Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-20 / 268. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 20. Kultúra 9 Vujity Tvrtko: „Az újságírás egy óriási hatalom, amellyel meg kell tanulni élni és nem visszaélni A hétköznapi hősök riportere (Kaiser Ottó felvétele) RÖVIDEN Visegrád évezredei - kiállítás Komárom. Holnap 17 órakor nyitják meg a Duna Menti Múze­um főépületében a Reneszánsz Év alkalmából rendezett Visegrád évezredei című kiállítást. A visegrádi Mátyás Király Múzeum gyűjteményeiből rendezett tárlat Visegrád és a királyi palota tör­ténetét mutatja be. A látogatók az elmúlt évtized régészeti ásatá­sai nyomán előkerült, a város és a királyi udvar mindennapjait szemléltető leletek mellett a rendkívül becses reneszánsz csempegyűjtemény eredeti darabjait, továbbá a királyi palota ér­tékes szobrainak másolatát, köztük a Herkules-kút szobordíszé­nek gipsz rekonstrukcióját tekinthetik meg. A kiállítást Kovács Ti­bor, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Szőke Mátyás, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója és Csütör- töky József, a Duna Menti Múzeum igazgatója nyitja meg. Szak­mai bevezetőt Gróf Péter, Gróh Dániel és Kocsis Edit, a Mátyás Ki­rály Múzeum régészei mondanak. A kiállítás 2009. március 16-ig tekinthető meg. (ű) Folkest és táncház a Thália Színházban Kassa. A népművészet, a népzene kedvelőit várják a szervezők arra a folkestre, amely november 22-én, szombaton 19 órakor kezdődik a Thália Színházban. Fellépnek a műfaj jeles kassai kép­viselői: a Csámborgó zenekar, az Új Nemzedék és az Árvácska néptáncegyüttes, továbbá a nagyidai Ilosvai Néptáncegyüttes, a budapesti Fonó zenekar és Kátai Zoltán énekmondó. Az előadás után hajnalig tartó táncház szerepel a programban, (e) A tudományos és ismeretterjesztő irodalomról Turczel Lajos emlékére ELŐZETES Felejthetetlen estét ígér a dunaszerdahelyieknek Vu­jity Tvrtko, a népszerű új­ságíró-riporter, a TV2 ala­pító tagja, több rangos szakmai díj tulajdonosa. Elgondolkodtató, megle­pő, néha szívszorító, más­kor humoros Pokoli törté­netei könyv alakban is ki­vétel nélkül a sikerlisták élére kerültek. JUHÁSZ KATALIN Beszélgetésünk apropóját egy vadonatúj könyv, valamint az a bizonyos dunaszerdahelyi „one man show” adta. Angyali történetek - és ami azóta történt címmel új köny­ved jelent meg, amelyben ré­gebbi történeteid főszereplői­nek nyomába eredsz, hogy meg­tudd, hogyan alakult az életük. Mi volt a legkellemesebb, illetve a legnegatívabb élményed ezzel kapcsolatban? Nagyon veszélyes vállalkozás ez, hiszen ha Gárdonyi utánament volna az Egri csillagok főszereplő­inek, akkor megdöbbenve tapasz­talta volna, hogy Bornemissza Gergelyt felakasztották, Dobó Ist­ván várkapitányt börtönbe vetet­ték árulás és csalás vádjával, a bá­tor Mekcseyt pedig fokossal fejbe verték és meghalt. De Gárdonyi - a legjobb pillanatban - abbahagy­ta regényét. Az én főhőseim kö­zött is van csalódás, de a többsé­gük ma is igazi példakép lehet a magyar társadalom számára. Érezted azt, hogy valamilyen módon befolyásoltad, megvál­toztattad „hőseid” életét azzal, hogy a nyilvánosság elé tártad történetüket? Persze, hiszen a filmjeimnek is volt köze ahhoz, hogy például ha­zatért a vüág utolsó vüágháborús hadifoglya, vagy a Szomáliából hazamenekített kislány, Németh Samíra is. Az újságírás egy óriási hatalom, amellyel meg kell tanul­ni élni és nem visszaélni. Nagyon szeretek segítem az embereknek, ezért is követem főhőseim sorsát. Holnap a Családi Könyvklub meghívására Dunaszerdahelyre készülsz. Mire számíthat az ot­tani közönség? „Hagyományos” könyvbemutatóra, vagy valami egyébbel is készülsz? Ez nem egy hagyományos könyvbemutató, hanem egy „one man show”, filmbemutatóval egy­bekötött élménybeszámoló. Két óra alatt a Föld körül, lepratele- pektól Észak-Koreáig, Ausztráliá­tól Amerikáig. Idén húsz helyszí­nen tartok előadást, többek között Afganisztánban is. Nagyon örü­lök, hogy mindenütt telt ház fo­gad. Erre számítok Dunaszerda- helyen is. Az utóbbi években négy könyved is megjelent szlovákul. Kaptál visszajelzéseket szlovák olvasóktól? Nagyon sok visszajelzést kap­tam szlovák olvasóktól, aminek