Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-22 / 270. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 22. www.ujszo.com 8 RÖVIDEN Hazai fiatal festők VÚB művészeti díja Pozsony. Harmadik alkalommal hirdette meg fiatal művészek részére az Általános Hitelbank (VÚB) Alapítvány azt a festészeti versenyt, melynek szerdán este adták át a díjait a kulturális mi­nisztérium Sznf téri Dvorana kiállítótermében, ünnepélyes tárlat­nyitó keretében. A 97 beérkezett alkotásból Francesco Tedeschi olasz műkritikus és művészeti szakíró elnökletével nemzetközi zsűri választotta ki azt a húsz festményt, amelyből a Dvoranában rendeztek tárlatot. Természetesen köztük van a három díjazott festmény is. Az első díjat Andrea Bartošová vehette át. A második helyezett Ján Vasilko kassai képzőművész lett, akinek 2006-ban a Pozsonyi Városi Galéria mutatta be New Paintings című kiállítását annak apropóján, hogy a fiatal képzőművész 2005-ben megkapta a pályakezdő képzőművészek erőteljes indulását elismerő Oskar Čepan-díjat. A harmadik helyen Ludmila Hrachovinová végzett. A fiatal festők alkotásait, köztük a VÚB-díjas munkákat december 22-ig tekintheti meg a közönség, (tb) Működik Európa digitális könyvtára Brüsszel/Budapest. Hozzáférhetővé vált csütörtökön az inter­neten Európa digitális multimédia-könyvtára, az Europeana. A www.europeana.eu címen elérhető portál most, az induláskor több mint 2 millió „tételt” - könyveket, térképeket, hangfelvétele­ket, fényképeket, levéltári anyagokat, festményeket, filmeket - tesz hozzáférhetővé az Európai Unió országainak nemzeti könyv­táraiból, illetve kulturális intézményeiből, (mti) Kisplasztikákkal gazdagodott a KMG gyűjteménye Mi a szobrászat? ÚJ SZÓ-HÍR Dunaszerdahely. A Magyar Szobrász Társaság csoportos kiál­lításának ünnepélyes megnyitója volt november 14-én a Vermes­villában. Budahelyi Tibor szobrászművész vezetésével ér­keztek a kiállító művészek a csal­lóközi város egyik művészeti köz­pontjának számító Kortárs Ma­gyar Galériába (KMG). A kiállítást N. Mészáros Júlia művészet- történész, a győri városi múzeum és galéria igazgatója méltatta, aki a „Mi a szobrászat?” kérdésre ke­reste a választ bevezetőjében. A továbbiakban ismertette azon ti­zennyolc kiállító szobrászművész rövid életrajzát, akiknek munkái a galéria gyűjteményét gazdagítják majd. A kiállítás december 4-ig látható. (K. A.) (Képarchívum Jozef Leikert kétnyelvű verseskötetének bemutatója A csendbe kiáltott suttogás NAGY ERIKA Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéház adott otthont Jozef Leikert: Múlandóság - Pominuteľnosť című kétnyelvű kötete bemutatásának, melyet Tóth László József Attila-díjas köl­tő fordított magyarra. Az Aranyosmaróton született szerző azon kívül, hogy A tény­irodalom jeles képviselője, halk szavú, diszkrét verseiről is ismert, bravúrosan bánik a költői tömörí­tés eszközével. A 2007-ben megje­lent, Szabó Ottó illusztrációival díszített legújabb kötetét az Or­pheusz Kiadó jelentette meg Bu­dapesten, ez az első magyar nyelvre fordított kötete. Jozef Le­ikertnek könyvei jelentek meg Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban, Oroszország­ban, Macedóniában, valamint Szerbiában. A szerzővel és a kötet fordítójával Csanda Gábor