Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-15 / 265. szám, szombat
www.iijszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 15. Presszó 27 Edvin Marton ötéves korában szerenádot adott az óvodában egy kislánynak, s a jutalompuszi hozta meg a kedvét, hogy hegedüljön Heidi Klum és Seal esküvőjén is húzta „Puhán, lágyan szól - gyönyörűen. Hiszek abban, hogy Paganini elbűvölte ezt a hangszert” - simogatja meg Stradivariját A csodát egyes-egyedül Edvin Marton érintheti, mások csak messziről sóvároghatnak, s ha netán kísértésbe esne valaki, pórul jár. A sasszemű biztonságiak keze azonnal lecsap rá. URBÁN KLÁRA A magyar hegedűvirtuóz tavasszal is járt tájainkon Jevgenyij Pljuscsenkóval, aki barátjától eltérően a jég virtuóza. A fekete ruhások akkor is vigyáztak Edvin Marton minden lépésére, sajtóértekezletre, tévébeszélgetésre, mindenhová árnyékként követték. A fellépésekre is. Áprilisban Kassán és Pozsonyban mutatkozott be A jég ura, telt ház előtt. Pljusi és barátai szeptemberben újra eljöttek, ezúttal Közép-Szlovákiát sem hagyták ki, Zólyomban is elsöprő volt a siker. Pljuscsenko és Marton közös show-jának - bár sokan fellépnek benne - ők ketten adják a sava-bor- sát. Ók azok, akik minden apró részletre gondosan ügyelnek. „Jevgenyij az elmúlt évek során gyakranjárt nálam Budapesten - meséli lapunknak Edvin Marton. - Megkomponáltam a zenét, ő meg elkészítette a koreográfiát, minden mozdulatot, lépést, forgást, ugrást pontosan megtervezett. Lehet ugyan, hogy rögtönzésnek hat, de a valóságban nem így van, sőt... Ha tudnák, mennyi munka van mögötte.” Zürichi találkozás Edvin Marton Pljuscsenko udvari zenésze lett - hallhatjuk sokszor. Tény és való - s talán egy kicsit a sors iróniája -, a rendkívüli tehetségű művészt igazából azáltal ismerte meg a világ, hogy a híres orosz bajnokhoz szegődött, aki pedig mestere annak, hogyan nyűgözze le a nézőket. Közös fellépésüket a két évvel ezelőtti torinói olimpián világszerte több „Egy huszonegyedik századi hegedűvirtuóz vagyok, aki ma gondolkodik és érez" (A szerző felvételei és sxc.hu-felv.) mint háromszáz millióan látták a tévé képernyőin. S a visszhang óriási volt. „Soha senki nem csinált eddig semmi hasonlót - tér vissza az emlékezetes ötkarikás produkcióra Edvin Marton, s barátságuk történetét is elmeséli: - Hét éve ismeijük egymást. A Perzsa-öbölben, egy kis szigeten töltöttem a szabadságomat, ott találkoztam egy producerrel. Szó szót követett, s megkérdezte, nem lenne-e kedvem zenét írni a zürichi jégrevü show- műsorához. Érdekesnek találtam a kihívást, már csak azért is, mert otthonosan mozgok a show-műfaj- ban. Köztudott rólam, hogy szívesen kapcsolom egybe a klasszikát és a popzenét. Létre is jött a show 2003-ban, s ott, a zürichi banketten találkoztam először Jevgenyijjel. Rögtön mondta, tetszik neki a zeném, kért is tőlem egy cédét, s három hónap elteltével Alekszej Misin mester fölhívott, hogy az én zenémre esett a választás. Mi tagadás, majdnem ugráltam örömömben. A sok fantasztikus szerző közül én tetszettem nekik.” Ilyen egyszerű a Plj uses enko-Mar ton kettős története. Viszont annál sikeresebb. 2001 óta tizenhárom érmet nyert a fenomenális orosz műkorcsolyázó, s ezeknek részese a magyar művész is. Ugyanígy azoknak a show-műso- roknak is, a- melyekkel nemcsak Oroszország- szerte, hanem az egész világon - Tokióban, Madridban és másutt is - felléptek. S nem csak a jégen... Nyilván sokan emlékeznek az idei Éurovíziós dalfesztiválra: az orosz Dima Bilan Believe c. nyertes dalát Edvin Marton kísérte Stradivariján, s a belgrádi produkció sikeréhez hozzájárult az olimpiai bajnok Jevgenyij Pljuscsenko is: természetesen korcsolyán. Óriási PR-fogás volt... Bár a fesztiválon a hangszerek hangját nem élőben, hanem felvételről játsszák be, Edvin Marton bevallotta, hogy csalt: „Nem csak úgy tettem, mintha húzogatnám a vonót, valóban játszottam, csak nem volt éles a mikrofon. Amikor kihirdették az eredményt, elképesztően boldogok voltunk!” Ahogy kimondja, néhány hónap múltán is felragyog a szeme. Büszke magára. Bár Öroszországnak köszönhette, hogy ott lehetett a belgrádi versenyen, érdekes módon mégis azzal