Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-22 / 270. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 22. Vélemény és háttér 7 TALIÓZé NAPI GAZDASÁG Nagyon súlyos lenne, ha a politikai viszonyok begyűrűznének a kétoldalú gazdasági kapcsolatokba - idézi a Napi Gazdaság a Szlovák Kereskedelmi és Iparkamara szóvivőjét. A kamara nem látja jelét annak, hogy romlanának a viszonyok, sőt ennek ellenkezőjét tapasztalják- mondta Gejza Pinter. Alap a magyar és a szlovák statisztikai hivatal adatait is idézi a kétoldalú kereskedelemről, melyek arról tanúskodnak, hogy rohamosan fejlődnek a kapcsolatok. Idén az első nyolc hónapban a magyar adatok szerint 23,7 százalékkal nőtt a behozatal Szlovákiából és 22,4 százalékkal az oda irányuló kivitel. A kivitel értéke 2133,5 millió euró, a behozatalé 1674,5 millió euró volt. A szlovák adatok is hasonló nagyságrendű kereskedelmi forgalmat mutatnak, de ellenkezőelőjellel. (mti)- Válság ide vagy oda, azoknak, akik egész évben lefizették a politikusokat, lesz pénzük karácsonyi ajándékra. (Peter Gossányi karikatúrája) ____________________________________■ HÉTVÉG(R)E _______ Földrajztól a főzőkanálig Jó lesz felfrissítenünk földrajzi ismereteinket. Azt eddig is tudtuk, hogy egy hét a politikában hosszú idő, de hogy a földtekénk arculatával foglalkozó tudományban is hosszú lehet hét nap, az bizony újdonságként hat. Pedig ez a helyzet, hiszen egy hét leforgása alatt méretes medencét nyilvánítottak semmisnek, miközben másutt szépséges sziget született. S1DÓH. ZOLTÁN A hatalom hódító italának minden kortyát élvező kormány belügyminisztériuma már nemcsak a drukkerek végigverésében jeleskedik, hanem geopolitikai döntéseket is hoz: egy könnyű mozdulattal eltörölte a Kárpátmedence fogalmát. Emiatt persze nem kell új térképeket kiadni, ám a Perzsa-öböl részletes kartográfiája iránt érdeklődők máris új atlaszt vehetnek. Történt ugyanis, hogy tegnapelőtt Dubai partjainál átadták a The Palm Jumeirah névre hallgató mesterséges pálmaszigetet. S hogy a földrajzi mozgásokat csokorba gyűjtő tablónk teljes legyen: a kalózok hajói által barázdált Indiai-óceánban megbúvó Maldív-szigetek kormánya a minap jelezte, a piciny állam polgárai számára új területet keres, mert a globális felmelegedés miatt a szigetcsoport rövidesen elbukhat a végtelen óceánban. A Maldív-szigetek aggodalma érthető, de hogy a Kárpát-medence elnevezés miért veszélyezteti Szlovákia területi egységét, az már kevésbé. A belügy döntésének rejtélyét talán egy frappáns rendőrvicc oldja meg. Addig csupán - a témát rövidre zárva - annyit állapíthatunk meg, hogy nem az Indiai-óceán a végtelen, hanem az emberi butaság. Ennyi földrajzi fordulat után felmerül a kérdés: vajon Robert Fico biztos a Dunán és nem a Kárpátok karéját áttörő Dunajecen akar új hidat építtetni? Apropó, kormányfő! A miniszterelnök a hétfői államünnepen már megint nem vette észre november 17-ét, ehelyett lelkes úttörői múltját felidézve némi emlékezés, koszorúzás helyett inkább az útépítők gyűrűjében vegyült el. A megélt múltunk iránti arcpirító érzéketlenségét látva talán nem is annyira ismeretlen embert jelképez az az „ismeretlen idióta” névre hallgató szobor, amelyet az államünnep napján politikai performansz keretében a miniszterelnöki palotánál állítottak fel az ország sorsát szívén viselő aktivisták. A 19 évvel ezelőtti kulcscsörgést tehát