be­szélgetett. Szászi Zoltán költő, a kötet méltatója az alábbi szavakkal fe­jezte be a laudációját: „íme hát a könyv! A múlandóság könyve, amelyben a rajzok, Szabó Öttó rajzai méltóságteljesek, a versben merülni óhajtó olvasó szemét rin­gatják. Ringatózzunk csendesen, mintha már Kharón ladikjáról néznénk e világot. És nézzétek meg a holtak tenyerét, mikor ki­lépnek e ladikból - mind üres. A lelkekben már csak az érzések és szavak maradnak. E könyv szavai.” Cseh játékfilm a 68-as eseményekről az orosz Alekszej Bardukov főszereplésével Egy augusztusi nap története Bármennyire izgalmas is a téma: Csehszlovákia 68-as szovjet megszállását eddig kevés film taglalta. Teljes egészében egy sem. Vladi­mir Drha Angol eper című friss alkotása az első, amely erre épül. SZABÓ G. LÁSZLÓ Hatvannyolc a csehszlovák filmgyártásban az új hullám dia­dala. Schorm, Menzel, Jireš, Chy- tilová, Némec, Passer, Juráček, Vihanová nagy erejű alkotásai. In­tim megvilágításban, cérnaszálon lógó pacsirták mindannyian, szét­lőtt vasárnapokkal, sárba hullott gyöngyszemekkel. Baj van, ba­bám! - kiálthatnák mindannyian, de megy, ki merre lát. „Mi azért harcoltunk Prágában, hogy ve­gyék le a középületekről a vörös zászlót - úja Forman -, Párizsban viszont a kollégák azért harcoltak, hogy újra kitűzhessék. Van ebben valami irónia.” A 68-as cannes-i fesztivál három cseh filmet tűz műsorra, bemutatni azonban csak kettőt tud, mivel a párizsi forrada­lom szele elsöpri a mustrát. Há­rom hónappal később, augusztus 20-ról 21-re virradó éjszaka a szovjet csapatok megszállták Csehszlovákiát. Forman és Passer az utolsó pillanatban elhagyják az országot, a többiek maradnak. Hol tiltott, hol megtűrt rendezők lesz­nek, de olyan is van, aki örök vesz­tessé válik, hiszen huszonöt évnek kell eltelnie ahhoz, hogy ismét le­hetőséghez jusson, s folytathassa alkotómunkáját. Hatvannyolc „bűnös nyarát” a Csehszlovák Filmgyártó Vállalat is megemlegette. 1967-ben ugyanis meglehetősen súlyos szerződést kötött egy hollywoodi stúdióval. A remageni híd című második vüág- háborús filmet eredetileg Német­országban forgatták volna John Guillermin rendezésében, az erős rajnai hajóforgalom helyett azon­ban csendesebb helyet, szabadabb vizet kellett keresniük, s ezt a cseh­országi Davléban találták meg. Ké­sőbb Most környékén is dolgoztak volna, azokon a helyeken, ahol már kiapadt a szénforrás, és épületeket röpíthettek volna a magasba. Ame­rikai stáb, amerikai színészek - és kilencszázezer dollár az ország­nak, ami akkoriban harmincmillió koronával volt egyenlő. Nem kis összeg. A forgatás 68 augusztusá­ban el is kezdődik Davléban, ám a szovjetek bevonulását követő na­pon - Moszkvából jött parancs alapján - leállítják. De az amerikai producer sem hátrál. Ha nem for­gathatnak, nem fizetnek. Hét napot könyörög ki a Csehszlovák Film­gyártó Vállalat vezérkara a szovjet elvtársaknál, s ez a hét nap elég is az amerikaiaknak ahhoz, hogy a leg­fontosabb jeleneteket filmre vihes­sék. A további felvételek már Ham­burg mellett zajlanak, de a ki­lencszázezer dollárról nem kell le­mondania az országnak. Martin Šafránek, až Angol eper forgatókönyvírója a 68-as esemé­nyek idején ott élt Davléban. Mint meséli: sörért ment, amikor a vas­úti átjárónál egy tiszta tekintetű