Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-13 / 263. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2008. NOVEMBER 13. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Nagyhatalmi álmok Az oroszok nagyhatalomnak akarják látni hazájukat és úgy vélik, ehhez megvannak a feltételek - derült ki a VCIOM állami közvélemény-kutató felméréséből. A megkérdezettek 45%-a szerint Oroszor- szágnaka21.századbanavilág gazdaságilag legfejlettebb és politikailag legbefolyásosabb 10-15 állama közé kell tartoznia; 37% úgy gondolja, vissza kell szereznie a Szovjetunió idején betöltött szuperhatalmi státust. Az előbbi célt az Egységes Oroszország, az Igazságos Oroszország és az Orosz Liberális-Demokrata Párt követői tekintik fontosnak, a szuperhatalmi státust a kommunista párthíveiemeltékki. (mti)- Remélem, a szombati Fico-Gyurcsány találkozó hasznosabb lesz, mint a rendőrség és a szurkolók találkozója volt Dunaszerdahelyen. (Peter Gossónyi karikatúrája) Túl etnocentrikus a koncepció, nem veszi figyelembe, hogy Szlovákiában más nemzetiségek is élnek Tankönyvbotrány Magyar szövegbe szlovák megnevezéseket szőni ör- döngösen ügyes húzás. A végletekig lehet így bosszantani a magyarokat, és állandó harci készültségben tartani a magyar politikusokat. PETŐCZ KÁLMÁN Mindazok után, ami ebben a témában elhangzott, nehéz elhitetni bárkivel is (például külföldön), hogy a negyedikes honismeret-tankönyv legnagyobb hibája nem az, hogy a Žitný ostrov kifejezést használja a Csallóköz helyett. A könyv tartalmával és koncepciójával van leginkább gond, ugyanúgy, mint számtalan egyéb szlovák tankönyv tartalmával és koncepciójával. Mi a baj a koncepcióval? Túlságosan etnocentrikus, nem veszi figyelembe, hogy Szlovákiában szlovákokon kívül magyarok, romák, rutének, zsidók is élnek, a történelmi események tárgyalásánál pedig a legkevésbé sem veszi figyelembe a politikai és etnikai korrektség alapvető szabályait. Csak a korrektség totális igno- rálásával lehet egy magyar nyelvű tankönyvbe ilyen mondatot leírni: „A Nagymorva Birodalom széthullása után a szlávok mellett a magyarok telepedtek le, és megalapították a Magyar Királyságot, amelybe beolvasztották az őseink által lakott területet is.” Mi vagyunk ők, vagy mi vagyunk mi, vagy kik vagyunk egyáltalán? A szlovák-magyar együttélés több száz évét egyetlen egy mondattal intézi el a könyv: „A szlovákok Magyarországon elnyomásban éltek.” A huszadik század sem úszta meg jobban. Öt eseményt találtak a szerzők méltónak arra, hogy felfűzzék az időösvényre: az 1. világháborút, Csehszlovákia megalakulását, a 2. világháborút, a kommunisták hatalmát és a Szlovák Köztársaság megalakulását 1993-ban. 1989. november 17-ét nem vették észre például, csakúgy, mint Robert Fico. Aláfestésként még egy bárgyú kis tanmesét is olvashatnak a nebulók, A kincskeresés bűvöletében címmel. Egy bizonyos gazdag családból származó cseh Stépánról szól, aki az első csehszlovák állam idején Martin mellett kereste Attila hun fejedelem elásott kincseit. Persze Štépánnak a szlovák föld nem adta ki a hunok kincsét, minek következtében Štépán „minden vagyona elfogyott, és elméje elborult”. Szóval, „cudzie nechceme, svoje si nedáme’” a méltók elnyerték jutalmukat, a gonoszok meg büntetésüket. Hasonló példát lehetne sorolni többet is. Ä probléma nem csak az, hogy ilyen könyvből kell tanulniuk a magyar gyerekeknek. Sokkal tragikusabb, hogy ilyen könyvből tanulnak a szlovák gyerekek is. És az is tragikus, hogy erről nincs vita. A vita a helységnevekről szól, ami rendkívül érzékeny kérdés, de a jelenlegi állapot pusztán a fent említett koncepció következetes megvalósításának eredménye. Ebből a szempontból