Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-20 / 268. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 20. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ M VILÁGGAZDASÁG Inkább turisztikai látványosság, semmint busás bevételt hozó üzlet lesz idén az adventi vásár mind a szervezők, mind a kiállítók számára-úja a Világgazdaság. A cikk szerint a szolgáltatás és programok nélküli adventi kirakodás idejétmúlt. A vásárlók inkább a plá- zákat látogatják. Néhány kisebb városban már tavaly sem állítottak standokat a gazdasági körülmények miatt bizonytalan kereskedők. Holnap a budapesti Vörösmarty téri rendezvénnyel kezdődik az adventi vásári idény. A szervező BTH Turisztikai Szolgáltató Kht. ügyvezetője elmondta, a 80 millió forintos költségvetésű rendezvényre 600 ezer látogatót várnak, ezek 70 százalékakülföldi. (mti)- Hidd el, édes fiam, hogy a szocializmusban néhány dolog jobban működött, mint ma. Például a prosztatám. (Peter Gossányi karikatúrája) Elkerülhetetlen volt, hogy a kezdeti lelkesedés kiábrándultságba és letargiába csapjon át Kommunista emlékezők Közjogi méltóságainknak, kormányunknak egy kicsit kellemetlen lenne megünnepelni az átkos rendszer bukásának évfordulóját, ezért nem is szerveztek központi állami megemlékezést. GÁL ZSOLT Paška házelnök Kínába (!) látogatott, Fico nem feledkezett el újra megemlíteni a 89 előtti időszak szociális vívmányait. Gašparovič arra figyelmeztette a fiatalokat, ne feledkezzenek meg arról, hogy a szabadságért néha áldozatokat is kell hozni. Köszönjük az elnök elvtársnak, hogy újra megmutatta a képmutatás csúcsait. De mit is várjunk tőle és társaitól, hisz többségük kommunista volt és mentalitásában az is marad. Ráadásul nem a meggyőzódéses, hanem a helyez- kedős fajtából valók. 1989 után esélyt kaptunk a demokratikus fejlődésre, de akkor kevesen tudatosították, hogy a szabadságból és a jólétből csak annyit kapunk, amennyit magunk megteremtünk. A lakosság többsége egyébként főleg a nagyobb gazdasági jólét elérésének reményében csatlakozott a rendszerváltozást elindító diákokhoz és értelmiségiekhez, és csak akkor ment ki tüntetni a térre, amikor már kicsi volt az esélye, hogy a karhatalom brutális módon elfojtja a megmozdulást. Az átkos összeomlásától a többség az élet- színvonalának látványos javulását várta, leegyszerűsítve: azt, hogy ha bevezetjük a kapitalizmust, akkor két év múlva Ausztria leszünk. Ehhez a némi realitásérzékkel megáldottak, vagy a pesszimisták hozzátették, hogy ez aikár öt évig is eltarthat. Közben a jólétet a kommunizmus gazdasági romhalmazán kellett volna felépíteni egy olyan emberanyagra építve, amely az állami dirigizmus évtizedeiben szocializálódott. A többség korábban megszokta, hogy megmondják neki, mi a helyes, mit gondoljon, mit csináljon és mire szavazzon, cserébe szegényes létbiztonságot kapott az állam bácsitól. Majd 89 után egyszeriben arra biztatták, álljon a saját lábára, vállalkozzon, tegyen felelősségteljes lépéseket, legyen a saját sorsának kovácsa. Ráadásul ez az emberanyag a kommunizmus éveiben egy sor - a gazdasági fejlődést hátráltató - rossz szokást sajátított el. Például az emberek munkába jártak, de nem feltétlenül dolgozni, azt tartották, hogy aki nem lop, az saját családját károsítja meg, megszokták, hogy a hiánygazdaságban egy kis kenőpénzzel hamarabb a kívánt termékhez lehet jutni, és hogy a teljesítménynél sokszor fontosabbak a kapcsolatok meg a talpnyalás. Ezek túlélési stratégiák voltak a kisember számára a szocializmusban, viszont csaknem ellehetetlenítik a kapitalizmus hatékonyműködését. Nyilvánvaló, hogy