máig nem akarja meghallani a derék miniszterelnök, sebaj, a márciusi nőnapot majd egy álló héten át fogja ünnepelni. Az értékrendje ugyan minimum fura, de azt el kell ismerni, kisugárzása, politikai ereje, ráhatása viszont bőven van. Nemcsak koalíciós partnereinek szab meg szűk mozgásteret, hanem még a szakszervezeteknek is. Mit adna például a francia kormány, ha olyan alázatos szak- szervezetekkel kellene tárgyalnia, mint nálunk Ficónak. A korábban olyan harcias, jogaiért kiálló, bértárgyalásokon kőkemény vasasszakszervezet például jelezte, jövőre beéri az infláció mértékével megegyező fizetésemeléssel. E békés hangnem még az egyébként piacpárti, erőteljesen jobboldali pénzügyi elemzőket is meglepte. Ahogy Romániában a jámbor népet jellemezve mondják, a puliszka nem robban. Úgy látszik, a szfrapacska sem, ha erős politikus kezében van a főzőkanál. Márpedig Fico főszakács boszorkánykonyháján biztos akad legalább egy méretes főzőkanál. Most éppen olyan katy- vaszt kavargatnak vele, ami elveszi Gyurcsány Ferenc kedvét, hogy holmi videofelvételeket kérjen a dunaszerdahelyi verésről, ami emészthetővé teszi az MKP számára a kétnyelvű történelem- könyvek elfogadását, és ha még akad belőle, akkor ezzel etetik meg a HZDS-t, hogy tovább szakadjon és Ján Slotát, hogy néhány hétig fogja már be a száját. Ma a DAC Beszterce ostromára készül, a rendőrség meg a csallóközi szurkolók szívélyes fogadására. A jelenlegi felfokozott hangulatban senkinek sem hiányzik a futballháború folytatása. Negyven nap múlva átvesszük az Európai Unió 21. századot megtestesítő közös pénznemét, miközben mentálisan még mindig a 19. század második felét idéző nacionalista indulatokat ápoljuk. Persze, ez a kettősség másutt szintén fellelhető. Például az Egyesült Államokban egy időben történt a Hold ostroma és az elnök meggyilkolása. Ezt annak apropóján említjük, éppen ma 45 éve, hogy az Apollo űrprogramot elindító John F. Kennedy elnököt agyonlőtték Dallasban. De ne példálózzunk Amerikával, nekünk itt kell rendbe tennünk közös dolgainkat. Ami viszont addig nem fog menni, amíg az egyik főszereplő kéznyújtás helyett főzőkanállal hadonászik. A volt csehszlovák kommunista állambiztonság likvidálta volna az árulókat, akik átálltak a Nyugathoz Megsemmisítés a haza nevében KOKES JÁNOS Vlast (Haza) néven speciális szupertitkos egységet hozott létre a hatvanas évek közepén a kommunista Állambiztonsági Hivatal (StB) Csehszlovákiában, amelynek feladata a rendszer „árulóinak” semlegesítése, s bizonyos esetekben fizikai megsemmisítése volt. Pavel Žáček, a cseh nemzeti emlékezet intézete igazgatójának egy prágai történészkonferencián pénteken elhangzott előadása szerint a különleges állambiztonsági egységnek elsősorban azokat „árulókat” kellett volna semlegesítenie, akiknek a szocialista Csehszlovákiából sikerült Nyugatra távozniuk. Korabeli levéltári dokumentumokból kiderült, hogy likvidálni kellett volna azokat a volt állambiztonsági vagy titkosszolgálati személyeket is, akik átálltak a nyugati titkosszolgálatokhoz, és fontos adatokat szolgáltattak ki nekik. A listán olyan nevek találhatóak, mint a Mašín testvéreké, akik az ötvenes évek elején fegyverrel a kezükben harcolták ki a Nyugatra jutást vagy František Tišleré, Csehszlovákia amerikai nagykövetségének katonai attaséjáé, aki 1959-ben állt át az amerikaiakhoz. A Vlast nevű egységet 1963-ban