Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-24 / 271. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 24. www.ujszo.com RÖVIDEN A1rS.=r.A 3886^8881 -ír.'- vvfiíW -9S&. - -dSggg Rendezvények a Magyar Intézetben Pozsony. Holnap 17 órakor a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf című képes szótárregényét mutatják be. A művet eddig 19 nyelvre fordították le, a kötet anyagából négynyelvű multimédia CD-ROM és interaktív összművészeti kiállítás is készült. A Kalligram Kiadó jóvoltából a mű szlovákul is megjelent. A könyvet a szerző részvételével mutatják be. Ugyancsak holnap, 19 órától a Kicsi Hang ad lemezbemutató koncertet a Magyar Intézetben. A hazai zenei színtér legismertebb verséneklői új CD-t jelentettek meg Dúdoló címmel. A duó ezúttal Emmer Péter gitárossal közösen varázsol dallamot József Attila, Weöres Sándor, Kormos István, Juhász Gyula, valamint kortárs költők verseire. A dalok alapja a népzene, ehhez társulnak a szakrális zene és a komolyzene elemei, valamint a folk- és latinos motívumok, (ú) A Beatlest méltatta a Vatikán félhivatalos lapja A zenei utópia lemeze MTl-HÍR Vatikánváros. Méltató cikket szentelt a Beatlesnek a Vatikán félhivatalos lapja, a ĽOssérvatore Romano abból az alkalomból, hogy 40 éve jelent meg a Gomba- fejűek híres Fehér Albuma (White Album). A lap felidézte John Len- nonnak ama sokat emlegetett mondását, amely szerint a Beatles „népszerűbb Jézus Krisztusnál”. Az 1966 májusában a londoni The Evening Standardben megjelent interjúból kiragadott mondat, amely összefüggésében azt jelentette, hogy az egyház nem törődik a krisztusi tanítások vonzóvá tételével az ifjúság körében, annak idején óriási felháborodást keltett konzervatív körökben. A ĽOsser- vatore Romano, bár megemlíti az akkori botrányt, úgy vélekedik, hogy ez a mondat „ma úgy hangzik, mint egy olyan angol munkásosztálybeli fiatal szellemes mondása, aki nem tudott mit kezdeni a váratlanul rászákadt sikerrel.” A lap valóságos ódákat zeng a Fehér Album „forradalmáról”. Az 1968. november 22-én megjelent lemezt „zenei utópiának” tekinti, „amelyben benne van minden és mindennek az ellentéte, talán vitatható összeállításban, de mindenképpen árulkodik a kor szelleméről”. Ami pedig a kort illeti, a Szentszék szócsöve így ír: „Azok voltak az ifjúsági kontesz- táció évei, amelyekben ellentmondások, túlkapások és előremenekülések között minden lehetséges és megengedett volt”. A Beatles igazi tehetségét pedig abban látja, hogy „páratlan képességük volt egyfajta eufórikus lezser- séggel népszerű dalokat komponálni”. A Vatikán félhivatalos lapja végül megjegyzi: „A mai lemeztermés elsősorban szabványokban és sztereotípiákban gondolkodik, és nagyon messze van a Beatles kreativitásától”. Nagy sikerrel mutatta be szombat este a Szlovák Nemzeti Színház Václav Havel Távozás című új színművét, amelyet Milan Lasica ültetett át szlovákra, és Peter Mikulík rendezett. Az előadást követően a szerző a darab főszereplői, Zuzana Kocúriková és Marián Labuda társaságában üdvözölte a pozsonyi közönséget. (SITA-felvétel) Dušan Trančík megpróbálja objektiven ábrázolni az eseményeket, hitelesen bemutatni a szereplőket Optimista - film a városalapítóról A városalapítókat nagy becsben szokta tartani az utókor. Elég csak a legendás testvérpárra, Romulus- ra és Rémusra, az örök város, vagy Nagy Sándorra, a róla elnevezett többtucat Alexandria megalapítójára gondolni, amelyek közül az egyiptomi a világ kultúr- központja volt sok évszázadon át. OZOGÁNYERNŐ A hadak útján fekvő városok alapítóinak aligha jár ki megkülönböztetett figyelem. Különösen akkor nem, ha életük folyamán több társadalmi rendszerben is helyt kellett állniuk. Ez utóbbiak közé tartozik Pöstyénfürdő kiépítője, vüághírnévre juttatója, a hozzá csatlakozó település városi rangra emelője, a feledés homályába veszett Winter Lajos. A hazai magyar olvasók előtt nem teljesen ismeretlen a neve: bő tíz évvel ezelőtt a somorjai Méry Ratio kiadta a csaknem nyolcvanévi munkásságát felölelő visszaemlékezéseit, ezt követően az Új Szó Vasárnap melléklete részletekben közölte e nem mindennapi kordokumentumot. Winter a dualizmus korában, a 19. század 80-as éveinek végén, alig húszévesen volt kénytelen megrokkant édesapjától átvenni az Erdődy grófoktól bérleménybe