a rendszerváltáshoz kapcsolódó hatalmas várakozások nem teljesülhettek, elkerülhetetlen volt, hogy a kezdeti lelkesedés kiábrándultságba és letargiába csapjon át. Ez nagyon hamar bekövetkezett, és itt léptek színre a pártba korábban belépő helyezkedők, akik gyorsan köpönyeget tudtak fordítani, a vörös könyvet felcserélték nacionalista vagy szociális gondoskodást ígérő retorikára. Nem véletlen, hogy a 89 utáni politikai életet egy rövid átmeneti időszak elteltével jórészt a volt kommunisták uralták, és ma is ők vannak hatalmon. A második Dzurinda- kormány kivétel volt, amely erősíti a szabályt, de ne feledjük, 2002-ben több mint tízszázaléknyi töredékszavazat veszett el a választásokon, e véletlen szerencse nélkül nem jött volna létre az a kabinet, amely tátrai tigrist csinált Szlovákiából. Ezt figyelembe véve az elmúlt 19 év mérlege nem is olyan rossz: működőképes demokrácia, euro-atlanti integráció, nyitott határok, a térség leggyorsabban fejlődő gazdasága és a 89 előttit most már jóval meghaladó életszínvonal. A legnagyobb gondot továbbra is azok az emberek okozzák, akiket még most is a szocializmusból örökölt reflexek mozgatják. Nem meglepő, hogy rendszeresen kommunistákat szavaznak a hatalomba, és újra meg újra hagyják magukat csőbe húzni a nacionalista és balos populista jelszavakkal. Ez azonban nem a szocializmust felváltó demokratikus rendszer hibája, ez megadja a lehetőséget minden embernek, hogy maga döntsön sorsáról, de nem tehet arról, hogy a többség nem él a lehetőséggel, vagy rosszul dönt. KÉZ,IRAT (V)álságleltár MIKLÓSI PÉTER Mostanában talán csak az lepne meg, ha még meglepne valami... Csodálkoznék például, ha Szlovákiában egyetlen hét anélkül múlna el, hogy az ország legfőbb közjogi méltóságainak megszólalásaiban és a nekik csápoló siserehad megnyilatkozásaiban nem a magyarellenes nacionalizmus acsarbeszéde kapna teret. Elképednék, ha a szlovák nagypolitika húzóemberei lakatot tudnának tenni a szájukra, hogy ne mondhassanak olyanokat, mint amikor Ján Slo- ta lovas bohócnak titulálja Szent Istvánt, Göncz Kingáról pedig kijelenti, hogy rátermettség dolgában Robert Ficónak a sarkáig sem ér föl. Vagy amikor Vladimír Mečiar azt állítja: Antall József visszakövetelte a Csallóközt; Gašparovič államfő pedig a tévékamerák előtt tartja fölöslegesnek a Selye Egyetemet és hozzáfűzi, hogy őszerinte Szlovákiában a magyarok egyébként is csak 300 ezren vannak. Ál- mélkodnék, ha Fico miniszterelnök minden másfeledik megszólalása nem a magyarellenes érzelmek egyértelmű meglovago- lása lenne; sőt, akár hanyatt is esnék a döbbenettől, ha független szakértőkkel aláírt bizonyítékokat tudna végre a nyilvánosság elé tárni a dunaszerdahelyi focibotrány kiváltó okairól. Az is meglepne, ha Magyarországon a Fidesz vezényelte ellenzék végre egyértelműen elhatárolódna, nyíltan szembefordulna az egyenjelszóra egyenruhában egyenparádézó és a sokszínű magyar hagyomány nem éppen fényes korszakának örökségét ébresztgető Magyar Gárdával. Ezzel akár azt is üzenve Sólyom László államfőnek, hogy tavaly augusztusban ő is kiszólhatott volna elnöki lakosztályából, amikor az ablaka alatt eskütétellel vette kezdetét a gárdaszabadság. És tátott szájjal ámulnék, haToroczkay, Buda- házy, ifj. Hegedűs Lóránd és társaik, akik nyüasnyiladozó Árpádsávos zászlók alatt parádézva szónokolnak „a szép és igaz európai gondolatról”, valami mennyei sugallatra rádöbbennének: sem a zászlóégetés, sem a határblokád, sem a focistadion lelátójára feszített Nagy-Ma- gyarország zászló, sem holmiféle (állítólag a magyar kormánynak tőlünk üzengető) Nemzeti Órsereg