nagyon örülök. Kértem is a szer­vezőket, hogy a magyar könyvei­men kívül a szlovák nyelvű köny­veimet is hozzák el. A Felvidéken egyébként mindig nagy szeretet­tel várnak, a múlt héten például Révkomáromban nem fértek be a nagyterembe az érdeklődők. Ez nagyon meghatott. Pulitzer-emlékdíjas riporter vagy, úgyhogy magától adódik a kérdés: mekkora a sajtó felelős­sége és szerepe a társadalom formálásában? Feltettem az életemet arra, hogy Hétköznapi Hősöket mutas­sak be a társadalomnak. Szeret­nék példaképeket reklámozni, olyan embereket, akikre rámutat­hatnak a szülők, hogy kisfiam, kis­lányom, szeretném, ha ilyen len­nél. Politikával nem foglalkozom, nagyon civü vagyok. Decemberben Afganisztánba készülsz, ahol magyar és szlovák katonákkal is találkozol. Miről fogtok beszélgetni, illetve mire vagy kíváncsi a helyszínen? Egy rendkívüli élménybeszá­molót tartok nekik, ők meg gon­dolom nekem. Nagyon készülök a találkozóra, mivel még soha nem volt olyan előadásom, ami miatt egy csomó injekciót kellett kap­nom, sőt megtanítottak a páncél­mellényben való menekülésre is. Az ott állomásozó - tudomásom szerint - két szlovák katonának egy kis ajándékcsomagot is viszek a Panta Rhei Kiadó jóvoltából. A Pécs 2010 Európa Kulturá­lis Fővárosa program hivatalos nagykövete vagy. Ez csak amo­lyan jelképes pozíció, vagy konkrét munkád is akad ezzel kapcsolatban? Nagyon sok munkám akad ez­zel, nem jelképes pozíció. Felada­tom a város népszerűsítése, ami­ért mindent meg is teszek. Hama­rosan például Kassára utazom, amely város nem sokkal utánunk lesz Európa Kulturális Fővárosa. Minden egyes rendezvényem résztvevőit meghívom Pécsre, így lesz ez Dunaszerdahelyen is. Na­gyon sok ötletem volt és van, örü­lök, hogy több ezek közül meg is valósult, és annak is, hogy helyhi­ány miatt ezt nehéz lenne felso­rolni. lpolyszalka. A Szlovákiai Ma­gyar írók Társasága és lpolyszalka Önkormányzata szervezésében kerül sor holnap 10 órai kezdettel az I. Tudományos és ismeretter­jesztő irodalmi konferenciára az Ipolyszalkai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola nagytermében (Fő utca 428). A szakmai találkozót Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnöke, és Józsa János, lpolyszalka polgármestere nyitja meg. Nem véletlen a hely­színválasztás, hiszen a konferen­cián elhangzó előadások zöme a község híres szülöttének, Turczel Lajosnak (1917-2007)a pályáját, munkásságát elemzi, az ő emléke előtt tiszteleg. A tanár és iroda­lomtudós Turczel Lajos alakját Mészáros András filozófus, egye­temi tanár idézi fel. Füep Tamás Gusztáv történész előadásának címe: Turczel históriai képe az el­ső két kisebbségtörténeti korszak szellemi életéről. Turczel Lajos a Sarló történetének tényirodalmi megközelítéséről Kovács Endre kapcsán - ebben a témában Kiss József újságíró, történész beszá­molóját hallhatják a találkozó résztvevői. A tudományos iroda­lom és tudományos élet kérdéseit, eredményeit Liszka József etno­lógus, egyetemi oktató veszi gór­cső alá. A szlovákiai magyar isme­retterjesztő irodalom a rendszer- váltástól a napjainkig - e témával foglalkozik Lacza Tihamér közíró, lapszerkesztő. Tóth Pál Péter de­mográfus arra próbál választ ad­ni, milyenek a hálózati és integ­rált kutatás esélyei a magyar tu­dományosságban. A konferencia résztvevői délután felavatják Tur­czel Lajos síremlékét, amelynél Az alapozó emlékezete címmel Duba Gyula József Attila-díjas író tart ünnepi beszédet, (m) A patinás, de életveszélyességig lerobbant és bő egy éve bezárt épület, amely annak idején Európa legnagyobb teátruma volt, nem éli meg közelgő centenáriumát Búcsú az Erkel Színháztól - nosztalgikus nekrológ Az Erkel Színház (Képarchívum) VARGAJÓZSEF Elvégeztetett! A ma még Erkel Színház néven ismert épülettömb sorsa megpecsételődött, és várja a bontás... Hosszú huzavona után ez a kormány döntése, hogy helyet adjon egy új épületkomplexum­nak, melyben majd opera- és ba­lettelőadásokra is alkalmas korszerű színházi részleg is helyet kap. így hát a nagy múlttal rendel­kező, patinás, de életveszélyessé­gig lerobbant és bő egy éve bezárt épület nem éli meg közelgő cente­náriumát. Az eredeti épületet - mert mai