hozták létre, s 1968 elején, a prágai tavasz beindulásakor szüntették meg. A feltárt dokumentumok szerint a tervezett gyilkosságok közül végül egyet sem követtek el, csupán néhány kisebb bemelegítő akciót valósítottak meg Nyugaton. ,Ábban az esetben, ha rendkívüli módon megsértik a Csehszlovák Szocialista Köztársaság érdekeit, s ha a célszemélyt a csehszlovák bíróságok előzőleg halálra ítélték, akkor a megfelelő jóváhagyás és utasítás után hozzá lehet fogni az illető fizikai megsemmisítéséhez az idegen ország területén” - idézte Žáček az egyik korabeli dokumentumot. „Az egységbe a korabeli titkos- rendőrség legjobb kádereit válogatták be. A hírszerzésnek ez volt a legtitkosabb része” - jegyezte meg a nemzeti emlékezet intézetének igazgatója a szovjet titkosszolgálatokkal (NKVD/KGB) foglalkozó konferencián. Žáček szerint a Vlast létrehozására a szovjet KGB adott utasítást, s azt Ľubomír Štrougal, akkori belügyminiszter, a hetvenes és a nyolcvanas évek csehszlovák kormányfője valósította meg. A fennmaradt utasításokból kiderült,, hogy Nyugatra menekült „árulókat” elfogásuk után elsődlegesen vissza kellett volna csempészni Csehszlovákiába. Ha ez a terv sikertelen lett volna, akkor a csehszlovák hírszerzőknek meg kellett volna valamilyen módon győzniük a nyugati kollégáikat, hogy a célszemélyek továbbra is a kommunista titkos- szolgálatoknak dolgoznak, s a Nyugat nem bízhat meg bennük. Bár a gyilkosság mint munka- módszer az utolsó helyen szerepelt, alkalmazását nem zárták ki. KOMMENTÁR A Kárpát-medence otthonosságáról KISS TIBOR NOÉ Mínuszos hír az országos sajtóban, bombasztikus sztori egy megyeszékhelyen - négy fiatal fiú megmentette két ember életét. Egy elkeseredett asszony nekiindult a víznek, kaiján a csecsemőjével, s csak lépdelt, egyre beljebb, derékig a vízben. Ez nem egy Bunuel-film forgatókönyve, hanem a valóság. A dátum: 2008. november 18., kedd. A helyszín: Szolnok, az Alcsi-Holt Tisza partja. A fiúk csak horgászhelyet kerestek, s életmentőkké váltak. Egyikük a csecsemőt halászta ki a Tiszából, akit az anyja a vízbe ejtett, a többiek egy csónakkal eredtek az asszony után. Mindenki megmenekült, bár a csecsemő még a gyermekintenzív- osztályon fekszik. A helyi sajtó hősökről beszél, egy portál címlapján a négy fiatal sztárként pózol a stégen, ahol a történet elkezdődött. Ami eddig mesébe illik. Csakhogy ez nem mese, hanem 2008 magyar valósága. Ahol a hősök maguk kérték a szerkesztőket arra, közöljék: mindnyájan roma származásúak. És ennek a ténynek már millió értelmezése van. Egyesek szerint a cigányok ettől még lopnak és rabolnak ebben az országban (magyar). Úgy, ahogy vannak. A szolnoki (szandai) srácok csak kivételes díszpéldányok. Akiktől minden romának tanulnia kellene. Mások szerint viszont ilyen önfeláldozásra csak a cigányok képesek, nem véletlen, hogy a vízmű munkatársai (feltehetően magyarok) csak lesték, ahogy Rafael József (roma) a vízbe veti magát. Megint mások szerint a négy cigány csak azért tartott terepszemlét a parton, hogy feltérképezze, hol lehet a legjobban dinamittal halat fogni. Megint mások pedig azt mondják, végtelenül szomorú, hogy Magyarországon, 2008-ban még mindig számít az etnikai hovatartozás embertársaink cselekedeteinek megítélésében. Az, szomorú. Elliot Aronson írt le egy érdekes szociálpszichológiai kísérletet. Az alanyoknak egy feldúlt külvárosi kert képét