vett Pöstyénfürdőt. Elavult berendezésekkel - ahol fakádakban áztatták magukat a gyógyulni vágyók - és a fürdőhöz csatlakozó falu feudális viszonyaival. Winter Lajos gyermekként fogott álmai megvalósításába: a vidéki porfészekből világhírű fürdőhelyet épít, amely méltó társa lehet a világ legismertebb hasonló intézményeinek. Mindezt pénz nélkül, csakis saját erejére támaszkodva valósította meg. Igazi sikertörténet az övé: a politikai rendszerváltások ellenére mindig sikerült hitelét megőriznie a pénzintézetek előtt, minél több pénzzel tartozott, annál nagyobb hitele volt a bankoknál. Receptje a lehető legegyszerűb volt: semmit nem tartott meg magának, minden fillért, sőt jövedelmének hasznát is a fürdő fejlesztésébe fektette. Szerencsésen átvészelte az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását, ezernyi intrika dacára fejlesztéseket hajthatott végre az első Csehszlovák Köztársaságban, végül ki tudta védeni a németek fel- vásárlási szándékait Tiso Szlovákiájában. Igazi sikertörténet az övé. Ám hamarosan jött a „győzedelmes Winter Lajos és az egykori Zöldfa Szálló, amelyben a fürdőigazgatóság és Winterék lakása volt. A homlokzaton az emléktábla, amelyen Ľudovít Winter néven szerepel. (Képarchívum) február”, aminek következtében nemcsak a vagyonától fosztották meg, de a munkáját is elvették, sőt még a fürdő területéről is kitiltották, nehogy valamelyik régi, visszajáró vendég kellemetlen kérdéseket tehessen fel az új hatalom képviselőinek. Nyugdíját a törvényben meghatározott legalacsonyabb összegűre csökentették. Nyomorgóit, éhezett, de nem tört meg. Igazi sorstragédia az övé. Görög mítoszokba illő történet. Amit aztán született optimizmusával meg is írt. Nem is akármikor: kilenc- venhét évesen. Tiszta fejjel, friss szellemmel. A.magyar nyelvű kézirat három évtizeden át kallódott, mire kiadásra került. Közben nyersfordítás alapján készült belőle egy szlovák rádiójáték-változat, amely ugyancsak hosszú időn át az íróasztal fiókjában porosodott. Ez utóbbiból készített a Szlovák Televízió számára az ismert rendező, Dušan Trančík egyórás dokumentum-játékfilmet Optimista címen, amely a napokban került főműsoridőben az STV 2 képernyőjére. A rendező személye önmagában garancia a magas színvonalú művészi munkára és a humanista elkötelezettségre, elég csak nagy vihart kavart Szeresd felebarátodat című alkotására gondolni, amely a nagytapolcsányi zsidó pogromnak állít emléket. Mostani filmje cselekménybonyolításából egyértelműen kitűnik, amit aztán a stáblista is igazol, hogy nem az eredeti Winter-kézirat, hanem Erika Podlipná irodalmi feldolgozása szolgált az alkotás alapjául. Ráadásul a megszólaltatott kortársak még gyermekek voltak Winter halálának idején, ami több pontatlanság forrása. Ezek közül a legkirívóbb, amikor egyikük hosszasan taglalja, hogyan épült fel a legendás vállalkozó kilenc- venhét éves korában elszenvedett balesetéből. Erre valójában jóval korábban, hetvenéves korában került sor; a kéziratban több oldal írja le, miként lett rokkantnyugdíjas, majd hogyan vonták meg tőle a járadékát jogtalanul, amelyet aztán többéves pereskedéssel sem tudott visszaszerezni. Az alkotás Játékrészében” az eredeti szereplőket megszemélyesítő színészek próbálják érzékeltetni a kor hangulatát, azt a küzdelmet, amely e rendkívüli embert jellemezte. Ezen a ponton viszont meglehetősen zavaró a magyar nemes, Erdődy gróf vissza-vissza- térő intrikus megnyilvánulása. Mintha az egykor nagy port kavart Vivát Benyovszky! tévésorozat címszereplőjének negatív ellenpárja, a kitalált Omachel törne elő a jótékony feledés homályából. Vele ellentétben az ifjabb Erdődy valóságos személy, az viszont rejtély, hogy miközben Winter tucatszám nevezi meg intrikus ellenfeleit, a grófi családról egyszer sem nyilatkozik elítélően. Semmi rosszindulatú megnyilvánulást nem említ, csupán élhetetlennek tartja őket, az egyetlen, ragyogó észjárású Irma grófnő kivételével, akiről az egyik fürdőpalotát nevezi el. A film legfőbb erénye, hogy megpróbálja objektiven ábrázolni az eseményeket, hitelesen bemutatni a szereplőket. Például következetesen Lajos Winterről beszél, rosszallását fejezi ki amiatt, hogy a közelmúltban felavatott emléktábláján Ludovítként szerepel, tudatja a nézővel, hogy magyar nevelésben