Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-25 / 272. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 25. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ LIPOVÉ NOVINY A cseh politikusok is történelmi felelősséget viselnek a mai szlovák-magyar konfliktusért, s hasznos lenne, ha a cseh sajtó nem egyoldalúan tájékoztatna a vitáról - állítja egy cseh politológus a Lidové No- vinyban. Bohumil Doležal A szlovákiai futballháború háttere című írásában bírálja a cseh sajtót, szerinte egyoldalúan tájékoztat a vitáról. Az események megértéséhez ismerni kell a körülményeket. Doležal kifejti: Dunaszerda- hely Szlovákia többségében magyarok lakta vidéken fekszik, Szlovákiában a szlovák-magyar kapcsolatok tele vannak gonddal, s a Fico- kormány nemigen igyekszik enyhíteni őket. Míg Magyar- országon a szélsőségeseknek nem sikerült bejutniuk a parlamentbe, Szlovákiában a kormánykoalíció részét alkotják. (kés) Az „ein Volk, ein Reich..." hitleri magabiztossága nem áll jól egy nemzetnek sem Itt egy nemzet él? Ugyan... Čaplovič miniszterelnök-helyettest és történészt a plágium vádjával kellene illetnünk. Az „Itt egy nemzet él” ugyanis nem tőle, hanem Vladimír Mináčtól származik, 1966-ból, és akkor még a pártbizottságban is sikerült vele kiverni a biztosítékot. LOVÁSZ ATTILA Annyi legalábbis biztos, hogy Mináč akkori nemzetértelmező pamfletjére magyar kommunisták és entelíektüeleksora reagált, s Bábi Tibor a vitát egy akkor nagyon is merész mondattal zárta: ,A leszámolá- sokkoralejárt.” Sajnos, úgy tűnik, nem járt le. Čaplovič még mindig úgy értelmezi a nemzetet, mint azok, akik a 19. század végén akarták a szlovák politikai nemzetet (de akár a magyart is) megfogalmazni. A nemzet tulajdonosi területbirtokló jogát már Immanuel Kant megkérdőjelezte figyelmeztetve arra, hogy az efféle nemzetértelmezés törvényszerűen vezet háborúhoz, a békeszerződések pedig csak fegyverszünetet jelentenek, nem békét. Azon olvasmányélmények alapján, amelyek feltehetően Čaplovič és e sorok írójának közös élményei is lehetnek, nyugodtan kimondhatjuk, Čaplovič virtuálisan hadat üzent. Az „itt egy nemzet él” elmélete ugyanis a gyakorlatban kizárólagosságot jelent, a politikai gyakorlatban pedig roppantul egyszerűen azt, hogy Szlovákia nagyjából 800 ezer lakosa megtűrt, másodrendű polgár, aki örüljön, hogy lyuk van az alfelén. És legyenboldog, hogy élnihagyják. Az a 800 ezer ember - ha nagyon cinikusak lennénk - szívesen venné, ha pl. adózásban is lehetne másodrendű, de nem vagyunk cinikusak. Čaplovič történészként tudhatná, amit a magyar olvasók Zilahi méltán feledésbe merült kisregényének kiadása óta tudhatnak, márpedig azt, hogy „a fegyverek visszanéznek”. Az „ein Volk, ein Reich...” hitleri maga- biztossága nem áll jól egy nemzetnek sem, egy kis nemzet esetében kifejezetten nevetséges, ha nem éppen tragikus. A történelemben még a Szovjetunió sem maradt itt a meghirdetett örök időkre, így a gazdasági helyzet, a politikai és katonai erő bármikor változhat úgy, ahogy azt a kis nemzetek nagyon nem szeretnék. Korántsem egy magyar gazdasági vagy katonai fölényre gondolunk most, hiszen a magyar is kis nemzet. Azok a történelemíró győztesek, akiket oly magabiztosan emlegetett Trianon és Párizs kapcsán Čaplovič történész a televízióban, könnyen tekinthetnek egy 4,5 milliós szlovák nemzetet kerekítési hibának, ha éppen térképet rajzolni támad kedvük. S a terveket könnyen írhatják azbukával vagy képírással, ezt Čaplovičnak tudnia illenék. Ha nem tudja, saját hőn szeretett nemzetének árt, bántja