orosz katonára lett figyelmes. „Ott állt az út mellett, és várta, mikor húzzák fel a sorompót. Köz­ben elárulta a titkát: megszökött a Táňa (Márie Štípková) és Tomáš (Ivan Lupták) A szökésben lévő szovjet katona: Alekszej Bardukov (Képarchívum' nőnek a sorok, fogy a só, a liszt, a cukor, az apák ellenállásra buzdít­ják egymást, bár szép lassan ré­szegre isszák magukat, a sztálinis­ta nagymamák meg a fejüket csó­válják. A film férfi főszerepét, a szö­késben lévő szovjet katonát az orosz film friss felfedezettje, Alekszej Bardukov formálja meg, aki szerint Lebegyev egy igazi nagy álmodozó. Vágyai és a való­ság között nem lát nagy különb­séget, kicsit önámító, sőt füllent is olykor, mert elhiszi, amit a fan­táziája diktál. Teljes életet akar élni, amihez szabadságra van szüksége, ezért szökik meg a hadseregből. A politikai sakkozá­sok következményére mindig az egyszerű emberek fizetnek rá, vé­lekedik, a 68-as csehszlovák események tükrében pedig sok mindent máshogy lát a világból, mint korábban. A szerepre való felkészülésében leginkább a szü­lei elbeszélései segítették, de az interneten is több érdekes doku­mentumra bukkant. A forgatásra egyetlen könyvet hozott magá­val: Szergej Jeszenyin verseit. Nagy örömére idézhetett is belő­lük a filmben. Bár még csak hu­szonnégy éves, négy jelentős orosz produkcióban játszott már, az Angol eperben az első fontos külföldi filmszerepét kapta. Ott­hon most a Játékosok című film­ben dolgozik, amely a számító- gépes játékok virtuális vüágába keveredett fiatalok lelki világát mutatja be. Bardukov a moszkvai Szárúikon Színház tagja, szak­mai körökben már jó ideje „az orosz Brad Pitť-ként emlegetik. A szenvedélyek vihara azonban még csak most fogja felkapni Vla­dimir Drha filmjével. hadseregből, a lehető leggyorsab­ban Németországba akar jutni, mert ha elkapják, szibériai börtön­be dugják. Ezt tették az apjával is, amikor elege lett a háborúból, és hazament Németországból. Én ennek az orosz kiskatonának az arcát el nem felejtem soha.” Tíz évvel később Martin Šafránek forgatókönyvírói diplo­mát szerez a prágai Fümmű- vészeti Főiskolán. Újabb húsz év múltán megírja e furcsa találko­zást, de a Cseh Televízió számára túlságosan költségesnek tűnik a vállalkozás. Tíz évnek kellett el­telnie ahhoz, hogy Vladimir Drha játékfilmet forgasson a történet­ből. Éppen negyven évvel azután, hogy ez valóban megesett. „Ez a film az emberekről szól, nem a politikáról - mondja a ro­mantikus dráma rendezője. - A szovjet megszállás csupán katali­zátora a történetnek, amely egyet­len éjszaka és egyetlen nap alatt játszódik le.” Tomáš (Ivan Lupták) egyetemi tanulmányainak nyári szüneté­ben Angliába készül jó pénzért epret szedni. Táňa (Márie Štíp­ková), a barátnője babát vár, de nem tőle. Az utolsó napot töltik együtt, másnap, augusztus 21-én vonatra száll a fiú, és elindul egy másik világba. Legalábbis úgy képzeli. Apja (Viktor Preiss) mo­torkerékpárral viszi a vasútállo­másra, ott tudják csak meg: a szovjet csapatok bevonulása a vo­natközlekedést is megbénította. Tomáš tehát nem utazik, s ha már marad, akkor barátnőjével erdei házukban, édeskettesben szeret­né biztosra venni: kapcsolatuk szi­lárdsága megkérdőjelezhetetlen. Csakhogy ott is történik valami. Egy