Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-03 / 254. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 3. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Independent: az utolsó erőd „Fekete amerikaiak az elmúlt években a katonaságnál és a politikában is elérték a felsőbb szinteket. Az amerikai elnöki hivatal azonban mégis valami más. Amennyiben Barack Obama elnök lesz, a feketék az utolsó erődítményt is beveszik. Ez nem fogja azt jelenteni, hogy sok fekete amerikainak köny- nyebb lesz az élete, vagy hogy a hátrányos megkülönböztetés az egyik pillanatról a másikra eltűnik. Nem szabad azonban alábecsülni azt a pszichológiai hatást, amelyet Obama győzelme jelentene az Egyesült Államok számára, azt az ösztönző üzenetet, amelyet egy ilyen siker a világ számára jelentene” - véli a londoni lap. De Volkskrant: Amerika új arca „Obama jelöltségét annak is köszönheti, hogy ellenzi az iraki háborút. Még mindig vissza akarja vonni az amerikai csapatokat belátható időn belül. Ugyanakkor a fokozott katonai műveletek viszonylagos sikerét is méltatta. Teljes egészében támogatja az afganisztáni missziót. Általában nem kelt olyan benyomást, mintha kockára akarná tenni a stratégiai amerikai érdekeket. Mindazonáltal minden arra mutat, hogy a diplomácia számára lényegesen nagyobb szerepet játszik, mint játszott a még hivatalban lévő elnök esetében, s hogy diplomáciailag sokkal ügyesebb lesz. Ami szintén számít: egy, a Fehér Házba beköltöző Obamával Amerika a világnak minden tekintetben teljesen új arcát mutatná, szemben a minden oldalról becsmérelt Bushsal, vagy a bár tiszteletre méltó, de mégis csak berozsdásodott veteránnal, McCainnel” - állítja az amszterdami újság. Mladá fronta: Obama nem őrült Barack Obama nem őrült kommunista, s elnöki megbízatása talán nem fog katasztrófával végződni, ám érvei elképesztőek. Egy olyan férfit, aki utópiát ígér, ugyanúgy, ahogy a kommunisták tették és teszik, nem lehet komolyan venni. A forradalmi Obama mindenkinek azt ígéri, hogy jobban fog menni a sora, ha ó irányítja az országot. Ha bárki is elhiszi ezt az utópiát, csalódás vár rá. Csak remélnilehet, hogy retorikája csupán választási retorika, azaz hazugság - véli a cseh napilap kommentátora. Chicago Tribune: történelmi döntés A nyolcadik legnagyobb példányszámú amerikai lap, a Chicago Tribune is Obamát szeretné elnöknek. A döntés azért különös, mert a lap több mint 150 éves történetében ez az első eset, hogy demokrata jelöltet támogat. Egy friss tanulmány szerzői állítják, ha valami, akkor éppen a Chicago Tribune-éhez hasonló „átszavazás” számít. (MTI) (Peter Gossányi karikatúrája)- Talán csak az öregedést nem lassítja a világgazdasági válság. Az Egyesült Államok elveszítette egykori befolyását Közép- és Kelet-Európábán Nem búsulunk Bush után Néhány évvel ezelőtt Közép- és Kelet-Európavoltkommu- nista országai még George W. Bush és kormánya kedvencei voltak, de most, az amerikai elnökválasztás küszöbén ezekben az országokban sem siratjákajelenlegi amerikai elnöktávozását. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Közvetlenül az iraki háború kezdete (2003 tavasza) előtt Donald Rumsfeld akkori amerikai védelmi miniszter bevezette az „új Európa” fogalmát, dicsérve a háborút helyeslő Kelet- és Közép-Európát, és ócsárolva a „régi Európa” államait, amelyek többsége rosszallotta az Irak ellen tervezett inváziót. Párizsban és Berlinben időközben alábbhagytak azok a félelmek, hogy az Európai Unió új tagállamai az amerikai külpolitika „trójai falovai” lesznek az integrációs szervezetben. A posztkommunista európai országok zöme csatlakozott az Európai Unióhoz, és európa- izálta külpolitikáját. „Egyre Euró- pa-pártibbak leszünk, mert látjuk az EU-tagság közvetlen előnyeit” - állítja Zbigniew Pisárski lengyel politikai elemző. A térség országaiban az emberek általában inkább Barack Obamát kívánják a Fehér Házba, de ennek nem sok köze van magához Oba- mához. Bush elnök nagyon népszerűtlen Európában, John McCain republikánus párti elnökjelöltet pedig Bush folytatásának tekintik, ezért bárkit szívesebben látnának, mint őt - magyarázta Michael Romancov politikai elemző. A lengyelek 62%-a mondta, hogy Obamára szavazna, ha tehetné, a Cseh Köztársaságban pedig 68,3% rokonszenvez inkább Obamával, mint republikánus párti ellenfelével. Ám mégsem egyértelmű a dolog, hiszen a több évtizedes orosz uralom nyomasztó emléke miatt az Egyesült Államok még mindig a biztonság szinonimája a kelet-európaiak számára. „Minél fenyegetőbb Oroszország magatartása, annál Amerika-barátabbak a lettek” - fogalmazott Peteris Vin- kelis lett politikai elemző. Annette Heuser, a német Bertelsmann Alapítvány munkatársa pedig arra mutatott rá ezzel kapcsolatban, hogy míg Obama nem sokat beszél Oroszországról, McCain az egész posztkommunista időszakban következetesen kiállt a kelet-európai demokrácia fejlesztése mellett. ,Amióta a Bush-adminisztráció 2001-ben hivatalba lépett, az Egyesült Államok elveszítette egykor roppant befolyása legjavát Közép- és Kelet-Európábán” - érvel a The American Interest folyóiratban Charles Gáti. A magyar születésű amerikai politológus, a washingtoni Johns Hopkins Egyetem tanára ezt részben elkerülhetetlennek tartja: a kilencvenes években ezek az államok egy emberként fordultak még Washingtonhoz tanácsért, a mostani évtizedben viszont az Európai Unióban horgonyoztak le, amely ellen- súlyozhatatlan anyagi előnyöket is kínál. A befolyás elvesztése a térséget kész helyzet elé állító Bush- kormány olykor kifejezetten lekezelő külpolitikájának az eredménye. A szerző ez utóbbinak példájaként említi, hogy a lengyelekkel a rakétavédelmi rendszer fejlesztéséről folytatott tárgyalások során az amerikaiak nemcsak a saját álláspontjukat küldték meg, hanem előre megfogalmazták az elvárt varsói választ is. Gáti amellett érvel: az Egyesült Államok azért is elhanyagolja térségünket, mert lefutottjátszmának tartja. A régió tíz amerikai misszióvezetőjéből nyolc nem karrierdiplomata, és csak egyikük (a pozsonyi nagykövet) beszéli a helyi nyelvet. A fogadó országok arra a következtetésre jutottak: Amerika úgy kezeli őket, mint a Bahamákat. Úgy vélik (a térségben), Közép- Európa annak az áldozata, amit „kipipálásszindrómának” nevezhetünk. A hivatalos Washington láthatatlan pipát tett ezen tíz ország neve mellé, abban a téves hitben: Amerika küldetése náluk már befejeződött, ezek az országok visszafordíthatatlanul Washington térfelén vannak. Márpedig Charles Gáti szerint a régió politikailag kiszámíthatatlan. A függetlenség és a szabadság kivívása után csaknem két évtizeddel is „különböző csábítások és illúziók kísértik”. A szavazatszerzéshez elég csak „a kommunistákat, a hálátlan Nyugatot hibáztatni, a zsidókra vagy a romákra mutogatni, megígérni, hogy véget vetünk a korrupciónak”, emellett még ritkább, hogy megértsék a szomszédos ország különböző érdekeinek és szükségleteinek legitim voltát - ezért Gáti arra inti az amerikai diplomáciát: figyeljen oda ezen országokra. (MTI, NSZ) Az USA különösen sérülékeny lesz az új elnök kormányzásának