defilírozása Királyhe- mecen nem segít, hanem árt a felvidéki magyarságnak. Ók, a hőzöngő hősök ugyanis hazamennek, vagy kiutasítják őket; mi viszont itt maradunk. Ficóval és Gašparovičcsal, Slotával és Mečiarral, Belousovovával és Mikolajjal. Azt viszont már egyenesen szédületesnek tartanám, ha az MKP - a sorozatos szűkagyúság, az utcai hőbörgés láttán - észrevenné: a kifelé üzengető befelé fordulás helyett nyűt sisakkal, előrelátásra épülő helyzetfelismeréssel elébe lehet/kell menni a balhék jelentős hányadának; és ha e két lépéssel előbbre gondolkodó körültekintés dacára mégis ramazúri van, akkor bizony a határon túlra is őszintén megizenni, nekünk, itt élő magyaroknak nemcsak á szlovák nacionalizmus örvénye jelent veszélyt, hanemépp oly káros az odaát megtűrt, főképp az ellenzék által farizeus mód elsumákolt kukaborogatás, mocskostó- tozás, egyenruhában riogató parádézás is. Ugyanis a felelősség- teljes ráció és az ép elme szava még nem jelent megalkuvást! Az pedig már szinte óriási dolog lenne, ha az imént leírtakért nem az igazmondó jegyzetíró volna egyesek szemében a bűnbak. Mert annyi hozzáfűzendőm azért még akad mindehhez, hogy mind Szlovákiában, mind Magyarországon a józan ész és az empátia helyett, sajnos, az álság „pacifizmusa” kerekedett felül: a politikusok közül sem itt, sem ott senki sem harcol a hülyeség ellen, mert senki sem ellensége önmagának. Ennek eredménye pedig, hogy a szlovák-magyar viszonyban a globális felmelegedésnél is nyugtalanítóbb a globális elhi- degülés. KOMMENTÁR Hiperaktivitás AAAL1NÁK ISTVÁN Jó néhány hónapnakel kell telni, hogy áttekinthetőbbé váljon a világ- politika. Amostani átmeneti állapotot csak részben okozza az amerikai elnökváltás miatti tehetedenség: a hivatalban le vő elnök már nem akar komolyelkötelezettségetjelentőlépésekettenni, amegválasztott el- nökmég nem tehet. Az európai csúcsvezetőkkijelentései is növelik a fe- jekbenazűrzavart.AzEUamúltpéntekenúgydöntött,felújítjaOrosz- országgalagrúziai háború miattmegszakítotttárgyalásokatazúj partnerségiszerződésről. Scheffer NATO-főtitkártegnapelőtt azt mondta, ő el is menne Moszkvába, hogyanagyon megromlott NA- TO-orosz viszonyjavításáról tárgyaljon, de a tagországoknem akarják. Hogy is van ez? Az EU és a NATO nem ugyanaz, de tagságuk nagy- részt-szerencsérenemteljesen-ugyanazokbólazállamokbóláll. Mást mondanak egyes országok a NÁTO-ban és mást EU-tagként? Ez is benne van a pakliban. Az EU politikájára a soros elnökséget betöltő, hi- peraktivitásbanszenvedőNicolasSarkozynyomjará bélyegét. ANA- TO-ban - szerencsére - az USA viszi a prímet, és olyan fontos, termé- szetszerűennemEU-tagszövetségesekreszámíthat,mintKanadavagy Törökország. Az EU-ban az új orosz vonal elfogadására Sarkozy kényszerítette rá a Moszkvától erősen ódzkodó lengyeleket és balti államokat. Ezt a NATO-ban nem tudja megtenni, Párizs hivatalosan nem tagja aNATO-nak-állítólagjövőretérvissza. Az amerikai vezetószerepa NATO-ban természetes. AhadikiadásoktetemesrészétazUSAvállalta, csak az amerikai hadsereg képes arra, hogykomolykonfliktus esetén bárhol és bármikor be tudjon avatkozni. Egy-két európai állam hadereje megközelíti, de arossznyelvekszerint az európai országok többségeképtelenlenneamerikaisegítségnélkülmegvédenimagát. A NATO tavalyi bukaresti csúcsán az állam- és kormányfők amellett tettékleagarast,hogyszükségvanazamerikairakétavédelmirend- szerelemeinekcsehországiéslengyelországi telepítésére. Sarkozy pénteken, az EU-orosz csúcson azt mondta Medvegyevnek, Moszkvának igaza van, az amerikai telepítés nem növelné Európabiztonságát, amivel nagyon