Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)

2008-11-19 / 267. szám, szerda

10 Kultúra

ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 19. www.ujszo.com

RÖVIDEN

Ferdics Béla és Ferdics Gábor kiállítása

Dunaszerdahely. Holnap 17 órakor nyitják meg a Csallóközi Múzeumban a képzőművész testvérpár, Ferdics Béla és Ferdics Gábor Párhuzamok című közös kiállítását. A tárlatot 2009. január 12-éig tekinthetik meg az érdeklődők, (ú)

Könyvbemutató a Vámbéryben

Dunaszerdahely. Fóthy János Oroszka évszázadai című kötetének bemutatója lesz holnap 18 órakor a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. „Az Oroszka évszázadai című könyv szerzőjét minden bizonnyal a szülőföld szeretete biztatta műve megírására. Az a meggyőződés vezette, hogy helytörténeti munkája, faluja évszázadainak históriája, belehelyezve egy tágabb történelmi keretbe, tanulságos lesz nemcsak a község és környéke mai lakosai számára, hanem a jövő nemzedékek is haszonnal olvashatják majd” - írja a könyvről Mayer Judit. A kötetet az esten Grendel Lajos Kos- suth-díjas író mutatja be. (ú)

Gály Katalin Kibontakozása

Budapest. Unfolding/Kibontakozás a címe Gály Katalin kiállításának, amely ma 18 órakor nyílik a Magyar Műhely Galériában. A pozsonyi képzőművész kiállítását, amely december 12-ig látható, Szombathy Bálint, a vajdasági író, költő, multimedális művész nyitja meg. (ú)

Eastwood thrillert forgat Spielbergnek

Los Angeles. Clint Eastwood Hereafter (Túlvilág) címmel filmet forgat Spileberg DreamWorks stúdiójának. A Variety című szaklap csütörtökön közölt értesülése szerint a rendező már tárgyal a szerződésről. A természetfölötti thriller M. Night Shyama- lan Hatodik érzékének stílusában készül majd, de a Peter Morgan (Nixon) által jegyzett forgatókönyvről egyelőre semmi egyéb nem szivárgott ki. A két Oscar-díjas filmmágus már többször dolgozott együtt: Eastwood A dicsőség zászlaja és Levelek Ivó Dzsimáról című második világháborús eposzainak is Spielberg volt a producere. A 78 éves Eastwood a minap erősítette meg, hogy esze ágában sincs letenni a lantot, s miközben idén ismét két filmje (Elcserélt életek, Gran Torino) került moziba Amerikában a fesztivál- és Oscar-szezonra, több új filmterven is dolgozik már. (mti)

Venczel Vera Kulcsár-verseket mond

Pozsony. November 21-én lesz a IV. Kulcsár Tibor Szavalóverseny a Pozsonyi Casinóban. Kísérőrendezvényként Örökség címmel összeállítást hallhatnak a költő verseiből. A 14 órakor kezdődő műsorban közreműködik Venczel Vera Jászai-díjas színművész és Juhász László, valamint Papp János hangfelvételről. A műsort szerkesztette és bevezeti Juhász Dósa János, (ú)

MOZIJEGY

Tükrök

Ben Carson (Kiefer Sutherland) alig egy éve még sikeres rendőr volt, aztán véletlenül lelőtt egy beépült nyomozót, és nemcsak a munkáját vesztette el, de teljesen kicsúszott a lába alól a talaj: inni kezdett, megromlott a kapcsolata a feleségével és a gyerekeivel, elköltözött otthonról, és a húga kanapéján húzza meg magát. Kísérletet szeretne tenni arra, hogy összeszedje magát és visszatérjen a családjához, ezért munkát vállal mint éjjeliőr az egykori Mayflower áruház kiégett romjainál. Carson éjszakánként bejárja a komor, elüszkösödött romokat, és valami hátborzongatót vesz észre a hatalmas, díszes tükrökkel kapcsolatban, amelyek egykor az áruház büszkeségei voltak: megdöbbentő, borzalmas dolgok tűnnek fel a homályos felületeken. Carsonnak nemcsak azokkal a rettenetes emlékeivel kell szembesülnie, amelyektől szabadulni szeretne, de úgy tűnik, hogy a tükrök képesek a valóságban is változásokat előidézni, hiszen Carson a saját bőrén is érzi, ami a tükrökben megtörténik. A volt rendőrnek most már nemcsak saját belső démonjaival kell harcolnia, hanem azokkal is, amik rátámadnak a tükörképére, miközben a hús-vér Carson is vérezni kezd, görcsökben rángatózik és fuldok- lik.