egyenruhájából kivetkőzött, rokonszenves orosz katonával ta­lálkoznak, aki az „ígéret földje” fe­lé vette az irányt. Nyugatra akar szökni, elszakadva bajtársaitól, akik már a fegyverüket is használ­ták. A boltok előtt mindeközben November 24-én kezdődik és december 9-ig tart a Thália Színház nemzetközi fesztiválja Tizenhárom előadás hat nyelven KOZSÁR ZSUZSANNA Kassa. Tizenhárom előadás al­kotja azt a színházi fesztivált, me­lyet a kassai Thália Színház ren­dez idén Nemzetek és nemzetisé­gek színházi fesztiválja címen, il­letve rövidebben V. Thália Feszti­vál fedőnév alatt. A számozásból látszik: az ötlet nem új, volt már hasonló a Thália berkeiben, ám nem beszélhetünk rendszeresen ismétlődő rendez­vényről, és ennek csakis anyagi oka van. Némi reményre ad okot az, hogy Kassa 2013-ban kulturális ■főváros lesz, ezért a következő öt évben gyakrabban, valószínűleg kétévente kerülhet sor ilyen ran­gos eseményre, mely ízelítőt ad a közép-európai színházak kínála­tából. Az idei felhozatal nyelvileg rendkívül változatos. Találkozha­tunk feliratozott és feliratmentes magyar produkciókkal, szlovák, cseh, lengyel, roma nyelvű elő­adással, de a rutén nyelvet, sőt az iglói szlovák nyelvjárást is élvez­hetjük a világot jelentő deszkákon. Á fesztivált a házigazda Thália Színház nyitja meg november 24-én Cyrano című előadásával, melyet szlovák feliratozással lát­hat a nagyérdemű. Még november folyamán látható az eperjesi Ale­xander Duchnovič Színház Prin- cové halušky című produkciója, valamint a Zakopanéi Witkiewicz Színház vendégjátéka. A cseh szín­játszást a prágai Rokoko Színház képviseli, mely Božena Némcová darabját viszi színre, és egy héttel prágai bemutatója után már Kas­sán játszik. November folyamán a Kassai Bábszínház Kapitán Tuli­pán című mesejátéka, és az Állami Színház Ionescu-darabja is színre kerül. Az őszutón a magyar szín­játszás kedvelői a Miskolci Nemze­ti Színház előadásában A tizedes és a többieket láthatják, akiket a régi magyar filmből szinte min­denki ismer, a komáromi Jókai Színház pedig Gárdonyi Géza népszínművét adja elő, valamint A szatmárnémeti Északi Színház a Beatles slágerei­re épített fel egy darabot, mely igazi kikapcsolódás lehet a közönségnek. egy mesejátékot, melyet a Komá­romi Teátrum Színházi Társaság állít színpadra. A fesztivál utolsó négy előadása decemberre csúszik át. Á szatmárnémeti Északi Szín­ház a Beatles slágereúe épített fel egy darabot, mely igazi kikapcso­lódás lehet a komolyabb műfajok után. Nagyon érdekes kísérlet a Szarvasi Szlovák Színház Teme­tőkönyv című produkciója is, amely Daniela Kapitáňová bestsel­lere (Samko Tálé: Kniha o cintorí­ne) nyomán született, ezt egyik es­te szlovákul, másik este magyarul adja elő Benkő Géza. A fesztivál két záróakkordja a Romathan többnyelvű, roma-szlovák-ma- gyar előadása, valamint az Iglói Színház Na mescickym tarhu című, szepességi piacot felelevení­tő produkciója. A Thália vezetősé­ge szívesen meghívta volna a kár­pátaljai magyar színházat is, ám a sors keze közbeszólt. Az előadá­suk díszlete ugyanis nem fér el a Thália színpadán, és a város másik két színházterme is éppen foglalt, ezért a kárpátaljai színészeket csak valamelyik következő feszti­válon láthatjuk majd.

Next

/
Thumbnails
Contents