dicsekszik, ő az első magyar, aki Eurovíziós dalfesztivált nyert. S van még néhány dolog, amiben ugyancsak első, amivel henceghet. Például az Emmy-díjjal vagy akár azzal, hogy a zenéje olimpiai aranyérmet hozott. Torinóban maga Pljuscsenko mondta, hogy az érem fele barátját illeti meg. Marton, aki azon kívül, hogy ő maga is komponál, nagy előszeretettel dolgozza fel a klasszikusokat - sajátstílusában. „Mióta világ a világ, ezt tették a zeneszerzők - mondja Brahms, Vivaldi, Csajkovszkij nagy tisztelője, akinek nem nagyképűségből, de Paganini a nagy példaképe. Azon a Stradiva- rin, amelyen Edvin játszik, egykor épp Paganini pengette a húrokat. - Mozart átdolgozta Bachot, Bizet Vivaldit, s még hosszasan folytathatnám. Az emberek kedvelik az ismerős dallamokat, de az is jellemző, hogy új feldolgozásban is szívesen hallgatják.” Az orosz műkorcsolyázó nem az egyetlen, akit elbűvölt Edvin Marton zenéje. Heidi Klum, az egyik legismertebb topmodell és félje, az amerikai énekes Seal is ezek közé tartozik. A mexikói strandon tartott romantikus esküvőjükön - ahol csak négy ember volt jelen, az ifjú pár, a pap és Edvin Marton is ő muzsikált. A híres Stradivariájá- val, amelyet tíz éve Kanadában a vüágverseny győzteseként kapott. (Kölcsönbe - élete végéig tartó használatra.) A hárommillió dollárt érő csodahangszer - 1697-ben készítette Antonio Stradivari - egy svájci bank tulajdona. Duzzogott, de a hegedű elcsábította Edvin a kárpátaljai Nagyszől- lősön született zenész családban - Csűry Lajosként. Édesapja magyar, anyja ukrán, ő később a nagymamája, akit Marton Ilonának hívtak, vezetéknevét vette fel. Háromévesen vett először vonót a kezébe, ötévesen kapta első hegedűjét. „Mint általában a gyerekeknek, neJevgenyij Pljuscsenkóval a jégen kém sem fűlt a fogam a gyakorlásra - most már nevet a dolgon, akkor morcogott a szülőkre. - Mindent elkövettem, hogy megússzam, ráültem, összetörtem, de a szüleim pár napon belül újat vettek. Reménytelen volt a helyzetem. Aztán egy szép napon az óvodában összebarátkoztam egy kislánnyal, akibe gyerekfejjel halálosan beleszerettem. Édesanyám ügyesen kihasználta a helyzetet, s arra biztatott, ha szeretem, játsszak neki szerenádot. Mondanom sem kell, hogy már akkor is hiú voltam, s nagy gyorsan megtanultam egy dalocskát, s el is hegedültem neki. Olyan sikerem volt, hogy még puszit is kiérdemeltem. Akkor határoztam el, hogy ha üyen szép jutalmak várnak rám, mégiscsak megtanulok játszani.” Hogy ebből mennyi a mese, és mennyi a valóság, ne kutassuk. Elégedjünk meg azzal, hogy Csűry La- joska jól megtanult bánni a hegedűvel. A zeneiskolában három esztendő alatt hétévnyi tananyagot sajátított el, hétévesen már Mozart hegedűversenyét játszotta, kilencévesen választották ki moszkvai ösztöndíjra: a Csajkovszkij Központi Zeneakadémia növendéke lett. Azt még áprilisban ittjártakor mesélte, hogy hány országban tanult, mennyit kóborolt, járta a világot. Tizenhét évesen került Budapestre, tanult New Yorkban - ez hozta a nagy váltást zenei stílusában -, Budapesten és Bécsben „európaizáló- dott” - ahogy ő fogalmaz. „Itt kezdtem lágyítani a hangzáson, ismerkedtem meg a színpadi mozgással és a show-elemekkel. Valahol itt keresendő mai zeném gyökere.” Egy igazi művésziélek Budapesten a Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatója volt, ott ismerkedett meg a zeneszerző Szokolay Sándor lányával. A szerelmet házasság követte, de nem volt hosszú életű a közös nagy szerelem, a házasságkötés után egy héttel elváltak. Orsolya is hegedűművész, s a hatéves együttélés alatt közös felvételeket is készítettek. Edvin szereti a kalandos életet, zsoviális alkat - s bizony nem mindig mozog a realitások talaján. Egy igazi művészlélek. Egyik mestere, Yuli Turovsky, a Moszkvából Kanadába emigrált híres csellista és karmester így jellemezte: „Csűrynek nem fekszik a rideg, visszafogott életforma, szereti a kalandot, az izgalmakat.” S ez nyüvánul meg zenei stílusában is - azokban, amelyeket maga komponált, s azokban is, amelyekben klasszikusokat dolgoz fel. Csűry Lajos, azaz Edvin Marton így látja magát: „Egy huszonegyedik századi hegedűvirtuóz vagyok, aki ma gondolkodik és érez.”