Mirrors / Zrkadlá. Amerikai horror, 2007. Rendező: Alexandre Aja. Szereplők: Kiefer Sutherland (Ben Carson), Amy Smart (Angela Carson), Frank Mayers (James Benton), Jason Flemyng (Larry Byrne), Paula Patton (Amy Carson), (port.hu)

(Képarchívum)

Karina Horitz Hibrid memóriák című szuggesztív kiállítása e hét végéig látható a somorjai zsingagógában

Sorsok, jelek, falak

Épületek. Kőből, fából vagy téglából emeltek. Az élettelennek látszó, szilárdan és némán magasodó falak között azonban mindig ott vibrál az élet. Hiszen embereknek készültek. Biztonságot, menedéket nyújtó otthonnak. Közösségek találkozóhelyeként.

MISLAY EDIT

A néma épületek, ha „szerencséjük” van, és nem semmisítik meg őket, sokszorosan túlélik hajdani lakóikat, látogatóikat. Ám azoknak a lénye, akikkel egy időben összefonódott a sorsuk, hagynak rajtuk valamiféle „lenyo- matot”. Életük egy szeletét, sorsukat „beisszák” a falak. Különös kötés jellemez bennünket, embereket és a helyeket (házakat, épületeket), amelyek kulisszái között életünk zajlik (lezajlik). A szülői ház, amelyben felnövünk, az utca, amelyen évekig járunk, az ismerős templom, a város egy szeglete - olyan kapaszkodók, a biztonságnak olyan illúziói, amelyek révén szilárdnak érezhetjük a talajt a lábunk alatt, akkor is, ha sok minden meginogni látszik... Az idővel többnyire sikeresen dacoló épületek helyhez kötöttek, ám körülöttük, bennük folyton változik az élet, változnak a lakók: nemzedékek sora követi egymást. Emberek, akik jönnek valahonnan, hogy aztán tovább sodorja őket a sorsuk vagy a történelem vihara, emberek, akik valamerre tartanak, s mindig megpróbálnak valamiféle otthont, mentsvárat kialakítani maguknak. Újabb és újabb helyek

és falak, amelyek közt jelet, nyomot hagynak - életük egy újabb szeletének jelét. Lenyomatát annak: hogyan alakítjuk életünk „kulisszáit”, és hogyan alakítanak ők bennünket?

Karina Horitzot, a Budapesten élő fiatal angol képzőművészt ez, az emberek és az épületek kapcsolata, a helyváltoztatás foglalkoztatja. A somorjai zsinagógában látható Hibrid memóriák című kiállítása a szakrális építmény eredeti funkciója és az ahhoz kötődő hajdani helyi zsidó közösség emléke előtt tiszteleg sajátos művészi eszközzel. A zsinagóga és maga a város, Somorja történelmére „rí- meltetve” a művész saját családi fotóiból készített egyfajta „múltjelen” montázst, mivelhogy, mint mondja: „mint bármely más család története, az én családomé is nemzetiségek, vallások és ehhez kapcsolódó családi történetek sokaságát rejti magában”. A fekete-fehér családi fotókba - amelyek közül a legrégebbiek az 1920-as években, a legfrissebbek pedig az 1960-as években készültek - belevetül a jelen. A művész a montázstechnikával saját személyét - személyiségét, sorsát - „lépteti be” a régi fotókba. Vállalva ezzel a múltját, a gyökereit, s bemutatva egy család, egy közösség élettörténetét. S talán választ fogalmazva meg arra is, mi minden történt, milyen sorsok, életek találkoztak össze, milyen utakon mentek végig, hányán hagyták el otthonukat és kerestek új otthont, új hazát, míg világra jött ő.

Karina Horitz szuggesztív hangvételű, erős érzelmi töltetű, látványos kiállítása e hét végéig még megtekinthető az At Home Galleryben.

(Kiss Csaba felvétele)

Felmérhetetlen a hatás, melyet Franz Schubert kortársaira és a következő nemzedékre gyakorolt

Fellángolások a szív mélyéből s magaslataiból

DOLÁN R. ÉVA

Ma ünnepeljük Franz Schubert halálának 180. évfordulóját. E rövid életű, nagy bécsi lángelme után nagyon kevés írott hagyaték maradt ránk: csupán néhány naplóoldal, levél, vers, feljegyzés. A hozzátartozóknak, ismerősöknek, barátoknak hozzá intézett levelei, tehát a közvetett korabeli dokumentációs anyag sem rúg sokra, és korabeli kritikák, értékítéletek is csak gyér számban állnak rendelkezésre.

Bécs külvárosában, Lichtent- halban született, ahol apja egy magániskola tanítója volt. A nehéz anyagi körülmények között élő család tagjai tevékenyen hozzájárultak a tehetséges gyermek zenei képzéséhez. Apja hegedűre, bátyja zongorára tanította. Hatéves korában a bécsi „Sängerknaben” udvari énekkar tagja lett. Ezután került Beethoven egykori tanárához, Salierihez. 1814-ben, hogy elkerülje a katonai szolgálatot, apja mellé került tanítónak. Néhány év múlva azonban búcsút mondott ennek a fárasztó és számára terhes hivatásnak és megpróbált „szabad” művészként megélni.