és kilátásait veszélyezteti. Lehet, hogy most a tátrai tigris éppen erősödőben van, de ne feledjük, hogy a három autógyár egyhavi összüzemi szabadsága felrúgja az ország külkereskedelmi mérlegét, háromhavi leállás már a népbarát kormánynak megoldhatatlan bevételi kiesést jelenthet, ami rosszabb, mint a válság. Az alázat tehát inkább helyénvaló lenne. Mit kezdjen Čaplovič hatalminak tűnő kijelentéseivel a honi magyar (ukrán, német, lengyel, roma)? Ne vegye észre. Demokratikus többpártrendszerben a kormány nem írhat elő szóhasználatot, mondhatja ugyan, hogy itt egy nemzet él, hogy nincs Kárpát-medence vagy Felvidék, de csak mondhatja. Adófizetőként és szülőként nem biztos, hogy el kell tűrni hibrid tankönyvet, gyermeket megrontó tanterveket, hatalminak tetszelgő kijelentéseket. Nem tudjuk, mit kezd majd a kormány ötezer iskolafoglaló, sztrájkoló szülővel, tankönyvet ignoráló pedagógusok százaival, de következmények és botrány nélkül nem sokat. Tehát nyugi, Čaplovič süket dumái elszállnak a széllel, a gyerekek tisztességes tanároktól tisztességes tudást kaphatnak és egy politikus, kormányfőhelyettes lenézhet ugyan és tekinthet nemzeten kívülinek, mi megtehetjük, amit Claudia Cardinalénak javasolt Cheyenne, a szökött bandita a Volt egyszer egy vadnyugatban, amikor azt feltételezte, a vasúti munkások a fenekére csapnak. Odaseneki! romániai krónika Kiskapuk BALÁZS BENCE Romániába is begyűrűzött a gazdaságivilágválság, amire a kormány azonnal reagált: válságkezelő intézkedéscsomagot fogadott el. Ezért máris magyarázkodhat Brüsszelben, hiszen újból hozzányúlt az igen kényes környezetvédelmi adóhoz. Némi humorral a gazdasági világválsághoz is kötni lehet a hét romániai bulvárhírét: az ország leggazdagabb embere, Gigi Bečali - a bukaresti Steaua focicsapat tulajdonosa - visszakérte az ortodox egyháztól azt a 2 millió dollárját, amelyet egy monumentális katedrá- lis megépítésére adományozott. Valójában nehezen képzelhető el, hogy a fővárosi ingadanpiaconjóko- ra „tehetséggel” dollármilliárdokat összeharácsoló Bečali széfjéből elfogyott a készpénz. Az tény, hogy - a térségben Szlovákia után a legjobban fejlődő - Romániába is bekö- szöntöttavüágválság, amit elsőként az ingatlanárak csökkenése és az ingatlanpiac leállása érzékeltetett. Egy dologra a világválság is jó volt: kapóra jött azoknak a politikusoknak, akik a választások előtt mindenből politikai tőkétpróbálnak kovácsolni. A liberális miniszterelnöknek és a kormánynak - a tanári fizetések körüli már-már botrányos huzavona után - remek alkalom volt arra, hogy megmutassa, mennyire szívén viseli a nép sorsát. Januártól megemelte a nyugdíjpont értékét (amely egy év alatt szinte a duplájára nőtt), a magánszemélyek esetében eltörölte a bankbetétek után fizetendő 16%-os adót, és 2%-kal csökkentette a társadalombiztosítási hozzájárulást. Magyarán: miközben egyre kevesebb pénz folyik be az államkasszába, onnan érezhetően többet költ az ország. Jogos tehát a kérdés: meddig lesznek érvényben ezek az intézkedések, illetve, hogy nem vezet-e ez hosszabb-rövidebb időn belül az állam csődjéhez, hiszen a társadalom amúgy is elöregedő tendenciát mutat, egyre több a nyugdíjas és mind kevesebb az aktív adófizető, ráadásul a közszférában dolgozók vélhetően nem érik majd be a kormány javasolta fizetésemeléssel, és akár tüntetések útján is érvényt fognak szerezni szavuknak, ami további komoly többletkiadá- sokatjelent. Mindez persze választások előtt nem érdekli annyira a hatalmon lévőket. Januárban új kormány lesz, oldja meg az