mutatták, a kukák kiborítva, minden csupa gaz. „Vajon miért ilyen rendeden Mr. Simpson kertje?” - tették fel a kérdést a kutatók. „Sok a munkája.” ,deines pénze kertészre.” „Elutazott, és a kóbor kutyák tönkretették az udvarát” - így a válaszok. „De vajon miért ilyen rendeden Mr. Sanchez kertje?” - tették fel a kérdést a kutatók ugyanazon kép kapcsán a másik csoportnak. „Mert a mexikóiak koszosak, képtelenek rendet tartani az udvarukon” - hangzottak egybehangzóan a feleletek. Valahogy így vagyunk mi is a cigányokkal. Meg a zsidókkal, a románokkal, a szlovákokkal-és ők velünk, viszont. Ezért is ilyen otthonos manapság a Kárpát-medence, mindnyájunk számára. JEGYZET Most kéne abbahagyni PUHA JÓZSEF Azt tervezem, este beülök egy moziba. Ha mégsem, olvasok, vagy rádiót hallgatok. Alényeg, hogyne kerüljektévékészülék közelébe, mert megszokásból bekapcsolnám, és „véletlenül” még arra a csatornára tévednék, amelyen a Megasztár látható. A negyediksorozat a legpesszimistább várakozásaimat is alulmúlta, azújabbdöntővégig- szenvedése már kárt okozna bennem. Valahol nagy hiba, de inkább hibák sorozata történt, mert a tehetségkutató műsor mellékvágányra futott. Öt döntős van még versenyben, öt szimpatikus, ügyes, ám a zene- iparszempontjábóljelentékte- len fiatal. Egyikük sem érdemli meg a győzelmet, talán a dobogós helyezést sem. Szerintem a zsűri is tévedett: a potenciális, eladható sztáijelölteknek az előválogatások során megálljt parancsolt. Úgy érzem, egy-két tehetség (Farkas Zsófi, Ambrus Rita) indokoladanul esett ki, de ez lényegesen nem befolyásolja a verseny összképét. Elkeli gondolkodnunk azon, szükségvan- e minden évben nagy tehetségkutatóra (tavaly ugyan nem volt Megasztár, de volt helyette Csil- lagszületik), mertlehet, hogy elfogytak a tehetséges újoncok. Vagy a műsorokkal van baj, a jelöltek nem látnak mögötte lehetőségeket. Nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy korunk zenei tehetségkutató-versenyeineka pozitívumai vagynegatívumai vannak-e túlsúlyban. Az örömteli, hogy olyan fiatalok is lehetőséget kapnak, akik e nélkül a le- mezkiadókküszöbéigsemjut- nak. Ha nem volna Megasztár, ma nincs Tóth Veránk, Oláh Ibolyánk, Gáspár Lacink, Carame- lünk, Rúzsa Magdink. Végre nem a külső számít, pontosabban, bebizonyosodott: ha kell, az egyszerű vidéki lányból is lehet bombázót csinálni, lásd Magdi. A másik oldalon viszont az ilyen műsorok világszerte munkanélküli sztárok tucatjait termelik - a kis piacokon meg főleg-, a valódi győztesek is csak egy, legfeljebb két nagylemez erejéig adhatók el, aversenyekugyanis átalakították a könnyűzene-fogyasztási szokásainkat. Folyton új arcokra vágyunk, és gyorsan megunjuk őket. Nem normális, hogy az első Megasztár-győztes, Tóth Vera négy és fél évvel a diadala után már eladhatatlan, harmadik albuma a boltok polcain porosodik. Ha találkozom vele, megkérdem, milyen a lelkiállapota, hogyan tudjaeztmeg- emészteni. A szlovákiai helyzetre most hadd ne téijekki, mert itt még a magyarországinál is jóval siralmasabb a helyzet. Anegye- dik Megasztár döntősei közül néhányuknaklesz nagylemeze- annyinak biztosan nem, mint a korábbi sorozatokban-, de kimagasló eladást egyikük sem fog produkálni, még egy album erejéig sem. Sajnálom őket, meggyőződésem, nem is sejtik, hogy a mostani látszólagos csillogást- villogást az ő esetükben még gyorsabban felvált) a a közöny.