Schubert időnként óraadásból tengődött. Két ízben Magyarországon is működött. A magyar származású Unger gazdasági tanácsos ajánlatára 1818 és 1824 nyarán Esterházy János gróf zselí- zi kastélyába került zenetanítónak, ahol a család leányait tanította zongorázni. Schubert magyar kapcsolatait illetően azonban téves és alaptalan az a feltevés, hogy a szolgaszemélyzettől magyar parasztdalokat is hallott, s ezekből

(Képarchívum)

merített volna. Zselízen is csupán az akkor divatos verbunkos dallamokat, cigányos és műkedvelők által szerzett nótákat hallhatta. Valamennyi magyaros frázisa, ritmusa, valamint ezek harmonizálása arra vall, hogy Schubertre mély hatást tett a magyar cigányzene.

Schubert ízig-vérig bécsinek tartotta magát. Bécsben az idő tájt a zene nagy közkedveltségnek örvendett. Dittersdorf, Haydn és Mozart, s a mögöttük mindinkább föltűnő Beethoven a társadalom különböző rétegeiben ismert, hallgatott és ünnepelt zeneszerzők voltak. A meginduló polgáriasodás évtizedeinek embere a szigorúan szerkesztett, kimért hangú zene helyett inkább szabadabb, színesebb, kedélyesebb és érzelmesebb muzsika után vágyakozott. Schubert ilyen zenével ajándékozta meg korát, de életében nem tudott igazán érvényesülni. A klasszika tökélyére, a forma és tartalom

összhangjára törekedett, de a romantikus tartalommal megtöltött, a színes, újszerű dallamok, harmóniai ötletek és táncos ritmusok tobzódó sokaságával telített opusai nem maradhattak meg a klasszikus formakeretben. Művészete inkább a gyönyörű, boldog- ságos muzsikálásban, mint tartalmi egyensúlyban, szilárd szerkezetben teljesedett ki. A klasszika eszményei előtt hódolva végig a romantika és a líra muzsikusa marad. Művészetét költői merengés, fantasztikus képzelet, édes misztika, olykor a démoniát súroló mágia és folytonos sóvárgás jellemzi egy szebb, több megértéssel teli világ után. Az elemző zenetörténet Schubertét a paradoxonnak tűnő „klasszikus romantikus”jelzővel illeti, mivel művészete Mozart és Beethoven alkotásainak tudatos folytatása.

Schubert világnézetének kérdése is többrendbeli vitára ad alkalmat. Szíve mélyéből megvetette a politikai légkört, melynek alapja Metternich cenzúrázó rendőrállami kormányzati rendszere volt. Akárcsak baráti köre, ő is „Freigeist” - szabad szellem volt, radikális nézetek azonban nem vertek gyökeret benne. Zenéjének forra- dalmisága meghasonlottságából táplálkozott: menekülés a realitás keservei elől egy álomvilágba.

Felmérhetetlen az a hatás, melyet Schubert zeneszerző kortársaira és a következő komponista nemzedékre gyakorolt. Legtöbbet nyilván a német dal fejlődése érdekében tett. A dalformát kitágította, belső tartalmát pedig magas színvonalra emelte. Első két nagy propagátora Liszt és

Schumann volt. Schubert művészetéről nagy elragadtatással nyilatkozott Brahms is.

Az énekhanghoz hasonlóan a zongora volt Schubert számára a legszemélyesebb, legintimebb érzések kifejezésének eszköze. Zongoraműveiben a legfelső szólam melodikus ívének, a harmóniát tartó basszusnak és a két szélső pillér között gyorsabb ritmusértékben hullámzó, a kíséret állandó mozgását biztosító szólamnak az egysége teremti meg a szerző több művében is megfigyelhető, speciálisan schuberti hangvételt. Szabad léptékű modulációs művészete és dús harmóniai leleménye okvetlenül hatással volt Liszt merész ak- kordikus fantáziájának kialakulására. Liszt így jellemezte őt: ,Jó- hangzás, üdeség, kellem, álmodozás, szenvedély, megengesztelő- dés, könnyek és fellángolások özönlenek szíved mélyéből s magaslataiból. Néha úgy tűnik, mintha azon igyekeznél, hogy művészeted mesteri voltát kedélyed varázsával feledtessed el.”

Az utókor sokáig hamis képet őrzött erről a művészetről. A köztudatban egyre az a Schubert élt, akit mintegy hatszáz dalának elenyésző töredékéből, azoknak főleg sekélyes átiratai révén ismert a zenehallgatók széles köre. Ez a biedermeier érzelmességű, idillikusán ábrándos Schubert-kép elhomályosította annak a Schubert- nek a vonásait, aki az Erlköniget 18 éves korában zenésítette meg, és aki művészi testamentumaként a Winterreise monumentális dalsorozatát vagy a „nagy” C dúr szimfóniát és a posztumusz B-dúr zongoraszonátát hagyta reánk.