a felmerülő gondokat. Akár Brüsszellel is, amennyiben a jelenlegi miniszterelnöknek addig nem sikerül meggyőznie az EU-t arról, hogy a válságprogram egyik intézkedése nem jelent hátrányos megkülönböztetést az autóiparban érdekelteknek, vagyis a határozat nem mond ellent a szabad piaci verseny elvének. A válságkezelés egyik elképzelése ugyanis az Euro 4-es autók esetében bő egy évre felfüggeszti a környezetvédelmi adót, ami a hazai autógyártás malmára hajtja a vizet, hiszen az most ismét felveheti a versenyt a nyugatról behozott használtautó-áradattal. Ahazai autógyártás védelme szép szlogen. Hozzá kell azonban tenni: a Dacia már rég a francia Renault csoport tagja... így nem annyira a hazai autóipar, legfeljebb néhány ezer dolgozó munkahelyének megmen- tésétérhetielaz intézkedés, amelyre még nem tudni, hogyan fog reagálni az Európai Bizottság. Mint ismeretes, az EB korábban eljárást indított Románia ellen a regisztrációs adó kapcsán, amely az új autók eladásának kedvezett - ezért aztán az EB nyomására bevezették helyette a környezetvédelmi adót, s vele együtt fordult a kocka: a használt autók forgalomba íratásáért régiségük függvényében már arányosan kevesebbet kellett fizetni. Amostani intézkedéssel tehát némi különbséggel ugyan, de a korábbihoz hasonló helyzet alakult ki. Mi több, talán úgy is fogalmazhatnánk, ismét kibújt a szög a zsákból, és a román politikai elit ismét tanúságot tett arról, hogy a legjobban a kiskapukat szereti: nemcsak törvényalkotáskor hagy helyet mindenféle kiskapuknak, hanem ha kell, arra is talál kifogást, hogy egy adott törvényt éppen miért ne kelljen alkalmazni... A szerző az erdélyi Szabadság munkatársa KOMMENTÁR Amikor Slotának igaza van MÓZES SZABOLCS Bármennyire meglepő a címben szereplő megállapítás, igaz. Van ilyen. Persze nincs mindenben igaza, de abban feltétlenül, amit a szokásos csütörtök reggeli, Robert Fico kormányfővel tartott eszmecseréje után mondott a szlovák-magyar viszony katasztrofális állapotáról., Azért mert valaki valakiről úgy nyilatkozott, hogy fésületlen, és emiatt tör ki lassan a harmadik világháború, ez teljesen nevetséges” - véli a nacionalista pártvezér. Ez valóban nevetséges lenne. „Csak a süketek és a vakok nem látják, hogy ezek közönséges, primitív álindoklások” - tette hozzá Slota. Ez is nagyrészt helyénvaló. Azt mindenki tudja, hogy Slota nem különösebben válogatja meg a szavait, olykor alaposan „belebarmol” a közbe, jókora méretű és orrfacsaró szagú szóürülékeket hagyva maga után, melyeket partnereinek kell összetakarítaniuk. Ilyen politikusból van jópár nyugaton is, ezzel nem is lenne nagyobb gond. A fő gond nem azzal van, ahogyan Slota elmond valamit, hanem hogy mit mond és ez mi mindent von, vonhat maga után. Helyes a pártvezér azon meglátása, mely szerint nem a fésületlen, kócos kifejezések rontják elsősorban a két nemzet kapcsolatát, hanem - ezt már e sorok írója teszi hozzá - az a gyűlölet és megvetés, melyet ezek a szavak mintegy spanyolfalként eltakarnak. Hogy aztán azok, akik nem szeretnék a lényeget látni, egyszerűen az illető vulgarizmusában lássák a problémát. „Slota primitív alak, aki mindenkit megsért, de pártja standard képződmény, amely csak abban különbözik a többi párttól, hogy erélyesebben szólal fel a nemzeti kérdésekben” - így az általános politikusi és politológusi vélekedés. (Tisztelet a kivételnek!) Holott az elsődleges problémát nem az okozza, hogy a nemzet Jankója lebohócozza Szent Istvánt vagy lekócosozza Göncz Kingát. Az elsődleges baj a gyűlölet, mely az illető