első évében Amerikai kémfőnök: nehéz idők jönnek MTl-HÍR Az Egyesült Államok különösen sérülékeny lesz az új amerikai elnök kormányzásának első évében: fokozódik a nemzetközi bizonytalanság, növekedni fog egy újahb terrorista támadás veszélye, hosszabb távon helyi viszályok alakulhatnak ki és Amerika nemzetközi befolyása tovább csökken - figyelmeztetett a nemzeti hírszerzési igazgató. Mike •McConnell kiemelte: az Egyesült Államok különösen a következő elnök hivatalba lépése utáni hónapokban lesz sérülékeny biztonsági szempontból. Kifejtette: mindig történik valamilyen meglepetés nem sokkal azután, hogy egy új amerikai elnök mandátuma elkezdődik. Utalt arra, hogy a Clinton- és a Bush-adminisztráció elején is terrorista támadás történt. McConnell szerint a „feltételek kedvezőek” ahhoz, hogy a terrorcsoportok számban és befolyásban erősödjenek a Közel-Keleten és a világ más részein is, és a technológiai fejlődés révén képesek lesznek arra, hogynagy méretű biológiai vagy radioaktív támadást hajtsanak végre. A hírszerzési igazgató szerint az Egyesült Államok biztonságát fenyegető kockázatok mellett Washingtonnak egyéb súlyos kihívásokkal is szembe kell néznie. Ezek között említette a helyi konfliktusokat, valamint azt, hogy a gazdasági hatalom Nyugatról Keletre helyeződik át. Kitért arra, hogy a jelenlegi folyamatok folytatódása esetén a vagyon jelentős áttelepü- lése fog végbemenni Kína, India és Oroszország irányában, ez pedig az Egyesült Államok befolyásának csökkenésével jár majd. Külön kiemelte: az elkövetkező 20 évben Kína valószínűleg minden más országnál nagyobb hatást fog gyakorolni a világra. McConnell a veszélyek között azt is megjegyezte, hogy csaknem négy tucat olyan nemzet van a világon, ahol a népesség gyors gyarapodása, valamint a klímaváltozás miatt 2025-ig kínzó ivóvízhiány fog fellépni. Ez a vízhiány szerinte megjósolhatatlan feszültségekhez vezet majd a világközösségben. KOMMENTÁR Hol itt az idióta? LOVÁSZ ATTILA Nagyon jól jött a hétvégi dunaszerdahelyi botrány. A szlovákiai és a magyarországi sajtó majd nagyokat írhat rendőrökről, balhézó szurkolókról, nem balhézó résztvevőkről, a 0:4-es végeredményről, a kevésbé intellektuális (lánykori nevén bulvár) sajtó pedig elcsámcsoghat a magyar és szlovák kérdéseken, nem kizárva az egymásra való anyázást. Jól jött a dolog, mert elfedi azokat a valódi problémákat, amelyek hétről hétre nagyobb aggodalomra adnak okot a kormányfő viselkedése és kijelentései miatt. A kormányfő ugyanis leidiótázta a sajtót, s ez nem is volna akkora baj, ha a médiaidiotizmus válogatott alakítóit vette volna a szájára. A senkikből percek alatt médiasztárokat gyártó sajtó nem nagyon zavarta a tisztelt miniszterelnököt. Az a sajtó zavarja, amelyik a most már egyre látványosabb gott- waldi, husáki, szó szerint marxista Chávez, Mao vagy Castro szájába jobban illő mondatokra, kijelentésekre és fenyegetésekre mutat rá. Pl. arra, hogy a tisztelt miniszterelnök a kommunista Vietnammal ápolna meghitt kapcsolatokat, miközben az igenis égető gondokat megoldandó magyar-szlovák csúcs nem bír összejönni. Csak nem az a baj, hogy Budapestre nem lehet menetrend szerinti géppel repülni? Talán mégsem itt keresendő a válasz. Idióták írják hát a sajtót, miközben a miniszterelnök megkérdezi, mikor áll végre a sajtó a kisember oldalára. Nézzük, melyik oldalon áll a sajtó az elmúlt hetek történéseinek fényében. Tisztázzuk először az idióta fogalmát. Az idiotizmus az ún. könnyű agyi diszfunkciók legsúlyosabbika (a debilitást és az