részesült, magyar zsidónak tartotta magát. Pedig imádott felesége kedvéért még hitet is váltott: házasságkötése előtt katolizált. A Winter-port- réhoz fontos adalékokat szolgáltatnak a filmben megszólaltatott unokák, akik a serdülő gyermek emlékeit felidézve mutatják be e rendkívüli egyéniséget. Elmondható, hogy Dušan Trančík kiváló munkát végzett. De az is, hogy eggyel több ok egy valódi játékfilm elkészítésére Közép- Európa talán legizgalmasabb, legkalandosabb életű vállalkozójáról. A cselekményhiányban szenvedő szappanoperák és nézhetetlen akciófilmek korában annyira szükség lenne egy ilyen alkotásra, mint a falat kenyérre. . OTTHONUNK k NYELV ' Kárpát-medence (1) SZABÓM1HÁLY GIZELLA A múlt héten arról tudósítottak a lapok, hogy a szlovák belügyminisztérium azért utasította el egy egyesület bejegyzését, mert annak céljai között szerepelt a Kárpátmedencében élő nemzetek szellemi, kulturális és tárgyi értékeinek a megőrzése. A minisztérium szóvivője szerint (ahogyan azt az Új Szó idézte) a „Kárpát-medence kifejezés nem alkalmazható Szlovákia területének hivatalos földrajzi megnevezésére”, továbbá az egyesületek csak Szlovákia területén fejthetik Jd tevékenységüket. Ezt a hírt a lapok összekapcsolták Ján Čaplovič miniszterelnök-helyettesnek azzal a kijelentésével, hogy a magyarok valójában a Kárpát-medence kifejezés alatt a náci Lebensraum megfelelőjét, a magyar életter-et értik, illetve a Kárpát-medencét a Felvidék megnevezés helyett használják. Látszólag mindkét hírben ugyanarról, a Kárpát-medence megnevezés elutasításáról van szó, valójában azonban legalább egy lényeges különbség van közöttük. Mivel a bejegyeztetésüket kérő szervezetek a belügyminisztériumhoz szlovák nyelven nyújtják be alapszabályukat, abban nem a magyar Kárpát-medence, hanem a szlovák Karpatská kotlina kifejezés szerepelt, Ján'Čaplovjč viszont a magyar(országi) politikusokról beszélt, akik nyilván nem a Karpatská kotlina, hanem a Kárpátmedence megnevezést használják. A Karpatská kotlina és a Kárpátmedence mint földtani és természetföldrajzi fogalom és megnevezés ugyanazt a területet jelöli, ez az Alpok, a Kárpátok, a Dinári- és a Balkáni-hegység által határolt közép-európai nagytáj. A szlovákban földtani és földrajzi fogalomként azonban a Karpatská kotlina kifejezés elavultnak (egyesek szerint helytelennek) számít, helyette a Panónska panva a standard megnevezés. A kétfajta motiváción alapuló (Kárpátok, illetve Pannónia) néwariáció más nyelvekben is létezik, így a németben és az angolban is: Karpatenbecken és Pan- nonische Tiefebene (Pannonisches Becken), illetve Carpathianbasinés Pannonian plain (Pannonian basin). Sőt földtani megnevezésként a magyarban is él a Pannon-medence név, bár jelentése nem egyértelmű: van, amikor a Dél-du- nántúli-medence értelemben használják (a római Pannónia provincia a mai Dunántúl területére esett), a tágabb értelmezésben viszont a Kárpát-medence szinonimája. Mindezek alapján nehezen érthető, miért azonosította a szlovák belügyi szóvivő és Ján Čaplovič a szlovák Karpatská kotlina, illetve a Kárpát-medence kifejezést a mai Szlovákia területével. Társadalom-földrajzi fogalomként a Karpatská kotlina (akárcsak a német Karpatenbecken) megnevezést szlovák (német) szerzők is használják, így például régészeti témájú munkákban is rendszeresen előfordul, mégpedig jóval a magyarok megjelenését megelőző időkre vonatkoztatva. Most pedig nézzük Ján Čaplovič kijelentését: a szóban forgó műsorban a Kárpát-medeneei magyar képviselők fórumának tanácskozásáról volt sző, s ezzel kapcsolatban bírálta a magyar Kárpát-medence kifejezés használatát. Ján Čaplovič szerint a Kárpát-medence kifejezés nem egy politikai alakulat neve, ő csak a Kelet-Európa fogalmat ismeri. Itt a miniszterelnök-helyettes nyilván arra utalt, hogy a történelmi Magyarország területe lényegében a Kárpát-medence (vagy geológiai értelemben a Pannon-medence) területével azonos, s ezért a Kárpát-medence a történelmi Magyarország szinonimájaként is felfogható. Egyes magyarországi politológusoktól is hallani olyan véleményt, hogy a Kárpát-medence (Kárpát-medencei magyarság) kifejezés használata nem szerencsés, sért(het)i a környező népeket. Kérdéses azonban, hogy lenne-e valamilyen értelme „szátnűznünk” ezt a nevet szótárunkból. (Folytatjuk.)