és az általa vezetett párt többi prominense irányából a magyarok felé árad. Gyűlölnek minket azért, mert magyarok vagyunk, s gyűlölnek mindent, ami egy kicsit is magyar. Az, hogy ez Slotától mennyire számít puszta számításnak, haszonlesésnek, ebből a szempontból másodlagos. De addig, amíg a közéletre befolyással levő szlovákok nagy része ezt nem tudatosítja, nem remélhető előrelépés. Ha Slota holnaptól egy vulgáris és sértő kifejezést sem tenne, nem jelentene többé problémát? Nem, ő akkor is ugyanaz a gyűlöletkeltő alak maradna, csak elfogadhatóbb csomagolásban. „Csak a süketek és a vakok nem látják, hogy ezek közönséges, primitív álindoklások” - üzente Slota azoknak, akik az általa mondott vulgarizmusokat tartják a szlovák-magyar jószomszédi kapcsolatok kerékkötőjének. Valóban: ne legyünk süketek és vakok! PUSKA Sokat akart, keveset ért el ÖSSZEFOGLALÓ A Tanuljunk az Új Szóval! nyolcadikosoknak kiadott történelem munkafüzeteinkhez találnak itt segédanyagot a diákok. Amit és ahogyan Mária Terézia elkezdett, azt a trónon a négy évtizedig uralkodó királynőt váltó II. József folytatni kívánta. Ha kellett, tűzzel, vassal. Nem ismerve szokásokat, rendeket, íratlan alkotmányt. A magát meg sem koronázó II. József- aki ezzel akart elébe menni annak, hogy a magyar- országi törvények és szokások be nem tartásával vádolják, elvégre akit nem koronáznak meg, annak kötelezettségei sem lehetnek - pedig eltökélte, hogy folytatja, sőt, ha másként nem megy, erővel is átülteti az édesanyja által megkezdett reformokat. Pedig Mária Terézia oktatási reformja már akkor sem volt a legközkedveltebb az országban. Egyszerre több érdeket, több ponton is sértett. A dinasztia egyik fő támaszának számító katolikus egyház, főként az iskolákat fenntartó szerzetesrendek jogaik korlátozását, a laikusok bevonásával megvalósuló állami felügyeletet, a protestáns egyházak iskolaügyi hagyományaik, önrendelkezései joguk sérelmét nehezményezték. A konzervatív nemesi körök értetlenül és gyanakodva fogadták, a rendi kiváltságok, valamint a vármegyei autonómia korlátozását látták benne. A nemzeti politikajegyében szerveződő progresszív erők - bár rokonszenveztek a Ratio Educationisban megjelenő törekvésekkel - elsősorban a nemzeti érdekek sérelmére, a rendelet feltételezett „németesítő” szándékára hivatkozva utasították el az uralkodói akaratot. II. Józsefnek a Ratio előírásait következetesen, sőt számos elemét - például a községi iskolák ügyét, a német nyelv terjesztését, az iskolába járás szigorítását, a képesítési követelmények érvényesítését - még radikálisabban érvényesítő oktatáspolitikája tovább fokozta a szembenállást. Ezek az ellenirányú szándékok öltöttek testet az 1791/92-es országgyűlés döntéseiben (protestáns autonómia, a magyar nyelv oktatása rendes tantárgyként a magyar- országi iskolákban, az « országgyűlés által kiküldött Művelődésügyi Bizottság által megfogalmazott nemzeti iskolai program). II. Józsefnek 1781-ben meghozott türelmi rendeletével, mellyel szabadabb vallásgyakorlást engedélyezett a protestánsok és ortodoxok számára, sikerült valamelyest megbékéltetni a kisebb egyházakat. A legnagyobbal viszont még tovább éleződött a viszony, miután a király több, általa „haszontalannak” ítélt szerzetesrendet feloszlatott és mintegy 140 kolostort bezáratott. Sokat akart, végül annál kevesebbet ért el. Mária Terézia, majd II. József oktatási koncepciójának kompromisszumos változataként végül az I. Ferenc király által 1806-ban hozott, második Ratio Educationis hozta meg a békességet. (MSz)