imbecilitást követve). Az idióta sok mindent nem képes felfogni, de jobbára jogi cselekvőképessége és önállósága megmarad, önmagára és környezetére nézve ártalmatlan, nem kell attól tartani, hogy károkat okozna. Intellektuális teljesítménye valóban csapnivaló, emocionális készségei viszont meglepően jók. Egy idióta képes szeretni, ragaszkodni, a sze- retetet elválja és a maga módján nagyon erősen viszonozni is képes. A kisegítő iskolákban tanítók vagy lelki sérülteket gondozó szülők erről sok szépet tudnának mesélni. Egy idióta viszont nem képes szintaxisban gondolkodni, a legegyszerűbb mondatszerkezetekkel kell őt megszólítani. Az idióta nem képes komolyabb matematikai funkciók felfogására, valószínűleg a hosszú távú tervezés sem az erőssége. Egy idióta pl. nem tudhatja, hogy a gázárakat nem a Ruhrgas és a Gaz de France egyébként nem is berlini központjában határozzák meg, hanem azok diktálják, akiknek gázuk van. Például az orosz Gazprom Fico által tisztelt jeles képviselői. Egy idióta azt sem tudhatja, hogy ha egy terméket olcsóbban adunk, mint veszünk, és ezt egyéb forrásokból egyenlítjük ki, akkor a gáz ugyanolyan drága, csak éppen azok fizetik meg, akik nem is használják. Egy idióta azt sem tudhatja, hogy Szlovákia akkor sem lesz önellátó villamos energiában, ha negyven atomerőművet épít, mert annak fűtőanyagát is behozni kényszerül. S azt sem tudhatja egy idióta, hogy bárminemű állami árszabályozás vége a magasabb ár, a kisebb életszínvonal. Hosszú távon a szegénység. Egy idiótának megbocsáthatjuk, ha tulajdon anyanyelvén nem ért meg összetettebb mondatokat. Tehát ha nem érti, hogy a szlovák sajtó igenis a kisember oldalán áll akkor, amikor a Fico-kormány látszólag népbarát villongásait kritikával illeti. Egy idiótától nem várhatjuk, hogy tettének következményeit közép- vagy hosszú távon felfogni legyen képes. S végül: ha a kormányfő nagyon oda akar pörkölni azoknak az újságíróknak, akik nagyon de nagyon bántják a szemét, akkor hagyja békén az idiótákat. Sérültek bár, és sérülékenyek, de szeretetne méltóak. S főleg nem érzéketlen fatuskók. Nem olyanok, mint akiknek pragmatikus cinizmusa például a jelenlegi kormányzati munkában naponta megfigyelhető. JEGYZET „Mert ez az érzés...” BŐD T1TAN1LLA A futball káros a szurkolók egészségére, de ez rendben van. Rendben van, hogy az ember a nagy meccs előtti éjszakán kilencszer felébred, és az órát nézi, reggel van-e már (álmatlanság). Rendben van, hogy összeszorult gyomorral motyog magában, jaj, csak ne jegyen gól, miközben az ellenfél rohamoz, szögletet szöglet után rúg, és lövései alig mennek mellé (gyomorfekély). Rendben van, hogy napokig nem bír beszélni, annyit énekelte, hogy „mert ez az érzés nekem az élet” (hangszálgyulladás). Rendben van, hogy majd’ szétrobban, amikor a bíró lefúj egy sosemvolt szabadrúgást (gutaütés). De az nincs rendben, hogy valaki kórházba kerül, mert a rendőrök minden látható ok nélkül elkezdik agyba-főbe csépelni, nincs rendben, hogy valaki kórházba kerül, mert a rendőrök elől menekülő tömeg a kerítéshez préseli. Nincs rendben, hogy valakit, aki életében először elmegy meccsre, mentőhelikopterrel visznek el - és nem az ellenfél szurkolói verik össze, hanem azok, akik elvileg szolgálnak és védenek-, és végképp nincs rendben, hogy a nézők egy futballmeccsen azt ismételgetik magukban, jaj, csak ne legyen halott. Senki sem tudja, miért törtek be a rendőrök az egyik hazai szektorba a DAC-Slovanon, de ha már ott voltak, ütöttek- vágtak mindenkit. Mert ez az érzés nekik az élet?