még logikusnak is tekinthető. És az is tragikus, hogy a fent említett tankönyv eredeti változatát 1999 júliusában hagyta jóvá a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi Minisztériuma. Amikor is az MKP már majdnem egy éve kormányon volt. Ha a vita nem a lényegről fog szólni, akkor a tankönyvügynek is csak rossz vége lehet. Miután a magyarok egyébként „normán felüli jogokat élveznek Szlovákiában”, és ezt az egyetlen apró kis problémát már csak valahogyan megoldjuk egyszer (vagy legalábbis ígéretet lehet tenni ebben az irányban számtalant), a labda egyértelműen és világosan a magyar térfélen pattan. Onnan visszaütni ebben a hisztérikus hangulatban egy ideig majdhogynem lehetetlen lesz. A választók nagy része a pénzpiaci spekulációt és a bankok könnyelmű hitelezését okolja a válságért Baloldali fordulat Európában? MTl-ELEMZÉS A globális pénzügyi válság nyomán ismét divatba jött Európában az államosítás, a szabályozás meg az állami beavatkozás, ám a baloldali fordulat aligha lesz tartós - vélik megfigyelők. Az európai kormányok több százmilliárd dollárt fordítanak bankok megmentésére és gazdasági ösztönző tervekre, így próbálva megakadályozni, hogy a válság mély depresszióba csapjon át. A párizsi meg a római kormány - e két ország mindig is gyanakvással figyelte az önjáró angolszász kapitalizmust - a jelek szerint örömmel vállal aktívabb szerepet gazdasági téren. Mindkét kormány úgy véli, ezáltal leküzdheti a széles körben a kapitalizmus vadhajtásainak tulajdonított problémákat. A német kormány hozzáállása is balra tolódott el. Mások, köztük Nagy-Britannia, valószínűleg visszatérnek a szokásos ügymenethez, mihelyst a válság enyhül, jóllehet a nemzetközi pénzügyi rendszer megbízhatósága széles körben megkérdőjeleződött. A vezető hatalmak kormányfői szombati washingtoni találkozójukon megpróbálnak megoldásokat találni a gondokra. „Az emberek a politikától és az államtól várják a gazdaság és a piac hibáinak korrigálását - fogalmazott John Monks, az európai szakszervezeti szövetség főtitkára. - Az események némi balra tolódást eredményeztek, ám nyilván akadnak olyanok, akik mielőbb vissza akarnak térni a megszokott sémákhoz.” Néha ugyan vonakodva, de a kormányok olyan módszerekhez folyamodnak, amelyek inkább emlékeztetnek az irányított gazdaságra, semmint a Margaret Thatcher és Ronald Reagan hivatali ideje (a 80-as évek) óta Európában uralkodó liberalizmusra. A dereguláció jóformán szitokszó lett, a hatalmas prémiumokat zsebre vágó bankárok és a csillagászati profitot bezsebelő olajcégek pedig céltáblává váltak mind a politikusok, mind a sajtó szemében. A választók nagy része a pénzpiaci spekulációt és a bankok könnyelmű hitelezési gyakorlatát okolja a válságért. Az államosítás, amely éveken át tabu volt az európai kormányok szemében, ma ismét divatba jött, miután egyes kormányok arra kényszerültek, hogy mentőövet dobjanak a hitelválság által megrendített bankoknak. John McDonnell, a brit Munkáspárt balszárnyához tartozó parlamenti képviselő szerint az emberek azon tanakodnak, „hogyan jutottunk ebbe a helyzetbe, egyben megkérdőjelezve azt a rendszert, amely mindezt lehetővé tette. A baloldal számára ez lehetőséget kínál arra, hogy megmagyarázza a gazdasági rendszer jelenlegi működését, annak tisztességtelen voltát, egyúttal felvázolja az alternatívákat”. McDon- nellhez hasonlóan sok baloldali politikus kételkedik a kormányok által végrehajtott változtatások mélységében. Azt gyanítják, mihelyst a közvetlen válság elmúlik, minden visszatér a régi kerékvágásba. .Aggódva figyelem a bankvilágban zajló fejleményeket. A beavatkozás állami pénzzel történik, bizonyos mértékig helyreállítva