formája többszöri átépí­tés eredménye - 1911. december 7-én nyitották meg a Népopera számára, legyezőszerűen táruló nézőtere 3000 nézőt volt képes be­fogadni, s így akkor Közép-Európa legnagyobb teátruma volt. Kezdeti működésének egyik korszakos ténye, hogy 1914. janu­ár 1-jén, a harmincéves előadási ti­lalom leteltével itt hangzott el elő­ször Wagner hattyúdala, a Parsifal.Rainer Frigyes vezényle­tével - aki később mint Fritz Rainer hódította meg Amerikát. A hajdani csillagos események közül csupán kettőt említek: Arturo Toscanini többször is vezényelt e falak kö­zött, és Mécs László, ugyancsak itt tartotta egykoron oly híres szava­lóestjeit. Idővel, az operaelőadá­sok megszűntével az épület ren­deltetése is megváltozott, és a Vá­rosi Színház nevet vette föl, a negyvenes években pedig a Ma­gyar Művelődés Háza néven befo­gadó épületté vált. Itt került sor az akkor oly népszerű Kívánsághang­versenyekre, és itt búgta el Karády Katalin számtalanszor, hogy „muszkaföldön lassan jár a posta”. De voltak az épületben mozielő­adások is, és a Nemzeti Színház is itt játszotta szériában sikeres da­rabjait. Éngedtessék meg, hogy szemé­lyes emlékeimet megidézve egy nosztalgikus nekrológgal vegyek búcsút az épülettől, melyben ma­radandó élmények láncolatában volt részem. Történt ugyanis, hogy 1943 ok­tóberében édesanyám akkor már elsőéves műegyetemista fiacskáját látogatni jött Pestre. Az eseményt azzal tettük emlékezetesebbé, hogy megnéztük a Városiban, a Nemzeti előadásában Schiller re­mekét, a Stuart Máriát. Felejthe­tetlen előadás volt ez, s még ma is szinte látom Tőkés Annát hófehér­ben vonulni a vesztőhelyre... Ezzel az előadással vette kezde­tét viszonyom az épülettel, mely­ben rövidesen egy újabb él­ménnyel lettem gazdagabb. Itt él­tem meg ugyanis életem első élő zenekari hangversenyét. Azon az őszön alakult meg a Rádiózenekar, és annak második koncertjére ze- neakadémista barátaim magukkal vittek. Itt hallottam először élőben Beethoven Hegedűversenyét, s ezt a nevezetes estet nem más vezé­nyelte, mint Rajter Lajos! Akkor még nem tudhattam, hogy éppen Lajcsi lesz az, aki életem legtöbb hangversenyét vezényelni fogja. Ezután a mesés kezdet után jött a háború okozta többéves cenzú­ra... Csak a „paradicsomban tett kéjutazásom” abszolválása után folytathattam tovább tanulmánya­imat Pesten, és ekkor vette kezde­tét a nagy találkozások sora a Vá­rosival, melyet mi méretei és le- pusztultsága okán magunk között „hangárnak” neveztünk. És éppen méreteinél fogva itt kaptak hajlé­kot a nagy zenekari esték, melyek fő aktóije akkor már Otto Klempe­rer volt. Egyik nagy tette az volt, hogy egy évad leforgása alatt bér­letben elvezényelte Beethoven összes szimfóniáját, versenymű- veit és a Missa Solemnist. Talán ennek a nagy élménynek köszön­hetem, hogy örök szerelmeim egyike a bonni mester alkotásai lettek. De itt találkoztam Arthur Ru- binsteinnal, Szvjatoslav Richter- rel, David Ojsztrahhal, itt vezé­nyelte Claudio Abbado a La Scala zenekara élén Verdi Requiemjét, valamint Erich Kleiber Beethoven Kilencedikjét. Aztán 1951-ben jött egy nagy változás, az épületet felújították, és Erkel Színház né­ven az Operaház „kihelyezett munkatere” lett. A nagy híressé­gek abban az időben rendszere­sen jártak Pestre, mind itt de­monstrálták művészetüket. íme egypár név hirtelenjében: Mario Del Monaco (Otelló és Sámson szerepében), Carlo Bergonzi (Ca- varadossi és Albaro a Végzet ha­talmában), Kari Ridderbusch (suszterpoéta a Nürnbergi mes­terdalnokokban), Rajna Kabaj- vanszka (Tosca), James King (Ca- varadossi Sass Sylvia oldalán), a Teatrocommunale di Bologna vendégszereplése Puccini Turan- dotjával, Lamberto Gardelli több évre terjedő, felfedezésszámba menő Verdi-tolmácsolásai és so­rolhatnám tovább az élményeket, de már csak egyetlen eseményt említek, az azonban piros betűs: Kodály Zoltán 80. születésnapja. Felejthetetlen az a hódolat, mellyel a nemzet hódolt nagy ta­nítójának. Utoljára 2006 decemberében voltam az Erkel Színházban, Só­lyom Nagy Sándor ünnepelte jubi­leumát Verdi Nabuccójával. Ákkor még nem sejtettem, hogy amitől félünk, az üy hamar bekövetkezik.

Next

/
Thumbnails
Contents