Új Szó, 2008. november (61. évfolyam, 254-276. szám)
2008-11-12 / 262. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2008. november 12., szerda 5. évfolyam, 46. szám 26. oldal Történelemlecke haladéknak Simon Attila: „A '45 utáni események nagyobb sokk volt a szlovákiai magyarok számára, mint Trianon" Eurét mindenkinek, avagy ha egy kampány tarol... A kormánymegbízott szerint célt ér(t) az eurókampány 29. oldal 30. oldal Nagyudvarnoki csetepaté, gyerki siker Pályalesen a legalacsonyabb osztályú területi labdarúgó-bajnokságokban Idén a megszokottól eltérően nem a szeptember számított a gombászok hónapjának, a száraz időjárás nem kedvezett a gombák növekedésének. A szezon októberre és november elejére tolódott. Akinek gombászni támad kedve, az leginkább tuskógombát, tölcsér-, pereszke-, rizikegombát talál még erdeinkben. A szakértők a Erdőhát térségében való keresgélést tanácsolják. Annak ellenére, hogy a felsoroltak mellett megtalálható még a közkedvelt őzlábgomba és a csiperkegomba is, már nem mindenütt telnek meg a kosarak ezekkel a csemegékkel. Ezt a szakértők a szokatlanul hideg szeptemberi időjárással magyarázzák. A képen látható zólyomi gombász, annak ellenére, hogy ezzel a jókora „zsákmánnyal" sikerült hazatérnie, a kiegyensúlyozatlan szezonra panaszkodott. A gombáknak leginkább a 17 “Celsius-fokos hőmérséklet, valamint a sok csapadék kedvez, akkor nőnek a leginkább. A szezonnak az erős fagyok vetnek véget, ez leginkább november közepére jellemző, de előfordult már, hogy csaknem karácsonyig nőttek a finomságok hazánk erdeiben. (Ján Krošlák felvétele) JEGYZET Himnusz LECZO ZOLTÁN A nemzetiségi konfliktus nemrégiben a Bodrogközbe is begyűrűzött. Persze nem nagyon, csak kicsit. Az eset kapcsán vélhetően egyetlen interpelláció sem hangzik majd el az Európa Parlamentben, emiatt nem rendelnek el rendkívüli ülést a szlovák törvényhozásban, és az sem valószínű, hogy az „incidens” a jövőben újabb rendőrroham apropójául szolgálhat. A felületes szemlélő számára akár úgy is tűnhet, lényegében semmi sem történt. Pedig az esemény komoly kérdéseket vet fel, ugyanakkor szomorú tanúsága a jelenlegi eszement szlovákiai állapotoknak. Az egyik bodrogközi iskolában ugyanis nemrég, magyarirodalom-órán egy nebuló bejelentette a pedagógusnak, ha az ég a földre száll, akkor sem hajlandó megtanulni Kölcsey Ferenc Himnusz című versét. A meglepett tanító igazából akkor képedt el, amikor a gyerek a döntése okát is közölte, mondván: azért nem tanulja meg a verset, mert ő szlovák nemzetiségű... A diák két egymás után elhangzott mondata között viszonylag nehéz ok-okozati összefüggést találni, így egy pályakezdő pedagógust talán mattolhatott volna az eset. Oktatónk azonban a tapasztaltabb fajtából származott, ezért a megfelelő didaktikai eszközt alkalmazta. A gyereket biztosította arról, hogy nemzeti öntudatát természetesen a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartja, és esze ágában sincs miatta bármiféle büntetést kiszabni. Ugyanakkor elmagyarázta neki, hogy a tananyag meg nem tanulása öttel végződő érdemjegy kiosztását fogja eredményezni, és ha barátunk a jövőben hasonló averziókkal viseltetik a többi irodalmi alkotással szemben iss június végére annyi ilyen osztályzata lesz, amennyi bőven elegendő az évismétléshez. A sztori itt akár be is fejeződhetne, ám engem néhány kérdés nem hagy nyugodni. Pedagógusi végzettséggel rendelkezvén ugyanis tudom és tapasztaltam, hogy a gyerekek a legritkább esetben beszélnek maguktól hülyeségeket. Gyakoribb, hogy a környezetükben élő felnőttektől hallottakat ismétlik, vagy hogy a körülöttük lévő világ eseményeire reagálnak - a maguk módján. Jó lenne tudni, vajon mit láthatott vagy hallhatott ez a fiatalember, ami azt a meggyőződést alakította ki benne, hogy egyetlen magyar nyelven íródott irodalmi alkotás elsajátítása csorbíthatja az ő szlovákságát. Mert ugye azt egyikünk sem gondolhatja komolyan, hogy a gyereknek verstani vagy tartalmi kifogási lettek volna az alkotással szemben. Már csak azért sem, mert emlékeim szerint a műben törökről, tatárról, mongolról esik ugyan szó, a szlovákokról azonban egy betű sincs benne. Azt szintén tudni szeretném, hogy ha angolórán az angol himnusz szövegét adták volna fel a fiúnak, akkor is ilyen vehemenciával tiltakozott volna ellene? Gyanítom, nem. Talán arra gondolhatott a gyerek - öntudatos szlovákként - ha már egyszer olyan nagy a szembenállás mostanság a két nemzet fiai között, azzal, hogy az „ellenség” nyelvén íródott verset (pláne a Himnuszt) megtanulja, valami rossz dolgot követ el. Ez viszont már tényleg tragikus. És persze a történtekért legkevésbé a gyerek hibáztatható. A hülye felnőttek annál inkább. A politikusok, úgy tűnik, megfeledkeztek arról, hogy mondandójukkal nemcsak a mindenkori ellenzékben, de az egyszerű emberekben - s köztük a legfogékonyabbakban és a legsebezhetőbbekben, a gyerekekben is - reakciókat váltanak ki. Mellesleg eljátszottam a gondolattal, mi történne, ha magyarként belemennék ebbe a zsákutcába, és ezentúl csak olyan nemzet fiainak művészi alkotásai iránt érdeklődnék, amelyekkel a magyaroknak „zivataros” századaikban nem volt konfliktusuk. Goethe, Schüler, Thomas Mann, ugye németségük okán, Tolsztoj, Puskin, Dosztojevszkij, Gogol vagy Csehov pedig orosz mivoltuk miatt esnének ki a látókörömből. Mozartot a beste labancok miatt nem hallgathatnék, Trianon meg gyakorlatilag likvidálná nekem a teljes angolszász és francia irodalmat. Na de inkább nem is folytatom, mert a végén kidobhatom az egész könyvtáramat. Ha meg állatvédő volnék, Petőfit is utálhatnám. Tüdják, annak juhásza, az elvetemült, bottal verte a szamara fejét. Hát, tutira nem erre van előre...