feldühítette a cseh és a lengyel kormányt. Megpersze Washingtont, olyannyira,hogyafranciaelnökegynappalkésőbbaz amerikai fővárosbankénytelen volt visszatáncolni. AG20 csúcson már elképzelhetőnektartotta,hogyacseh és lengyel telepítésinkábberősíti az európai biztonságot. Miért kellett akkor illegetnie magát a külpolitikai kérdésekben szintén ellentmondásosan nyilatkozgató, tapaszta- latlan és Putyin által madzagon rángatott Medvegyevelőtt? Sarkozy nagyon örült neki-hiszenő közvetített-, amikor Moszkva megdicsérte az EU-tagrúziaiháborúbanképviseltreális álláspontjáért, elítélte viszont a NATO-t, amely bekeményített. A francia elnökel- gondolkodhatna azon, hogy az új putyini irányvonal és nemzetközi cé- lokismeretébennagyongyanúsaz.havalakitazoroszokdicsémek.Az európai tisztánlátás nagymértékbenfüggattól.mikéntviselkedika francia államfő, halejára féléves francia uniós elnökségi megbízatás, és e tisztet januárban Csehország veszi át. Párizs ajelekszerint már dolgozik azon, hogyvalamilyen módon megfosszák Prágát az elnök- séggeljáró bizonyos kompetenciáktól. Sarkozy Európa vezéralakja, a világpolitika - egyszemélyes - meghatározó tényezője szeretne lenni. Ha nem sikerül kordában tartani korlátlan ambícióit, zűrös időszak elébe nézazegészunió. PUSKA Rendelet Ratióval MÓZES SZABOLCS ATanuljunkazÚj Szóval! Nyolcadikosoknak kiadotttörténelem munkafüzeteinkhez találnakitt segédanyagot a diákok. „Die Schule ist und bleibt ein Politikum”,azaz aziskolapoliti- kum, közügy és az is marad - mondta Mária Terézia, aki ennek ajegyébenadtaki231 éwelez- előtt a modem magyarországi oktatási rendszer alapjátjelentő királyi rendeletét, az 1777. évi Ratio Educationist. A16-17. szá- zadban-ahárom részre szakított, belviszályokkal, valamint felekezeti konfliktusokkal terhelt országban uralkodó mostoha vi- szonyokellenére-Magyarorszá- gon egyre nőtt az iskolák száma. A18. század derekán a korabeli összeírásokszerintmár mintegy 4000alapfokú és közel 100 középfokú oktatási intézmény működött, amiakorabeliEurópa mércéjével is jelentős teljesítmény. A felvilágosodás terjedése nyomán mind nyilvánvalóbbá vált,hogy az iskolamintakorsze- rű műveltség teijesztője megkerülhetetlen társadalmi, sőt politikai tényező, s a felette való rendelkezés elsőrendű hatalmi kérdés. Ígyjelentmegaziskoláértví- vott politikai küzdelem porondján-ahagyományosiskolafenn- tartó egyházak mellett- az állam, az uralkodó; akirálnynő. Mária Terézia szívügye volt az oktatás. 1777-ben Budára helyeztette a nagyszombati egyetemet, 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet (ekkor lett állami egyetem anagyszombati), 1777-benpedig kiadta az alsófokú iskolarendszert gyökeresen átalakító Ratio Educationist. Arendelet értelmében minden 6-12 éves gyermek tanköteles. Afelekezeti iskolákat a Ratio Educationis állami felügyelet alá vonta, közhasznú tárgyakat tett kötelezővé, és előírta a nyári iskolaszünetet a mezőgazdasági munkákidejére. A„min- denkire érvényes oktatási rendszerről” abban a formában, ahogyan azt mind a mai napig óvják és fejlesztik, természetesen mégszó semlehetett. Adöntő modemizációviszontcsaka 19. századmásodikfelébenbekövet- kező ipari forradalomnak köszönhetően indult meg. Mária Terézia rendelete katalizátora volt a mindennapi iskolai gya- korlatnakés a reformkorban kikristályosodó nemzeti és polgáriművelődési és iskolafejlesztésiprogramjának. Ez 1848siker- telenkísérletétkövetőenaki- egyezés után, Eötvös József nagyszabású vállalkozásában, a modem magyarországi közoktatási rendszer megteremtésében és eredményes dualizmus- kori fejlődésében teljesedett ki.