a pénzintézetek stabilitását és profittermelő képességét, hogy aztán három év elteltével újból nekilássanak a spekulációs üzleteknek” - füstölgőit a Labour képviselője. Gordon Brown brit kormányfő tíz éven át állt a pénzügyi tárca élén, s mindig az óvatos szabályozás híve volt. Most viszont lefaragná a bankárok kirívóan magas prémiumait, és véget akar vetni „a felelőtlenség korának”. Kormánya máris államosított két angol bankot, és arra készül, hogy jelentős részesedést szerezzen három másikban. Simon Tilford, a Centre for European Reform londoni agytröszt vezető közgazdásza szerint „egyes kormányok hajlanak arra, hogy a mostani precedenst kihasználva erősebben beavatkozó ipar- és általános gazdaságpolitikát dolgozzanak ki”. A párizsi és a római azon európai kormányok közé tartozik, amelyek aktívabb szerepre törekedtek a gazdaságpolitikában - emlékeztetett Tilford. - Ám mindkettő jobbközép színezetű, így irányváltásuk inkább lesz populista, mint baloldali. A bankok államosításával teremtett precedens megnehezítheti a kormányok szembeszegülését a gazdaság többi szektorának nyújtandó támogatást sürgető hangokkal. Az intervenciós ipar- politika pedig ártani fog Európa gazdasági teljesítményének - figyelmeztetett a londoni elemző. Az EU versenyügyi biztosa, a holland Neelie Kroes októberben arra figyelmeztetett, hogy Európa „káoszba süllyedhet”, ha felfüggeszti a gazdasági versenyre vonatkozó szabályokat. És óva intett egy szubvenciós versenyfutástól. KOMMENTÁR Obama elkapja Oszamát? AAAL1NÁK ISTVÁN Érdekes módon nemcsak a politikai elemzők, hanem a biztonsági szakértők is azt tartják a legnagyobb veszélynek a megválasztott amerikai elnökre nézve, hogy nem tud eleget tenni a túlzott elvárásoknak, s ez növelheti a radikalizmust. Főleg az amerikai feketék és spanyolajkúak körében, az ő életkörülményeik, hiába remélik, nem fognak egy csapásrajavulni. Obama rengeteget ígért, és mégnem volt olyan politikus, aki a kampányígéreteit maradéktalanul teljesíteni tudta volna, de ezen már senld sem akad ki. Barack Obamával azért más a helyzet, mert az utóbbi évtizedekben nem volt politikus, akivel szemben olyan, szinte messianisztikus elvárásokat fogalmaztak volna meg, mint vele szemben. A külpolitikai ígéretei lényegében azokra a területekre vonatkoznak, amelyeket a közvélemény általában a Bush-adminisztráció hibájaként ró fel: iraki csapatkivonás, afganisztáni helyzet, közel-keleti békefolyamat, tárgyalások az olyan „latorországokkal”, mint Irán és Észak-Korea, orosz-amerikai viszony és így tovább. Tapasztalt tanácsadói és majdani alelnöke ellenére Obamának továbbra is ez a leggyengébb pontja, ezért itt szaladhat bele a legnagyobb pofonokba. A kampány során Obama azt is megígérte, hogy elkapja Oszama bin Ladent. A tegnapi The Washington Post az Obama belső köreiből szerzett információkra hivatkozva azt írta, az új elnök fel fogja újítani a kutatást az al-Kaida vezére után. Elhibázottnak tartja Bush terrorellenes politikáját, mert az iraki háborúval elterelte a figyelmet Afganisztánról, ahová ő több katonát akar vezényelni. Csakhogy ebben nincs semmi eredeti, azUSAúj Afganisztán- stratégiájáról már hónapok óta cikkezik a sajtó, Bush pedig bejelentette: 8-10 ezer fővel növeli az amerikai katonák számát. Igaz, az ottani parancsnokok még ezt is keveslik. Mindez azután történt, hogy több szakértő - még a brit vezérkari főnök is! - azt nyilatkozta, az afganisztáni háború nem nyerhető meg. (Ami a NATO első nagy nemzetközi kudarca is lenne.) A tálib rezsim 2001-es megdöntése óta idén halt meg ott a legtöbb amerikai katona és civil, a tálibok idén hajtották végre a legtöbb támadást és merényletet. Kétségkívül