“) GYERMEKDALOK ÉS ISKOLAI SZAVALATOK IRTA: HHGYFHLUS1 HHTHL érsek wv Am' tanító. A tiszta jövedelem Fele a „Szlevenszkói Magyar Tanítók Házit“ Illeti. 119 I ■ Jog feiMtsrtvi. .4 1B 111 Ili IB Éra: 10 KE. vm . Ilyenek vagyunk - milyenek vagyunk? Válaszoljon kérdéseinkre! Gyűjtse a szelvényeket! Főnyeremény: 1 x 60 000 Sk (1991,64 €) eves az További nyeremények: 6 x 5000 Sk <165,97 0 60 x értékes ajándék kólák működését tegye lehetővé, de azt már megtilthatta, hogy bennük magyarországi tankönyveket használjanak. (Mint ma.) A tanítóknak maguknak kellett összehozniuk a tananyagot, megírniuk a tankönyveket és a segédkönyveket, szigorúan (cseh-) szlovák hazafias szellemben. Nem voltak ők se írók, se költők, csak végezték a dolgukat. Nem tehettek róla, hogy ilyen gyarló tákolmányok is kikerültek a tollúkból, mint az, amelyik fölöttébb elbűvölte a miniszterelnök-helyettes urat, annyira, hogy kései közrebocsátója fiát díjjal jutalmazza. A kitüntetettnek nyilván esze ágába sem jutott, hogy mások „érdemeiért” akkora megtiszteltetésben részesül, ám a kormány második emberének ajándékát visszautasítani mégsem illik. Nem tudni, hogy Nagyfalusi Antal unokája, Tibor mit tett volna, ha őt éri el a kristály váza, az biztos, hogy a dolgokat azon melegében helyükre rakja, mert ő egy jónevű irodalmár Esztergomban. Édesapját is Antalnak hívták, aki kitűnő építész volt - ameddig lehetett -, Érsekújvárban. Tervei alapján épült fel egyebek között két, ma is álló és működő (szlovák) iskola szülővárosában és egy templom Surányban. Mégsem adatott meg neki a vers utolsó sorában rögzített óhaj, mert holta után teste nem szülőhazájának „szent földjében” pihen, hanem Szegedében. Mert voltak itt, jogfosztottság évei”, amikor ő is családostul, nem csupán a megélhetés miatt, kénytelen volt „kivándorolni”. De ez egy másik, máig le nem zárt téma. Ami „füstölgésre” adhatna okot, az a miniszterelnök-helyettes úr szándéka, hogy a szóban forgó rit- musos és rímes, mondhatnánk, rémes iromány odakerüljön a magyar és a szlovák tankönyvek első lapjára. Biztosan nem lesz belőle semmi, mert szerencsére vannak Szlovákiában jó ízlésű tankönyvszerzők és kiadók, akik/amelyek ilyen magas szintről jövő elvárásoknak sem lesz- nekhajlandókelegettenni. Hapedig „irodalmi szakértőkre” lenne szüksége a miniszterelnök-helyettes úrnak, nem éppen szerencsés, Játékszelvény csak a december 1-jei számunkban. Játszani viszont több szelvénnyel is lehet. Vásárolja meg az Új Szót! Több játékszelvény, nagyobb esély i ha a mezőgazdászokközött keresi, mivel e témában tőlükjártasabbak is akadnak szépszámmal mind a szlovákok, mind az itteni magyarok között, akik első hallásra felismerik, mi a valódi érték és mi a hordalékaz irodalomban. Csicsay Alajos « «