Bush nagy kudarca, hogy nem tudta bin Ladent elkapni. Bush csillaga leáldozott, és a sors furcsa fintora, hogy Oszamáé is. Neves elemzők, például NoahFeldman harvardi professzoriakban is volt tanácsadó - nemrégiben azt írta, az al-Kaida is a végét járja. Az más kérdés, hogy 2001 óta több tucatnyi szélsőséges iszlám szervezet és csoport jött létre, amelyek már csak a mítosz miatt is megpróbálják az al-Kaidához közelállónak feltüntetni magukat. A lényeg: nemcsak a Bush-kormányzat követett el stratégiai hibákat, hanem az al-Kaida is, és ez okozhat) a bin Laden vesztét. Akkor írta alá a saját halálos ítéletét, amikor az al-Kaida az ún. puha célpontok, vagyis a muzulmán civilek ellen kezdett merényleteket elkövetni. Kezdetben csak a síiták ellen, ezt még a szunniták lenyelték, később már Pakisztánban is, az ottani hithű szunniták ellen (azon a címen, hogy együttműködnek a megszállókkal). Feldman szerint Benazir Bhutto meggyilkolása volt a fordulópont, a vég kezdete az al-Kaida és vezetője számára, mivel elvesztették a muzulmán világ szimpátiáját. Megtörténhet tehát, hogy Obama az eddig legnehezebbnek, legirre- álisabbnak tűnő ígéretét fogja teljesíteni a legkönnyebben. De ez nem az ő - vagy általában az amerikai politika -érdeme lesz. Csupán új helyzet van, amit ki kell használni. Azt nem tudni, mi lesz az al-Kaida után, csak egy biztos: a terrorizmus nem szűnik meg, és Obamá- naksem Oszama lesz a legfőbb gondja a terrorellenes harcban. TALLÓZÓ OSZTRÁK LAPOK Mélyebb kitekintésben vizsgálta a magyar-szlovák feszültségokait a Der Standard liberális osztrák lap, visszanyúlva a történelmi gyökerekig. Ä nacionalizmus hosszan ható kábítószere című jegyzet egyebek közt rámutatott: az a tény, hogy a két szomszédos ország csaknem öt évvel az EU-hoz való csatlakozása után sem tudott még megoldást találni az etnikai problémákra, jelzi, hogy hiába telt el kilencven év az I. világháború vége, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása óta, mindkét oldalon elevenen élnek a nemzeti traumák. A magyarok nemzeti öntudata máig nem volt képes feldolgozni az ország területe kétharmadának elvesztését. A szlovákoknak Csehszlovákia 1993-as kettéválása után lett először saját szuverén, demokratikus államuk, a monarchián belül, a magyar királyság részeként erős magyarosítási politikának voltak kitéve. Az ő nemzeti emlékezetükben ez él. A jegyzet szerzője úgy véli, az EU vállvonogatva áll a nacionalizmus előtt - márpedig ebben az „identitásvákuumban”, a politikusok és az állampolgárok közötti, kellő elkötelezettséggel megvalósított párbeszéd hiányában továbbra is hat a nacionaliz- musjólbeváltmákonya. A Die Presse című konzervatív újság Gyújtogatok Európa közepén című kommentárjában kiemelte: itt az ideje, hogy a két ország miniszterelnöke találkozzon, és megálljt parancsoljon a nacionalista uszításnak. A szerző azt írta, a „gyújtogatok” a Duna mindkét oldalán tevékenyek, és közéjük sorolta a másik ellen uszító politikusokat és a nacionalista szélsőségeseket. Az eddigi pozsonyi kormányok keveset tettek annak érdekében, hogy a hatszázezer fős magyar kisebbség otthon érezze magát a szlovák államban - mutatott rá. A Ján Slota vezette nacionalisták magyarellenes kijelentésekkel szítják az elégedetlenséget. Ivan Gašparovič államfő megnyilvánulásai sem azt tükrözik, hogy minden szlovákiai állampolgár elnökének tekinti magát. A másik oldalon nagymagyar jelszavakkal provokálnak és mérgezik a légkört. A kommentár szerint itt az ideje, hogy a két kormányfő megnyomj a a stopgombot. A magyar féltől elvárható, hogy rendre utasítsa nacionalista huligánjait. A szlovák uszítóknak - köztük Slotának-szájkosárjár. (MTI)
